Versek
Témakörök szerint
Szerelem (344)
A nap verse
Pacsirta szól
Pacsirta szól fenn az égen
Isten tudja milyen régen.
Milyen régen sír már szegény,
Hej, szívemből száll a remény.

Megállok a keresztútnál
Mint a végső búcsúzónál
Mikor sírtam, kértem, vágytam,
boldogságot nem találtam.

Pacsirta szól a kék égen
Isten tudja milyen régen
Daloljon csak szépen, sokat,
Dalolja a bánatomat.
Legújabb versek
Érett
Gyümölcs-lélek aszalódik
A ráncosodott időben.
Feledékenység a tanúja!
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 6
Mily ringató
Ahogyan ring
A tó.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 5
A tegnap,
Csak tanulság lehet-
Okító lecke!

A holnap-
Alapjait
A Mára helyezzük le.

Most -
Van a lényeg
Az elméből
Eredő Szemlélet.
Tettekre ez
A felállított képlet!
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 6
Összegereblyézni!
Mint az ősz s a tél hulladékát
Tavaszt várva-
A megstrapált személyiséget
És gondolatot egyaránt.

Átfésülni!
Utat engedve a sarjadónak.
Az érdemeset összeszedni
A felesleget
A rothadót eltemetni.
A megtisztulás műveletét
Elvégezni
Önmagunkkal is!

Szükséges a megújhódás-
Az újra-éledőt
Felcímkézve dobozolni
Csoportosítva a konzekvenciákat
Ezáltal csökkentve a hibalehetőségek
Ismétlődő periódusát.

Szétszórtságunk kevésbé feltünő
Amennyiben rendezett
A belőlünk eredő
Káosz!

Begyűjteni a szeretet által
minden gondolatot
Aztán átadni bizonyosságként
Kételymentes burokban
Az igazszó erejét
Csokor gyanánt
Időnként-
Megtisztultan könnyebb lehet
A naponta ránk várt Menet.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 7
Leestem a családfámról,
nagyon messze gurultam.
Idegen és messzi földön
mindenfélét tanultam.

Mint senki-földi kóborló,
kinek mit is tartozok?
Hű maradtam önmagamhoz,
s azt teszek mit akarok.
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 6
Ukrajna felett
a csillagok fakulak.
Az örök félhomályban
már csak bombák hullnak.

Ti nyugati szomszédok
viszont csak nézitek.
Talán a kelet lappangó
veszélyét érzitek?

De mi óta indokolt
egy nép pusztítása?
Csak makacs erőszak
gonosz parancsára.
Beküldő: Kovacs ivan
Olvasták: 13
Szülői hazát elhagyták
A tékozló fiúk,
A Szélső vidéken
Büszkék lettek, és hiúk.

Ősök vidékének földje
Csak kolonc a nyakadon!-
Fényt mutatok, s kaput érte
Hol élhetsz boldogan, szabadon!

Mézes madzag, s csillogás
Kampányolt ezerrel-
Minek a hagyonány
Amíg pénz van a zsebedben.

Mosolyog a sátán,
Jól indult a terve-
Mindenütt még ráakad
Hiszékeny emberre.

Az örökölt vagyont
Könnyen elherdálták,
Hízelgő ígéretekért
Mindenüket adták.

Egy naiv bohóc büszkén
Játssza még szerepét,
Mazsoret bábuként
Hitegeti nyomorított népét.

Őseitől nem tanult,
A Vidék most fertő,
De hiszi még mindig-
Ő a nagy cselszövő.

Gőgös büszkeség
Dagasztja még mellét
Bízik hogy megtömik
Bestoppolt zsebét.

Kapzsiságában már
Semmilye sem maradt,
Csak rombadőlt vidék
Amerre a kaszás haladt.

A szélső Vidéket
Már cafatokra tépték,
Tékozló fiúk népének
Sorsát pecsételték.

Porondon a bohóc
Még Hollywoodról álmodik,
Közben százezrek vére
A csonkolt földre folyik!

