A nap verse
Remény
Nincs a reménynek,
Sem a félelemnek;
Hiánya a semminek.
A remény mesterségesnek,
Teljesülés lehetetlennek,
Tűnik… olyan messzi végtelennek.
Reménytelenségek, már végtelenek,
Az önfeledten bízók meg eszetlenek,
Nem hiszik, hogy reményeik lehetetlenek.
Emberi létet többek közt fönntartják remények,
Amik többnyire a képmutatás, s nem az erények…
Ember remél, míg él! Úgy tesz mintha; éltetnék remények…
Vecsés, 2019. március 27. – Kustra Ferenc – A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! A rímképlet "A".
Sem a félelemnek;
Hiánya a semminek.
A remény mesterségesnek,
Teljesülés lehetetlennek,
Tűnik… olyan messzi végtelennek.
Reménytelenségek, már végtelenek,
Az önfeledten bízók meg eszetlenek,
Nem hiszik, hogy reményeik lehetetlenek.
Emberi létet többek közt fönntartják remények,
Amik többnyire a képmutatás, s nem az erények…
Ember remél, míg él! Úgy tesz mintha; éltetnék remények…
Vecsés, 2019. március 27. – Kustra Ferenc – A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! A rímképlet "A".
Legújabb versek
Kend! Szólt a Jézus,
Már jól megöregedett?
Kend! Mit akar még?
Kend! Nézett Jézus!
Öregre’ elégedett?
Kend mást akarna?
Panaszlok Jézus;
Örök életűnek jó?
Kend! Van mit akar?
Helyemben Te is
Akarnál, nem dumálnál…
Kend! Legyen konkrét!
Jó kis keresztény
Voltam, vagyok Te Jézus!
Siker jutalmam?
Kend! Szólt a Jézus;
Fontos a lélekbéke!
Nekem oly’ nincsen…
Vecsés, 2024. június 21. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásnak, senrjú csokorban.
Már jól megöregedett?
Kend! Mit akar még?
Kend! Nézett Jézus!
Öregre’ elégedett?
Kend mást akarna?
Panaszlok Jézus;
Örök életűnek jó?
Kend! Van mit akar?
Helyemben Te is
Akarnál, nem dumálnál…
Kend! Legyen konkrét!
Jó kis keresztény
Voltam, vagyok Te Jézus!
Siker jutalmam?
Kend! Szólt a Jézus;
Fontos a lélekbéke!
Nekem oly’ nincsen…
Vecsés, 2024. június 21. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásnak, senrjú csokorban.
Csacsogó füttyel köszöntik az estét,
Rigók nagy serege dúdol szép mesét.
Az ember csak ámul, kitárja szívét,
A természet ölén bűvölik kelkét.
Madarak hada búcsúzik a naptól,
Égi áldás száll az angyali hangtól.
Folyónak partján béka sereg fújja,
Lement a Nap horizonton túlra.
Virág illat száll, párával keverve,
Eltompul lassan az ember keserve.
Agg erdő szélén megnyugszik az elme,
Kultúra zaja nem hasít most bele.
Friss szellő hűsít, lengeti est leplét,
Távolra fújja napnak minden terhét.
Lekacsint Vénusz, ágyat vet az éjnek,
Jó éjszakát kíván minden személynek.
Dunatőkés, 2024. június 27.
Rigók nagy serege dúdol szép mesét.
Az ember csak ámul, kitárja szívét,
A természet ölén bűvölik kelkét.
Madarak hada búcsúzik a naptól,
Égi áldás száll az angyali hangtól.
Folyónak partján béka sereg fújja,
Lement a Nap horizonton túlra.
Virág illat száll, párával keverve,
Eltompul lassan az ember keserve.
Agg erdő szélén megnyugszik az elme,
Kultúra zaja nem hasít most bele.
Friss szellő hűsít, lengeti est leplét,
Távolra fújja napnak minden terhét.
Lekacsint Vénusz, ágyat vet az éjnek,
Jó éjszakát kíván minden személynek.
Dunatőkés, 2024. június 27.
Archív képek eseménytől
Szétmosódnak az időtől.
