Költők szerint

Gránicz Éva (33)

Batyuskov Konsztantyin (1)

Csongár József (1)

VESZPRÉMI GÁBOR (0)

Felhősi Bernadett (2)

További költők »

Témakörök szerint

Szerelem (373)

Kedvesemnek (108)

Hiányzol (67)

Elmúlt szerelem (85)

Szakítás (34)

További témák »

A nap verse

Az ónos esőről

Nagy zimankó van,
Beköszöntött a hideg.
Eső is lefagy.
*
Erdő, csak nyögve
Viseli! Borító jég.
Sok megfagyott csepp.
*
A lágyas napfény,
Szürkeséget nem oldja.
Ónos eső hull.
*
Vándorló szelek
Dudorásznak, erdőben.
Ónos esőt hoz.
*
Gallyon, több madár…
Ónos eső, csak hull-hull.
Jégből, madarak.
*
Romos kőtemplom
Fal. Varjak. Ónos eső.
Tollazat jégben.
*
Gyilkos terhet szór
Állatokra a hideg.
Ónos esőben…
*
Hideg hasogat
Erdő minden lakóját!
Bundák, jegesek.
*
Zord lett a világ,
Szél szaggatja ágakat.
Jég, nehéz ágnak!
*
Lusta eső hull,
Erdő fái, csak állnak.
Ónos esős éj.
*
Megborzongott az
Erdő, halknak csöndjében.
Ónos esőzés.
*
Az összegyűjtött
Rőzsék, ónos esőben…
Erdőn telelnek.

Vecsés, 2017. január 1. – Kustra Ferenc József – íródott: eredeti, Baso féle stílusban…

A „mécs” szónak szerepelnie kell benne!

1/.
Este verset firkantok, mécs világít,
Kis lángja van, nem ámít…

2/.
Mécs, a poéta barátja,
Ha nem csonk ceruzája,
Írott gondolata…

3/.
Mécs lángja maga a szeretet,
Igyekszem is nézni, éppen eleget.

4/.
Mécs van minden kis sírhalmon,
Szépen világít! Nem enyhít bánaton.

Vecsés, 2015. február 26. - MÉCS 10 pályázatra, a pályázati anyag: Kustra Ferenc József

Mécs lángja maga a szeretet,
Igyekszem is nézni, éppen eleget.
*
Mécs melegséget sugároz,
Hozzá fényt szétsugároz,
Nagy szeretetet is kisugároz…
*
Mécs, világit karácsonykor az ablakban,
Kint is látszik a szabadban.
*
Mécs volt a barátom,
Ma este már… papírt se látom.
*
Pincénkbe mécs világít,
Nincs gáz, ezzel ámít…
Már nem számít…
*
Mécs, a poéta barátja,
Ha nem csonk ceruzája,
Írott gondolata…
*
Mécs segít emlékezni,
Múltat feleleveníteni,
Jövőből jelent, majd múltat faragni…
*
Ceruzám csonkja, már nem fog,
Mécs lángja már nem inog.
*
Mécs kis lángjánál… világításánál esténként,
Hódolok, a múlt írásának, időnként.
*
Nem haladok este, vers írásával,
Mécs is leég, kis lángjával.
*
Este verset firkantok, mécs világít,
Kis lángja van, nem ámít…
*
Mécs pici lángját huzat döntögeti,
Úgy dülöngél, nem tudja leverni.
*
Betegek voltunk és a párologtatóba,
Mécs lett téve… vírusirtóba!
*
Táncteremben, hogy a sok mécs, világit,
Hangulat, emberi! Körbevilágít, fölvidámít.
*
Mécs, kis lánggal világit síron,
Alvó halottaimat gyászolom, szívből fájón!
*
Mécs, gyertya együtt a síron,
Gyönyörködnek bennük rokonok, nagyon sírón.
*
Erdőnyi mécs, világit a temetőben,
De csak szélmentes, jó időben.
*
Mécs van minden kis sírhalmon,
Szépen világit! Nem enyhit bánaton.
*
Fejfa előtt, mécs ontja a meleget,
Halottunk szellemének épp eleget.
*
Szélviharban, mécs lángja is lobog,
Ha szél elállt, akkor boldog.
*
Kis mécs, világit a nyári lakban,
Meghitt hangulatot teremt, folytonosan.
*
Mécs fénye, bányában nem elég.
Pici lángja túl gyorsan leég.
*
Vízsugárhajtású játékcsónakba, mécs kell.
Meleg víz kilökődik. Leég. Még kell!