A boldok fény felé
Csak egy út vezethet,
Mindenkivel békében-
Az ember csak úgy élhet!
(más úton indulva
Csak közelít a Végzet!)
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 9
Naponta tisztán látni
Nehéz feladat - ellent állni.
Emóciókkal párhuzamosan
Sokszínű igazság verseng
Az értelem kegyeiért,
És amelyik győzedelmeskedik -
Az ésszel, s a tettel rendelkezik.
A háttérbe szorult érvek
Csak esetleges lehetőségek-
A tudat színterén, ha eldől a csata
Az a lélek akarata.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 11
A Rigó család reggelente
Készülődnek egy fürdőre.
Kis tó van az udvarunkban,
Oda szálltak mind a hárman.

Fütyül egyet rigó papa sietve;
Ugorhatunk madárkáim a vízbe.

Csobbangatnak, pancsolgatnak vidáman,
Mert cirmosunk most szundikál az ablakban.
Nagyot ásít mámorosan a cica,
Úgy tűnik, hogy tele van most a hasa.

A hancúr után dalolgatnak kedvükre,
Szól a nóta egész nap a kertünkbe.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 8
Erkölcs
Becsület
Tisztesség-
Volt, mikor
Csak szóval
Bombázták.
Mára a tiltott
Fegyvert is,
Jóváhagyták!
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 15
Ott...ahol....valahol
A masinéria ködben zakatol,
És fennhangon karattyol-
Az újrendnek itt az alkalom.

Leplezett viasz vigyor alatt
Nem látszik az alvadt
Vér- a fog éppen mibe harap.
Egymásnak - megemelt kalap.

Tisztséget betöltők
Tisztességesnek feltűntetők
Tisztelgéssel mutatják- a tűntetők,
Csak mihaszna rend-szer tűr-het-ők.

Tűntetést a tűntetők ellen -
Az a kitűntetett, érdemi szellem,
Mert az az igaz , s hiteles jellem-
Ami a kitűntetetteknek kellem.

A kapzsiság éhség -
Űrbéli fekete lyuk!
Több melyiküknek jut?
Nekik csak ez a kétség!

A köz-fontosítottaknak jár az érdem.!
Más-t nem is lehet - hozzájuk mérten,
Mert nincs másokban annyi vér-szem!
És a Rendnek nem fontosak!; - nem is kétlem.

Ott.....ahol.....több helyen valahol
A kapzsiságnak még nyílik alkalom,
Fontos, hogy az ön-vérszem vért nem látott!
Mert ott van a jámbornyáj - az, ki arra hivatott!

Hatalom, bíbor, bársony, dicsőség-
Van, hogy ez kijárt örökség!
Alapozatlanul semmi kétség -
A népnek ott marad a kötelesség!
Meg a tudat,
Hogy tapsolhatja az urat.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 16
Egy villódzó nyári napon
Keblére ölelt a Balaton.
Magyar földnek tengerszeme;
Örömöknek szép kedvese.

Lágyan duzzadt a vitorla,
Siklott hajónk partot hagyva.
Üde szellő beszélt hozzánk -
Húzzuk fel az orrvitorlánk.

Egy-két fufu meglendített,
Vizet pancsolt, felfrissített.
Lelkem duzzadt,mint vitorla
Ölelt a fény, s a táj mámora.

Élvezettel ringatóztunk,
De parancsokat betartottunk,
Mert komoly dolog matrózkodni,
Cikk-cakkozva vissza jutni
A kikötőbe.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 13
Dermedt fák ágaikkal kapkodnak
A szélben magatehetetlenül sodródó
Hópelyhek után.
Csak egy ölelésre,
Végül dideregve
A szeretet ráolvasztja
Csillogó gyémántként
A szerencséseket.

A tova táncolók olykor csoportosulva
Árnyékként megtelepszenek a törzs
Menedéksávjában, csillagokról álmodozva.

A holnap verőfényes melegében
Egylélekké olvad a csillám-ragyogás,
És álmuk a körforgásban beteljesedik.
Valahol majd könnyezve siratnak,
Valahol tapintatosan a tájra telepednek.
Valahol csillagfényt fürdetnek,
Egylelkükben szeretetben
Boldogság cseppjeikben.