Elme rostán szűrt a tegnap,
Ami röppent lágyabb színt kap.
Régmúlt emlék - dalos madár,
Szebb a hangja valóságnál.
Hogyha hamis az ária,
Restaurál fantázia.
Ami történt...bár elillant,
Festett művet szívben villant.
Megbékélő szeretettel
Útra kel majd a lélekkel.
Minden emlék fénybe lépve
Elkísér az örök létbe.
Vissza száll a dalos madár,
A lélekben nincsen határ.
Dunatőkés, 2024. június 26.
Szétmosódnak az időtől.
Elme rostán szűrt a tegnap,
Ami röppent lágyabb színt kap.
Régmúlt emlék - dalos madár,
Szebb a hangja valóságnál.
Hogyha hamis az ária,
Restaurál fantázia.
Ami történt...bár elillant,
Festett művet szívben villant.
Megbékélő szeretettel
Útra kel majd a lélekkel.
Minden emlék fénybe lépve
Elkísér az örök létbe.
Vissza száll a dalos madár,
A lélekben nincsen határ.
Dunatőkés, 2024. június 26.
Ha elfogy a papír és tinta,
Majd ujjammal írok homokba;
Ott hagyom a lelkem nyomokba.
Lesz, ki talán el is olvassa.
Ujjam toll-pótló homok rovó,
Elmálló szólenyomat adó.
Poéta volnék...vagy mifene?
Hát ujjammal írok kifele!
Dunatőkés, 2024. június 28.
Majd ujjammal írok homokba;
Ott hagyom a lelkem nyomokba.
Lesz, ki talán el is olvassa.
Ujjam toll-pótló homok rovó,
Elmálló szólenyomat adó.
Poéta volnék...vagy mifene?
Hát ujjammal írok kifele!
Dunatőkés, 2024. június 28.
Hold-varázs ragyog
Sápadt csillagok között.
Kerekded élmény!
Felhőtlen a fényözön,
Hatásában nincs közöny.
Telihold-szépség,
Éji égen gömb mosoly.
Fotogén-arcú.
Sok szem most eget figyel,
Alvást csak hajnal hoz el.
Sápadt csillagok között.
Kerekded élmény!
Felhőtlen a fényözön,
Hatásában nincs közöny.
Telihold-szépség,
Éji égen gömb mosoly.
Fotogén-arcú.
Sok szem most eget figyel,
Alvást csak hajnal hoz el.
Megállt a szellő, csüng a levél,
Lombos árnyékban tétlen henyél.
Délibáb réten ringva regél,
Kenyeres álmot kalász remél.
Szárad a széna, szomjas a rét,
Tikkad a föld és petyhüdt a lét.
Izzad a folyó, osztja vizét,
Hálás az erdő, issza levét.
Harmatgyöngy érik nád levelén,
Pihen sok madár fáknak ölén.
Fülledt a nap, forr dél küszöbén,
Ropog a hőség ház tetején.
Verejték csillan, kábul a nép,
Lassul a tempó, fullad a gép.
Olvad az utca, bágyadt a kép,
Tüzel a Nap, most porondra lép.
Búj el a hűsre, mint a madár,
Hőség ha tombol példával jár.
Sziesztázz délben, friss ital vár,
Szundítsál egyet mint a lajhár.
Lombos árnyékban tétlen henyél.
Délibáb réten ringva regél,
Kenyeres álmot kalász remél.
Szárad a széna, szomjas a rét,
Tikkad a föld és petyhüdt a lét.
Izzad a folyó, osztja vizét,
Hálás az erdő, issza levét.
Harmatgyöngy érik nád levelén,
Pihen sok madár fáknak ölén.
Fülledt a nap, forr dél küszöbén,
Ropog a hőség ház tetején.
Verejték csillan, kábul a nép,
Lassul a tempó, fullad a gép.
Olvad az utca, bágyadt a kép,
Tüzel a Nap, most porondra lép.
Búj el a hűsre, mint a madár,
Hőség ha tombol példával jár.
Sziesztázz délben, friss ital vár,
Szundítsál egyet mint a lajhár.
