Versek
Témakörök szerint
Szerelem (349)
A nap verse
Rád gondoltam ..
.. Hogy mást ölelsz, hogy csókod másra ragad át.
Szemeim pirosló ajkadon, mert szívem azon lát!
Elfogytak percek, rendre sűrű harag.
Jellemed nem, de illatod velem marad!

Arcom, az arcod finom mosolygások íve.
Ajkad szív piros, őrölt mosoly színe.
Kápráztat szeme, szíve arcvonásom gyengéje.
Mámorító alakja, hangszálaim pengéje .. !

Nem hétköznapi fájdalom, szívem gyanánt érzem.
Tízpercen belül több sebből vérzem!
Tétlenség, maga a megőrjítő álom!
Halk sóhaj, majd csendben tovább állom ..
Legújabb versek
Arcodon égő tűzvirágok,
úgy csillog most a két szemed,
kezed is forró. Lázasnak érzem:
miért nem szóltál énnekem?

Jöttem volna a viharos széllel,
hogyha kell, veled legyek,
lázas homlokod megsimítva
ott legyek, s fogjam a kezed.

Jöttem volna az esti széllel,
hogy megsimítsam az arcodat,
veled lennék, ha kell majd egy támasz,
s átöleljem a válladat.

Úgy mennék hozzád. Valami mégis
annyira fáj, és visszatart,
vajon szükséged van e még énrám?
Hiszen lélekben messze vagy.

Valami megtört már a légben,
s magába zárja a hangokat,
Ködfátylat terít szerteszéjjel,
eltakarva az arcokat.

S mégis. Valami visszahúz hozzád,
mint egy féktelen gondolat,
nem kell más, csak perceket kérek,
hogy tudjam, jól vagy, és lássalak

Mosolyogni, és szemedbe nézve
lássam, hogy örömtől ragyog,
akkor talán megnyugszom én is,
hisz aggódom érted, jól tudod.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 37
Nem hallgatsz rám, hiába kérlek,
úgy bánt, hogy nem hiszel nekem!
Miért akarnék rosszat néked,
hiszen te vagy a mindenem!

Közel vagy. Mégis oly távol,
mintha nem lennél itt velem,
nem szólsz, csak riadtan nézel,
akár egy furcsa idegen.

Szeretlek. Tudod, hogy így van!
Nem bántalak, csak védelek!
Nem bírnám ki, ha összetörnék
törékeny, gyönge szívedet.

Olyan vagy, akár a nádszál,
mely a viharban megremeg,
reszketve erős szelétől,
úgy féltelek, hogy tönkre tesz!

Ne engedd! Annyira szép vagy!
Annyi sok minden vár reád!
Lehetsz még boldogabb mással,
kinek csak te vagy, senki más.

Légy erős. Temesd a múltat!
Segítek majd, míg talpra állsz,
hisz tudod: tiéd a szívem
mélyében minden dobbanás!
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 37
Rád gondolok. Messze vagy tőlem,
mégis te vagy a mindenem,
olyan hosszú a perc, az óra,
amikor nem vagy itt velem.

Mennék hozzád, de nem tudom hol vagy,
mindenhol magas kőfalak,
nem látok át, elválaszt tőlem,
és az ajtó már zárva van.

Mit mondanék? Hiába szólnék,
úgy sem hinnéd már el nekem,
pedig nélküled sivár minden,
értelmetlen az életem.

Mintha dohos falak közt ülnék,
melyet a penész elborít,
párás levegőt szív a tüdőm be,
s fullasztó fájdalom hasít

mellkasomba, és végigfut rajtam,
keresztüljárva mindenem,
s éppen úgy fáj, mit akkor érzek,
amikor nem vagy itt velem.

Rád gondolok. És tűnődöm egyre,
jössz e még? Vajon hazatérsz?
Én még itt várlak, karom kitárva,
akár egy biztos menedék.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 53
Debreceni Zoltán - Az Istennek is sok a dolga...

Hiába panaszkodom nem értenek meg az emberek.
A fülöktől messzire sodorják a hangomat a fellegek.
Az Istennek is sok a mennyben a dolga.
Ő sem figyel oda az én panaszomra.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 55
Zakatolva a roham mellettem a szél,
zakatol akár a megfáradt szívem.
Mások, hogy finomat esznek,
némán lesütött fejjel nézem.
Néz rám a pusztaság a kietlen vadon.
Hol romlott el az életem én sem tudom.

