Költők szerint
Gránicz Éva (33)
Kustra Ferenc József (2286)
Rózsa Margó (0)
Molvay Irén (1)
Szini Anita (1)
A nap verse
Lehetetlen
Lehetetlen. Suttogtam magamban,
hogy veled lehessek, hisz tudom:
a távolság, amely megbújik köztünk,
éket ver közénk, jól tudom.
Mint egy ajtó, mely bezárul olykor,
s olyan vészesen nyikorog,
mintha kérlelne: nyiss már ki végre!
S lépj át a küszöbön. Itt vagyok.
Én is úgy érzem magamat olykor,
amikor hozzád indulok,
szívem a torkomban dobog mindig,
míg a kilincset megfogom.
Ezernyi féltés, kétely van bennem,
pedig szeretlek és tudom,
te is éppen úgy szeretsz engem,
érzem a simításodon.
Mégis: annyira félszeg vagy néha.
Faggatnálak, de nem tudom,
hogy romboljam le azt a gátat,
mely elválaszt tőled, hisz tudom.
Benned is épp úgy ott van a tüske,
mely belülről szúr, és fáj nagyon,
amit másoktól kaptál egykor,
s nem tudsz már bízni, jól tudom.
Pedig amikor lázasan csókolsz,
érzem, mennyire akarod,
hogy melletted legyek minden éjjel,
s megadnál mindent, jól tudom.
Akárcsak én. Hisz úgy szeretlek!
s ha átölelsz, minden bánatom
messzire tűnik az esti széllel,
s rám száll a végtelen nyugalom.
hogy veled lehessek, hisz tudom:
a távolság, amely megbújik köztünk,
éket ver közénk, jól tudom.
Mint egy ajtó, mely bezárul olykor,
s olyan vészesen nyikorog,
mintha kérlelne: nyiss már ki végre!
S lépj át a küszöbön. Itt vagyok.
Én is úgy érzem magamat olykor,
amikor hozzád indulok,
szívem a torkomban dobog mindig,
míg a kilincset megfogom.
Ezernyi féltés, kétely van bennem,
pedig szeretlek és tudom,
te is éppen úgy szeretsz engem,
érzem a simításodon.
Mégis: annyira félszeg vagy néha.
Faggatnálak, de nem tudom,
hogy romboljam le azt a gátat,
mely elválaszt tőled, hisz tudom.
Benned is épp úgy ott van a tüske,
mely belülről szúr, és fáj nagyon,
amit másoktól kaptál egykor,
s nem tudsz már bízni, jól tudom.
Pedig amikor lázasan csókolsz,
érzem, mennyire akarod,
hogy melletted legyek minden éjjel,
s megadnál mindent, jól tudom.
Akárcsak én. Hisz úgy szeretlek!
s ha átölelsz, minden bánatom
messzire tűnik az esti széllel,
s rám száll a végtelen nyugalom.
Legújabb versek
(Septolet duó)
A csend,
Álarcban van!
Esend'…
Kis zajt szeretne,
Még telene…
Ő esengő csend…
Cseng…
*
Sokatmondó csend,
Magába esend',
Még kitelne,
Ennyit szeretne.
Beszorult szó
Nem való…
Torok kaparó!
*
(anaforás, 3 soros-zárttükrös duó)
A csend ajtaja berozsdált a magány falába,
A csended bús magányod, a szíved pitvarába…
A csend ajtaja berozsdállt a magány falába.
Hah, a csend is lehet vallomás, csak halkan értő fül kell, nem más,
Hah, a csend is kommunikációs eszköz, ugyan mi lenne más…
Hah, a csend is lehet vallomás, csak halkan értő fül kell, nem más.
Vecsés, 2014. december 30. - Kustra Ferenc József
A csend,
Álarcban van!
Esend'…
Kis zajt szeretne,
Még telene…
Ő esengő csend…
Cseng…
*
Sokatmondó csend,
Magába esend',
Még kitelne,
Ennyit szeretne.
Beszorult szó
Nem való…
Torok kaparó!
*
(anaforás, 3 soros-zárttükrös duó)
A csend ajtaja berozsdált a magány falába,
A csended bús magányod, a szíved pitvarába…
A csend ajtaja berozsdállt a magány falába.
Hah, a csend is lehet vallomás, csak halkan értő fül kell, nem más,
Hah, a csend is kommunikációs eszköz, ugyan mi lenne más…
Hah, a csend is lehet vallomás, csak halkan értő fül kell, nem más.
Vecsés, 2014. december 30. - Kustra Ferenc József
Járok az utamon, macskaköves úton,
Nagy, régi házak között nézek ámulón
Tekingetek mindenfelé, hogy milyen
Gyönyörű e szépség… nem akármilyen.
Fent látom a füstős kémények közül
Cselesen csak rám villan és túlröpül
A napsugár, már nem időzik rajtam,
Jól látja, nem nézi… összeroskadtam.
Nekem már kis pólyám lett a koporsóm,
Mint katonának köpeny… árokpartom.
És ez végigkísért egy hosszú életen át,
Ilyen kezdettel nem várhatok semmi csodát.
Sétálok mezőn, taposom a kiszáradt füvet.
Szép a táj, de bennem már a kiégett lelkület
Dominál és vágyam a letaglózó szépségre
Sem reagál, mint dúsgazdag… a mély-szegénységre
Botorkálok erdei úton… száraz ágat, rugdosom
És húzom a sorsom, mint befogott igavonó barom.
Befogva nagy élet, vihar orgazmusa végtelenébe,
Hogy egyszer majdcsak vége lesz, ennek végtelen reményébe.
Még látom az őszülő táj elbarnuló színeit…
Napsugár felhők szűrt fénye, a szemeim vizeit
Még homályosabbá teszi… hah, nem is látok!
Vadonba botorkálok… élettel elbánok…
Szemem is lecsukom, és ébren álmodok,
Miközben már vakon alig botorkálok…
Nekem már kis pólyám lett a koporsóm,
Mint katonának köpeny… árokpartom.
Vecsés, 2011. szeptember 26. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Nagy, régi házak között nézek ámulón
Tekingetek mindenfelé, hogy milyen
Gyönyörű e szépség… nem akármilyen.
Fent látom a füstős kémények közül
Cselesen csak rám villan és túlröpül
A napsugár, már nem időzik rajtam,
Jól látja, nem nézi… összeroskadtam.
Nekem már kis pólyám lett a koporsóm,
Mint katonának köpeny… árokpartom.
És ez végigkísért egy hosszú életen át,
Ilyen kezdettel nem várhatok semmi csodát.
Sétálok mezőn, taposom a kiszáradt füvet.
Szép a táj, de bennem már a kiégett lelkület
Dominál és vágyam a letaglózó szépségre
Sem reagál, mint dúsgazdag… a mély-szegénységre
Botorkálok erdei úton… száraz ágat, rugdosom
És húzom a sorsom, mint befogott igavonó barom.
Befogva nagy élet, vihar orgazmusa végtelenébe,
Hogy egyszer majdcsak vége lesz, ennek végtelen reményébe.
Még látom az őszülő táj elbarnuló színeit…
Napsugár felhők szűrt fénye, a szemeim vizeit
Még homályosabbá teszi… hah, nem is látok!
Vadonba botorkálok… élettel elbánok…
Szemem is lecsukom, és ébren álmodok,
Miközben már vakon alig botorkálok…
Nekem már kis pólyám lett a koporsóm,
Mint katonának köpeny… árokpartom.
Vecsés, 2011. szeptember 26. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Orkán, te féktelen, vad vihar!
Miért bántasz, hagyd abba hamar…
Eltépted az esőköpenyemet,
Leverted a fákról gyümölcsömet.
Zajos vagy, megijesztetted kutyát.
Még most is hallom, tehén múgását.
Tudom, amit tudok… te elmész innen
És életünk, helyes vágányra zizzen.
Pennámmal most, kiírlak magamból, itt ne féktelenkedj!
Jót nem tudsz? Kérhetlek, itt velem, nekem, ne helytelenkedj?
Vecsés, 2013. augusztus 11. – Kustra Ferenc József
Miért bántasz, hagyd abba hamar…
Eltépted az esőköpenyemet,
Leverted a fákról gyümölcsömet.
Zajos vagy, megijesztetted kutyát.
Még most is hallom, tehén múgását.
Tudom, amit tudok… te elmész innen
És életünk, helyes vágányra zizzen.
Pennámmal most, kiírlak magamból, itt ne féktelenkedj!
Jót nem tudsz? Kérhetlek, itt velem, nekem, ne helytelenkedj?
Vecsés, 2013. augusztus 11. – Kustra Ferenc József
Délután még nagyot napoztam,
Esteledik, nemrég napoztam.