Félénk egy állat,
Szalad, mint a fürge nyúl...
Hangradar füles.
A terep bunda rejti,
Iszkol ha veszélyt sejti.
Állatnak nem árt,
Zamatos zöldet kedvel.
Rágcsáló fajta.
Ha kertedbe beszalad,
Zöldség ott ép nem marad.
Tavaszt híresztel,
Gyarapodás jelképe.
Szapora...mint nyúl.
Kurta farkú kis tüzes,
Hol a tojás nyúlfüles.
Szalad, mint a fürge nyúl...
Hangradar füles.
A terep bunda rejti,
Iszkol ha veszélyt sejti.
Állatnak nem árt,
Zamatos zöldet kedvel.
Rágcsáló fajta.
Ha kertedbe beszalad,
Zöldség ott ép nem marad.
Tavaszt híresztel,
Gyarapodás jelképe.
Szapora...mint nyúl.
Kurta farkú kis tüzes,
Hol a tojás nyúlfüles.
Délceg fa árnyéka már régen csonkított,
Viharok villáma testébe harapott.
Vicsorgó szelek az ágait szaggatják,
De erős a gyökér ősi fát megtartják.
Ellent áll időnek sarjad a hajtása,
Legény még a talpán,van neki tartása.
A Korona hűst ád nemzet-t csemetéknek,
Hitet és erőt az összes levelének.
Jó földbe hullott a szép Csodafa magja,
Ármányok őrlője nem fogott ki rajta.
Mélyre nyúl gyökere, őrzi múltját hűen,
Istent dicsőítve megmarad jövőben.
Dunatőkés, 2024. június 26.
Viharok villáma testébe harapott.
Vicsorgó szelek az ágait szaggatják,
De erős a gyökér ősi fát megtartják.
Ellent áll időnek sarjad a hajtása,
Legény még a talpán,van neki tartása.
A Korona hűst ád nemzet-t csemetéknek,
Hitet és erőt az összes levelének.
Jó földbe hullott a szép Csodafa magja,
Ármányok őrlője nem fogott ki rajta.
Mélyre nyúl gyökere, őrzi múltját hűen,
Istent dicsőítve megmarad jövőben.
Dunatőkés, 2024. június 26.
Múzsám, Te édes! Ó, Juditta.
Elhagytál-elmentél, de hova…
Vágylak, még vagy Múzsám…
Ó, még nincs más Múzsám!
Te vagy a Múzsám, nem lehet más…
Hittem én, hogy szerettük egymást
Igaz, bezártalak, nem volt mást…
Vágylak, emlék enyém!
Nincsen új kezdemény…
Még múzsám vagy, nem keresek mást…
Mindig csak rád gondolok, Ditta!
Magányomnak erős sodrása…
Te vagy nekem élet,
Lelkem, nem húz féket…
Szeretnélek! Csókod rohama…
Vecsés, 2023. február 27. - Kustra Ferenc József
Elhagytál-elmentél, de hova…
Vágylak, még vagy Múzsám…
Ó, még nincs más Múzsám!
Te vagy a Múzsám, nem lehet más…
Hittem én, hogy szerettük egymást
Igaz, bezártalak, nem volt mást…
Vágylak, emlék enyém!
Nincsen új kezdemény…
Még múzsám vagy, nem keresek mást…
Mindig csak rád gondolok, Ditta!
Magányomnak erős sodrása…
Te vagy nekem élet,
Lelkem, nem húz féket…
Szeretnélek! Csókod rohama…
Vecsés, 2023. február 27. - Kustra Ferenc József
Fény cikázik a fák lombjai között.
Már ősz van, a sok gólya elköltözött.
A medvék téli nyughelyet keresnek,
A vaddisznók még makkért verekszenek.
A pókok meg kövérek, jól megnőttek,
Szakadt a hálójuk, ujjat nem szőnek.
Cseresznyefánk levele rozsdásodik,
Sőt, mi több már el is kezdte és hullik.
Minden elmúlás, új élet kezdete,
Mindennek van talán saját gyereke.