Vecsés, 2015. február 18. – Kustra Ferenc József - MÉCS 10 PÁLYÁZATRA!
Új szépirodalmi irányzat. Kritérium: a versnek legalább 2 sorból és 10 szóból kell állnia és rímeljen! Ez a csokor, pályázatra készült és szerepelnie kellett benne a „mécs” szónak.

Új szépirodalmi irányzat. Kritérium: a versnek legalább 2 sorból és 10 szóból kell állnia és rímelnie kell.

Télen hideg van,
Házban meleg van.
Rekedt énekes
Hang, különleges!
*
Hóesés, pelyhek,
Mind-mind hidegek.
Kéményből füst jő,
Mikulás jő!
*
Bicajozni jó!
Ez sportolásnak való!
Tandem? Kemény!
Hegynek felfele, remény…
*
A törött kocsirúd,
Már nem vezetőrúd.
Haladást valósan
Gátló, hamarosan!
*
Szereptévesztés, öntudatkeresés,
A szükségletek elégítettek?
Menopauza!
Már a nő kora.
*
Az elhunyt ember. Elveszett lelkek,
Szellem, nem ember. Hiányos éltek…
*
Rosszkor, rossz helyen lenni, a sikertelenség záloga,
Agresszivitás, csak önámítása…
*
Az előítélet, tévedést követ?
A saját élet, ne érjen véget.
*
Ha fárasztó a nap, prédikálhat pap…
Hogy befejezze, kényszerérzetet kap.

Vecsés, 2015. február 17. - Kustra Ferenc József

Új szépirodalmi irányzat. Kritérium: a versnek legalább két sorban, 10 szóból kell állnia és rímeljen!

Télen hideg van,
Házban meleg van.
Rekedt énekes
Hang, különleges!
*
Hóesés, pelyhek,
Mind-mind hidegek.
Kéményből füst jő,
Mikulás jő!
*
Bicajozni jó!
Ez sportolásnak való!
Tandem? Kemény!
Hegynek felfele, remény…
*
Szereptévesztés a szükségletek,
Öntudatkeresés, elégítettek?
Menopauza!
Már a nő kora.
*
Az elhunyt ember… Elveszett lelkek,
Szellem, nem ember. Hiányos éltek…
*
Rosszkor, rossz helyen lenni, a sikertelenség záloga,
Agresszivitás, csak önámítása…
*
Az előítélet, tévedést követ?
A saját élet, ne érjen véget…
*
Ha fárasztó a nap, prédikálhat pap…
Hogy befejezze, kényszerérzetet kap.
*
Vesztedbe mész, ha tombolsz, mint fenevad,
Hátha, jobb ötleted akad…
*
Szó is rátalál az útra!
Korsó meddig járhat a kútra?
*
Hogyha benne vagy a harcban,
Ne legyen részed a kudarcban.
*
Mélabús ne legyél, szomorú napokon!
Idd a béke szavát, szomjazón.

Vecsés, 2015. február 16. – Kustra Ferenc József

Estéli csendélet tavasszal…

A holdtalan, vaksötét éjszaka, ráterül mindenre,
A nesztelen, zizzenéstelen csend lett a lételeme.
Hirtelen, messze ugatni kezdett egy rekedtes kutya,
És fogott! Mérges, könyörtelen hangja szerint, nem mulya.

Az eget eltakarja egy egybefüggő felhőalap,
Enyhe szél fúj és esőszagot hoz... sötét, beleharap.
Az esőszag egyre élesebb lett és kellemes volt,
A másik irányból fájdalmasnak tűnt… ló nyihogott.

Hirtelen kezdődött a vaksötétben az esőszitálás,
Aztán meglepetésként, leszakadt az ég… vizes zihálás.
Ebbe a láthatatlanságba, nem volt várható semmi más…

Kicsit nagyon elázunk, de nem baj, mert itt a tavasz.
Finom eső, finom sötétben… finom az új tavasz.

Vecsés, 2018. március 6. - Kustra Ferenc József

Az ősz… már erre sétál.