Mélyre kékül az ég,
Ez feszélyezettség…
Árnyakban hosszasan napoztam.!
Hazaérek, karomban teste,
Közben hűl is, ilyen az este…
Hideg vizet iszok,
Élvezve kortyolok…
Nyár! Hangulatos naplemente!
Vecsés, 2022. április 7. – Kustra Ferenc József- íródott: LIMERIK duóban.
Esteledik, nemrég napoztam.
Mélyre kékül az ég,
Ez feszélyezettség…
Árnyakban hosszasan napoztam.!
Hazaérek, karomban teste,
Közben hűl is, ilyen az este…
Hideg vizet iszok,
Élvezve kortyolok…
Nyár! Hangulatos naplemente!
Vecsés, 2022. április 7. – Kustra Ferenc József- íródott: LIMERIK duóban.
Nyári napon fázok, Bettina!
Mond csak hová lettél, bestia?
Meguntál, leléptél,
Itt hagytál, elmentél?
Hiányodban él testem vágya…
Lelkemben hógörgeteg, fázok,
Egyedül, nincsenek is mázok…
Mért, föl nem foghatom?
Szerelem akolom…
Nem bírom ezt! Kínomban játszok…
Ha köszöntél volna, Bettina,
Kisebb lenne lelkem fájdalma.
De, csak úgy eltűnni…
Mint keresztbe tenni.
Bár ez Te lelked, nem bánthatja…
Vecsés, 2021. június 1. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Mond csak hová lettél, bestia?
Meguntál, leléptél,
Itt hagytál, elmentél?
Hiányodban él testem vágya…
Lelkemben hógörgeteg, fázok,
Egyedül, nincsenek is mázok…
Mért, föl nem foghatom?
Szerelem akolom…
Nem bírom ezt! Kínomban játszok…
Ha köszöntél volna, Bettina,
Kisebb lenne lelkem fájdalma.
De, csak úgy eltűnni…
Mint keresztbe tenni.
Bár ez Te lelked, nem bánthatja…
Vecsés, 2021. június 1. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Elringat az élettenger, fennkölt nyugalmával,
Közben meg üt is és ver is, bőszült haragjával,
És még, folyton kínoz a gyötrő hullámzásával.
Mindegy, hogy milyen az életutunk, hogy utazunk
Kínai dzsunkán, elegáns díszes, luxus hajón,
Rönkfaszállító tutajon, rajt' kalyiba lakón…
Foltokkal megtákolt lukas csónakon… utazzunk!
Én csak a kezemmel evezek, talán haladok előre,
Látom a gőzös meg, a tengeri sebesség őrző őre.
Voltam én már oly' sokszor árnyékba,
Hol nem zúgott lelkemnek egy hárfa…
Leszek-e még életem adósa?
Létezik-e még nekem felhőtlen boldogság forrás?
Élek-e még hosszan, az lehet a boldogság forrás…
Létezik-e még nekem felhőtlen boldogság forrás?
Vecsés, 2016. június 1. -Kustra Ferenc József– íródott: alloiostrofikus versformában – önéletraj-zi írásként.
Közben meg üt is és ver is, bőszült haragjával,
És még, folyton kínoz a gyötrő hullámzásával.
Mindegy, hogy milyen az életutunk, hogy utazunk
Kínai dzsunkán, elegáns díszes, luxus hajón,
Rönkfaszállító tutajon, rajt' kalyiba lakón…
Foltokkal megtákolt lukas csónakon… utazzunk!
Én csak a kezemmel evezek, talán haladok előre,
Látom a gőzös meg, a tengeri sebesség őrző őre.
Voltam én már oly' sokszor árnyékba,
Hol nem zúgott lelkemnek egy hárfa…
Leszek-e még életem adósa?
Létezik-e még nekem felhőtlen boldogság forrás?
Élek-e még hosszan, az lehet a boldogság forrás…
Létezik-e még nekem felhőtlen boldogság forrás?
Vecsés, 2016. június 1. -Kustra Ferenc József– íródott: alloiostrofikus versformában – önéletraj-zi írásként.
Kell-e most, valamit is tennem?
Kell-e most, valahová mennem?
Kell-e valamit, másképp tennem?
Kell-e máshová, másért mennem?
Van-e még, mit meg is kell tennem?
Van-e még, hová el kell mennem?
Van-e még, mit másképp kell tennem?
Van-e még más? Hová kell mennem?
Vecsés, 2002. szeptember 15. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Kell-e most, valahová mennem?
Kell-e valamit, másképp tennem?
Kell-e máshová, másért mennem?
Van-e még, mit meg is kell tennem?
Van-e még, hová el kell mennem?
Van-e még, mit másképp kell tennem?
Van-e még más? Hová kell mennem?
Vecsés, 2002. szeptember 15. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Így éltem az életem…
(3 soros-zárttükrös)
Nekem soha nem volt benne víz
Nem érezhettem, hogy mily' víz íz!
Nekem soha nem volt benne víz.
(leoninus)
Parti nagyobb sziklákról, kisebb-apróbbak leestek, ami nem volt máshol.
Ezeket kellett nekem kerülgetnem, óvakodni, hogy lában ne sértsem.
Igy aztán soha nem tapasztaltam, egy sodrást sem, volt nagyon bíz' elegem...
Az én köveimet sem hullám, se vízsik nem mosta, mentem a kanyarba...
Életemet sem algák, sem halak nem gátolták, bírók igy ezt nem számolták.
Víznek a sodrása nem lökött le lábamról, néha feküdtem álmosságtól...
Sok helyen a part magas volt és oly' meredek, életrészek lehetetlenek.
Kis sziklák, soha nem miért koptak, létembe kőkeményen fogva tartottak.
Kerestem és szépséges tavirózsákat, de ó! Ha találtam volna morzsákat...
Bizony még nekem kellett félni, ha ár utolérne, ülök-e még karosszékbe?
A kietlenség, szárazság, a halmentesség, kisért az élet, mint közellenség...
Vecsés, 2024. augusztus 9. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában.
(3 soros-zárttükrös)
Nekem soha nem volt benne víz
Nem érezhettem, hogy mily' víz íz!
Nekem soha nem volt benne víz.
(leoninus)
Parti nagyobb sziklákról, kisebb-apróbbak leestek, ami nem volt máshol.
Ezeket kellett nekem kerülgetnem, óvakodni, hogy lában ne sértsem.
Igy aztán soha nem tapasztaltam, egy sodrást sem, volt nagyon bíz' elegem...
Az én köveimet sem hullám, se vízsik nem mosta, mentem a kanyarba...
Életemet sem algák, sem halak nem gátolták, bírók igy ezt nem számolták.
Víznek a sodrása nem lökött le lábamról, néha feküdtem álmosságtól...
Sok helyen a part magas volt és oly' meredek, életrészek lehetetlenek.
Kis sziklák, soha nem miért koptak, létembe kőkeményen fogva tartottak.
Kerestem és szépséges tavirózsákat, de ó! Ha találtam volna morzsákat...
Bizony még nekem kellett félni, ha ár utolérne, ülök-e még karosszékbe?
A kietlenség, szárazság, a halmentesség, kisért az élet, mint közellenség...
Vecsés, 2024. augusztus 9. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában.
(3 soros-zárttükrös duó)
Lassacskán, de minden nap közeledünk a saját halálhoz,
Mindennap egy reményt eltemetünk a majdani halálhoz…
Lassacskán, de minden nap közeledünk a saját halálhoz.
Boldogságunk nagyságos vágyát, örömünk reményét sorsban temetgetjük,
Tehát ezek mulandók… gyötrelmes érzéseket halálhoz elkezdhetjük…
Boldogságunk nagyságos vágyát, örömünk reményét sorsban temetgetjük.
*
(anaforás, leoninus duó)
Múlandó a földön minden, szinte észrevétlen.
Múlandó eme földön minden, de csak lassan, csendben.
Múlandó a földön minden, sikamlósan észrevétlen.
Aki szeretett, az nem hal meg soha(!), talán lesz neki még föltámadása…
Aki szeretett, azt is porába temették, bár lehet, hogy sivatag porába…
Aki szeretett, szerelem kincsei vannak porába, akár egy dűne porába…
*
(3 soros-zárttükrös)
Kinek szeretettel teljes a szíve, az bizony el nem porlik,
Megmarad a halálában mi közjóként a tömegre omlik…
Kinek szeretettel teljes a szíve, az bizony el nem porlik.
*
(senrjon csokor
Szerető szív emléke
Szerettei között megmarad
Örök emlékek!
Az ismerősök között
Szerető szív, még erőt is ad.
Örök emlékek!