Vízgyöngy csüng az ágról,
Hópehely múltról
Suttog a metamorfózis végtelen léte,
És az értetlen elme tudata
Megszakad
A gőg felsőbbrendűségében.

Ciklusokban ismétlődik
A véletlenszerü Értelem
E parányi, összetetten
Egyszerü megnyilvánulása.
A magyarázat sokrétü lehet
A hajtóerő felett, -
Az a Nagylélek szeretet.
Minden benne terjed.

Hópehely
Vagy univerzumok halmaza,
Mindenerő egy gondolat-
Az Egy eleme része minden;
Ha van is titok, égi rejtély
A természettel,
Hogy egy lehettél
Hálás legyél!

Jót adjál, és szeretetet;
Szebb lesz úgy a te életed
Is Istenben.
Mert miként a hópehely átalakul
Akaratlanul,
Ránk is vár a végtelen utazás.
Már felszálltunk -
Nincs kiszállás.

A metamorfózis körforgásában
A lélek kvarkja
Istenhez tapadva
Időtlenül jelen lesz mindenütt
A Természetben.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 7
Hosszú út pora ráült a cipőmre,
Sajna, nem vagyok büszke életemre.
Nagy utat bejártam, zarándokoltam,
Utóbb kiderült, semmit nem csináltam.

Ötvenkét év alatt bizony ez történt
Senki nem pártolt, sem hosszan, sem tüstént.
Így csak vergődtem, szétdobált az élet,
Nem is tudom az életem mivé lett.

Mire születni? Kínlódás az élet,
Küzdünk, birkózunk mindennel. Mi végett?
Ha becsülne család és társadalom,
Sikeres lehetnék, és ezt akarom.

Életem fanyar, furcsa sors-fintora,
Hogy nincs kezemben a siker záloga.
Ötvenkét évet már vissza nem lehet
Forgatni, mert az már történelem lett.

Tán rossz helyre születtem és nősültem,
Eleve elkárhozott a sikerem?
Már tudom, hogy így van és így is marad.
Nem számít, hogy szívem bánattól szakad.

Magamban: jobb sorsra volnék érdemes,
De életem múlik, már nem érdekes.
Jövő hónapban földönfutó leszek,
Vagyok a legpechesebb fenegyerek.

Törvény: semmivé foszlik, mihez nyúlok,
Ha újat kezdek, élettől kikapok.
Tudom: Peches ember nem kacérkodjon
Se a jégen, se sikerre áhítón.

Sose kacérkodtam, élni akartam,
De a sorsom büszke:” ezt én nem hagytam”.
A harcnak lassan vége, zaj elcsitul,
Én meg eltűnők, sikerre vágyastul.

Budapest, 2000. május 6. – Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 22
Láttam Kegyedet… csodálkoztam,
Csak ment… én meg odafordultam.
Vakon is keresném,
Bízok, hogy meglelném.
Micsoda élmény, hogy láthattam!

Feledhetetlen volt látványom,
Álmomban előjön, mint álom!
Bármerre is nézek,
Mindig csak remélek.
Megyek… és Kegyedtől fényt várom.

Kegyed nélkül, minden rút, kopár,
Lélek Kegyedé, nem csapodár.
Más nők nem kellenek,
Játszóm sem lehetnek.
Láttam Kegyed… várom, hogy bevár!