Csendesen ücsörögve terpeszkedő, a köd a tájon,
A világ is csendes, de így is rosszacska… én ezt fájom.
Úgy érzékelem, minden ellenem van… ez valóságom.
*
Hideg balladát
Dudorászik az avar.
Jön, köd-szitálás.
*
Rossz idő itt van.
Falevelek vizesek…
Hajnal, köd-párás.
*
Ködös reggelen,
Homályt törő fény kereng.
Világosodik.
*
Virág, fonnyadó
Szirma, hideget sejtet.
Köd is belepi.
*
Nap, delelőn van,
Sugarai, már bénák.
Völgyet, köd fedi.
*
Szem összehúzott,
Mert köd, mindent kifakít.
Rozsdás fűcsomó.
*
Városi fények.
Este köd ereszkedik.
Fényeket takar.
*
Picike szellő,
Ténfereg a köd mellett!
Ő sem lát semmit.
*
Ködnek párája
Kellemetlen. Hideg is.
Náthát előhív.
*
Előbújó Hold
Gyér lombok között matat.
Még gyenge a köd.
*
Ereszkedő köd
Lomhán terít félhomályt!
Hold, nem is látszik.
*
Komor köd szállt a
Tájra… minden zugába.
Nedvesen kitölt…
*
Már hó-szagú a köd, erős szél régen meghozta már illatát
És ő közben meg, a jégcsapokon eljátssza a tél… himnuszát.
Ha ideér a hóvihar is, a fák fölveszik álca-ruhát…

Vecsés, 2018. január 18. – Kustra Ferenc - a haikuk eredeti stílusban íródtak!

(3 soros-zárttükrös)
Becsap még a délibáb is,
Hiteget, mint az álom is…
Becsap még a délibáb is.

Hol van ki becsületes és szavatartó?
Biztos van, de ő vajon, hol, merre lakó?
Hol van ki becsületes és szavatartó?
*

(Septolet)
Barátnak hinni?
Rokonban bízni?
Munkatárssal komázni?
Rábízni?

Barátom, mind becsapott,
Rokon eltaposott,
Munkatárs belém-taposott.
*

(Senrjon)
Nászok is ellen' voltak,
Velem sokat, sűrűn harcoltak.
Sőt fojtogattak...
*
Békés természet vagyok,
Másnak rosszat, sose akarok.
Majd' megfojtottak.
*
Elvesztettem, hitemet,
Lelkemet mások kilúgozták.
Csak, majd' megfojtás…
*

Nekem a sorsom könyvében mindez megvolt megírva,
Fölöslegesen éltem életem, folyvást harcolva.
Élet-ígéretek és élet-remények, mind csak délibáb,
Reménytelenség lett öregen a létem, puha viaszbáb.
*

(10 szavas duó)
Délibábos hitegetés életen át, nem kevés…
Reménykedő élet, így mesés?

Délibáb, mint nappali vágyálom,
Csúnyán, mindig becsapott, ezt nagyon fájom…
*

Csak vastagon hazudni, hogy szép az élet, boldog a világ,
Nem más, mint az ébredő délibábtól... egy, dőre kívánság.
Ki éltében végig peches, annak nem megy a kivagyiság...

(Oximoronos, 3 soros-zárttükrös)
Remegve, még ég a mécsesem lángja,
A lakást, nagyon hideg huzat járja…
Remegve, még ég a mécsesem lángja.

Vecsés, 2019. október 14. – Kustra Ferenc – vegyes versformákban

Ami pontos, test öröme, ami fontos, lélek gyönyöre,
amit szeretsz, szíved tükre, amint szeretsz, teljesség ereje.

Jégszakálla nőtt a fának
alatta fehér lepedő,
zúzmarákat sodor a szél
nagyot harap a levegő.

Kismadárka borzol tollat,
hogy fagy ne tépje kis testét,
egér túr be a hó alá, hogy
átvészelje a zord estét.

Csendes, fagyott lett a világ
tavaszról álmodik ki él,
baktató, bús hajléktalan
meleg, nyugodt kuckót remél.

Ragyognak ünnepi fények
meleg házak ablakán át,
szomorú szívvel nézi, most
abbahagyja vándorlását.

Csak a magány fogja kezét
semmi más nem maradt neki,
nincs ki behívja a fényre
szétfoszlanak reményei.

Szennyvízcsatorna rácsán át
párás meleg száll fel lassan,
vágy melegre, de halálé
ruhájára fagyott paplan.

Fehér havon piros ruhás
kis emberke közeleg,
süvítő szélben a fején
piros sapka díszeleg.

Megjött hát a kis Mikulás
nem hiába vártam én,
hatalmas kosár virgácsot
hozott nekem az idén.