Azonban nem az hal, kit
Eltemettek! Ki nem szeretett…
Szeretetlenség…
Vecsés, 2021. szeptember 24. – Kustra Ferenc József – íródott; egy ismeretlen szerző azonos c. versének az átiratként.
Lassacskán, de minden nap közeledünk a saját halálhoz,
Mindennap egy reményt eltemetünk a majdani halálhoz…
Lassacskán, de minden nap közeledünk a saját halálhoz.
Boldogságunk nagyságos vágyát, örömünk reményét sorsban temetgetjük,
Tehát ezek mulandók… gyötrelmes érzéseket halálhoz elkezdhetjük…
Boldogságunk nagyságos vágyát, örömünk reményét sorsban temetgetjük.
*
(anaforás, leoninus duó)
Múlandó a földön minden, szinte észrevétlen.
Múlandó eme földön minden, de csak lassan, csendben.
Múlandó a földön minden, sikamlósan észrevétlen.
Aki szeretett, az nem hal meg soha(!), talán lesz neki még föltámadása…
Aki szeretett, azt is porába temették, bár lehet, hogy sivatag porába…
Aki szeretett, szerelem kincsei vannak porába, akár egy dűne porába…
*
(3 soros-zárttükrös)
Kinek szeretettel teljes a szíve, az bizony el nem porlik,
Megmarad a halálában mi közjóként a tömegre omlik…
Kinek szeretettel teljes a szíve, az bizony el nem porlik.
*
(senrjon csokor
Szerető szív emléke
Szerettei között megmarad
Örök emlékek!
Az ismerősök között
Szerető szív, még erőt is ad.
Örök emlékek!
Azonban nem az hal, kit
Eltemettek! Ki nem szeretett…
Szeretetlenség…
Vecsés, 2021. szeptember 24. – Kustra Ferenc József – íródott; egy ismeretlen szerző azonos c. versének az átiratként.
Hétköznapi pszichés tanulmány általánosságban… főleg manapság, lét-megmutató!
(Halmazrímben)
A politikus oly' érdekes fajta,
Mindenhol terem, mint a sok-sok pelyva.
Akinek nem inge ne vegye magára,
De politikus van ki… nemzet csótánya.
Van persze köztük értelmes, sőt, okos,
Mondjuk… az ő intézkedésük valós!
A többség azonban csak állásban van,
És rosszul dönt, ez a képessége van.
Látjuk, a rossz döntéseket a népük ellen hozzák,
Nem érdekli őket… nem jönnek el tanácsért hozzánk.
Ők ide születtek… de "nem olyan nagyok”,
Nem olyanok, mint elődeik… a „nagyok”.
A politikusokat a nép szavazza meg,
Lapon; ikszével „az ő népe” válassza meg.
Költői kérdés: kit, "ha nem népét" kellene képviselnie?
Ezt a hazafias terhet neki kellene elviselnie!
Nem? Mert jó részük nem ilyen, csak van neki
Egy jól fizető állása, és bumm, neki
Olyan dolgoknak, mit nem is tud, nem tanulta,
Előtte állampolgár volt, nem gyakorolta.
A pszichéje azonban, mint a saját kútfője
Diktál, eluralja így ez saját útvesztője.
Tárgyi tudástól kicsit sem zavartatja magát,
Intézkedik, nyilatkozik, dagassza számláját.
Ők a nagyon szerencsés emberek, őket nem rúgják ki
Az ő lakásukat a végrehajtók, öngyilkossági
Rohamot okozva nem árverezik és adják el.
Gondtalanul élnek, a lelkükben ezen „teherrel”?!
A nép nagy része "lassan" éli sok gondokkal teli életét,
Politikust nem érdekli… növelhesse takarékbetétét.
Ő gyarló emberekkel és az életükkel nem foglalkozik,
Majd ő a bajokat megoldja… altat minket és fogadkozik.
Fő baj azonban, hogy nem elég neki a hatalom,
Ha belekerült, eluralta lelkét a vígalom,
Akkor már ő akar a legokosabb is lenni,
És már nem kell neki gondolkozni, csak így tenni...
(3 soros-zárttükrös)
Többet, nem is írok, mert akkor lehet, meglakolok
Előjönnek a mundérvédők, kik engem tarolók...
Többet, nem is írok, meg akkor lehet, meglakolok.
Vecsés, 2012. április 21. -Kustra Ferenc József
(Halmazrímben)
A politikus oly' érdekes fajta,
Mindenhol terem, mint a sok-sok pelyva.
Akinek nem inge ne vegye magára,
De politikus van ki… nemzet csótánya.
Van persze köztük értelmes, sőt, okos,
Mondjuk… az ő intézkedésük valós!
A többség azonban csak állásban van,
És rosszul dönt, ez a képessége van.
Látjuk, a rossz döntéseket a népük ellen hozzák,
Nem érdekli őket… nem jönnek el tanácsért hozzánk.
Ők ide születtek… de "nem olyan nagyok”,
Nem olyanok, mint elődeik… a „nagyok”.
A politikusokat a nép szavazza meg,
Lapon; ikszével „az ő népe” válassza meg.
Költői kérdés: kit, "ha nem népét" kellene képviselnie?
Ezt a hazafias terhet neki kellene elviselnie!
Nem? Mert jó részük nem ilyen, csak van neki
Egy jól fizető állása, és bumm, neki
Olyan dolgoknak, mit nem is tud, nem tanulta,
Előtte állampolgár volt, nem gyakorolta.
A pszichéje azonban, mint a saját kútfője
Diktál, eluralja így ez saját útvesztője.
Tárgyi tudástól kicsit sem zavartatja magát,
Intézkedik, nyilatkozik, dagassza számláját.
Ők a nagyon szerencsés emberek, őket nem rúgják ki
Az ő lakásukat a végrehajtók, öngyilkossági
Rohamot okozva nem árverezik és adják el.
Gondtalanul élnek, a lelkükben ezen „teherrel”?!
A nép nagy része "lassan" éli sok gondokkal teli életét,
Politikust nem érdekli… növelhesse takarékbetétét.
Ő gyarló emberekkel és az életükkel nem foglalkozik,
Majd ő a bajokat megoldja… altat minket és fogadkozik.
Fő baj azonban, hogy nem elég neki a hatalom,
Ha belekerült, eluralta lelkét a vígalom,
Akkor már ő akar a legokosabb is lenni,
És már nem kell neki gondolkozni, csak így tenni...
(3 soros-zárttükrös)
Többet, nem is írok, mert akkor lehet, meglakolok
Előjönnek a mundérvédők, kik engem tarolók...
Többet, nem is írok, meg akkor lehet, meglakolok.
Vecsés, 2012. április 21. -Kustra Ferenc József
Az életünket éljük, sok huzavonával
És nem-igen haladunk sok félmegoldással.
Így végül az élet sok jogos aggodalom
És senki ne várja, hogy le fekve… jól alszom.
Sokszor van, hogy a helyzetmegítélés helytelen,
Meg bíz’ előfordulhat, hogy a szándék elvtelen.
Valaminek végrehajtása akaraterőt kíván
És bár akarat megvan… valaminek mégis a híján…
Hiába az irtó nagy elhatározás,
Ha nem párja a végrehajtó szándékozás.
Ezek ketten ikrek, mint szemlencse, ha nem párás…
Vecsés, 2014. december 6. - Kustra Ferenc József
És nem-igen haladunk sok félmegoldással.
Így végül az élet sok jogos aggodalom
És senki ne várja, hogy le fekve… jól alszom.
Sokszor van, hogy a helyzetmegítélés helytelen,
Meg bíz’ előfordulhat, hogy a szándék elvtelen.
Valaminek végrehajtása akaraterőt kíván
És bár akarat megvan… valaminek mégis a híján…
Hiába az irtó nagy elhatározás,
Ha nem párja a végrehajtó szándékozás.
Ezek ketten ikrek, mint szemlencse, ha nem párás…
Vecsés, 2014. december 6. - Kustra Ferenc József
Van ám nekem is egy vágányom,
Ezen megy az életvonatom.
Láthatóan már nagyon, sőt már túlkopott,
Mint amin, harckocsi hadtest át haladott.
Csak araszolok előre, ködben, kitérő nélküli pályán,
Innen máshová menni nem lehet, az én sólyám, életpályám.
Sokszor érzem azt a talán lehetetlent, hogy egy vad rohammal…
Mint egy herélt trójai faló, csak rohanok szembe magammal…
Itt nincs bakter, nincsen semmilyen mozdonyfordító,
Jó, ha vizet találok, ami, csak tankolható.
Ahogy robogok araszolva, átsüvít a vad szél a pusztán,
Ha meg kell állnunk, mozdonyom türelmesen, csak csühög a vártán.