Gyerek korom is rossz volt
nem dicsekedhetek benne.
Ha tüzelt télen szegény anyám,
füst ment mind a két szemembe.
A betegség sem kimélt korán letepert a földre.
Majd egy napon eltünök innen,
a csendes temetőbe.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 42
Ne ott keress, hol ragyog a napfény,
s csillámot vet a homokon,
ott keress engem a kihunyt sugárban,
hol nem süt a nap, én ott vagyok.

Ne ott keress, hol örökké nyár van,
s átsüt a fény a bokrokon,
ott keress, ahol nyúlnak az árnyak,
s szél süvít át a lombokon.

Keress ott, ahol csikorgó tél van,
s a megfagyott világ úgy vacog,
hol az ereszen jégcsapok lógnak,
dermedtté fagyva, ott vagyok.

Hol a hópehely kristály fehéren
Csillog át minden ablakon,
s jégvirág csipke függönyt képez,
halott fehéren ott vagyok.

Némán megbújva, szavak nélkül,
dértől belepve ott vagyok,
s várom, hogy jöjjön valami fény is,
Amitől újra olvadok.

S ha rám találsz, melegíts engem,
olvaszd fel, ami rám fagyott,
nélküled halott a lelkem,
melegíts fel, míg olvadok!
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 57
Mama. Te most csak ülj le,
most majd én olvasok neked.
Te csak pihenj. Hisz látom,
már olyan gyönge a szemed.

Nézd, milyen betűt találtam!
Látod, hogy milyen kerek?
Mint egy nagy pöttyös labda,
mit tegnap rajzoltam neked.

Mama. Most ne aludj még el!
Valami szépet mondj nekem!
Ó! Kicsim! Te vagy a földön
a legdrágább kincsem nekem.

Gyere. Most bújj ide hozzám,
had érezzem a kis kezed.
Amíg így ölelsz, nálam
boldogabb senki sem lehet.

Olvass csak. Mesélj még nékem,
amíg átjárja mindenem
hangod, mint apró kis csengő,
oly szépen csilingel nekem.

Istenem! De szép is lenne,
ha mindig itt lennék veled,
csöpp szíved burokba zárnám,
hogy ne bántsa senki sosem.

Hisz tudod: ezen a földön
jobban már senki sem szeret,
te vagy a legdrágább kincsem,
mit a sors megadott nekem!
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 74
Melletted voltam hosszú éjszakákon,
míg ébren nem ért a pirkadat,
arcodat néztem a sápadt holdsugárnál,
mely megvilágította arcodat.

Úgy őriztelek minden kis bajtól,
átadva szívem összes melegét,
melletted voltam, ha féltél, ha fáztál,
s könny a szememben miattad ég.

Neked akartam a legjobbat adni
mindenből, mit csak adni tudok,
de te elmentél, s kitéptél véle
szívemből egy nagy darabot.

Nehéz a szó, és nincs már mit mondjak,
túl messze jársz, és nem hallanád,
lelkemnek hulló, gyöngyöző cseppje
szívemig hatol, s annyira fáj.

Hiába mondanám, nem értenéd meg,
nekem csak te vagy! S Érted vagyok,
hiszen szeretlek! S nem bántanálak
Egyetlen szóval sem, te is tudod.

Hisz a lelked oly törékeny, gyönge,
mint egy csillogó kristálypohár,
összetörhetik egy koccanással,
s mire megérted, késő lesz már.

És most itt vagyok. remegve, félve,
várom, hogy hozzám visszatalálj,
s imádkozom, hogy ne törjön össze
törékeny lelked- utad során.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 32
Még egy kutya is jobban tud szeretni
néha, mint akit szeretünk,
hisz ő sosem bánt. Mellénk ül nyüszítve,
amikor látja, hogy szenvedünk.

Meleg szeméből hála sugárzik,
mit érez minden kis falatért,
s mindig úgy vár, oly boldog csaholással,
amikor fáradtan hazatérsz.

Még egy kutya is hálásabb annál,
mit a menhelyről elhozol,
mint az, akin már annyit segítettél,
ha szükséged volt rá, s elhagyott.

Szó nélkül, némán, reád se nézve,
akár egy furcsa idegen,
nem is érdekli, mennyire fájhat,
hogy keresztülgázolt a szíveden.

Még egy kutya is többet ér annál,
ki a lelkedbe taposott,
Elfeledve, hogy valaha adtál
szívedből néki egy darabot.

Csak egy kis állat, de tán az egyetlen,
ki értékeli a szeretet,
s mindig, ugyanúgy szeretni fog, míg
el nem fogy utolsó lehellete.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 39
A fájdalom nagyon furcsa vendég,
nem várjuk, de mégis érkezik,
izzó tűzzel égeti a testünk,
felkavarva, űzve mindenünk.