Elmúlt a nyár és itt van, megjött az ősz,
Hamar támad a tél… ő itt lesz és bősz.
Vecsés, 1999. szeptember 25. – Kustra Ferenc József
Már ősz van, a sok gólya elköltözött.
A medvék téli nyughelyet keresnek,
A vaddisznók még makkért verekszenek.
A pókok meg kövérek, jól megnőttek,
Szakadt a hálójuk, ujjat nem szőnek.
Cseresznyefánk levele rozsdásodik,
Sőt, mi több már el is kezdte és hullik.
Minden elmúlás, új élet kezdete,
Mindennek van talán saját gyereke.
Elmúlt a nyár és itt van, megjött az ősz,
Hamar támad a tél… ő itt lesz és bősz.
Vecsés, 1999. szeptember 25. – Kustra Ferenc József
Csak állok és várok,
Vártán állva… járok.
Nincs is se kaja, se pia, se nő,
De bízok, élet ehhez majd felnő!
Szomorú egyhangúság, állva járni a vártán,
Holott az ember legalább araszoljon, hogy mán
Legyen valami sikere, ilyeténképpen élménye,
Mielőtt az ördög elviszi magával, le a mélybe…
Siker! Te átokfajzat, Te humán ellenes,
Ahogy Te velem szemben állsz, nekem végzetes!
Vecsés, 2013. augusztus 10. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
Vártán állva… járok.
Nincs is se kaja, se pia, se nő,
De bízok, élet ehhez majd felnő!
Szomorú egyhangúság, állva járni a vártán,
Holott az ember legalább araszoljon, hogy mán
Legyen valami sikere, ilyeténképpen élménye,
Mielőtt az ördög elviszi magával, le a mélybe…
Siker! Te átokfajzat, Te humán ellenes,
Ahogy Te velem szemben állsz, nekem végzetes!
Vecsés, 2013. augusztus 10. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
(anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Szeretnék veled a Nap felé nézni s mindezt mindennap átélni!
Szeretnék veled együtt aludni, ez örök időkig átélni…
Szeretnék veled a Nap felé nézni s mindezt mindennap átélni!
Szeretnék veled, a lét homályába elmerülni, így szeretet… megismerni.
Szeretnék veled együtt ébredni, és igy veled élő világot fölismerni…
Szeretnék veled, a lét homályába elmerülni, így szeretet… megismerni.
*
(HIQ trió, a haiku láncvers eszmeisége alapján!)
Érezném
Érintésedet.
Boldogság.
*
Meglátnám
Veled, mily’ gyönyör.
Boldogság.
*
Oly’ sokat
Jelentesz nekem.
Boldogság.
Vecsés, 2023. szeptember 13. – Kustra Ferenc József- Íródott: romantikus, alloiostrofikus versben.
Szeretnék veled a Nap felé nézni s mindezt mindennap átélni!
Szeretnék veled együtt aludni, ez örök időkig átélni…
Szeretnék veled a Nap felé nézni s mindezt mindennap átélni!
Szeretnék veled, a lét homályába elmerülni, így szeretet… megismerni.
Szeretnék veled együtt ébredni, és igy veled élő világot fölismerni…
Szeretnék veled, a lét homályába elmerülni, így szeretet… megismerni.
*
(HIQ trió, a haiku láncvers eszmeisége alapján!)
Érezném
Érintésedet.
Boldogság.
*
Meglátnám
Veled, mily’ gyönyör.
Boldogság.
*
Oly’ sokat
Jelentesz nekem.
Boldogság.
Vecsés, 2023. szeptember 13. – Kustra Ferenc József- Íródott: romantikus, alloiostrofikus versben.
A teremtés szentséges!
A mikéntje...embernek kétséges.
Meglehet, Éva az elsődleges,
S tán a biblia téves...
Ádám szerepköre csak kicsit ékes ,
A Nő mellett szinte mellékes...
És nem az alma a vétkes...
Isten szeretetteljes,
Bosszút nem áll...kegyelemteljes!
Földanya csodákra képes.