Hogy ne vigyen el a szél, lecövekelem magamat a peronon,
A régi kocsin az nyitott, nem jó így, csak reménykedek toporgón…
Végig éreztem, akartam én egész úton… szeretnék boldog lenni,
De sors lemaradt induláskor, ezt nem lehet táviratilag tenni…
Menekülnék én már, remegve ölelő karokba,
De sorsom nem játszik, én vagyok a… küzdő talonba.
Fülkémben zárral fordul a rézkilincs,
Ez az én értékem, nekem másom sincs.
Tudatomban kéne kilépnem a semmiből,
De vonatos vagyok, segítségem nincs kitől…
Rohamban vagyok,
Keskeny vágányom, utam!
Életem, csapdám…
*
Uralkodik az
Elmém, vágány meg marad…
Lét, merre halad?
*
Egy hang hűvösen
Csak belesúg fülembe.
Még váltó sincsen…
Pöre kocsimon, csak oda-vissza, mint egy megszállott futok,
Ha bemegyünk egy alagútba, nagy félelmemben jódlizok…
Fel is kéne már lázadnom, az időm már ezt követeli,
De mozdonyfüst betakar, és a szememet is könnyezteti.
Ha rám lőnének, találatot is kapok, mondhatnám, hogy ég a ház,
De még a lakástüzem is olyan, hogy nálam semmit el nem odáz…
*
A hegyoldalban,
Hallom, vadkutya vonít.
Békés éjszaka!
*
Nincs már semmi lehetőségem, én innen kitörni nem tudok,
De mélyen magamba zuhanva, tovább, előre vonatozok.
Ritka élménnyel lepem magam, néha pőre kocsin, andalgok.
A vasúti sín két oldalát is megvilágítja a Hold,
Tükörbe nézve gondolom, öreg-magad… Te már, ne vakold.
Vecsés, 2016. június 10. – Kustra Ferenc József- versben és senrjú –ban írva, önéletrajzi írásként.
Ezen megy az életvonatom.
Láthatóan már nagyon, sőt már túlkopott,
Mint amin, harckocsi hadtest át haladott.
Csak araszolok előre, ködben, kitérő nélküli pályán,
Innen máshová menni nem lehet, az én sólyám, életpályám.
Sokszor érzem azt a talán lehetetlent, hogy egy vad rohammal…
Mint egy herélt trójai faló, csak rohanok szembe magammal…
Itt nincs bakter, nincsen semmilyen mozdonyfordító,
Jó, ha vizet találok, ami, csak tankolható.
Ahogy robogok araszolva, átsüvít a vad szél a pusztán,
Ha meg kell állnunk, mozdonyom türelmesen, csak csühög a vártán.
Hogy ne vigyen el a szél, lecövekelem magamat a peronon,
A régi kocsin az nyitott, nem jó így, csak reménykedek toporgón…
Végig éreztem, akartam én egész úton… szeretnék boldog lenni,
De sors lemaradt induláskor, ezt nem lehet táviratilag tenni…
Menekülnék én már, remegve ölelő karokba,
De sorsom nem játszik, én vagyok a… küzdő talonba.
Fülkémben zárral fordul a rézkilincs,
Ez az én értékem, nekem másom sincs.
Tudatomban kéne kilépnem a semmiből,
De vonatos vagyok, segítségem nincs kitől…
Rohamban vagyok,
Keskeny vágányom, utam!
Életem, csapdám…
*
Uralkodik az
Elmém, vágány meg marad…
Lét, merre halad?
*
Egy hang hűvösen
Csak belesúg fülembe.
Még váltó sincsen…
Pöre kocsimon, csak oda-vissza, mint egy megszállott futok,
Ha bemegyünk egy alagútba, nagy félelmemben jódlizok…
Fel is kéne már lázadnom, az időm már ezt követeli,
De mozdonyfüst betakar, és a szememet is könnyezteti.
Ha rám lőnének, találatot is kapok, mondhatnám, hogy ég a ház,
De még a lakástüzem is olyan, hogy nálam semmit el nem odáz…
*
A hegyoldalban,
Hallom, vadkutya vonít.
Békés éjszaka!
*
Nincs már semmi lehetőségem, én innen kitörni nem tudok,
De mélyen magamba zuhanva, tovább, előre vonatozok.
Ritka élménnyel lepem magam, néha pőre kocsin, andalgok.
A vasúti sín két oldalát is megvilágítja a Hold,
Tükörbe nézve gondolom, öreg-magad… Te már, ne vakold.
Vecsés, 2016. június 10. – Kustra Ferenc József- versben és senrjú –ban írva, önéletrajzi írásként.
A bármilyen erősek is elgyengülnek
A gyengék is lehet, hogy megerősödnek.
A lónak négy lába van, de mégis, hogy eleshet!
A kígyónak nincsen lába, de felemelkedhet.
De van bizony úgy, hogy a hegyek is megnőnek,
A tengerek meg visszahúzódnak, eltűnnek...
Lehet, hogy egy nagy vihar lekopaszítja az ágakat
És tőlünk független körülmény letörheti vágyakat.
Mindezek ellenére megy-megy a világ, nem áll meg,
Ha van tennivalód tedd, ötleted meg valósítsd meg.
Már csak a szerencse kell, és ha melléd szegődik,
Akkor tán’ az őrangyalod is folyvást őrködik.
Vecsés, 2014. április 27. – Kustra Ferenc József
A gyengék is lehet, hogy megerősödnek.
A lónak négy lába van, de mégis, hogy eleshet!
A kígyónak nincsen lába, de felemelkedhet.
De van bizony úgy, hogy a hegyek is megnőnek,
A tengerek meg visszahúzódnak, eltűnnek...
Lehet, hogy egy nagy vihar lekopaszítja az ágakat
És tőlünk független körülmény letörheti vágyakat.
Mindezek ellenére megy-megy a világ, nem áll meg,
Ha van tennivalód tedd, ötleted meg valósítsd meg.
Már csak a szerencse kell, és ha melléd szegődik,
Akkor tán’ az őrangyalod is folyvást őrködik.
Vecsés, 2014. április 27. – Kustra Ferenc József
Nyáridőben…
(leoninus duó)
Nekem nagyon tetszik a kék szín, eltart, van a szélin.
Ez a nagy kék nem gyepes, de nagysága rettenetes.
Felhőtlen szépség, isteni nagy nincsen vége akkor sem, ha fagy.
A nagy kékség nappal üres, van, akinek egyenesen nyüves.
*
(senrjú)
Éltem ősvénye
Itt-ott már nem is látszik.
Kellne’ fáslizni…
*
(senrjon)
Árnyékból nézve eget…
Nem értem mindenséget… Létben.
Marad nyugalom.
*
(HIAQ)
Életösvényem már
Követhetetlen… szakadó.
Életfák közt… tűnni…
*
(senrjon)
Este harang újra szól,
Kékség immár vaksötétté vált.
Eget nem látni.
Vecsés, 2024. július 9. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként a nyáridőről, alloiostrofikus versformában.
(leoninus duó)
Nekem nagyon tetszik a kék szín, eltart, van a szélin.
Ez a nagy kék nem gyepes, de nagysága rettenetes.
Felhőtlen szépség, isteni nagy nincsen vége akkor sem, ha fagy.
A nagy kékség nappal üres, van, akinek egyenesen nyüves.
*
(senrjú)
Éltem ősvénye
Itt-ott már nem is látszik.
Kellne’ fáslizni…
*
(senrjon)
Árnyékból nézve eget…
Nem értem mindenséget… Létben.
Marad nyugalom.
*
(HIAQ)
Életösvényem már
Követhetetlen… szakadó.
Életfák közt… tűnni…
*
(senrjon)
Este harang újra szól,
Kékség immár vaksötétté vált.
Eget nem látni.
Vecsés, 2024. július 9. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként a nyáridőről, alloiostrofikus versformában.
Bika komor nézésed, bizony nincs lelkembe zárva,
Rémülten hallik, bent a szívem… veszett dobbanása.
Olyan vagyok, mint a túlélő, de nincsenek bennem fények.
Azt sem tudom, hogy lényemben élnek e jövőre, remények…
Tudnom kéne azt is, hogy mennybe, vagy talán, pokolhoz tartozom,
Ennek vajh', mi az oka, amikor nincsen semmi bűntudatom.
Napfényben össze-vissza cikáznak a meleg nyári árnyak,
És minél jobban süt a nap, annál kontúrosabbá válnak.
Halk szellőn szállnak, eltávolodva a bárányfelhők,
A napsugár távlatában, olyanok, mint feszülők…
Miközben szemedbe néztem, mintha hallottam volna egy sikolyt!
Elhúztam a szám és összeszűkölt a szemem, csend volt… ez mi volt?
