Költők szerint

Rózsa Margó (0)

Ady Endre (144)

Horváth Ildikó (2)

Vajda Attila (2)

Almásy Antoine (2)

További költők »

Témakörök szerint

Szerelem (357)

Kedvesemnek (104)

Hiányzol (63)

Elmúlt szerelem (85)

Szakítás (34)

További témák »

A nap verse

Ó, a gyermeki mosoly,
Szülőnek hosszú életet ad…
Boldog nevelés…

Vecsés, 2025. május 24. – Kustra Ferenc József- írtam: senrjúban!

(septolet)
Élet, ha bekövetkezett,
Engedélyezett,
Feltérképezett,
Formatervezett,
Sejtemlékezet!

Lélektépő életedből mamutfenyő…
Mennyhez lökdösődő… ölelj költöző!
*

(Tükör apeva)
Szív
Zuhan.
Siratva
Hordja múltját.
Fényben oldódik.

Fényben oldódik.
Hordja, múltját
Siratva
Zuhan
Szív.

Vecsés, 2025. április 25. – Siófok, 2025. április 28. -Kustra Ferenc József- írtam: a septoletet. A tükör apevát: szerző-, és poétatársam: Gránicz Éva írta.

Hót ziher, vágyok rád, Barbara!
Annyira, hogy lóg kutyám farka!
Mily’ élet, nélküled,
Kutyám is vágy téged!
Együtt éltünk, leléptél… Hova?
*
Ne búslakodj édesem, Ádi!
Nem tűntem el, csak lett egy nyári
Kaland a zenével,
De jöttem a széllel.
Mert tudtam, vár a párom Ádi!
*
Irtón hiányzol, hogy furulyázz
Te zenészlány, fújjad, de kottázd.
Jó dallamod kéne,
Zenéd élet része!
Három furulyán is tudsz… kottázd!
*
Furulyám sír, ha nem vagy velem,
A dalt hangjegyek közt kergetem.
Te vagy a dallamom,
Szívverésed, dobom.
Hangjegy a csókod- azt keresem!
*
Hívlak-csallak vissza Barbara…
Jöjj, rád is éhezek, Barbara!
Hozd a furulyáid,
Halljam a zenéid…
Együtt éltünk, léptél… rohanva!
*
Ne félj, itt vagyok már, Ádika!
Nyelvem emlékszik a ritmusra.
Szívem a kezedben,
Furulyád kezemben,
S dúdolunk, mint régen... Ádika!

Vecsés, 2025. április 15. – Siófok, 2025. április 16. -Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat Rom. LIMERIK csokorban. A párosakat meg, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.

Bók neked,
Hegynyi csók veled…
Imádlak!

Tűz vagy bennem perzsel szavad, csókod édes íze bennem marad.
*

Bókolok,
De csókolnálak…
Imádlak!

Szavaddal szívemet gyöngéden átöleled... forró csókjaimmal felelek neked...
*

Szeretet
Bókolásomhoz.
Imádlak!

Éltet szíved, tündöklő fényed ragyog, imádlak, vágyam hozzád szárnyal, lobog.
*

Bókokhoz
Jöszöl-e Te már?
Imádlak!

Lángod éget, úgy remeg testem, szóval hívsz, s már eszem vesztem.
*

Szeretés,
Át kell, hogy menjen.
Imádlak!

Érzem a szereteted minden pillanatban és reszket szívem a mellkasomban.
*

Bók neked,
Veled szeretni!
Imádlak!

Vágyban szívem, hogy veled összeérjen... s hozzád lelkem is, szelíden térjen.

Vecsés, 2025. május 12. – Siófok, 2025. május 13. írtam: romantikus HIQ csokorban. Alá a romantikus leoninusokat szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.

Csillogó napsugár,
Midőn fények fénye fejünkre száll,
Örömöt hozol embernek s állatnak,
Mert te vagy a csodálatos Nap.

Jaj de midőn elméssz,
Mély sötétség borul a világra.
S, oh, hiányod míly csalfa,
Hisz újra megjelensz egy-két óra múlva.