Mintha lennél eleven pokolban,
lelkedet úgy égeti a láng,
úgy mar bele mindig, egyre jobban,
húsodba, mint vérző harapás.


Lelkedben él sistergő parázsként,
s fellobbanva mindig újra ég,
táplálékot szíva ereidből,
s késő éjjel álmaidba tér.


Elűznéd, de nincsen már erőd sem,
nincsen harc, csak néma ájulás,
mely valahol bús közönybe hajlik,
eltemetve annyi szép csodát.


A fájdalom mindig visszatér majd,
de te győzöl, s erősebb leszel,
szívedben már nem lesz más, csak árnyék,
mely a fénnyel messzi útra kel.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 39
Debreceni Zoltán - Tavasz...

A virágos réten játszik a langyos szél,
fürgén hajtja az égen a felleget.
Velem is száz emlék játszik.
ahogy a gyepbe lassan lépkedek.

Mosolyog rám a múlt,
néha harsányan rám nevet.
Istenem de sokat sétáltam
kézen fogva valamikor itt veled.

Tervezgettük az életünket hogyan lesz tovább.
De hirtelen eltűnt minden akár a varázs.
Az emlékek itt maradtak a puszta rónaságon.
Mindig megsimogatom őket, hogyha erre járok.

Debreceni Zoltán@2016.05.22.Minden jog fenntartva.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 63
Debreceni Zoltán - A múlt emlékké vált...

Szeretném veled bejárni a vadvirágos tájat.
Csókolni sokszor a picike szádat.
Elmesélni neked hol sírtam katona koromba.
Mikor haza gondoltam a kedves galambomra.
Lehet neked a beszédem még most is fájna.
De már csak a tiéd lennék a virágos rét tártkarokkak várna.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 52
Debreceni Zoltán - Gyakran álmodok véled...

Régen láttalak elhomályosodtak
a képek.
Gyakran álmodok mostanában véled.
Mosolyogsz rám ugyan úgy mint régen.
Megakarsz csókolni de felébredek,
s azonnal eltünik a képed.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 50
Debreceni Zoltán - Istenem
vigyázz a magyarra...

Csendes az éjszaka,
már elpihent a város.
Szomorú a szívem
a bánattól homályos.
A csillagok a földre,
mosolyogva néznek.
Ez talán a jele az
Isten szeretetnek.

Istenem gyakran pillants le
a szent magyar földre.
Ne engedj egy magyart sem
meghalni a háborúba a saját vérében.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 54
Debreceni Zoltán - Örökké tartson...

Mosolyog a nap, simogatja a beteg arcomat.
Oda tartom hagyom neki magamat.
Szorosan átölel a szerelem
mélyen a szemébe nézek.
Közben arra gondolok valyon meddig élek.
Keserű sóhalyok szállnak fel az égbe.
Úgy teszek mind ha nem is venném észre.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 52
Ülök a gangon, az alkonyba meredek,
Az élet nagy lejtő, negatív, meredek.
Előttem pléh bögre, benne egy deci bor,
Kortyolok, de hangulatom bús és komor.

A régmúlt időkön gondolkodom bőszen,
Erőlködve látom, jóban is volt részem…
Az életemben nem volt sok a jó, sajnos,
Kinek sok volt, könnyen mondja azt, hogy bájos.

Ülök a gangon a sötétbe meredek,
Gondolatban múltam nyomába eredek.
Előttem pléh bögre, már nincsen benne bor,
Fogyóban az élet, lelkem tovább komor.

Vecsés, 2004. május 31. – Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 49
Hétköznapi pszichológia…

(3 soros-zártükrös)
Az aztán egészen biztos, hogy ember mire megöregszik, nagyon sok mindent megbán,
Oszt’ így éli véges életét, a régi történésektől messze eltávolodván…
Az aztán egészen biztos, hogy ember mire megöregszik, nagyon sok mindent megbán.

(Senrjon)
Kattog az életvekker,
Jelzi a múló másodpercet.
Idő fogyogat!
*
Idő-leállás nincsen,
Lélekhatások meg támadnak!
Lelki élmények.
*
Papírhollók feketék,
Lélekkattogás elő- mutat.
Van-e megbánás?
*

A megbánni valók tömkelege, mint egy elveszett-holt sereg, vesztegel,
A lét tudja mi történt, de mit kezdene vele, a rég lélektelennel?
A megbánni valók tömkelege, mint egy elveszett-holt sereg, vesztegel.