Bika komor nézésed kísér, biztos világos-virradatig.
Te rongyos élet, már bizony látom, velem maradsz életfogytig…
Ébredek, finom ecsettel átdolgozom bika komor képed…
És akkor majd úgy jössz velem, tovább, messze… nesztelen a lépted…
Vecsés, 2014. január 1. - Kustra Ferenc József
Rémülten hallik, bent a szívem… veszett dobbanása.
Olyan vagyok, mint a túlélő, de nincsenek bennem fények.
Azt sem tudom, hogy lényemben élnek e jövőre, remények…
Tudnom kéne azt is, hogy mennybe, vagy talán, pokolhoz tartozom,
Ennek vajh', mi az oka, amikor nincsen semmi bűntudatom.
Napfényben össze-vissza cikáznak a meleg nyári árnyak,
És minél jobban süt a nap, annál kontúrosabbá válnak.
Halk szellőn szállnak, eltávolodva a bárányfelhők,
A napsugár távlatában, olyanok, mint feszülők…
Miközben szemedbe néztem, mintha hallottam volna egy sikolyt!
Elhúztam a szám és összeszűkölt a szemem, csend volt… ez mi volt?
Bika komor nézésed kísér, biztos világos-virradatig.
Te rongyos élet, már bizony látom, velem maradsz életfogytig…
Ébredek, finom ecsettel átdolgozom bika komor képed…
És akkor majd úgy jössz velem, tovább, messze… nesztelen a lépted…
Vecsés, 2014. január 1. - Kustra Ferenc József
Átalakítás,
Sebző formálhatóság...
Szisztematikus!
Féktelen eszme
Kórt vet tiszta lélekbe.
Méreg-kapszula!
Torzult jólét kép...
Bűnt erőltető ige.
Gerinctelenség!
Ártatlan gyermek...
Pecsételtetett jövő.
Pusztító hatás!
Pusztító hatás
Kórt vet tiszta lélekbe...
Sátáni erkölcs.
Sebző formálhatóság...
Szisztematikus!
Féktelen eszme
Kórt vet tiszta lélekbe.
Méreg-kapszula!
Torzult jólét kép...
Bűnt erőltető ige.
Gerinctelenség!
Ártatlan gyermek...
Pecsételtetett jövő.
Pusztító hatás!
Pusztító hatás
Kórt vet tiszta lélekbe...
Sátáni erkölcs.
Mint fűbe hullt tűt,
Keresem gondolatom...
Semmi sem csillog.
Vakvágány-szavak,
Tolatnak a szóképek,
Betű nyikorog.
Szóforgács hullik,
E versszak is rímtelen...
Faragott mondat.
Szó csak pang, teng-leng,
Párolog napsütésben...
Szálló délibáb.
Mint hulló csillag
Felvillant egy gondolat.
Fénye kialudt!
Keresem gondolatom...
Semmi sem csillog.
Vakvágány-szavak,
Tolatnak a szóképek,
Betű nyikorog.
Szóforgács hullik,
E versszak is rímtelen...
Faragott mondat.
Szó csak pang, teng-leng,
Párolog napsütésben...
Szálló délibáb.
Mint hulló csillag
Felvillant egy gondolat.
Fénye kialudt!
Mennyi mindenki már valaki, sok lett a nagymenő.
Hittel vallják, vagányságuk többiek közt biz kinő.
Páváskodó színes tollak, hű de modern külső,
Nem is olyan fontos nekik, milyen már a benső.
Ész hálója átöblített, nincsen rajta szürke folt,
Ki emlékszik a tegnapra, az már úgyis régen volt.
Tekereg az állomány köd-fehérbe visz az út,
Szürke helyett csalogat színes feneketlen kút.
Morál-szellem palackba zárt, új dzsin ma a sláger,
Nem kell ide régi káder, jól csillog a csábszer.
Új világ jön, szabad erkölcs, szellemes a páter,
Nem látják már, hogy a földön milyen nagy a kráter.
Hittel vallják, vagányságuk többiek közt biz kinő.
Páváskodó színes tollak, hű de modern külső,
Nem is olyan fontos nekik, milyen már a benső.
Ész hálója átöblített, nincsen rajta szürke folt,
Ki emlékszik a tegnapra, az már úgyis régen volt.
Tekereg az állomány köd-fehérbe visz az út,
Szürke helyett csalogat színes feneketlen kút.
Morál-szellem palackba zárt, új dzsin ma a sláger,
Nem kell ide régi káder, jól csillog a csábszer.
Új világ jön, szabad erkölcs, szellemes a páter,
Nem látják már, hogy a földön milyen nagy a kráter.
(Bokorrímes)
Mese nem volt, e napon megszülettél
Létednek értelme volt… közénk jöttél!
Megszülettél, hogy végre láthasd a saját világod,
Benne volt, hogy majd átélhesd a saját boldogságod…
*
(HIQ trió)
Különös
És különleges!
Lét maga…
Kik vagyunk
És mit akarnók?
Lét maga…
Nem tudod
Mit rejt neked lét!
Lét maga…
*
(senrjon trió)
Tizennyolc vagy, csak ennyi
Felnőtt lettél, anyukád tudja?
Nevelés vége…
Anyukádnál bent laktál,
Mostanra felnőtt lettél… immár.
Nevelés vége…
Múltad még nincs, gyermekkor…
Más vagy mint mások, de vajh’ milyen?
Nevelés vége…
*
(Kínai versforma, „Vágyódás délre”: 16 szótag "Shiliuziling" 1
7 3 5 rímképlet = aaxa)
Hely
Sem ismert, lét még kétely…
Megleled!
Létben, nincs zsindely…
*
(LIMERIK)
Kérdés-válaszokat tán’ leled,
Szeresd Anyukád, ott van neked.
Míg éltek… szeretet!
És Isten emleget!
Most, anyukád családod neked.
*
(3 soros zárttükrös duó)
Tapasztalásod, gyűjtsd egy életen át, fordítsd az a homokórát,
Ha nincs más ott van Anyukád... de forgasd rendesen a homokórát…
Tapasztalásod, gyűjtsd egy életen át, fordítsd az a homokórát.
Válaszaid, vagy valahol-néhol megleled,
Rágd át magad rajta, mert azt bizony jólteszed…
Válaszaid, vagy valahol-néhol megleled.
*
(leoninus)
Figyeld, hogy ne állj szemben világ hívságával, de élj Te a saját kívánsággal.
Nagyjából más vagy mint mások, közelben… harci árkok… jót nem kötik össze pántok!
Ha találkozol, ki hasonló teveled, kezdeményezd, mert barát bizony kell neked.
Figyelj arra, hogy ne hagyd magadat becsapni, mert pocsolyavízben víziszony úszni!
*
(Tíz szavas)
Ha sikeresen megtalálod világban a helyed,
Akkor neked szép életed…
*
(Bokorrímes duó)
Izácska tizennyolcéves, ó, már nagy-kis csillagvirág
Az én Istenem éltesen, legyen neked gyertyavilág…
Kérlek, majd érezd léted örömét, benne szeretetet,
Az együttműködést is mutass másnak… ez is szereted.
Már felnőtt lettél, próbálj meg ehhez alkalmazkodni,
Légy és maradj erős, még bajban sem jó létbe rogyni…
Vecsés, 2024. augusztus 1.- Kustra Ferenc József – versem íródott: Ghica Izabella Iasmina (2024. augusztus 3. -i) 18. születésnapjára… mert vége a boldog gyermekkorának… Vajh’ majd mi lesz?
Mese nem volt, e napon megszülettél
Létednek értelme volt… közénk jöttél!
Megszülettél, hogy végre láthasd a saját világod,
Benne volt, hogy majd átélhesd a saját boldogságod…
*
(HIQ trió)
Különös
És különleges!
Lét maga…
Kik vagyunk
És mit akarnók?
Lét maga…
Nem tudod
Mit rejt neked lét!
Lét maga…
*
(senrjon trió)
Tizennyolc vagy, csak ennyi
Felnőtt lettél, anyukád tudja?
Nevelés vége…
Anyukádnál bent laktál,
Mostanra felnőtt lettél… immár.
Nevelés vége…
Múltad még nincs, gyermekkor…
Más vagy mint mások, de vajh’ milyen?
Nevelés vége…
*
(Kínai versforma, „Vágyódás délre”: 16 szótag "Shiliuziling" 1
7 3 5 rímképlet = aaxa)
Hely
Sem ismert, lét még kétely…
Megleled!
Létben, nincs zsindely…
*
(LIMERIK)
Kérdés-válaszokat tán’ leled,
Szeresd Anyukád, ott van neked.
Míg éltek… szeretet!
És Isten emleget!