Hiszen te üldözöd a rosszat,
Esők, szelek, viharok előled futnak.
Semmi sem mer szembeszálni veled,
Oh, csodaszép dél-keleti napmeleg.

Villan az asztalon két kiskanál,
dúdolnak egy kedves kis trillát.
A gazdasszony jön már, rájuk talál,
még közéjük tesz egy arany villát.
Hozza ételét, épp csak egy falás.
Kutya horkan, odaadja részét.
Az udvar feldúlva: eb kutat ás,
az asszony hozzávágja a csészét.
Behúzza farkát, bánatos szegény.
A nő feldúlva a konyhába megy.
Az eb làtja, hogy elmúlt a veszély,
A szőre sáros, gondolja mindegy.

Gazda, ha nézed, ne higgy az észnek!
Én szépnek látom, lásd te is szépnek.

Az amis vallási közösségről vázlatosan… (Van lent link…)

(Bokorrímes csokor)
Az "ámis" szó névadója egy Jakob Ammann nevű svájci anabaptista volt
Az ámis nép alapítója és az személy, ki megalapozta a hitet… megvolt.
Ammann levált a mennonitáktól, saját vallás közösségét megalapította
Azok számára, és azokkal együtt, akiknek egyszerűbb életmód volt a vágya.
Ez a csoport ezer hétszázhúsz körül Pennsylvaniában az első államban,
A közép-nyugat területeken telepedett le, ott Ohio államban.

Úgy gondolják az embereknek nagy családokat kell alapítaniuk,
Öt-hét gyerekkel, gyermekkel. A gyermek a legnagyobb áldás. Ez is titkuk.

A megosztás törődést jelent, mi fontos, ha az ámis közösségekről van szó.
Csűröket építenek a közösségnek, ami bográcsozásokra is való.
Mindenki rész vesz, együtt vannak, esznek, beszélgetnek, mindenki élvezete jó!

Közösségen belül a legtöbb dolog megtalálható a társadalmukban,
Mert termesztenek vagy mindent kézzel készítenek. Hisznek öngazdálkodásban.
Zártan élnek, ez lehetővé teszik a számukra… szeretet-magányosan…

Autójuk, elektromosságuk, ami használnának, nincs... elutasítsák.
Lóval dolgoznak földeken, mit kell kocsival, hintóval-lóval szállítják.

Az ámisok nem zenélhetnek és nem hallgathatnak zenét.
Ez szabály… érvénye, hogy ne kövessék el büszkeség bűnét.

A nyolcadik osztály elvégzése után, már nincs lehetőségük tovább tanulni…
Miután nők befejezik az tanulást, elkezdenek főzni és varrni tanulni,
Megismerik házi teendőket és megtanulnak a családjukról… gondoskodni…

Az ámis nőket háziasszonynak szánják, ez szerepük az ámis társadalomban.
Arra teszik fel életüket… vigyáznak gyerekekre, mint bébiszitterek, bolyban.

Ők egy békés közösség. Nincs köztük, aki bevonulna a hadseregbe.
Nem kell végig csinálni kiképzőtábort vagy egyenruhát viselnie…
*
(tíz szavas)
Ők nem hisznek erőszakban.
Természetüknél fogva pacifisták, mióta letelepedtek Amerikában.
*
(kétsoros)
Az ámis hagyomány szerint náluk a legkisebb fiúnak…
Aki mindent megkap, kívánságára jár örökhagyóknak…
*
(leoninus)
Az ámisok Istenben hisznek, nem tudományban, ebben az egyetlen hitvallásban.

