Versek
Témakörök szerint
Szerelem (364)
A nap verse
Meghitt, szép karácsony
Meghitt a karácsony, titokfürkészők a szemek,
Széplelkű szeretteinknek mit és miért vegyek?
Lehet az ajándék, kisebb, nagyobb, szerényebb,
Család együttléte pótolhatatlan, főleg a legszebb.

Jó együtt készülni ünnepre, díszíteni a fát,
Beszippantani, fenyőillat betölti szobát.
Vacsora után úgy örül a család, kicsik és a nagyja,
Ajándékosztásnál csomagját mindenki megkapja.

Gyertyákat meg is gyújtom, itt már leszállt az este
Már nagyon várom a vendégeket, türelmetlenkedve.
Várok én türelmetlenül- türelmesen,
Remélem nem jött közbe semmi sem.

Itt már feltálalva van a diós bejgli és a mákos,
Kinézek az ablakon, szinte aranyban van város.
Óh! Gyertek már vendégek!
Távozzatok tőlem rémek!

Család, nyugalom és békesség, becsüljük, mérhetetlen érték.
Ez a legfontosabb, ezt nem helyettesítheti semmilyen ajándék!
Kezeket fogjuk, dalolva körbe álljuk a fát,
Kinézve látjuk a párkányon fázó madárkát...

Összejöttünk, együtt a család közeli és távoli tagja,
Ez maga az együvé tartozás különleges napja.
Értékeljük, amíg együtt lehetünk,
Nem pazarlás! Ez az üzenetünk!

Vecsés, 2013. december 11. - Kustra Ferenc József
Legújabb versek
Ez a karácsony másmilyen most,
talán mert én is más vagyok,
nem vonzanak a csillogó díszek,
s az adventi gyertya az asztalon.


Pedig a lángja most is oly szép,
s úgy pislákol az asztalon,
mintha valami bűvös csillag
ragyogna be az ablakon.


Én most valami másra vágyom.
Nem kérek drága kincseket,
csak meleget, mely a szívekből árad
messzire szállva az éteren.


Valami kristálytiszta hangot,
mely a légtérben úgy rezeg,
mint a legszebben szóló akkord,
melyre mindenki felfigyel.


Ez a karácsony más legyen most!
Övezze annyi szeretet,
melynek melege átjár mindent,
messzire űzve a hideget.


Szegénynek adjon terített asztalt,
s ki fedél nélkül van, fedelet,
Adjon a süketnek tiszta hangot,
s a vakoknak végre fényeket.

Hadd legyen boldog minden ember,
aki csak él e földtekén,
boldogabb jövőt, édes álmot
hozz Uram! S mondd, hogy van remény!
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 6
Meggyulladt már az utolsó gyertya
a díszes adventi koszorún,
halvány fényével világítva
s oldalán viaszkönnye hull.
Sápadt lángjában bűvös fény van,
szinte átjárja mindenem,
még a szívem is. Szinte lüktet,
hiszen az ünnep közel.
Szemem ragyog most örömömben,
hiszen most itt a gyermekem,
akit régóta hazavártam,
és végre itt van énvelem.
Másik szememből bánatkönny hull,
hiszen másik is van nekem,
akit ugyanúgy hazavárok,
de nem lehet mégsem velem.
Úgy szeretnék most kettészakadni,
hogy mind a kettővel ott legyek,
de nem tudok, pedig úgy szeretném,
hogy mindegyik velem legyen.
Milyen jó lenne csillaggá válni,
amely mindenhol ott ragyog,
hogy őrizhessem mindig az álmuk,
beragyogva az ablakon.
Vagy csak szellőként ott legyezni
ameddig el nem alszanak,
s álmukban arcuk megsimítni,
hogy szebbé tegyem az álmukat.
Szeretnék, de nem tudok semmit,
csak azt az egyet tudom,
amíg a szívem egyet is dobban,
ő értük imádkozom.
Istenem! Kérlek! Vigyázz rájuk!
Hisz én már nem tehetem!
Nem kérek semmi ajándékot,
csak ezt! Ezt add meg nekem!
Nekem az ünnep akkor ünnep,
amikor velük vagyok,
s szívem melege arra árad,
kit szeretek. Nagyon- nagyon.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 5
Ünnep lesz megint. Valahogy mégis
csendesebbek a nappalok,
nem látok annyi vásárló embert,
halványabbak az ablakok.