Most, anyukád családod neked.
*
(3 soros zárttükrös duó)
Tapasztalásod, gyűjtsd egy életen át, fordítsd az a homokórát,
Ha nincs más ott van Anyukád... de forgasd rendesen a homokórát…
Tapasztalásod, gyűjtsd egy életen át, fordítsd az a homokórát.
Válaszaid, vagy valahol-néhol megleled,
Rágd át magad rajta, mert azt bizony jólteszed…
Válaszaid, vagy valahol-néhol megleled.
*
(leoninus)
Figyeld, hogy ne állj szemben világ hívságával, de élj Te a saját kívánsággal.
Nagyjából más vagy mint mások, közelben… harci árkok… jót nem kötik össze pántok!
Ha találkozol, ki hasonló teveled, kezdeményezd, mert barát bizony kell neked.
Figyelj arra, hogy ne hagyd magadat becsapni, mert pocsolyavízben víziszony úszni!
*
(Tíz szavas)
Ha sikeresen megtalálod világban a helyed,
Akkor neked szép életed…
*
(Bokorrímes duó)
Izácska tizennyolcéves, ó, már nagy-kis csillagvirág
Az én Istenem éltesen, legyen neked gyertyavilág…
Kérlek, majd érezd léted örömét, benne szeretetet,
Az együttműködést is mutass másnak… ez is szereted.
Már felnőtt lettél, próbálj meg ehhez alkalmazkodni,
Légy és maradj erős, még bajban sem jó létbe rogyni…
Vecsés, 2024. augusztus 1.- Kustra Ferenc József – versem íródott: Ghica Izabella Iasmina (2024. augusztus 3. -i) 18. születésnapjára… mert vége a boldog gyermekkorának… Vajh’ majd mi lesz?
Izuska felnőtt lett… Te aradi kisleány!
Megjött mai nap is,
Új születésnapra akadt.
Veled megélni jó!
Teljenek a napjaid békésen, boldog-vidáman,
Éld meg őket, nagy szeretetben, meg-tán’ nagyon vártan.
Ha véletlenül úgy érzed, egyedül vagy, nincs már senki veled,
Gondold végig… itt a családod, poétás barátok, mind neked.
Kívánom neked, tartson meg sokáig az ég!
Születésnapodon mi jobbat mondhatnék még?
Isten éltessen, óvjon az őrangyalod még!
Ne feledjük az sem, hogy élted megváltozik, léted felnőtté válik!
Meg kell jegyeznem, messze lakunk egymástól, meg a fűtől és a fától.
De poétatársként itt vagyok veled és ha adja sors, fényezem a lelked.
Egy szó, mint száz = Isten bőséggel éltesen,
Élted legyen hosszú, mondjuk bőségesen!
Legyél életedben sikeres, megelégedett,
Életben edzett, meg kedved nehogy legyen szegett!
Ha te is hetvenhat leszel, kérlek emlékezz rám...
Nehogy elvegye kedved, a biz' akkori évszám!
Még egyszer kívánom, hogy
Élted rendben és hosszan folyjon…
Istenem éltesd!
[Isten éltese még kedves édesanyádat is, ki egyedül felnevelt
Belőled nagy-lányt, felnőttet nevelt, pedig tudom sok, vad körülmény perzselt…]
Vecsés, 2024. július 29. – Kustra Ferenc József – írtam: alloiostrofikus versformában, Ghica Izabella Iasmina -poéta-, és szerzőtársam- felnőtté válása {2024. augusztus 3.}, valamint éltetése emlékére!
Megjött mai nap is,
Új születésnapra akadt.
Veled megélni jó!
Teljenek a napjaid békésen, boldog-vidáman,
Éld meg őket, nagy szeretetben, meg-tán’ nagyon vártan.
Ha véletlenül úgy érzed, egyedül vagy, nincs már senki veled,
Gondold végig… itt a családod, poétás barátok, mind neked.
Kívánom neked, tartson meg sokáig az ég!
Születésnapodon mi jobbat mondhatnék még?
Isten éltessen, óvjon az őrangyalod még!
Ne feledjük az sem, hogy élted megváltozik, léted felnőtté válik!
Meg kell jegyeznem, messze lakunk egymástól, meg a fűtől és a fától.
De poétatársként itt vagyok veled és ha adja sors, fényezem a lelked.
Egy szó, mint száz = Isten bőséggel éltesen,
Élted legyen hosszú, mondjuk bőségesen!
Legyél életedben sikeres, megelégedett,
Életben edzett, meg kedved nehogy legyen szegett!
Ha te is hetvenhat leszel, kérlek emlékezz rám...
Nehogy elvegye kedved, a biz' akkori évszám!
Még egyszer kívánom, hogy
Élted rendben és hosszan folyjon…
Istenem éltesd!
[Isten éltese még kedves édesanyádat is, ki egyedül felnevelt
Belőled nagy-lányt, felnőttet nevelt, pedig tudom sok, vad körülmény perzselt…]
Vecsés, 2024. július 29. – Kustra Ferenc József – írtam: alloiostrofikus versformában, Ghica Izabella Iasmina -poéta-, és szerzőtársam- felnőtté válása {2024. augusztus 3.}, valamint éltetése emlékére!
A Radetskiy induló egy röhej
amint a monarchia bomladozik
Ferenc József túl öreg
És bosszús népe civakodik.
Rudolf herceg halála után
A számtalan nép mit is kíván?
Kitör a háború, akár a himlő,
és gyors hatása rémítő.
A harcosok pusztulnak,
és milliók kik búsulnak.
Végül a kibékülés ideje
mely az influenza kezdete.
A vazallus államok lázadnak.
Osztrák uralmat nem akarnak.
A magyar szabadságot kíván,
a többi igyekezik nyomán.
Bécs felett befeketedik az ég.
Az egykori birodalom leég.
Egy kürtös takarodót játszik.
Talán már új kor csírázik?
amint a monarchia bomladozik
Ferenc József túl öreg
És bosszús népe civakodik.
Rudolf herceg halála után
A számtalan nép mit is kíván?
Kitör a háború, akár a himlő,
és gyors hatása rémítő.
A harcosok pusztulnak,
és milliók kik búsulnak.
Végül a kibékülés ideje
mely az influenza kezdete.
A vazallus államok lázadnak.
Osztrák uralmat nem akarnak.
A magyar szabadságot kíván,
a többi igyekezik nyomán.
Bécs felett befeketedik az ég.
Az egykori birodalom leég.
Egy kürtös takarodót játszik.
Talán már új kor csírázik?
Korán kelek. Az áram ki van kapcsolva,
de hat órára kezd derengeni.
A közelmúlti telihold sugarai
besütik fényüket a szobába.
A lábam köré tekerek egy takarót,
hogy távol tartsa a hideget.
Aztán a sötétbe merengek
a könyvespolc sziluettjére, mely
úgy néz ki, mint egy hosszúkás kolosszus.
Ez egy fekete ajtó, amely egy olyan világba nyílik,
mely telve van fantáziákkal és ötletekkel.
Még a feleségem bekeretezett fotója is,
mely fiatal korában készült, életre kel.
Szalmakalapot visel, és szeme a távolba mered.
Elegáns ívű az orra, és a szája körül mosoly csírázik,
még a sötétben is látom, mert már
napos fényben számtalanul láttam.
Hét óra, fél nyolc, nyolc.
Olyan vagyok, mint egy vak,
aki fokozatosan visszanyeri látását.
Kiveszem a kis gáztűzhelyet
a folyosói szekrényből,
és forralok vizet egy csésze teához.
Felmelegíti a bensőmet, és hálás vagyok
az élet kisebb áldásaiért.
Az első napsugarak behatolnak
a szobába, és alig várom,
hogy a napi kreatív munkában elmerüljek.
de hat órára kezd derengeni.
A közelmúlti telihold sugarai
besütik fényüket a szobába.
A lábam köré tekerek egy takarót,
hogy távol tartsa a hideget.
Aztán a sötétbe merengek
a könyvespolc sziluettjére, mely
úgy néz ki, mint egy hosszúkás kolosszus.
Ez egy fekete ajtó, amely egy olyan világba nyílik,
mely telve van fantáziákkal és ötletekkel.
Még a feleségem bekeretezett fotója is,
mely fiatal korában készült, életre kel.
Szalmakalapot visel, és szeme a távolba mered.
Elegáns ívű az orra, és a szája körül mosoly csírázik,
még a sötétben is látom, mert már
napos fényben számtalanul láttam.
Hét óra, fél nyolc, nyolc.
Olyan vagyok, mint egy vak,
aki fokozatosan visszanyeri látását.
Kiveszem a kis gáztűzhelyet
a folyosói szekrényből,
és forralok vizet egy csésze teához.
Felmelegíti a bensőmet, és hálás vagyok
az élet kisebb áldásaiért.
Az első napsugarak behatolnak
a szobába, és alig várom,
hogy a napi kreatív munkában elmerüljek.
Foglyod vagyok, gyávád, Danuta!
Tudnál nekem valamit? Muta’.
Tűrőm, erőszakod,
Tűröm lélekharcod.
Én, a foglyod, gyáván akarna…
Nálam rég’ győzött a szerelmed,
Keresem, hogy szép-e a lelked.
Béke kéne veled,
Itt vagyok én… veled.
De, sajna, amazonos… lelked.
Foglyod vagyok gyáván, Danuta.
Kapcsolatunk a lélek harca…
Békélj már meg velem,
Vágy! Rád, egyetlenem.
Nem boldogság: lélekharc-huza’!
Vecsés, 2021. szeptember, 26. – Kustra Ferenc József – íródott romantikus LIMERIK csokorban.
Tudnál nekem valamit? Muta’.
Tűrőm, erőszakod,
Tűröm lélekharcod.
Én, a foglyod, gyáván akarna…
Nálam rég’ győzött a szerelmed,
Keresem, hogy szép-e a lelked.
Béke kéne veled,
Itt vagyok én… veled.
De, sajna, amazonos… lelked.
Foglyod vagyok gyáván, Danuta.
Kapcsolatunk a lélek harca…
Békélj már meg velem,
Vágy! Rád, egyetlenem.
Nem boldogság: lélekharc-huza’!
Vecsés, 2021. szeptember, 26. – Kustra Ferenc József – íródott romantikus LIMERIK csokorban.
Fortyogó lelki éhem… hétköznapi pszichológia…
Sose éreztem a bosszú izét, de igen az emberarcú disznók megvetését,
És napjaimban pátyolgattam a bánatos, veszejtő düh, nem is édes érzését…
Sose éreztem a bosszú izét, de igen az emberarcú disznók megvetését.
(10 szavasok)
Bosszúvágy? Hallani rémes!
Megvetés fájdalmat okozni képes,
Az érzés ellenséges.
(HIAQ –k)
Édes ám a bosszú,
Nyalánkság mézesmadzagon.
Torokra forr lassan.
*
A nap megállás nélkül lövelte, egyenletesen tűző sugarát,
Éreztem, rám semmi nem jött, kihagytak, mint régen félbevágott marhát…
A nap megállás nélkül lövelte, egyenletesen tűző sugarát.
Nekem az élet árnyékos oldala jutott,
Fényben néhány pillanat úszott.
Emberek megvetnek.
Mások nyomorát élvezik.
Nincs ez így jól - nem kell!
*
A sorosom, némán hallgatag, fogatlan szája, torzan vicsorított,
Sokszor arra gondoltam, lét-sorsom a sikert nem adja, mert az halott…
A sorosom, némán hallgatag, fogatlan szája, torzan vicsorított.
Sorsom sokszor hallgatott, vagy acsargott,
Jó szót, boldogságot alig adott.
Min múlik a siker?
Éppen úgy, mint a boldogság,
Hozzáállás dolga?
*
A genyó sors-talányt megfejteni nem volt szerencsém,
Én tettem dolgomat, amit kell, működött az elmém…
A genyó sors-talányt megfejteni nem volt szerencsém.
Sors-titkának kulcsát keresem,
Ebben telik életem... ám, meg nem leltem.
Fiatalság titka
Egy egyszerű képlet csupán:
Fitt agy és hű lélek.
*
Fortyogó lelki éhségem, összepárosult... peches magánnyal,
Hej, de sokszor kívántam, tán’ jobb lenne barátkozni halállal…
Fortyogó lelki éhségem, összepárosult... peches magánnyal.
Jött a magány, növelte lelki éhínségem,
Vagy százszor, elvette életigenlésem.
A halál még várhat.
Túl szép az élet - gyorsan fogy.
Okulj ma a múltból...
*
Megfigyeltem, a Hold mindig, mint valami olcsó bizsu állt, lebegett felettem,
Az est meg az alkonyat után, mindig feketével terítette be a létem…
Megfigyeltem, a Hold mindig, mint valami olcsó bizsu állt, lebegett felettem.
Imádom a csillagfényes éjszakákat,
Kaptam morc-felhős, magányos éjszakákat... üres ágyat.
Csillogó ékszerek
Nem tesznek gazdaggá senkit.
Számít -e még benső?
*
Sorsomban bánatos vagyok, keseredett-keserves ember,
Nekem az elmetörődéssel együtt élni neves teher…
Sorsomban bánatos vagyok, keseredett-keserves ember.
Elmém pátyolgatom, ápolgatom,
Ám nem múlik a fájdalom, sem bánatom.
Keserű a bánat.
A megkeseredés is fáj.
Öröm azért még él...
*
Izenek én az életvirágomnak, miért nem nyílt bánatomra?
Biztos nem került volna sokba, ha mellettem hívséges lett volna…
Izenek én az életvirágomnak, miért nem nyílt bánatomra?
Kit nagyon szeretek,
Mellette nem lehetek...
Vajon, hiú reményeket dédelgetek...?
Hűség sokat ér ma...
Mint a szerelem, oly' néha.
Megfoghatatlan, lágy...
*
Mikor az ember hosszan, rosszban van, akkor lesz megbúsult…
Élettel mit kezd, amikor már az, véglegesen fakult…
Mikor az ember hosszan, rosszban van, akkor lesz megbúsult…
Megfakult éveim vállaim nyomják,
Hiányosságok életem tovább rontják.
Végül kiontják...
A rossz is kijár még.
Fakul a boldogság, szépség.
Remény csak egy hajszál.
*
Soha nem sikerült, hogy örömmel, lélekben megnyugvást leljek,
Pedig erkölcsben, értőn, hittel, jártam utam... van, mit cipeljek?
Soha nem sikerült, hogy örömmel, lélekben megnyugvást leljek...
Tiszta szívvel, lelkiismerettel létezem...
Lelkem békéjét mégsem lelem,
Kínos gyötrelem...
Furcsa a lét lelke.
Magától nem ad semmit sem.
Mindig küzdelem van.
*
A vízben halódó, még a hab után is megvadulva kapdos,
Én ki úszni nem tudván, hol kapaszkodok... csak, mint egy kapatos…
A vízben halódó, még a hab után is megvadulva kapdos.
Sorsom vize sodor,
Fuldoklok, életem nem lélekdonor,
Hervad, mint vadrózsabokor.
Haldoklás életben
Elkezdődik sokszor sajnos.
Van, aki nem is él.
*
Régi példabeszéd: „a hatalmasnak, minden meg is adatik”!
A szegény-szerencsétlen meg a rossz sorsában marasztaltatik…
Régi példabeszéd: „a hatalmasnak, minden meg is adatik”!
Gazdagoknak miért jár minden...?
Pórnépnek, száraz kenyér vitrinben...
Valóban minden...?
Ne hidd el soha sem,
Hogy csak akkor vagy értékes,
Ha jókor jó helyen...
Vecsés, 2018. augusztus 6. – Szabadka, 2018. szeptember 12. - Mórahalom, 2018. augusztus 22.
-Kustra Ferenc József– a 3 soros-zárttükrös -ket én írtam, a 10 szavasokat: Jurisin (Szőke) Margit, címük: Sorsom titkát kutatom! A HIAQ –k Farkas Tekla munkája.
Sose éreztem a bosszú izét, de igen az emberarcú disznók megvetését,
És napjaimban pátyolgattam a bánatos, veszejtő düh, nem is édes érzését…
Sose éreztem a bosszú izét, de igen az emberarcú disznók megvetését.
(10 szavasok)
Bosszúvágy? Hallani rémes!
Megvetés fájdalmat okozni képes,
Az érzés ellenséges.
(HIAQ –k)
Édes ám a bosszú,
Nyalánkság mézesmadzagon.
Torokra forr lassan.
*
A nap megállás nélkül lövelte, egyenletesen tűző sugarát,
Éreztem, rám semmi nem jött, kihagytak, mint régen félbevágott marhát…
A nap megállás nélkül lövelte, egyenletesen tűző sugarát.
Nekem az élet árnyékos oldala jutott,
Fényben néhány pillanat úszott.
Emberek megvetnek.
Mások nyomorát élvezik.
Nincs ez így jól - nem kell!
*
A sorosom, némán hallgatag, fogatlan szája, torzan vicsorított,
Sokszor arra gondoltam, lét-sorsom a sikert nem adja, mert az halott…
A sorosom, némán hallgatag, fogatlan szája, torzan vicsorított.