Vecsés. 2024. október 4. -Kustra Ferenc József- írtam: ismeretterjesztő anyagnak. Van a forrásban más is, igy jól lejjebb kell menni… (De, mind olvassátok!)
A linkje = https://news.autoguide.com/hu/facts-amish-fascinating?ly=native_one

avagy asztaltól az ágyig…

Kedveském, csillagom Laura!
Vágyam úgy kerget... egész nap ma!
Kerüljünk közelebb…
Talán… legközelebb?
Vágyom közelségedet, még ma!
*
Ó, drága, egyetlen, kedvesem,
Sorait olvasom – nevetem.
Mit kerget ennyire?
Nem vagy te nyúl, ugye?
Vagy csak futsz? Nálam nincs kegyelem!
*
Kedveském, csillagom, pezsegve
Menjünk asztalhoz… én remegve.
Kanalat leejtem,
Kenyérhéjat eszem.
Nem bírok magammal… epedve!
*
Édes, ha Te szerelemre vágysz,
Az nem tesz ám jót, ha bezabálsz!
Nokedlit felejtsd el,
A vér máshova kell...
Így meglátod minden jó… nem hánysz!
*
Ha már belaktunk, menjünk ágyhoz,
Ott nem kell szólnunk senki máshoz…
Emésztünk, édelgünk,
Testet kényeztetünk…
Meglásd… Ez sok jó a csókokhoz!
*
Mondtam én, hogy nem jól csináljuk!
A sorrendet megfordítottuk.
Máma nem lesz móka,
Mert jön... kaja kóma!
Holnaptól okosan csináljuk!

Vecsés, 2023. január 21. – Siófok. 2025. április 16. – Kustra Ferenc József – íródott: A „vággyal az asztalig” … c. [Kétszerzős!] versem kétszerzős átirataként, romantikus LIMERIK csokorban. Páratlan versszakokat én írtam. A párosok szerző-, és poéta társam Gránicz Éva munkája.

Ha volna alkalmas párom… Épp’ őt várom!
Jövök, talán már úton is vagyok... Szíved hívott, rohanok!

Sorsom utamba irányítja? Odavagyok… várva!
Sorsod súg nekem, lépted irányt ad. Nem vagy már magad!

Sorsom a párom várása! De nem küldi… fránya!
Várásod tüze, átível sok életen. Bennem is ég hiszen…

Gyál, 2025. április 4. – Siófok, 2025. április 7. -Kustra Ferenc József – írtuk: leoninus sorokban. A páratlanokat én, a párosakat Gránicz Éva szerző-, és poéta társam írta.

Hódolnék
Nagy szerelemnek…
Hevenyül!

Lángol a szívem,
vakmerő vágy hevenyül.
Sóhajom repked.
*
Hódolnék
Óh! Szerelemnek…
Hevenyül!

Óh, szép szerelem!
Szív ajtaját döngeted.
Jöjj, ne késlekedj!
*
Hódolnék
Mély szerelemnek…
Veszettűl!

Őrület határ,
mélységekbe zuhanok…
Vágyam tombolón…

Gyál, 2025. április 4. - Siófok, 2025. április 7. -Kustra Ferenc József – írtam: HIQ- ban a páratlanokat. A párosakat meg írta senrjúban: Gránicz Éva szerző-, és poéta társam.

Hosszú lenne az én tirádám,
Ha minden búmat fölsorolnám…
Valóság is kicifráz engem,
Unom, hogy lét froclizik velem…

Kérek türelmet,
könnyek között is születhet,
remény, öröm, új kezdet.
*

Életemben nem létezik jó kellem.
Életemet ellenségnek tekintem.
Olykor hiszem Istent, de ő nincs velem…
Éltem nem hagytam… kellene kezdenem?

Az életben,
nincsen véletlen,
benned élő fény, remény a sötétben.
*

Köröttem szép a havas táj, bele bájolgok,
Negatív rezgéseitől nagyon viszolygok.
Fájó az élet, lehet, hogy el kéne tűnnöm?
Jelen komfortzónámból át kén’ lényegülnöm?

Veled van az Isten!
Lélek alszik télen,
hogy tavasszal újjászülessen!
*

Sorskönyvemben mindenestől írva, benne vagyok,
A baj azonban, hogy nem tehetem mit akarok.

Adott a sorsod,
de te választod,
rabja vagy, vagy formálod.
*

Hiába benne mindenem, vannak összeragadta lapok, de végén van lényegem…
Lapozni már nem lehet, a vég megérkezett rozsdállt kaszával, majdan suhint egyet.