Édenfényességes
Az univerzum magzat-vizes
Kincse. Szerető, anya-méhes,
Egyetlen élet-teremtő kékes!
Itt az ember csak béres!
Tetteivel kártékony- részes,
Természetnek rémes!
A mikéntje...embernek kétséges.
Meglehet, Éva az elsődleges,
S tán a biblia téves...
Ádám szerepköre csak kicsit ékes ,
A Nő mellett szinte mellékes...
És nem az alma a vétkes...
Isten szeretetteljes,
Bosszút nem áll...kegyelemteljes!
Földanya csodákra képes.
Édenfényességes
Az univerzum magzat-vizes
Kincse. Szerető, anya-méhes,
Egyetlen élet-teremtő kékes!
Itt az ember csak béres!
Tetteivel kártékony- részes,
Természetnek rémes!
Színezett forma,
Festmény születik éppen...
Talán művészi.
Vászonra kenve,
Felszínre lélekből tör.
Biztos kéz vezet.
Paletta tarka,
Finomra keverés szép...
Kép harmonikus.
Jó meglátás kell,
Részlet fontos tényező.
Sokaknak élmény.
Forma a színben,
Finom részlet metszésbe.
aranyat érő!
Vásznon él a kép,
Színekben. Ha sikerült...
Egy kis öröklét.
Dunatőkés, 2024. június 22. - íródott: senrjú csokorban.
Festmény születik éppen...
Talán művészi.
Vászonra kenve,
Felszínre lélekből tör.
Biztos kéz vezet.
Paletta tarka,
Finomra keverés szép...
Kép harmonikus.
Jó meglátás kell,
Részlet fontos tényező.
Sokaknak élmény.
Forma a színben,
Finom részlet metszésbe.
aranyat érő!
Vásznon él a kép,
Színekben. Ha sikerült...
Egy kis öröklét.
Dunatőkés, 2024. június 22. - íródott: senrjú csokorban.
Hőáradat leng,
Ring a dús búzamező,
Kenyérérlelő!
Magból áradt szeretet,
Arany kincs mi megetet!
Kalász beérett,
Indul a dicső menet.
Áldott aratás!
Magtár telik étellel,
Hálás ember ünnepel!
Finom kenyérnél
Nincs jobb. Égi táplálék.
Méltatlan-becsült!
Jézus kenyeret osztott,
Új Hit-életet adott.
Ring a dús búzamező,
Kenyérérlelő!
Magból áradt szeretet,
Arany kincs mi megetet!
Kalász beérett,
Indul a dicső menet.
Áldott aratás!
Magtár telik étellel,
Hálás ember ünnepel!
Finom kenyérnél
Nincs jobb. Égi táplálék.
Méltatlan-becsült!
Jézus kenyeret osztott,
Új Hit-életet adott.
Ömlik a folyó,
Parton túl nyaldos vize.
Árvízveszély van.
Áradat sodor szennyet,
Mit kultúra teremtett!
Parton túl nyaldos vize.
Árvízveszély van.
Áradat sodor szennyet,
Mit kultúra teremtett!
Esti számadás…
A lélekben is vannak csiszolatlan, jaj, zordon gránitkövek,
Én, mint a rabszolgám, ennek csak hátsó lépcsőjére léphetek.
Mérleg nyelve billeg, hol erre, hol arra,
Részben, rajtad múlik, milyen a tartalma.
Hogy miként látod visszanézve, magadba.
Ami elmúlt, az már elmúlt, az maga a történelem,
Hogy most mit gondolsz a voltodról, csak maga a vélelem.
Az esti lámpafénynél, az értékelő feladat adott,
Számítgassál, emlékekkel, hogy élet milyen volt, mit adott.
A lemenő Nap, bíboros szép fényében.
A vöröslő és alaktalan felhőben
Csodálkozva, mit írsz a számvetésedben?
Este valahogy tán' könnyebb visszaemlékezni,
Nem látsz mindent, ezért, így a múltba elmerülni.
Sikerült-e mérleg nyelvét egyensúlyba hozni?
Tudjad, hogy a saját főkönyvi összeged, neked már megmarad,
Bár még kutya is ugat, a tevekaraván… már, lassan halad.