Az időóra öregen is csak vehemens-monotonon hajtja az időt,
Nem tűri a létében a lusta másodpercet, az oly' vehemens veszteglőt…
Az időóra öregen is csak vehemens-monotonon hajtja az időt.

A lélek is vehemens, rágja magát, majd’ mohón emlékezik,
De vajon mire, amikor a múlt, már földben begyökerezik…
A lélek is vehemens, rágja magát, majd’ mohón emlékezik,

Ki tudja, mit kell bánni?
Ólomlábú múlt, oly’ igényes.
Utólag okos.
*
Már öreg gondolatok
Még zakatolnak! Önemésztés.
Lélek skrupulus.
*
Kevés, lemondó lélek…
Önemésztés már az igazi.
Belebetegszik!
*

A lélek rágja magát, belebetegszik, nagy kór-betegség,
A lélek, ha túltenné magát, csodás lenne, nem rémtettség…
A lélek rágja magát, belebetegszik, nagy kór-betegség,

Vecsés, 2018. december 28. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. „Skrupulus” = aggódás, töprengés.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 19
A hideg szél sóhaja simogatja az arcomat.
Melegít a szívem mikor rádgondolok.
Két zöld szemed napként rogyogja be a tájat.
Sokszor gondolok rád vágyódok utánad.
Ó miket is beszélek, buta az én nyelvem.
Barátként szeretlek holtodig áldjon meg az Isten.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 82
Elbúcsuzom tőletek
holnap majd leszek.
Üdvözöllek benneteket
reggel ha fel ébredek.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 67
Belenéztem a szemébe,
köszönt nekem a halál.
Nem adom sorsom kezébe,
védtelen most nem talál.

Pajzsom nem más, a szeretet,
mögöttem a végtelen.
Fizetség nem lehet más,
csupán csak az életem.

Megharcoltam a halállal
tudva, hogy nem nyerhetek,
egy lehetetlen csatában
győzni soha nem lehet.

Hosszabban élsz egy kevéssel
e pár szóval itt hagyott,
rám nézett hideg szemével
és gyorsan elbúcsúzott.
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 41
Majd ha egyszer a karjaiba foglak.
Néma maradok a válladra borúlok.
Elmesélem neked hallkan a füledbe.
Minnyit szenvedtem világ életembe.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 46
Este van;
Leszáll a csendes éj,
Sötétség vajh’ mit regél?
*
Este van;
Lassan vége a napnak,
Retesz háznak, ólaknak.
*
Este van;
Uralkodik a sötétség,
Jöjjön elő a merészség.
*
Este van;
Nem kevesen tévéznek,
Mások végre pihennek.
*
Este van;
Sötétben indult a gonosz,
A bűnös oszt és szoroz.
*
Este van;
Az állatok elülnek,
Mind elcsendesednek.
*
Este van;
Már nem volna remény,
De előjön a holdfény.

Este van;
Megint eltelt egy nap,
Holnap is virrad nap.

Budapest, 1997. április 26. – Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 43
Avagy álom-vágyban?

Nem tudom, hol is vagy Hermina,
Ó, ha megismerhetnélek ma…
Egyedüllét, bánat!
Könnyezek, sok százat…
Próbáljuk, gyere ide még ma!

Hermina, rólad álmodozok,
Enyém lennél? Úgy ragaszkodok…
Eggyek lennénk ketten,
Győznénk a végzeten.
Párod az, mi lenni akarok.

Hol keresselek, ó, Hermina!
Ha velem lennél, lenne csoda!
Ölelve fognálak,
Hódolnék bájadnak.
Hermina hol vagy? Ó, Hermina!

Vecsés, 2018. november 16. - Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 57
Borult az ég, bús az idő,
Ez az ősz, de tél is eljő.
No, nem baj, lesz még tavasz is,
Kivirul, akkor lelkünk is.

Vecsés, 1998. október 4. – Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 36
Ágyamban szenvedek, Abigél,
Ha itt lennél, kisegíthetnél.
Pár orgazmusoddal,
És a kéjvágyaddal…
Nem kéne aludni… ha, lennél!

Ágyamban keresem önmagam,
De ez nem csökkenti a vágyam…
Veled kéne lenni,
Sokszor elélvezni…
Rád zúdítanám a kéjvágyam!

Ágyamban Neked is van helyed,
Beszívnám kéjes leheleted.
Te is támadhatnál,
Ez, lelkemnek használ…
Veled akarok lenni... Veled!

Vecsés, 2019. április 14. – Kustra Ferenc – Erotikus, anaforás LIMERIK csokor
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 37