Vecsés, 2022. január 10. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban, Adelbert von Chamisso: „Láttam, és az óta” … c. verse átirataként. (Fordító: Szöllösi David- január 10 2022.)
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 15
Az orosz sztyeppen
Megérkezett a fagyás.
Idő, zúzmarás.
*
Az orosz sztyeppen
Keblére ölelő fagy…
Mini jégcsapok.
*
Az orosz sztyeppen
Hajnali hideg kemény!
Befagyott vizek.
*
Az orosz sztyeppen
Fűtött gerendaházak…
Farkas jár erre…
*
Az orosz sztyeppen
Növények tetszhalottak.
Örökzöld fenyők.
*
Az orosz sztyeppen
Fehér szín festi tájat…
Jégcsap nem csöpög.
*
Az orosz sztyeppen
Fehér szín oly’ vakító.
Taposó csizma.
*
Az orosz sztyeppen
Havat látó tekintet...
Trojka meg nem áll.
*
Az orosz sztyeppen
Már az udvar is fehér.
Ló paták csúsznak.
*
Az orosz sztyeppen
Végzetes a hófúvás.
Trojka biz’ segít!
*
Az orosz sztyeppen,
A hófúvás állandó!
Nincsen búvó hely.
*
Az orosz sztyeppen
Hóvihar forgataga…
Egyujjas kesztyű.
*
Az orosz sztyeppen
Hideg, hóviharos est.
Minden víz fagyott.
*
Az orosz sztyeppen
Szúrósas a levegő…
Hóvihar… ádáz.
*
Az orosz sztyeppen
Lehelet baktat… hóban.
Jeges felület.
*
Az orosz sztyeppen
A havas tájék üres.
Csak hókupacok…
*
Az orosz sztyeppen
A hideg, metsző szélben…
Arcot fájdító.
*
Az orosz sztyeppen
Hull a hó a mezőre!
Szép, fehér bársony.
*
Az orosz sztyeppen
Minden sima… nagy fennsík.
Fehér lepedő.
*
Az orosz sztyeppen
Hótakaró vastagszik.
Törött hólapát.
*
Az orosz sztyeppen
Fény, hótakarót lazít.
Hó, kötésig ér.
*
Az orosz sztyeppen
Élet, álomba hamvadt.
Lélekmelegség.
*
Az orosz sztyeppen
Hallgathatók hópelyhek…
Szellem melegség.
*
Az orosz sztyeppen
Három hónapos a nyár.
Rövid élvezet.

Vecsés, 2016. január 5. – Kustra Ferenc József – íródott: eredeti, Basó féle stílusban írt haiku csokorban, fél-haiku láncban… [600-800 éve Japánban még úgy tartották, ha a haikuíró, életé-ben meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!]
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 12
A jó kedved-
Valamikor jön;
Csak bekopog ,és ott van.
Van mikor keresed,
És nem tudod, hogy hol van.

Szó nélkül jön-megy,
Mint egy hullámvasút;
Lent és fent,-
Majd jön egy alagút.
Csak fény legyen a szélén,
Hullám, vas, út;

Az a biztos pont,
És az út végén
Nyertél haszont -
Újra bekopogó
Biztos mosolyt.

....és aztán
Ismét elmegy ,
De ne keresd!
Ha vissza jön,
Csak szeresd!
Lepel a búra,
Örvendezz újra!
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 13
Nézzétek a napot - Rá
Hasonlatos vagyok.
Nektek
Én vagyok a fény - Rá
Hasonlítassatok,
Tiszteljetek.
Ezért én Rá
Hasonlóképpen
A jövőben
Adok eképpen-
Maradandót az emberiségnek,
Kőpirasmist Rá dicsőségének.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 13
Szárnyak nélkül szállnak
Színes, lufi-lelkű lények;
Már nem is sejtik odafentről
Milyen lent az élet.

Csak önmagukat látják
A nagy ürességben,
De a lufi biz kidurran
Fen a magas égben.

Darabokra hull az álom;
Lent lesz majd ravatalon,
De kik soha nem repültek
Kárörvendők mégse lesznek.

Lekerül így minden szálló,
Mert ide lent van a megváltó.
Végül - lufilelkük epekedve
Kapaszkodik a kilincsbe;

Szent Péterünk eresszél be!
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 12
Hiábavaló töprengés
Nyugtalan ideje
Sújt, taglóz.
Elveszett a hely jelene,
Hol lennem kellene.
Árnyékom nem látom,
Magam sem találom.

Virrasztó éjszakán
Fehéren virít a vacogó fagy
Fénylő csillagok alatt.
Dermed a csermelycsobogás,
És a kövér hold
Még egyszer megmártózik
A jégkristályok közt.
Köddé válik sok-k gondolat
A lehelettel együtt
Mely elhagyja ajkamat,
És a fókuszpont képei
Öszpontosítva is,
Csak homályosan távoli
Ábránd-lenyomatok.