Múltad könyve zárt,
lelked ír még csodát,
túléled a suhintást.

Vecsés, 2025. április 5. – Siófok. 2025. május 3. Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában. A páros versszakokat szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta!

Csendes folyó,
Tengerekbe torkoló,
Életnek életet adó.
Aranyként ragyogó szép álom.

Fénylő éjjel,
Könnyen elfoszló kétely,
Örömhírt táncol a néppel.
Ezüstös csodaszép holdvilág.

Vörös égen,
Tulipánok a réten,
Csodás illatukkal éppen.
Rubintos aranyló napvilág.

Oh, emberi elégtelenség,
mely sokat kíván,
Miért? Mond, miért bántod Őt,
a természet csodás varázsát?
Mit ártott hát Ő neked,
hogy te mégis így kínzod!
Bőrét mocskolod,
húsába vasat szúrsz.
Vérét is te átkozod,
oh, emberi elégtelenség.
Miért? Mond, miért bántod Őt,
a természet teremtő gyönyörét?

Ő az ki életet biztosíd neked,
ő is az ki ezáltal gondviselőd lett.
S te, oh emberi telhetetlenség,
te mégis így bántod Őt?
Bár éltetőd,
s temetőd is Ő lesz majdan.
Neked rosszat nem kívánt soha,
Vérével is Ő mosdat,
s bűneid miatt neki soha,
Soha egy rossz szava nem volt,
mi ártott volna számodra.
Miért? Mond, miért bántod Őt?
Őt, ki még most is éltetőd.

Okkal történik
Események folyama...
Láncreakció.

Emberi sorsok
Kölcsönhatásban vannak,
Kapcsolat-hálók.

Ok és okozat,
Sorsok kölcsönhatásban...
Szövődményesek.

Égi trubadúr
Virágbontó éjjelen-
Dalos csalogány.
Szólamokat rétegel,
Angyal hangon énekel.

Ma bősz, zord nap jött.
Száll a por, és zúg a szél.
Ős fák közt tép, zúz.
Hull a könny hisz sír az ég,
Tört a hit, tán itt a vég?

Vén fán nincs ép ág.
Huny a vad és búj a nép.
Mind fél ki itt él.
A szép táj most rút színt kap,
Rég nem volt már ily csúf nap.

Míg jól fed a maszk,
Nép csak rág; csüng az ál konc.
Zárt kör sztár hírt gyárt.
Fix a trón, míg táp a drog,
Nyög a nép, ha csal a jog.

Furcsa játékot űz velem az élet
Sorakoznak az eltűntnek hitt emlékek
Mintha minden nap új fiók nyílna
Egy-egy tört pillanat a vállamat húzza
Felötlik mi voltam, s mivé lettem
Hideg a kezem, a szívem, a lelkem
Házam ereszén pattog a semmi
Jó lenne futni, örökre elmenni
Pörög, fel-le lódul bennem egy hinta
Kattog az agyam, súgja: palinta
Megtört szemem távolba pislog
Homlokomon hatalmas billog
Tudatom recseg, roszog: rossz kerék
Úgy sötétül mint viharos éjen az ég
Keresztül- kasul néha felvillan
Csetteg-csattog, aztán kisül, elillan
Kétségtelen: ez már a vénség jele
Másfelé kacsingat a sors kegye
Súlytalanná váltam mások szemében
Nem búcsúzok, csak meghalok szerényen

Első pillantás – egy lopott varázs,
szívem kihagyott egy dobbanást.
Mosolyod könnyű szélként ért,
s én már tudtam: elvesznék.
​
A szerelem, mondják, mély víz,
hát ugorjunk bele – miért is ne?
Ha süllyedünk, hát együtt tesszük,
s ha úszunk, hát nevetve.
​
Ölelésed parttalan óceán,
benne ringatózom csendesen.
Nem bánom, ha hullám ráz,
csak te legyél a végtelen.
​
És ha egyszer megkérded tőlem,
miért szeretlek, miért vagyok veled,
csak annyit mondok: mert mit sem érnék nélküled.

Szív melengetően simul rám az érkező új tavasz,
Lassan már a sugárkéve is erősödik… jő tavasz…
Szív melengetően simul rám az érkező új tavasz.
*
Meleg szellő száll,
tavasz érint gyengéden.
Szívem mosolyog.

Éled a világ,
lágy sugár simogatja.
Álmodik a föld.
**
Hajnalokban még a télvégi eső szitál, fázok is kicsit,
Szétnézve látom, hogy a felhők nem oszolnak... semmiért semmit…
Hajnalokban még a télvégi eső szitál, fázok is kicsit.
*
Fázós hajnalban,
szitál a semmiből is.
Felhők makacsok.

Hajnali cseppek,
futnak az ablakomon.
Fény visszaalszik.
**
Tegnap hajnalban arra ébredtem, dübörög a kinti ébresztőóra,
Villámlott is és ez talán a tavasz eleje volt, tegnap virradóra…
Tegnap hajnalban arra ébredtem, dübörög a kinti ébresztőóra.
*
Vihar doboltat,
álmok párnáját veri.
Ébred a tavasz.

Kinti morajlás,
villanó álmok között.
Megmozdul a fény.
**
A sárgás sugárkévében ébredt a közép-erős szél, leveleket fujt el,
Két kotorék kutyánk egy házban fáznak, laknak, nem keltek… az isten hidege…
A sárgás sugárkévében ébredt a közép-erős szél, leveleket fujt el.
*
Sárga fény lobban,
a szél leveleket űz.
Kutyák szuszognak.

Fázik a ház is,
üres udvaron remeg.
Két szív melege.
**
Közben már napok óta látom, szemem nem fedi sűrítő ködfátylom,
Mintha színesedne a tájkép, mire vágyok, éremélem nem álom…
Közben már napok óta látom, szemem nem fedi sűríti ködfátylom.
*
Álom, vagy valós?
Tisztul a szemem előtt,
a vágyott tájkép.

Színesedik már…
halk ködfátyol lebbenő.
Hit ígérete.
**

Vecsés, 2025. április 26. – Siófok, 2025, április 27. Kustra Ferenc József- írtam 3 soros-zárttükrösben. A senrjúk, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva munkája.

Szerelem,
Testben érzelem.
Féktelen…
*
Lángol szívem veszettül,
szerelemtől megittasodva.
Nincs mi megállít!
* *

Érzések
Vajh’ mily’ szabadok?
Nyalából?
*
Érzéseim sasmadár,
a magasban szállnak szabadon.
Körül fonnálak!
* *

Szellőcske
Hosszan ölelget!
Kicsiny szél…
*
Ölelnélek csendesen,
szerelem szele szőné lelked.
Szél sem tántorít.
* *

Érzések
Úgy uralkodnak…
Viselni.
*
A szíved dobbanása,
az én szívemet is felgyújtja.
Ne küzdj ellene!
* *

Érzések,
Csak szabadon jók!
Ölelés.
*
Érzések a legszebbek,
ha te vagy az, aki megölel.
Nem tudok várni!
* *

Szerelem
Jó, ha átéled!
Úgy, süt nap…
*
A szívem csak téged vár,
vágy éget, mint tűző napsugár.
Veled lennék már!

Vecsés, 2025. február 24. – Siófok, 2025. április 27. Kustra Ferenc József- írtam HIQ csokorban (páratlanok). A senrjonokat (párosok): szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.

