A mélységek csöndes temetője…

Az élet maga egy vízió…

A végtelenből
Kivágott körcikk vagyok.
Álmaim, vadak.
*
Lelkem... fekete mélységek csöndes temetője…
Ő a zongorám… ha ráverek a billentyűkre
A húrok is sírnak, bánatosan nyekeregve…
*
Békésen várok,
Láthatatlan sötétben.
Izgalom-fényben.

Vecsés, 2014. április 30. – Kustra Ferenc József- írtam: versben is és senrjúban is…