Hiábavaló töprengés -
Hol lennem kellene;
Messze van
A távolság másik fele.
Elindulnák
Erőtlenül is, ha lehetne,
De fogva tart szüntelen
Fegyverével
A következmény szelleme.
Magában gyenge
A gondolat ereje.

Te ott, én itt nem lelem
A nyugtalanságban helyem.
Idegenek szennyesével
Töltöd a mosógépet
És nálam is
Ugyanez a képlet.
Majd, ha vége lesz
Eme szenvedésnek
Örülni fogok a kevésnek
Is, mert eltűnik a távolság,
És a másik fele
Itt veled lesz tele.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 15
A gőgös emberben
A lélek irigysége
Keserű száj-ízzel,
Csak dekorációval
Leplezve
Mosolyog az Életre.
Csörtetve tapos
Felszegezett fejjel,
Sosem találkozott
Magánál különbekkel.

A jókedved láncra verné
Amennyiben megtehetné.
Melegen mosolygó szívedet,
Melyben bugyog,
Forr a szeretet,
A lelked mely édes,
És lágy mint a méz
Cselszövéssel lopná el
A ragacsos rideg kéz!
Sejtelme sincs
Milyen az emberség.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 11
Lapos lápos vidéken
Pöfög a gáz.
Irama lassul,
Megáll a ló;
Eltűnt e vidéken
A jól ismert gázló.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 9
Magasztos látomások jövendölése
Csak a képzelet szüleménye.

Krónikákra hivatkozott fényes lét
Hirdeti a szakrális készenlét
Dicsőségbe burkolt jövőjét.

Mihaszna megannyi filozofikus eszme-
Már nem jön aranykor az emberre.

Az első megalkotott állam láthatatlan lánca-
Maszkok alá rejtőzött a próféták ránca.
A szabadság bilincsben, a jólét csak álca.

Tán tízezer éve még volt egy-kis élet-béke ,
De a büszke lét az aranykort pusztulásnak ítélte.

Föld-anyánk méhéből megszületett az élet,
De visszaveszi egykoron az Isteni természet,
És az emberi gőgöt önkezével lesújtja a végzet.

Csak apokaliptikus lehet az utolsó Idő,
De nem félhet az ki lelkében, Istenben hívő.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 9
A száj, ami egybeforrasztja a lelket… hozzá vágyat forrasztani.
A száj, ami édesebb a régebbi óbornál… jobb is fogyasztani.
A száj, mint balzsam, jól meg is erősíthet… de, nagyot árthat is.
A száj, a rúzstól szép pirosan virágzik… szebb a rózsánál is.
A száj, a szépség forrásvízébe márthat… lelkedből lakomázhat.
A száj, ami tőlem egy bíboros csókot igény szerint elvárhat…

Vecsés, 2022. november 7. – Kustra Ferenc József – íródott anaforásban; Hoffmann von Hoffmannswaldau, Christian (1616 – 1679) „A szájra” - c. verse átirataként. (Fordította: Mucsi Antal-Tóni)
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 17
(Bokorrímes csokor!)
Csendes árnyékodat -gondolatban- csókolgatom,
Hogy a lényed, maradjon az én mozdulatlanom.
Szerelmemnek szélvígara nehogy elrepítsen,
Testmelegedet érezhessem, jól és képesen.

Hívlak a számmal és vágylak testtel és a lelkemmel,
Vágyakozok az öledbe, találkozni meleggel.
Gondolatommal átölellek, szerelmes időben,
Foglyomként tartalak, arcomon gördülő könnycseppben.

Hívlak a lelkemmel, hosszan csókolnám a szádat,
Birtokba venném nagy, szerethető világodat!
Rég volt, már nem is emlékszem teljesen rád,
Ha öled melegét jól rám zúdítanád…

(senrjon)
Ó, azért gyere Bertus,
Vágyok utánad, meg azért rád!
Hallgatásod fáj!

Vecsés, 2021. április 31. – Kustra Ferenc József- íródott ’iytop’ poétatársam, „A szerelemnek szele” c. verse átirataként, az engedélyével.