Sorsom sokszor hallgatott, vagy acsargott,
Jó szót, boldogságot alig adott.
Min múlik a siker?
Éppen úgy, mint a boldogság,
Hozzáállás dolga?
*
A genyó sors-talányt megfejteni nem volt szerencsém,
Én tettem dolgomat, amit kell, működött az elmém…
A genyó sors-talányt megfejteni nem volt szerencsém.
Sors-titkának kulcsát keresem,
Ebben telik életem... ám, meg nem leltem.
Fiatalság titka
Egy egyszerű képlet csupán:
Fitt agy és hű lélek.
*
Fortyogó lelki éhségem, összepárosult... peches magánnyal,
Hej, de sokszor kívántam, tán’ jobb lenne barátkozni halállal…
Fortyogó lelki éhségem, összepárosult... peches magánnyal.
Jött a magány, növelte lelki éhínségem,
Vagy százszor, elvette életigenlésem.
A halál még várhat.
Túl szép az élet - gyorsan fogy.
Okulj ma a múltból...
*
Megfigyeltem, a Hold mindig, mint valami olcsó bizsu állt, lebegett felettem,
Az est meg az alkonyat után, mindig feketével terítette be a létem…
Megfigyeltem, a Hold mindig, mint valami olcsó bizsu állt, lebegett felettem.
Imádom a csillagfényes éjszakákat,
Kaptam morc-felhős, magányos éjszakákat... üres ágyat.
Csillogó ékszerek
Nem tesznek gazdaggá senkit.
Számít -e még benső?
*
Sorsomban bánatos vagyok, keseredett-keserves ember,
Nekem az elmetörődéssel együtt élni neves teher…
Sorsomban bánatos vagyok, keseredett-keserves ember.
Elmém pátyolgatom, ápolgatom,
Ám nem múlik a fájdalom, sem bánatom.
Keserű a bánat.
A megkeseredés is fáj.
Öröm azért még él...
*
Izenek én az életvirágomnak, miért nem nyílt bánatomra?
Biztos nem került volna sokba, ha mellettem hívséges lett volna…
Izenek én az életvirágomnak, miért nem nyílt bánatomra?
Kit nagyon szeretek,
Mellette nem lehetek...
Vajon, hiú reményeket dédelgetek...?
Hűség sokat ér ma...
Mint a szerelem, oly' néha.
Megfoghatatlan, lágy...
*
Mikor az ember hosszan, rosszban van, akkor lesz megbúsult…
Élettel mit kezd, amikor már az, véglegesen fakult…
Mikor az ember hosszan, rosszban van, akkor lesz megbúsult…
Megfakult éveim vállaim nyomják,
Hiányosságok életem tovább rontják.
Végül kiontják...
A rossz is kijár még.
Fakul a boldogság, szépség.
Remény csak egy hajszál.
*
Soha nem sikerült, hogy örömmel, lélekben megnyugvást leljek,
Pedig erkölcsben, értőn, hittel, jártam utam... van, mit cipeljek?
Soha nem sikerült, hogy örömmel, lélekben megnyugvást leljek...
Tiszta szívvel, lelkiismerettel létezem...
Lelkem békéjét mégsem lelem,
Kínos gyötrelem...
Furcsa a lét lelke.
Magától nem ad semmit sem.
Mindig küzdelem van.
*
A vízben halódó, még a hab után is megvadulva kapdos,
Én ki úszni nem tudván, hol kapaszkodok... csak, mint egy kapatos…
A vízben halódó, még a hab után is megvadulva kapdos.
Sorsom vize sodor,
Fuldoklok, életem nem lélekdonor,
Hervad, mint vadrózsabokor.
Haldoklás életben
Elkezdődik sokszor sajnos.
Van, aki nem is él.
*
Régi példabeszéd: „a hatalmasnak, minden meg is adatik”!
A szegény-szerencsétlen meg a rossz sorsában marasztaltatik…
Régi példabeszéd: „a hatalmasnak, minden meg is adatik”!
Gazdagoknak miért jár minden...?
Pórnépnek, száraz kenyér vitrinben...
Valóban minden...?
Ne hidd el soha sem,
Hogy csak akkor vagy értékes,
Ha jókor jó helyen...
Vecsés, 2018. augusztus 6. – Szabadka, 2018. szeptember 12. - Mórahalom, 2018. augusztus 22.
-Kustra Ferenc József– a 3 soros-zárttükrös -ket én írtam, a 10 szavasokat: Jurisin (Szőke) Margit, címük: Sorsom titkát kutatom! A HIAQ –k Farkas Tekla munkája.
Eredeti Baso féle tankában írta meg a szerzőpáros…
Pacsirta hangja
Ébresztőt fúj. Hőség van.
Ma derűs nap lesz.
Forró napfény, alig árny,
Meleg a tollkardigán.
*
Ébredő reggel,
Madárcsicsergés köszön!
Simogató szél.
Vitorlázó fecskefi,
Szárnyát csak lebegteti.
*
Tollászkodnak a
Fészekben a kiscsibék.
Anyamadár holt.
A szomorú csipogás,
Halálnak nem kifogás.
*
Pirosas pipacs
Sereg uralja mezőt!
Kék ég alatt, sas.
Szabadság hírnöke él,
A táj csendjéhez beszél.
*
Gólya ebédet
Keres, ma még nem evett.
Fiókát etet.
Brekegő szép szerenád,
Szerelmespárt nem rejt nád...
*
Gólya most éppen
Szabadnapos, nincs munka.
Gyerekkihordás.
Békázik nádas körül,
Hangos varangynak örül.
*
Fecske lakása
Az eresz alá készült.
Csicsergő szülők.
Tolluk alatt perc pihen,
Fióka néz szelíden.
*
Napnak sugara
Befedi selymes rétet.
Madártrillázás.
Tavaszias örömár,
Fény életnek szalutál.
*
Faág csicsereg.
Madarak... Örömzene.
Fülnek kellemes.
Boldogságos lüktetés,
Mag többé már nem kevés.
*
Cinke fölrepül
Fára és dalolászik.
Meleg boldogság.
Párt választott magának,
Szerelmet küld világnak.
*
Madártrillázás,
Szélmalomharc a csenddel.
Tűző napsütés.
Apró madárlépés cseng,
Vékony ág bele is leng.
*
Holdtáncot mutat
Az éj közepi sötét.
Dróton, madarak.
Szunnyadnak szép reményben,
Fészkelnek szív csücskében.
Vecsés, 2017. június 4. – Mórahalom, 2017. augusztus 23. - Kustra Ferenc- a haikukat én írtam, alájuk a verset, szerző és poéta társam: Farkas Tekla. A versrész címe: „Egyszerű élet”.
Pacsirta hangja
Ébresztőt fúj. Hőség van.
Ma derűs nap lesz.
Forró napfény, alig árny,
Meleg a tollkardigán.
*
Ébredő reggel,
Madárcsicsergés köszön!
Simogató szél.
Vitorlázó fecskefi,
Szárnyát csak lebegteti.
*
Tollászkodnak a
Fészekben a kiscsibék.
Anyamadár holt.
A szomorú csipogás,
Halálnak nem kifogás.
*
Pirosas pipacs
Sereg uralja mezőt!
Kék ég alatt, sas.
Szabadság hírnöke él,
A táj csendjéhez beszél.
*
Gólya ebédet
Keres, ma még nem evett.
Fiókát etet.
Brekegő szép szerenád,
Szerelmespárt nem rejt nád...
*
Gólya most éppen
Szabadnapos, nincs munka.
Gyerekkihordás.
Békázik nádas körül,
Hangos varangynak örül.
*
Fecske lakása
Az eresz alá készült.
Csicsergő szülők.
Tolluk alatt perc pihen,
Fióka néz szelíden.
*
Napnak sugara
Befedi selymes rétet.
Madártrillázás.
Tavaszias örömár,
Fény életnek szalutál.
*
Faág csicsereg.
Madarak... Örömzene.
Fülnek kellemes.
Boldogságos lüktetés,
Mag többé már nem kevés.
*
Cinke fölrepül
Fára és dalolászik.
Meleg boldogság.
Párt választott magának,
Szerelmet küld világnak.
*
Madártrillázás,
Szélmalomharc a csenddel.
Tűző napsütés.
Apró madárlépés cseng,
Vékony ág bele is leng.
*
Holdtáncot mutat
Az éj közepi sötét.
Dróton, madarak.
Szunnyadnak szép reményben,
Fészkelnek szív csücskében.
Vecsés, 2017. június 4. – Mórahalom, 2017. augusztus 23. - Kustra Ferenc- a haikukat én írtam, alájuk a verset, szerző és poéta társam: Farkas Tekla. A versrész címe: „Egyszerű élet”.