Ezek szerint én az idén
nem voltam túl jó gyerek,
de azért hozott csokit is
ne könnyezzenek szemek.

Megígérem kis Mikulás
jövőre én jó leszek,
virgács helyett csokit kapok,
mint a többi jó gyerek.

Nem tudom, hová is lett az én vonatom,
A sínekem mellett magamat baktatom?
Azt látom, hogy a sínekemen, a távolban egy üres vonat jön,
És ha, arra felszállhatnék, boldogan el is múlna a lét-közöny?

Vonszolom magányosan
Sáros sorsom, mocskosan,
Ha kapnék még egy esélyt
Nem élnék magánosan.
*

Látom a vasúti pálya szélén, sok a kopasz ágú fa,
Közben elmélázok, miért, mitől lenne ez nap más, pont ma?
Hová lett az én élt létem,
Hol van a sok fa-levelem?

Elfújta az őszi szél,
Eltűnt a sok rőt levél.
Mint a csupasz fák, árva
Lelkem egyedül zenél.
*

Mondják, ki egyszer elvetemült lesz, az is marad,
Mosakodhat bármennyit, a lelke tán' úgy marad?
Én nem lettem elvetemült, így lelkem jó marad?

A sors, létem hiába
Vonta fekete gyászba,
Lelkem hófehér maradt,
Testtel harmóniába.
*

Hová lett a régi szép életem, mi nekem, nem is volt,
Hová lettek a vágyaim, ami nem volt magam koholt.
Hová lett a szeretet... mi kisfiúként begyakorolt?

Vecsés, 2017. november 17. ? Szabadka, 2018. február 17. - Kustra Ferenc ? A verset én írtam, a háromszor hét szótagos ?Zhuzchici? = ?bambuszliget? formát [Rímképlet a, a, x, a. (x = végtelen?)] szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vers címe: ?Egyedül árván?

Ez mindig ideér…

Borús fenn az ég
Közeleg a tél.
Ne siess! Ne még!
Hát… el nem vetél…
*
Ködhomály, szürkeség,
Gyászruhában a természet.
Puha gyolcs az álma.
*
Már nyugszanak a rovarok és az állatok,
Már nem képződnek ágakon nyíló rügyhalmok…
Hópihékből lesznek, felvillanó csillámok.
*
Szikrázó Holdsugár,
Szél hópelyhekkel táncot jár.
Dermesztő, fagyos éj.
*
Az
Élet
Őszből vált…
Kivétel nincs.
Van, ki túléli…

Vecsés, 1998. szeptember 26. – Szabadka, 2017. november 16. – Kustra Ferenc József – a verset és az apevát én írtam a HIAQ -kat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit.

Hétköznapi pszichológia… meditáció.

Ahogy a Hold megvilágítja a fákat,
Nekem úgy kellene felismernem mákat,
Ahogy a Hold megvilágítja a fákat.
*
Így öregen, lehet,
Nem is kell már felismerés…
Hold meg csak, világít.
Szerelem szárnyán repkedtem,
Örök szerelmet reméltem.
*
Az élet értelme vajon a lét?
Vagy lét adja az élet értelmét?
*
Ha nincs szeretet, együttérzés, akkor milyen ez a fránya lét?
A lét milyen, ha a hiány kiölte belőle a lényegét?
Ha nincs szeretet, együttérzés, akkor milyen ez a fránya lét?
*
Nem vagyunk egyedül,
Mert körülmények megvannak!
Nélkülük, nincs döntés!
Féltve őriztük szerelmünk,
Ám, árny suhogott felettünk.
*
Együttérzés a szeretet kimutatása?
Együttműködés ennek a megmutatása?
Hogyan tovább, ha elfáradt már a test?
Akkor már nincs szeretet se, ez így fest?
*
Öregen se tudni
Élet értelmét? Megfejtés?
Körülményekben van.
Nem kettőnkön múlott, volt más...
Ki szerelmünkben volt prímás.
*
Hosszú élet sem ad
Garanciát semmire sem.
Van, aki csak tűt, tűr…
Elengedtem hát a kezét,
Még érzem, szerelem hegét.
*
A pár másik tagja
Is csak egy… viselt körülmény!
Ez így életszerű…
A biztos sem kétségtelen...
Így elváltunk véglegesen.
*
Egy
Élet,
Kiszabott.
Ezt kell élni!
Jó döntés… van-e?