Nem világít most annyi izzó,
nincsenek díszek az ablakon,
pedig az utca fényárban úszik;
s a lámpaoszlopon dísz ragyog.

Hiába vannak nyitva a boltok
rogyásig tömve áruval,
legtöbben már csak nézelődnek,
ökölbe szorítva markukat.

Pedig dolgoznak éjjel- nappal,
mégis: alig van kenyerük,
legtöbbjüknek csak éhbért fizetnek,
s a bank elveszi mindenük.

Mért büntetsz annyi ártatlan embert?
Mondd meg nekem! Ó! Istenem!
Nézz le a földre, hol könnyes arcok
viaszfehéren fénylenek.

Van, kinek szinte két kézzel szórod
a pénzt. Ők mért oly kedvesek?
Hiszen amíg ők tékozolnak,
kik robotolnak, csak tengenek.

Nézz le a földre, s tégy igazságot,
Hozz végre Áldott Ünnepet!
Hisz minden ember, akárhol él is,
hozzád esd, hisz a te gyermeked!
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 6
Barátosném. Szörnyű az élet!
Hűvösek már a nappalok,
csupasz ágak közt dermedten nézem
a padot, hol ültünk. Most fagyos.

Ülünk e még itt együtt, nevetve?
Lesznek e gondtalan napok?
Hisz a sors elvett mindent, mi szép volt,
csak bút, és fájdalmat hagyott.

Mennék hozzád, de gyöngül a lábam,
addig menni már nem tudok,
közel vagy hozzám, mégis oly távol,
de most is ugyanúgy gondolok

rátok, mint mikor bográcsoztunk,
s az étel illata megcsapott,
gyermekeinknek kacajára,
mely a fülemben itt zsibong.

Az enyéim távol, sorsuk követve,
és most egyedül itt vagyok,
bár az életnek ez a rendje,
mégis: hatalmas űrt hagyott.

De te ne búsulj! Van, miért küzdj!
Amíg körötted ott bolyong
gyermeked, és a karodba zárva
mind magad mellett tudhatod.

Más a sorsunk, de anyai szívünk
mégis csak őértük dobog!
Mit számít az, hogy mi lesz vélünk?
Csak ők legyenek boldogok!
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 7
Ma lett volna a születésed napja,
de elragadott a rút halál,
oly hirtelen, hogy nem tudtál szólni
semmit, és ez most annyira fáj.

Nincsen már könnyem. Nem sírok többé,
csak pár csöpp gördül az arcomra már,
de a lelkem még ugyan oly tépett,
mint a viharban ázott madár.

Megkövült könnyek gördülnek végig
kopott szívemnek elhalt érfalán,
elzárva tőlem ezernyi érzést,
amely nyugalmat hozhat reám.

Nem tudok neked mondani semmit!
Hisz már messze vagy. Nem hallanád.
Ahol te nyugszol nincsenek hangok,
csupán egy sötét árnyékvilág.

Mégis: Istentől azt kérem néked,
legszebbik álmod küldje reád,
s nyugalmat nékem, hiszen még úgy fájsz!
De te csak álmodj. Jó éjszakát.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 6
Szeretlek úgy is, ha nem láthatlak,
s csak a fényképed nézhetem,
nekem elég, ha látom az arcod,
vagy magam elé képzelem..

Szeretlek úgy is, ha nem láthatlak,
és csak egy pár sort írsz nekem,
hiszen hozzám szól! Nekem írod,
s szinte gyógyír a lelkemen.

Szeretlek úgy is, ha hűvös éjjel
álmomban vagy csak itt velem,
s mikor álmomban megsimítasz,
szinte érzem a két kezed.

Szeretlek úgy is, ha száz határ van
köztünk és utat nem lelek,
amely tehozzád elvezetne,
bár fáj, hogy nem vagy itt velem.

Szeretlek úgy is, ha nem tudsz adni
semmit, csak maradj meg nekem,
csillogó fényként életemben,
hiszen te vagy a mindenem!
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 9
Magamba mélyedve járok az úton
s közben tűnődöm: mit vegyek?
Valami kedves ajándékot,
amely csak engem jellemez.

Aranyló tárgyat? Csillogó díszt?
Az drága. Nem jut rá nekem.
S hiába jutna, csak egy dísztárgy,
de mégiscsak értéktelen.

Szeretnék valami olyasmit adni
melyben a szívem benne van,
amit nem lehet pénzért kapni,
és mégis: oly nagy ára van.

Meleget, mely a szívemből árad,
s felmelegíti mindened,
mint a sugárzó nyári napfény,
simogatva a testedet.

Nyugalmat, amely úgy vesz körbe,
áthatolva a lelkeden,
hogy beleremegj, ha arra gondolsz
hogy talán elveszítheted.

Valami féktelen szeretni vágyást,
amelyben végre megpihensz,
mint folyóvíz, mely a tengerhez érve
úgy érzi, hazaérkezett.

Valami fénylő, tiszta lángot,
amely átjárja mindened,
s szeress úgy, ahogy én tudlak csak,
minden ízemmel, teljesen.

Valami édes melegséget,
mely úgy járja át a bőrödet,
hogy beleborzongj, ha arra gondolsz,
milyen is lenne nélkülem.

Hiszen tudod, hogy úgy szeretlek!
S neked adnám most mindenem,
nem kérnék érte mást cserébe,
csak azt, hogy melletted legyek.

Ha kell, tűzként, hogy őrizzem lángod,
s felgyújtsam hogyha kell neked,
s úgy vigyáználak, őriznélek,
hogy nehogy megégesselek.

Vagy mint egy fénylő esti csillag,
mely lámpásként világít neked,
minden kis fényét reád ontva,
amíg sápadtan megpihen.

Őriznélek, mint legdrágább kincsem,
hiszen te vagy a mindenem!
S nem kérek érte mást cserébe
csak szeress, ahogyan én teszem.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 9
Gyönge vagyok. Testemben láz van.
alig érzem a lábamat,
mintha valami földre húzna,
mint a hínár, mely rám tapad.


Lábamon, körbetekeredve,
s úgy fáj, mint véres húscafat,
melyet eleven testemből téptek,
de sajgó darabja ott maradt.


Nem is tudom, már mi fáj jobban.
A testem, mely lüktet lázasan?
Vagy a lelkem, mit összetörtek,
s földbe döngölve ott maradt.


Tudom. A testre van sok gyógyír,
amely enyhíti kínomat,
de a lelkem az épp úgy vérzik,
mintha tőr vájná húsomat.

Mégis tudom: le fogom győzni!
Legyen bármilyen bősz vihar!
Bárhogy ledöngöl, talpra állok,
Hogy csak azért is visszakapd.

Mind azt a kínt, mit te okoztál
százszor! Ezerszer megkapod,
hogy megérezd végre mit ártottál,
s ne legyen többé nappalod


anélkül, hogy ne fájjon szíved,
amiért ártottál oly sokat,
s gonosz szíved ezer darabra
törjön, hogy ne bánts másokat!
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 5
Hol rontottam el? Önmagamtól kérdem,
hiszen nem volt, csak egyetlen hibám,
szerettem volna mindent neked adni,
de nem adta meg ez a gonosz világ.

Nem éreztem a lassan pergő percet,
amely úgy folyt át szívem érfalán,
mint a vér, amely ereimben árad
magába fojtva szívem dallamát.

Nem tudtam mondani mennyire szeretlek,
s nélküled nincs más, csak halott némaság,
elmondanám, de megrekedt a hangom,
hangszálam néma. Csak lelkem kiált.

Oly messze vagy, és nem látod arcom
s szemeimben a könnyes csillogást,
amelynek gyöngye temiattad csordul,
arcomon végig, mint egy forradás.

Hol rontottam el? Hisz annyira szeretlek!
Minden lélegzet teérted zihál,
amely oly mélyről felszakadva hallik,
mint a sóhaj, mely lelkemből kiált.

Hogy mondjam el, hogy nélküled minden
céltalan, néma önmarcangolás?
Te vagy mindenem! És ha nem jössz vissza,
belehalok. Már nem bírom tovább!
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 4
Az én kiskutyám a legjobb a világon,
hiszen lesi, várja minden pillantásom.
meleg szemeiből sugárzik a hála,
örül, ha gazdáját boldognak találja.

Úgy szalad elébem, olyan csaholással,
piciny kis orrával kezemet szaglássza.
Olyan, mint egy gyermek, és úgy bújik hozzám,
nem is bírnám ki, ha meg nem simogatnám.

Hozzám bújva néz, ha dúl bennem a bánat,
meg-megnyalogatva szomorú orcámat.
Nincs igazabb dolog ezen a világon,
kutyánál sosem lesz igazabb barátod.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 7
Debreceni Zoltán - Még ölelni akarlak...

Ölelni akarlak szorosan mind a két karommal.
Letagadni, hogy vén lettem a reszkető ajkammal.
Simogatni akarlak sokáig a megvénült kezemmel.
Gyönyörű arcodat nézni mind a két szememmel.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 18
Szeretem csókolni a szád,
testednek szívni illatát.
Szeretem látni szép szemed,
ők is ölelnek engemet.

Szeretem hallani hangod,
szeretem élvezni mosolyod.
Szeretem simogatni kezed,
szeretném ölelj engemet.

Szeretem csodálni tested,
szeretem, ha fűt szerelmed.
Csókod éget, pihegésed,
hangod susogjon fülemben.

Szeretem lelked szerelmét,
szeretem szíved zenéjét.
Szeretem mert tested enyém,
vágyad, sóhajod szálljon felém.

Köszöntve mindig ölellek,
egyetlen drága szerelmem.
Napod áldott örök legyen,
kívánom, hogy boldog legyen.

2022.06.24.
Beküldő: Zsellérné Perczel Hajnalka
Olvasták: 9
Egy olyan csodálatos dolog a szerelem,
ami boldogsággal és szeretettel tölt el.
A legszebb érzelem mi elárasztja a szívem,
az ereimben még a vér is fel pezseg.

Csodálatos érzés, mely lelkemből ered,
feltölt, erőt ad, hihetetlen energiát szabadít fel.
A túl áradó boldogság mit érzek szívemben,
a mennyekig repít és lelkemig hatol bennem.

Egyszerűen varázslatos ez az érzés, amit
a szerelem mérhetetlen ereje ad nekem.
Boldogságot, örömet és túláradó szerelmet,
ezt érzem én, mert így szeretlek én kedvesem.

2022.06.27.
Beküldő: Zsellérné Perczel Hajnalka
Olvasták: 12
Egy álom amiben vagyok,
remélem egész életem végig álmodom.
Veled boldog vagyok csak Téged szeretlek, mindig ezt akartam, hogy ilyen boldog legyek.

Megmutattad, hogy létezik igaz szerelem,
mióta veled vagyok megváltozott életem.
Csak érted élem minden napom,
s amire szükségem van tőled megkapom.

Ha százszor ennyi időt veled tölthetnék,
a legboldogabb ember én lennék.
Mindig veled leszek, soha nem engedlek, boldoggá teszem egész életedet.

2022.06.28.
Beküldő: Zsellérné Perczel Hajnalka
Olvasták: 12
Szívem vidám és zakatol,
benne elmondd minden szót.
Igen a szó mi mindennél szebb,
az a szó nem más mint, hogy szeretlek.

Benne dalol és igen vidám,
felszáll, repdes mint egy madár.
Száll a szívem egyre feléd,
elmondja, hogy van még remény.

Igen szívem csak feléd száll,
mikor szíved nekem dalol már.
Neked adom szívem nyíló virág szálát,
benne illat és a varázs.

Kezembe veszem és átnyújtom,
mintha szívem lenne mi úgy dobog.
Zengi neked dallamát,
szeret téged egy életen át.

Érted dobog, érted reszket,
oly nagy benne a szeretet.
Feléd nyújtom érzem szíved,
mi úgy dobog mikor feléd lépek.

Érzem szíved vad vágyait,
mi kitárul, ha szívem érzi.
Benne a szerelem lángol, ég,
mi erősebb a földön mindennél.

Száll a szívünk a magasba fel,
ott érzi, hogy mennyire szeret.
Szabadok és vidámak,
mint egy madár szárnyakat kap.

Szállnak, szállnak egyre feljebb,
hol meglelik a földi kincset.
Nem más az mi két szív egyben,
mit Isten akkor eggyé szentelt.

E két szívnek csak egy dolga van,
hogy eggyé váljon és uralja.
Szeretetet, békességet,
mit a szíved úgy keresett.

Felszabadít és szárnyakat ad,
hogy együtt repüljenek a magasba.
Igen nagy a szeretet,
mit két szív akkor észrevett.

Ó kezedben nyíló rózsaszál,
szebb nekem mint bármi más.
Szeretlek egy életen át,
szívem szívednek kitárult már.

Igen nyitva szívem,
tudja azt, hogy mit kért tőlem.
Puszi, csók és ölelés,
az mit vissza küldök én.

Egy madár mi messze száll,
elviszi szívem halk szavát.
Érted dobog, érted reszket,
oly nagy benne a szerelem.

2022.06.26.
Beküldő: Zsellérné Perczel Hajnalka
Olvasták: 18
Két szív egy éjjel a csillagos ég felett egyé vált,
szép hónapok és éven át.
Szép volt, vidám minden perc,
mit veled töltöttem, ezen az éjjelen,
boldogság és vággyal tele, ezt érzi az én szívem.

Boldog voltam mint soha tán,
hogy enyém lettél azon az éjszakán.
Szemedben a fény olyan volt,
mint még soha más ezen a bolygón.

Szíved karolt és szeretett.
ez volt életem legszebb perce.
Olyan volt ez mint egy álom,
megtaláltam a boldogságom.

Közelséged szívem dobbantja,
nincs is ennél szebb csoda.
Mikor szíved hozzám szól,
minden perce olyan megható.
Érzem szíved bennem dobog.

Ez olyan érzés mint egy vágy,
amit a szív mindig kíván.
Szíved húz és nem ereszt,
mert tudja , hogy ez a lüktető ereje.

Szívedben a vágy nagyobb,
mint te azt hitted azon a hajnalon.
Szíved tudja mit akar,
az én szívemet magadnak.

Azért szeretsz te annyira,
mert a szíved az én szívem akarja.
Kérted szívem egy hajnalon,
meg is kaptad azt ott akkor.

Szívemben a szíved él,
nincs ember ki ezt elvenné.
Ember párjára úgy talál rá,
hogy szíve halkan muzsikál.

Ezt a dallamot kell meg halld,
hogy tudjad szíved mit dalolna.
Azt a dallamot üti szíved,
hogy el ne engedd azt a szívet.

Minden csillag azért fénylett,
hogy vedd észre, hogy van egy ember,
ki a te szívedet ragyogja be.
Neked adta azt a szívet,
hogy ragyoghasson a te szíved.

E két szívnek volt egy álma,
mi beteljesült mostanára.
Szikrázott a boldogságtól,
úgy ahogyan még semmi mástól .

2022.06.26.
Beküldő: Zsellérné Perczel Hajnalka
Olvasták: 12
Debreceni Zoltán - Vasmadár töri meg a csendet...

Elmerengek a néma pusztaságba.
Boldogan nézek a zöldellő határra.
Bokrok leskelődnek nézik a hegyeket.
Eltüntek az égről nincsennek fellegek.

Néha egy repülőgép töri meg a csendet.
Nagy morajjal a határ fele mennek.
Elcsendesedik szép lassan az ég.
Madarak dalolnak az égen szanaszét.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 30
Debreceni Zoltán- Nekem a sötétség maradt...

Veled elmertem menni bármilyen veszélyes útra.
Nem riadtam meg bármilyen nehéz is lesz majd a túra.
Bíztam benned kezedbe mertem adni a kezemet.
Nem féltem attól soha, hogy a szakadék
felett majd elereszted.

Egy napon eltűntél észrevétlenül
mint ahogy este a nap szokott.
Elvitted magaddal az egész fényt,
nekem itt csak a sötétség maradt.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 30
Debreceni Zoltán - Temetőben...

Mélabúsan álldogálok a néma csendben egyedűl.
Motoszkál a nap az égen a földön langyos szellő hegedűl.
A temető csendje kissé édes hisz benne látlak tégedet.
Ide csal közelembe az embert nyövő képzelet.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 30
Debreceni Zoltán - Te vagy...

Te vagy nekem az öröm a bánat.
Te vagy nekem a boldog út.,
amin nagyon ritkán járok.
Te vagy nekem az arany a gyémánt,
gyere ölelj át a két szemeddel néz rám...
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 21
Mikor hallom a hangodat,
olyan boldog vagyok.
Te pár szót szólsz,
s én rögtön elolvadok.

Magam előtt látlak,
mikor nekem beszélsz.
S boldogan hallgatom,
mit nekem mesélsz.

Hangod a fülemnek zene,
mely oly megnyugtató.
Mennyire szeretem hallani,
nincsen arra szó.
Beküldő: Zsellérné Perczel Hajnalka
Olvasták: 6
Szeretem csókolni a szád,
testednek szívni illatát.
Szeretem látni szép szemed,
ők is ölelnek engemet.

Szeretem hallani hangod,
szeretem élvezni mosolyod.
Szeretem simogatni kezed,
szeretném ölelj engemet.

Szeretem csodálni tested,
szeretem, ha fűt szerelmed.
Csókod éget! Pihegésed,
hangod susogjon fülemben.

Szeretem lelked szerelmét,
szeretem, szíved zenéjét.
Szeretem.mert tested enyém,
vágyad, sóhaj szálljon felém.

Köszöntve, mindig ölellek,
egyetlen drága Szerelmem.
Napod áldott, örök legyen,
kívánom, hogy boldog legyen.
Beküldő: Zsellérné Perczel Hajnalka
Olvasták: 10
Szívemben egy dal halkan felcsendül,
szíved hangjában csendben elmerül.
Hallom hangod szíved muzsikál,
szép szemed tükrében ott a ragyogás.
Egy szó szeretlek örök s végtelen,
nem múlandó legszebb érzelem.

Gitár húrját ujjam pengeti,
könnyem rejteném, de szívem nem engedi.
Megérintve lelked átjárja a szíved,
hozzád fűződő szerelmem örök s végtelen.
Szólj csak szólj szìvből dalolj,
elcsuklik hangom mikor ölel karod.

Szeretlek szívből úgy igazán,
ahogy forrón csókolod a szám.
Szívem úgy zakatol, érted dobog,
szememnek fénye reád ragyog.
Érzem a szíved vad ritmusát,
bújj közelebb, csókold a szám.

Kezedbe adom szívemnek kulcsát,
őrìzze szíved egy életen át.
Te vagy a fény maga az élet,
szeretlek örökké míg doboghat szívem.
Gitár hurját ujjam pengeti,
könnyem rejteném, de szívem nem engedi.
Egy szó szeretlek örök s végtelen,
nem múlandó legszebb érzelem.


2022.06.22.
Beküldő: Zsellérné Perczel Hajnalka
Olvasták: 7
Mikor a szívem Te érted dobog,
úgy érzem, még nem voltam oly boldog.
Az érintésed, a hangod egy mosoly,
minden pillantásod a szerelemről szól.

Magával ragad a szenvedély,
mikor tested, a testemhez ér.
Beleolvadunk a szerelembe,
mely elröpít bennünket a végtelenbe.

Úgy szeretnélek, mint még soha senki,
az idők végezetéig boldoggá tenni.
Szeretnélek szorosan magamhoz ölelni,
s magamtól, soha el nem engedni.

2022.06.22.
Beküldő: Zsellérné Perczel Hajnalka
Olvasták: 8
Amikor rám nézel,
én rögtön más vagyok.
S amikor csak velem vagy,
én minden mást hagyok.

Amióta megismertelek,
csak Te jársz az eszembe.
Az első pillanattól,
itt élsz a szívembe.

Szeretném, ha csak Veled,
s azt, hogy Te csak Velem.
Két szemed, mint a csillag,
úgy fénylik nekem.

Úgy tudsz mosolyogni,
oly szépen, s ártatlanul.
Az életembe úgy csöppentél
bele, oly váratlanul.

Oly jó lenne Veled, csak
Veled, egyszerre létezni.
Soha sem akarok
csókod nélkül éhezni.

Örökké Veled szeretnék,
mindenben vétkezni.
S kettőnk szerelmét
örökké élvezni.

2022.06.22.
Beküldő: Zsellérné Perczel Hajnalka
Olvasták: 9