Vecsés, 2015. július 27. – Kustra Ferenc József
A lélekben is vannak csiszolatlan, jaj, zordon gránitkövek,
Én, mint a rabszolgám, ennek csak hátsó lépcsőjére léphetek.
Mérleg nyelve billeg, hol erre, hol arra,
Részben, rajtad múlik, milyen a tartalma.
Hogy miként látod visszanézve, magadba.
Ami elmúlt, az már elmúlt, az maga a történelem,
Hogy most mit gondolsz a voltodról, csak maga a vélelem.
Az esti lámpafénynél, az értékelő feladat adott,
Számítgassál, emlékekkel, hogy élet milyen volt, mit adott.
A lemenő Nap, bíboros szép fényében.
A vöröslő és alaktalan felhőben
Csodálkozva, mit írsz a számvetésedben?
Este valahogy tán' könnyebb visszaemlékezni,
Nem látsz mindent, ezért, így a múltba elmerülni.
Sikerült-e mérleg nyelvét egyensúlyba hozni?
Tudjad, hogy a saját főkönyvi összeged, neked már megmarad,
Bár még kutya is ugat, a tevekaraván… már, lassan halad.
Vecsés, 2015. július 27. – Kustra Ferenc József
Esik az eső, de csöndesen,
Hallom, hogy kopog a flaszteren.
Időnként meg dézsából öntik,
Néha annyi van, hogy kiömlik.
Budapest, 1998. április 19. – Kustra Ferenc József
Hallom, hogy kopog a flaszteren.
Időnként meg dézsából öntik,
Néha annyi van, hogy kiömlik.
Budapest, 1998. április 19. – Kustra Ferenc József
Esik a tavaszi eső,
Vizes az út.
Ettől szép erdő, mező,
Téli kiút.
Zöldül erdő és árokpart,
Vizes a fű.
Időjárás hozza tavaszt,
Ez már nem mű.
Budapest. 1998. április 18. – Kustra Ferenc József
Vizes az út.
Ettől szép erdő, mező,
Téli kiút.
Zöldül erdő és árokpart,
Vizes a fű.
Időjárás hozza tavaszt,
Ez már nem mű.
Budapest. 1998. április 18. – Kustra Ferenc József
(leoninus)
A harcmezőn egyem utolsó kenyerem… de hazám ne legyen akkora, mint tenyerem!
Ha elbukok, volt értelme, védtem kócos szeretőt, fegyverrel állok majd Isten előtt…
Bizonytalanok mostanság az órák, meg még a (bár miért?) burkoltan titkos holnapok,
De nagyon gyűlölőm, hogy csak satnyulón várakozok, menni akár, inkább készen vagyok…
Puskacsövembe virágot tűz magyar leány, csillag alatt vágyik rám... őszi éjszakán!
Vecsés, 2023 január 7. – Kustra Ferenc József – íródott: Sértő Kálmán (1910-1941) azonos c. verse átirataként.
A harcmezőn egyem utolsó kenyerem… de hazám ne legyen akkora, mint tenyerem!
Ha elbukok, volt értelme, védtem kócos szeretőt, fegyverrel állok majd Isten előtt…
Bizonytalanok mostanság az órák, meg még a (bár miért?) burkoltan titkos holnapok,
De nagyon gyűlölőm, hogy csak satnyulón várakozok, menni akár, inkább készen vagyok…
Puskacsövembe virágot tűz magyar leány, csillag alatt vágyik rám... őszi éjszakán!
Vecsés, 2023 január 7. – Kustra Ferenc József – íródott: Sértő Kálmán (1910-1941) azonos c. verse átirataként.
Rám esteledik, éjszaka jön, mint langyos végtelen
És majd a sötétben úgy érzem, lelkem tehetetlen.
Fölszívom magamat, belül érzek egy finom rezgést,
Reggel majd a felkelő naptól várom az ébresztést.
De azt ki tudja megmondani, mit hozhat a holnap?
És ha nem lesz jó, akkor várjam, mi lesz majd hatodnap?
Vecsés, 2014. április 8. -Kustra Ferenc József
És majd a sötétben úgy érzem, lelkem tehetetlen.
Fölszívom magamat, belül érzek egy finom rezgést,
Reggel majd a felkelő naptól várom az ébresztést.
De azt ki tudja megmondani, mit hozhat a holnap?
És ha nem lesz jó, akkor várjam, mi lesz majd hatodnap?
Vecsés, 2014. április 8. -Kustra Ferenc József
Életmúlás…
Csodaszép, csendes tajtékszínű a nap,
Üstökét megragadjuk, mondá a pap.
Makacskodni, hőzöngeni nem szabad,
Mert az élet mellettünk csak elszalad.
Nehogy hamis útra tévedj, menj tovább,
Látod, hogy erdő… kerülj kicsit odább.
Hínárba, ha belekeveredsz, jó kilábalni
Az életet így lehetőleg jónak átírni.
Kontrolláld életed, s esztendő nem múlik hiába,
Légy te okos, önmagaddal ne keveredj vitába.
Ha bomba robban, vad és gyors szilánkok röpködnek,
Elrontott életűek, már hiába köpködnek…
Budapest, 2013. szeptember 2. – Kustra Ferenc József
Csodaszép, csendes tajtékszínű a nap,
Üstökét megragadjuk, mondá a pap.
Makacskodni, hőzöngeni nem szabad,
Mert az élet mellettünk csak elszalad.
Nehogy hamis útra tévedj, menj tovább,
Látod, hogy erdő… kerülj kicsit odább.
Hínárba, ha belekeveredsz, jó kilábalni
Az életet így lehetőleg jónak átírni.
Kontrolláld életed, s esztendő nem múlik hiába,
Légy te okos, önmagaddal ne keveredj vitába.
Ha bomba robban, vad és gyors szilánkok röpködnek,
Elrontott életűek, már hiába köpködnek…
Budapest, 2013. szeptember 2. – Kustra Ferenc József
Demokrácia nincs, az mese, nem létezik
És aki valamiért másként vélekedik,
Eszmepillangót üldöz a hálójával.
Birkóznia kell a saját korlátjával.
De! Jut eszembe, egy helyen mégis van,
A színházban a színpadon, ott biz’ van!
Ott előre megírva, megvalósulnak álmok,
Kultúrában gondolkodók ezért oda vágyók…
Vecsés, 2014. január 25. -Kustra Ferenc József
És aki valamiért másként vélekedik,
Eszmepillangót üldöz a hálójával.
Birkóznia kell a saját korlátjával.
De! Jut eszembe, egy helyen mégis van,
A színházban a színpadon, ott biz’ van!
Ott előre megírva, megvalósulnak álmok,
Kultúrában gondolkodók ezért oda vágyók…
Vecsés, 2014. január 25. -Kustra Ferenc József
Ezek is csak a vízióim?
Viharban érik jó idő!
Selyemből jó a szemfedő.
Ha meg ideér az ősz, vége a nyárnak!
Öregség ne legyen útja, csorgó nyálnak.
Ha télen síkos a jég, kínos, hogy csúszik!
Élet maradjon egyben, nem jó, ha mállik.
Ma már főképp a lány „szereti” a fiút.
Most én gondolkozok! Ezekből van kiút?
A túlzott kegyelem, kiszolgáltatottságot hoz!
A „nem gondolkozás”, páratlan bajokat okoz…
Vecsés, 2013. augusztus 16. - Kustra Ferenc József
Viharban érik jó idő!
Selyemből jó a szemfedő.
Ha meg ideér az ősz, vége a nyárnak!
Öregség ne legyen útja, csorgó nyálnak.
Ha télen síkos a jég, kínos, hogy csúszik!
Élet maradjon egyben, nem jó, ha mállik.
Ma már főképp a lány „szereti” a fiút.
Most én gondolkozok! Ezekből van kiút?
A túlzott kegyelem, kiszolgáltatottságot hoz!
A „nem gondolkozás”, páratlan bajokat okoz…
Vecsés, 2013. augusztus 16. - Kustra Ferenc József