Jó döntés… van-e?
Ezt kell élni!
Kiszabott
Élet,
Egy.
*
Vajh’, hogy sikerül?
Gonosz élet
Irányít?
Ádáz
Sors?

Sors
Ádáz?
Irányít
Gonosz élet?
Vajh’, hogy sikerül?

Vecsés, 2018. január 26. – Szabadka, 2018. január 28. – Kustra Ferenc – a verset, a 3 soros-zárt- tükrös -t, a tükör apevákat és a HIAQ –kat én írtam. A TANQ –k verse, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit munkája, a címe: ”Egy szerelem margójára…”

A szerzőpáros TANQ –ban, 10 szavasokban és apevában meditált…

Most, eljött az idő
Kérdezni a tetteimet.
Vagy talán már, késő?
Ideje számvetést tenni,
Élni?! Kevés remény hinni.

Ideje számvetést tenni,
Létbe még szépet becsenni.
*

Leéltem életem,
De, nem is éltem… végül is
Nem leélni! Élni!
Évek elszálltak felettem,
Élet helyett... csak temettem.

Sok év mellettem elsuhant,
Nem is éltem... volt csak sírhant.
*

Visszaemlékezve láthatod a történetedet,
A tetteidet,
Mit tett veled élet!

Rongy az életed,
Társad nincsen.
Mostohád,
Léted
Lett.
*

A múltat kérdezni nem lehet,
Már itt hiába húzod, fékeket!

Amit leéltél
Nem változik.
Élni már
Idő
Nincs.

Amit leéltél
Nem változik.
Próbálj még
Élni,
Hidd!
*

Csak egy élete van
Mindenkinek, és az a múlt!
Élted, vagy leélted?

Vecsés, 2016. október 1. – Szabadka, 2018. január 8. –Kustra Ferenc – A HIAQ –kat és a 10 szavasokat én írtam, a TANQ- hoz és a plusz verseket és az apevákat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ”Élni kellett volna”

Avagy az üres magányosság?

Hátamon csorog a száraz verejtékem,
Törölgetem, ez nekem már semmiségem...
Árnyékban meg fázok, ez az ürességem.

Még
Neked
Is jut fény,
Állj ki bátran!
Ne rettegj, kérlek!

Sorsom árnyékos oldalán élem életem,
A semmi közepében... fázok, verejtékezem.
*
Sós-keserű cseppek sűrűn gördülnek le az arcomon,
Közben meg erőlködve emlékezek... régi harcomon...
Falba ütközik az árnyékom, csak ülök... bánatomon.

Szív
Dobban,
Mellkasod
Szűkké válik,
Nyisd szívkapuját!

Pergő, megkeseredett könnyeim nyeldesem,
Kellene küzdenem... miért? Bánatok emésztik lelkem.
*
A magány? Az nekem végtelenül üres, taszít is magamtól,
Lehet, hogy be sem fogad, mert folyton ellők a gyötrő harcomtól.
Éhes vagyok a társra, hogy szakítson már el a magányomtól.

Ne
Aprózd,
Oszd bátran,
Így csak több lesz,
Ez a szeretet.

Megunt a magány, eltaszít,
Fájdalmat bennem szít.
Lelkem társat áhít.

*
Itt a falam tövében ücsörögve, hallom, hogy a csönd, recsegőn serceg!
Ez jól kitölti a magányom ürességét, itt lófrál, mint egy fergeteg.

Hit,
Remény,
Szeretet,
Rájuk vigyázz!
Boldog még lehetsz...

Hallom sistereg csendem, betölti egyedüllétem űrét.
Változtat életemen, feloldozza életem nyűgét...?!

*
Tudom öregen, már minden így marad, jóakarók is mondják,
A száraz verejtékem meg folyik, törülni nincsenek szolgák...
A sötétségem körülvesz, nem látom, hogy lemorzsolódna,
Csak ülők a magányban és hallom, mintha halál... sunnyogna!

Vecsés, 2018. január 6. - Szabadka, 2018. január 6. - Kustra Ferenc József - a verset én írtam, az apevákat és a 10 szavasokat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe:” Reménytelenségben van-e remény...?”

Felhők fagyott könnye hullik
elrejti a titkokat,
fedjük fel a rejtett mélyet
tisztítsuk le az utat.

Hullott hóból a kezünkkel
kis hólabdát formázunk,
lehajolunk és görgetjük
legalább most tornázunk.