Szasz! Én leszek csábítód, Ella,
Ne rebegj, nem leszek én béna…
Gyere vacsizzunk meg…
Jólesett? Desszert meg…
Ülj le bátran… már foglak Ella!
*
Ó, hát szevasz, te nagy szívtipró!
Szavaid, mint pezsgő, – csiklandó!
Vacsorád fenséges,
Desszerted veszélyes...
Fogni csak az tud, ki hódoló!
*
Félsz? Egyesítsük lelkeinket,
Száj, szájba… ne mozogj, se tetet.
Amígy ezt nem lehet…
Ölelj, add szemedet.
Jó, ha rám tapasztod testedet!
*
Nem félek, csak érzem szívedet,
Szavak nélkül tudom, mit lehet.
Ha szemed rám talál,
A világom szétmál.
És magamhoz húzom testedet.
*
Befúj a szél az ablakomon,
Párnám harapom… haverkodón!
Téged kén’ megenni…
Húsodat csókolni…
Minket fúj a szél ablakomon.
*
Te vagy, ki elcsavart a szélben,
Simogatón, de nem is félszen.
Jöjj hadd harapjalak,
Karomba zárjalak!
Szívem tárva... ott lenni éden!
*
Felkérlek tangózni az ágyba,
Őrületbe űzlek… a vágyba.
Közben beszélgetünk…
Képek, miket élünk…
Egyénileg süllyedünk vágyba!
*
Táncba hívsz, mily’ csábító szavak!
Majd ringunk, mint vízen a csónak.
A szóval is ölelsz,
Karoddal átölelsz.
Őrülté tesznek égő vágyak!
*
Asztalon volt, megszólalt telód!
Szemedben volt, hogy kár… Akarod!
Külföldön volt… megjött
A férjed, itt… lökött!
Lelkünk együtt… tangó! Tagadod?
*
A telefon tévesen csörgött,
A férjem már rég elköltözött.
Én nem vagyok ravasz,
Most jön egy új tavasz.
Nem tagadom, lelkünk összejött!

Vecsés, 2025. április 11. – Siófok, 2025. április 12. -Kustra Ferenc József- írtuk: romantikus LIMERIK csokorban. Én a páratlanokat, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva a párosakat írta!

Sétáltunk a tavaszban…

Sétálunk a Balaton partján, lágy szél rebben, vízfelület enyhe stresszben.

Sétálunk együtt,
Tavasz lehel, part susog.
Kéz a kézbe búj.

Árnyék közt susog,
Egy halk „maradj még velem”!
Két szív együtt ver.
*
Nagy meleg igy kora estvére elcsitult, sugárkéve fénye lehalkult.

Nap már lepihent,
Lágy fény simul az égre.
Csend ölel minket.

Hold bújik elő,
Fénye válladra simul.
El sem engedném.
*
Egy kiránduló hajó hullámokat ver, nézzük… parti sziklák közt kever…

Hajó fodroz, megy,
Sziklák közt víz ébred föl.
Tekintetben fény.

Szél ír rád egy dalt,
Amit csak én hallhatok.
Szívem dudorász.

Vecsés, 2025. április 9. – Siófok, 2025. április 10. -Kustra Ferenc József-: a leoninusokat én írtam, a senrjúkat: szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.

Sétáltunk a tavaszban…

Sétálunk a Balaton partján, lágy szél rebben, vízfelület enyhe stresszben.
Szívem csendben lépked veled, tavaszi szél simít, mint kezed.

Nagy meleg igy kora estvére elcsitult, sugárkéve fénye lehalkult.
Nézlek, ahogy a nap lecsorog, a víztükrön aranyhíd ragyog.

Egy kiránduló hajó hullámokat ver, nézzük… parti sziklák közt kever…
A hajó zaja már messze suhan, csak mi vagyunk és a tó, az alkonyban.

Vecsés, 2025. április 9. – Siófok, 2025. április 10. -Kustra Ferenc József- a páratlan leoninusokat én írtam, a páros sorokat: szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.

Ez a ballagás még nem örökre szól…

(Két egysoros leoninus)
Hosszú utakat… azokat végig kell járni… azokat.

(septolet)
Ballagás feszül…
Virágosztás készül…

Fiúcskák, lányocskák elballagnak,
Nem maradhatnak!
Rövid kijelölt út,
Homokút,
Életút.

A jövőt nem ismerjük… mit az élet rájuk rótt, majd azt kell élniük.

Vecsés, 2023. április 21. – Kustra Ferenc József- írtam: ballagásra.