Csinálunk egy hatalmasat,
majd egy kicsit kisebbet,
gurítsunk egy aprócskát is
biztosan a legszebbet.

Tegyük egymás tetejére
mind a három hólabdát,
fantasztikus, hisz olyan lett,
mint egy ember láss csodát.

Szénből csinálunk szemeket
répa lesz majd az orra,
kész is lett a hóemberünk
mint ha igazi volna.

Szomorúvá vált az élet
vidám én ma nem leszek,
ha szép szemedet nem látom
tudom, világgá megyek.

Eltelt már, vagy három hét is
mióta nem láttalak,
lehoznám a csillagokat, ha
láthatnám az arcodat.

Kiscsillagom, úgy szeretlek
jobban, mint az életem.
Rettegek, hogy elveszítlek
összetör a félelem.

Azt kérem én az Istentől
örökké fogd a kezem,
remélem, hogy így történik,
mert elvesztem az eszem.

Reggelit kell vásárolnom
lemegyek a kisboltba,
Kell? Kérdi az eladó
nem is néz az arcomba.

Hogyne kéne, azért jöttem
mutatok a zsemlére,
húsz deka párizsit kérek
nem tasakost, kimérve.

Huszonnyolc maradhat? kérdi.
Maradhat. Nekem húsz kell.
Úgy néz rám, mint egy gyilkosra
tudom, hogy engem rühell.

Kettévágná a zsemlémet?
Kérdeztem óvatosan.
Otthon is van éles kése,
mondja ő cinikusan.

Otthagytam egy kisebb vagyont
és még szendvicsem sincsen,
ezt a kedvetlen eladót
áldja meg a Jóisten.

A bolt mellett kint a füvön
idős néni üldögél,
szegényes kis portékája
égő szükségről mesél.

Felmutat egy szép almát
rám mosolyog kedvesen,
száz forint kilója ára
az összes almát megveszem.

Hálásan néz rám a néni
eltöltött a szánalom,
melléteszem bolti árut
ajándékba ott hagyom.

Lassan táskájába rejti
látszik, szégyenli nagyon,
hálás szívvel mosolyog rám
túlmutatva szavakon.

Vidáman indulok haza
arcomat nap perzseli,
egy ilyen bevásárlás után
édesebb a reggeli.

Hol van az élet? Mivé lett?

A haldokló avaron, már nem az élet dominál,
Ezen útján a levélhalál, bármunkában kaszál...
A haldokló avaron, már nem az élet dominál.

Állj
Készen!
Ha szólít,
Menni muszáj,
Élet már úgy sincs.

Élet már úgy sincs,
Menni muszáj.
Ha szólít,
Készen
Állj!
*
De, vajon meddig tart a lét, az avar már élettelen?
Ezek szerint az élet, véges, vagy kószán mérhetetlen?
A halál meg akármit is akarunk kérlelhetetlen?

Vár
Helyed
Odaát.
Visszaút nincs,
Ha lét végéhez ért.

Ha lét, végéhez ért
Visszaút nincs.
Odaát
Helyed
Vár.
*
Először az avar is, még szép, sok-sok színes részekből áll,
Az ember a levélhalmazt tapossa, megy benne, beleáll,
Először az avar is, még szép, sok-sok színes részekből áll.

Már
Később
Nem lehet,
Addig éljél
Míg fiatal vagy.

Míg fiatal vagy
Addig éljél,
Nem lehet
Később
Már
*
Ki lehet az, aki tudja, hogy az élet végén, még mi várható?
A levél sem tudja, hogy megjelenik egy vihar, az őt lefújó!
De, amikor már lefele repül az egyed, út vége... elszáradó...

Vecsés, 2018. február 13. – Szabadka, 2018. február 14. – Kustra Ferenc – a verset és a 3 soros, zárttükrösöket én írtam, alájuk a tükör apevákat, szerző és poéta társam: Jurisin Szőke Margit. Az apevák címe:” Visszaút nincs...”

Hétköznapi pszichológia…

Van, hogy az ember könnye csorog, erre ébred...
Magadhoz térsz, feleszmélsz, elment a Kedvesed.
Engedd el, ha elment, biztos nem volt jó veled…
*
Még
Néha
Könnyezel.
Faképp hagyott.
Haggyad! Ha, elment.

Haggyad! Ha, elment.
Faképp hagyott.
Könnyezel
Néha
Még.
*
Csak
Haggyad.
Engedd el!
Elment csak úgy…
Mért hull még könnyed?

Mért hull még könnyed?
Elment csak úgy…
Engedd el!
Haggyad
Csak.
*
Neked ő tán' fontos volt, de szeretted, ahogy kell?
Ő ez ügyben, nem állt elő némi igényekkel?
Ne légy öntelt, lehet, töltetlen volt… szeretettel.
*
Fontos volt neked?
Adtad szíved?
Önzetlen
Voltál
Tán’?

Tán’
Voltál
Önzetlen?
Adtad szíved?
Fontos volt neked?
*
Sosem tudhatod...
Megtettél-e
Ő érte
Mindent?
Vajh’!

Vajh’!
Mindent
Ő érte
Megtettél-e?
Sosem tudhatod...
*
Lelki bánatod, már lett a saját múltad,
Innentől, megint más irányt vesz az utad…
Ne sírj, emlékezz szépen, ez... fel nem gyullad!

Vecsés, 2015. január 9. – Szabadka, 2017. november 17. - Kustra Ferenc- a verset én írtam a tükör apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. Az apevák összefoglaló címe: „Mért hull még könnyed?”

Hétköznapi pszichológia…

Köd
Sűrű
Fényt takar.
Varázskerék
Kijárat nélkül.

Kijárat nélkül
Varázskerék.
Fényt takar
Sűrű
Köd.
*
Eltévedtem, körbe-körbe járok a ködben
Itt bizony nincs, mi világítson és mutassa utat.
Érzem, hogy jéghideg homály van körülöttem,
De,
Eszem-lelkem, lábam, visz és a kiút után kutat.

Sokan eltévednek... a saját életükben.
*
Út
Sehol,
Hol vagyok?
Ködben nincs fény,
Keresem létem.

Keresem létem,
Ködben nincs fény.
Hol vagyok?
Sehol
Út.

Vecsés, 2014. április 9. – Szabadka, 2017. november 16. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a tükör apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:” Keresem magam...”

Avagy végét járja az ősz…

Ami várható, azt jobb ha, előszoba vakablakában nézem,
Ködbe elbújva, nem látom a zenitet, dolgomat, így hogy végzem?

Jobb nem látni mi jő,
Ködös az idő s életem.
Szemeimen hályog.
*
Borongós volt az október, már az sem volt ínyemre,
Csontomban éreztem… emlékeztetett rossz időkre.

Végét járja az ősz,
Eddig is volt hűvös s hideg,
Levelek a sárban.
*
Bizony, közeledik a tél, már lassan bekopog,
Lesz itt még hideg, mikor a fogsorom is vacog.

Ha ősz helyt ad télnek,
Jönnek fagyos, zord hajnalok.
Csontban, szívben fagyok.
*
Felhők majd beterítik földet meg a tetőket,
Ezeket, a finom hópihékkel befedőket.

Földig érő felhők,
Havat szórnak, befed mindent.
Lesz-e meleg szoba?
*
Hidegben, hófelhő alatt, majd a kémény füstöt okád,
Vakablakban is érzem a szagát, de nem látom okát…

Vecsés, 2017. november 13. – Szabadka, 2017. november 22. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, közéjük a HIAQ- kat, szerző-, és poéta társam Jurisin, Szőke Margit. A HIAQ csokor címe:” Végét járja az ősz”.

Hittem benned, hittem szavad
örök társként néztem rád,
elmerülve végtelenben
lettem volna rabszolgád.

Amit mondasz szerelmünkről
súlytalanná vált szavak,
összeforrott szívünk násza
már csak ígéret marad.

Tükörvers – tükör apevával…

Zsúpfedeles házikó volt, mindig is a létem…
Érzem a jövőm, hevesen biztat… így vélem.
Régen a múltban éltem, de jelenben is itt vagyok.
Még, mennyi van hátra? A jelenben még tenni akarok…

Volt
Éltem
Romhalmaz.
Még jelenben
Volna mit tennem.
*
Volna mit tennem
Még jelenben.
Romhalmaz
Éltem
Volt.

Még, mennyi van hátra? A jelenben még tenni akarok…
Régen a múltban éltem, de jelenben is itt vagyok.
Érzem a jövőm, hevesen biztat… így vélem.
Zsúpfedeles házikó volt, mindig is a létem…

Vecsés, 2017. május 11. – Szabadka, 2017. november 14. – Kustra Ferenc – a tükör-versszakokat én írtam, közéjük a tükör apevát, szerző-, és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit.