Költők szerint

Gránicz Éva (33)

Smith William Jay (1)

Huszár Barbara (0)

Kölcsey Ferenc (17)

Gáspár-Krizsán Nikolett (0)

További költők »

Témakörök szerint

Szerelem (386)

Kedvesemnek (109)

Hiányzol (67)

Elmúlt szerelem (85)

Szakítás (34)

További témák »

A nap verse

Minden szerelmet,
Mint minden tűzet,
Éleszteni kell.

Együttlét felold,
Energiát ad,
Ezért tenni kell.

Ad önbizalmat,
Mint javadalmat,
Ez az, ami kell.

Több ágyba bújás,
Sok bujálkodás,
Ez mi sokszor kell.

Újból és újra,
Kell biz' a társa...
Szerelemhez kell.

Összeborulás,
Több mint bármi más...
Csak akarni kell.

Budapest, 1997. március 4. – Kustra Ferenc

(anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes)
Mint madárdal, szeretnék szárnyalni köd nélküli, pirkadó hajnalon,
Mint madárdal, berepülnék a lélekbe fogadó, lélek ajtódon…
Mint madárdal, szeretnék szárnyalni köd nélküli, pirkadó hajnalon.

(anaforás)
Szeretnélek, mint hegytetőn a jelzőfüst a parazsát,
Szeretnélek, együtt élnénk át a szerelem mámorát…
Szeretnélek, messzire odáznánk a lelkek halálát.

(Septolet)
Szeretnélek,
Ölelnélek,
Dédelgetnélek…

Szeretnélek, de nagyon,
Ölelnélek, de nagyon,
Dédelgetnélek, de nagyon…
De… nagyon!

(HIAQ)
Hívnálak lelkembe,
Az eszembe bevésődnél…
Magányunk elfutna!

(3 soros-zárttükrös)
A lelked nyugalmába bevinném a csendem,
Te meg közben, csendben szeretgethetnél engem!
Ez nekem csak álom, vagy a lehetetlenem?

Vecsés, 2020. október 15. – Kustra Ferenc – a szerelemről íródott: Alloiostrofikus versformában.

Társaságban… humor.

Megbotlott a kezem…
Poharamat elengedtem, jól kilöttyent,
A nadrágomra víz csöppent.

Úgy néztem ki, mint aki
Részegen, maga alatt –fekve- volt, pisiléskor…
Pedig ilyen, nem történt… máskor.

Társaságból észrevették,
Hahotát vadul elkezdték, nem kérdeztek, csak nevettek,
Jókedvvel ellátva… így szerettek!

Vecsés, 2018. október 30. – Kustra Ferenc – íródott: farkasfog versformában.

Sáros lett a kamáslim
És piszkos lett a vádlim.
Belestem én egy nagy gödörbe,
Négykézláb másztam ki belőle.

Éppen úton voltam a nőmhöz,
Most érzem, közeledek csődhöz.
Majd mondom neki, töltsön vizet a lavórba,
Lemosom vádlim… biz’ csak nem alszok akolba!

Oda sántikáltam, örült, hogy meglátott,
Nézte, de vádlimon semmi koszt nem látott.
Ő mondta, hogy a kamásli biz’ elszakadt,
Mikor ezt megtudtam, szívem majd’ megszakadt.

Így aztán este én meztélláb mentem a mulatságba,
Folyton bújtam mögé, beleszakadtam nyugtalanságba.
Örültem, hogy már nem koszos a vádlim.
Olyan nagyon sajnáltam a kamáslim…

Vecsés, 2013. december 1. – Kustra Ferenc

TANQ –ban elmélkedés…

Két kézzel markolom,
Kívülről rácsot… szaggatnám…
Sír lelkem… csontvázam!
Nem akartam én már láncot,
Meg nem, elvi szabadságot…

Vecsés, 2015. május l. – Kustra Ferenc - Széles Kinga, azonos c. verse TANQ átirata. A szerző engedélyével.

Vetkőzésed nesze: sóhaj, Zsu!
Csábodban fölmerül; nász vágyú!
Vágyad, pórázon tart,
Igyekezz! Tartsd: hamart.
Nagyon hő vágyam már a vályú…

Közelséged nesze: sóhaj, Zsu!
Vágyam törékeny, vékony-falú!
Gyere, szeresselek,
Akard, öleljelek.
Másképp leszek, elvakult agyú…

Lelkemben a neszed: sóhaj, Zsu!
Tiszta szerelem, ez nem bizsu.
Ölelnélek hévvel,
Követelményével...
Kézcsókom adnám... ez nem smafu.

Vecsés, 2020. február 3. – Kustra Ferenc – Romantikus LIMERIK csokor.

Pár kéne lennünk, Szimonetta,
Volna ez boldogság alapja.
Dédelgethetnélek,
Tán' ölelgetnélek.
Figyelném, hogy szád mit akarna!

Nem vagy… magam senkije vagyok,
Pedig csak boldogságra vágyok!
Boldogok lehetnénk,
Életbe mehetnénk.
Nem lesz meg… túl sokat akarok?

Nélküled létembe fulladok,
Nélküled mond, miért is vagyok?
Én csak ábrándozok,
Valót meg nem kapok.
Kávét, magamban… kortyolgatok.

Vecsés, 2020. október 8. – Kustra Ferenc – romantikus LIMERIK csokor.

Olvad a hó, felmelegszik a jég.
Látom, már jő a tavasz, ez tél vég.
Milyen szomorú lenne meghalni,
Amikor mind úgy vágyódunk élni.
*

Tavaszodik, esték példátlanul szépek,
Felhőtlenek, aranyosan sötétkékek
És díszített, vakítóan fényes Holddal
És mint planetáriumban, csillagokkal.
*

Látom az orgonacsokor példátlanul szép,
Fürtöket mintha márványból faragták volna.
Ebbe a szép tavaszi csokorba minden szép,
Örülök, mert nem látnám, ha tavasz nem volna.
*

Ha az életünk folyónak képzelhető lenne…
Olykor feneketlen örvényekre bukkansz benne,
Vergődsz, forgolódsz, úsznál, nyakig merülsz eleve.

Odafent vígan és áldottan folyik az élet…
Az események úsznak egymás felé, lásd mindet…
Örvényből kikerülni is lehet, úszd a szintet…
*

Ha a trombita hangja nem recseg,
Ha pletyis szomszédasszony nem fecseg,
Akkor oly' jó nagy a csend-fergeteg.
*

Együnk mindenféle főzeléket,
Hajón gyorsan tömjük be a léket,
Így tegyük egészségessé létet.
*

Amikor testet ölt az álom,
Akkor lesz valóság, a vágyom,
Mit elgondoltam és nem bánom.
*

Élet viharában nagyobbacska örömök jelentik napfényt
És a sok icike-picike öröm meg az apró csillagfényt.

Vecsés, 2012. október 12. – Kustra Ferenc

Életem van, de az, saját kriptába van zárva,
Az életem, a sorsom, mind a létem kriptája.
Nem vagyok egyedül, itt vannak az ősök,
Ők a hálótársak, mind, az elment hősök.

A mi kriptánk a mi nagy temetőnk ékköve,
Sokszor elmegy mellettünk, emberek közönye.
Van ősöm, ki már csak hiányos csontváz,
És van, kin még a bőr a csonton mintáz.

Néha esténként kiszállok a nehéz tető alól,
Fehér lepelben keresem a kerítést… valahol.
Főleg a ködben jó, úgysem… nem látok semmit,
A sírok fölött suhanva… nem bántok senkit.

Innen nincs kiút, oly’ nagyon nehéz a fedő,
Várom én, hogy a szabadító egyszer eljő.
Innen más szabadító nem lehet, csak a Teremtő,
De itt a halál az úr, ide nem jár a Teremtő…

Vecsés, 2012. május 21. – Kustra Ferenc

A hazáért, senrjúban…

Földi eszköz jó?
Mindenkit megtébolyít!
Áldozat vagyunk...
*

Tékozolt évek,
Fuldokoltatnak Téged!
Ó, bátorság, jöjj!
*

Sok sebből vérzünk,
De haza, ne hagyd velünk...
Földi lét sürget!

Vecsés, 2014. március 29. – Kustra Ferenc - Piszár Éva: XXI századért c. verse ihletésével.

Mond, hogy lesz tovább, Karmelina?
Így kedves, te vagy végzet ura.
Vágyok rád, hiányzol…
Megöltél kapásból!
Vigyem hírt az öreg Spártába?

Mond, hogy lesz tovább, Karmelina,
Lelkemet, lelked nem kívánja?
Jól látom, kidobtál,
Bohócot csináltál…
Vigyem hírt az öreg Spártába?

Mond, hogy lesz tovább, Karmelina?
Tán’ cudar világ közbe álla'?
Szeretlek, imádlak!
Éltből'… már kizárlak.
Vigyem hírt az öreg Spártába?

Vecsés, 2020. október 17. – Kustra Ferenc – Készült: szerelmes-romantikus LIMERIK csokorban. Íródott anaforásban és versszakvégi önrímben.

A világ, az élet pocsolya, dohos szagot áraszt,
Ha beleesel, mint veszett, maró lúg, jól szétmállaszt…
Világ felett, fülledten izzadó levegő, hebegve lebeg,
Ebben a környezetben mi kis életünk, szenderegve hebeg…

Fent a felhők felett, tán’ minden olyan más,
Ottan fent, erre tán’ nincsen is hasonmás…
Erre inspirál hőn, a vágyunk tüze,
De nincs már erre is csak vágyunk füstje…

Pedig vannak, ki a pocsolyát szemből, hírből sem ismerik,
És nekik jó, mert életet, mint érett dinnyét, csak lékelik…
Ragacsos, édes leve is csak folyik le a nyakukon,
A jóléttől a nadrágot, jó kihízzák a hasukon…
*

Pocsolyavilág,
Az élet kalitkája.
Erős, dohos szag.
*

Befülledt-világ,
Környezetében élünk.
Hebegve lebeg.
*

A felhők fölött,
Jó lenne, ottan, oly’ más!
Vágytűz loboghat.
*

Pocsolyán kívül
Is van világ! Lékelik!
Leve oly’ édes…
*

Az édes dinnye,
Édes lét, de nem nekünk.
Jólét, hízás, nincs…

Vecsés, 2015. május 2. – Kustra Ferenc – íródott: Versben és senrjúban…

HAIKUBAN:

Önbizalmad van!
Versíró tudásod, van!
Poétacsillag!

HIAQ –ban:

Önbizalmad rendben,
Írás segít, használd, verselj…
Már csúcs-poéta vagy!

10 szavasban:

Jó poéta vagy, örömöm, hogy ismerlek,
Hogy poéta társad lehetek.

Vecsés, 2015. április 17. – Kustra Ferenc - Dr. Szőke Zsuzsi poéta társunk méltatására írtam.

Harcos léptekkel
Taposom életösvényt.
Vezérfény nincsen.
*
Harcos gondolat
Lehet vezércsillagom.
Vezérfény minek?
*
Könnycseppem gördül.
Lelkem lökte arcomra.
Vezérfény segít?
*
Könnyektől látok,
De mintha ködben lennék.
Vezérfény ködben?
*
Szél tépi hajam,
Egész életben kócolt…
Vezérfény elbújt?
*
Könny-ködben megyek,
Araszolok halálig.
Vezérfény kihuny?

Vecsés, 2019. július 11. – Kustra Ferenc – íródott: senrjú csokorban.

Mintha visszafelé folyna az idő.
Ahogy írok, úgy fogynak a szavak,
Míg csupán, csak egy marad.

Hiányzol?

Vagy valami más áll ott?
Az időben megrekedt a világ.
Még a fény is megállt.

Mi lehetett az első szó?
Tudnom kell, kiáltom!
De már nem látom.

Belefagytam a pillanatba
Mozdulatlanul, vakon
S’ a tintával festett papíron

Egyetlen szó.

Űzöm az agyam
Mint vadász a vadat
Milyen volt az a pillanat?

Amikor megszületett
Mikor a gondolat mozdulattá lett
S’ a mozdulat szóvá érett

Talán jobb lenne, ha hagynám

Hagynám, hogy visszafelé folyjon
S’ akkor megint hófehér lesz a lapom
És az első szót újra leírom

A rostok ismét felisszák a tintát
S’ azt a szót újfent leírván
Végre megtudom, mi volt a kezdet

De vajon ugyanaz a szó lesz?

Lépnem kell, az idő megint halad
És ha nem tudom meg,
Nem lehetek szabad

2021.03.19.

Még meddig hitegetsz Borbála?
Döntésedet úgy vártam mára.
Beleegyezésed,
Mutatja készséged.
Ne nyomj a kétségek aljára!

Lator az életem nélküled,
Álmodozok én… de csak veled.
Délibáb, mit látok,
Álmon futkorászok.
Ha lerázol, seb be nem heged.

Vége szerelmem, engem emészt!
Pedig rád pazarolnám egészt…
Ó, de szeretnélek,
A jóba vinnélek…
Ha nem... Erős vágyam elemészt!

Vecsés, 2019. augusztus 19. – Kustra Ferenc – Romantikus LIMERIK csokor

Vágyam csak ennyi, kedves Emmi!
Egy csók és ölelés, más semmi!
Kezdetnek megteszi,
Ha nyakam öleli.
Vágyam most ennyi, kedves Emmi!

Férje megrögzött italozó,
Kiskegyednek ez biz’, nem való!
Elvenném Önt tőle,
Így lesz jobb jövője!
Ne ellenkezzen, legyen mohó!

Legyen enyém, erre úgy vágyok,
Érti? Menekülést kínálok!
Tenyeremben hordom,
Lelkét kiglancolom.
Biz’ így! Magácska, kedves Emmi…

Vecsés, 2021. február 20. – Kustra Ferenc – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

Hétköznapi pszichológia

Bármilyen az a kín, az csak lélektaposó lehet!
Ha meg a szívben van, csak azt nagyon facsaró lehet!
Mély és felemelő gondolat, még biz’ jó is lehet,
De
De ha, közben üres gondolat szádból... csak lehelet?

A bezárkózásod, oly’, mintha valaki ön- temet…

Vecsés, 2019. november 7. – Kustra Ferenc

Asa Vaughan Los Angelesben született és huszonhét éves volt.
Pilóta iskolát végzett és társai között, messze a legjobb volt.
Német fogságba esett, három hónapig internáló táborban volt.

Német, a George Washington Légióba gyűjtött embereket,
Felajánlották neki, beáll, vagy táborban tölt el egy életet.
Asa gondolkozott és bölcsen kiszűrte az egyik, jobb végletet.

Az orosz frontra osztották be, mint pilótát, főleg futárgépre.
Annyira csodálták képességeit, hogy a főtiszteket vitte.
Most is egy tábornokot vitt, kinek kezében ott volt a térképe.

Már Lengyelország fölött repültek, nem messze az orosz határtól,
Ő ült a Storch pilótaülésébe, magasan a havas fáktól.

Hirtelen egy hatalmas árnyék vetődött közel, rájuk,
A Storch megbillent egy szélörvényben ez csapódott rájuk.
Jobbról mellettük megjelent egy orosz vadászgép,
Ami ha lőni kezd, belőlük nem marad csak pép…
Az orosz pilóta tudta, hogy fölényben van,
Integetett és látszott… az arcán mosoly van.

Fordulót kezdett, máris hátulról, igen gyorsan közeledett,
Tüzelt a gépágyúból és géppuskákból, rájuk fenekedett…
Storch találatot kapott, érezhetően a vég közeledett.

Asa a sérült szárnyakkal is bedöntötte a gépet,
Majd, más lehetősége nem lévén, lejjebb ereszkedett.
Az orosz pilóta, még egyszer mosolygott, integetett.

Orosz, ismét lőtt rájuk, a tábornok vállát, golyó találta,
A szélvédő is összetört, egy szilánk, Asa arcát megvágta.

Asa felkiáltott: nézzük Te strici, tudsz-e repülni…
Neki fogott a Storchot hatszáz méterre, lejjebb vinni,
Majd szinte zuhanásba, gépet lejjebb ejtette,
Olyan fájó volt a havas erdő közelsége…

Már csak, úgy százötven méteren volt, Asa és a gépe,
A JAK meg mögötte szorosan, hogy végleg elintézze.

Asa a megfelelő pillanatban a csűrőkormányt lebillentette,
Az orosz meg kifordult, hogy a végzetes összeütközést elkerülje…
Utána meg ötszázzal beleszántott, a szűz hóval borított erdőbe…

Asa visszahúzta a kormányoszlopot, gépet megemelte,
Hatszáz méteren, már nagy nyugodtan állította egyenesbe…
Tábornok, hogy zseni… zseni, folyvást magának ismételgette.

Vecsés, 2016. március 1. – Kustra Ferenc - II. Világháborúban, a keleti fronton…
Jack Higgins: „A Führer parancsára” c. regénye alapján.
A repülőgép itt látható = videóban
https://www.youtube.com/watch?v=wZouzzfZcrg Fieseler Storch take-off

Hiába, no, ügy tűnik megöregedett a szerelem,
Volt ugyan nekem is, de már hiányzik a másik felem!
Arcomról már nem mosolyok lebbennek,
Arcomról, derűs képek sem jelennek…
Itt le már, szépséges szavak sem szállnak,
Tudják nincs, amitől elolvadnának…

(LIMERIK)
Mond, hol vannak… szép napok, Janka!
Mi lett öregedett napokra?
Nem bírlak feledni,
Össze kén’ tartozni.
Elhagytál… nincs szükség karokra.

(Bokorrímes)
Őszi leveleim, csak zizegve susognak,
Már vaksis szemeim, csak előre bámulnak...
Éveim, egyedül biz’, nyugdíjba vonulnak.

Vecsés, 2021. március 19. – Kustra Ferenc – öreges romantika, Alloiostrofikus versformában.

Magányom víziója…

Az élet, valójában csak két érdemleges napból áll,
Egyik nap a születésünk, a másik, mikor jő halál…
Az élet, valójában csak két érdemleges napból áll.
*
Nincs biz’ lehetőség
A napokat szabályozni.
Élet, csak működik.
*
Élet nem is kérdez,
Csak úgy dönt, hogy megérkezünk.
Élet, csak működik.
*
Halál nem is kérdez,
Maradnánk-e? Menni kell biz’.
Halál, csak működik.
*

A hétköznapok hója, csendesen surrogva hull az élet tengerére,
Rendesen be is havazza az életünk hajóját, kényére-kedvére.
Akarjuk vagy nem, múltunk mindent megkap. Vajon mi végre? Múlt szekerére?
*
A köztes időben
Telnek munkás hétköznapok.
Mi élet értelme?
*
A köztes időben
Telnek haszontalan napok.
Mi élet értelme?
*
Köztes, sok időben
Működünk megfelelően?
Mi a lét értelme?
*

A két nap között a kvártély az élet, mi befogadta a létet.
Mindenki éli, vagy talán meg is éli az egy, kosztos életet…
A két nap között a kvártély az élet, mi befogadta a létet.
*
Biz’ a koszt és kvártély
Alapfeltétel napoknak.
Teremtő mit akar?
*
A hétköznapok csak
Jönnek és elmennek múltba…
Teremtő mit akar?
*
Utolsó nap előtt
Is jelen, múlttá változott.
Teremtő intézte…

Vecsés, 2018. május 31. – Kustra Ferenc – versben, 3 soros-zárttükrös –ben és HIAQ –ban.

Tinta a papíron,
az életen gondolkodom.
Dealer vagy sportoló leszek,
csak nehogy a nagyobbak átverjenek.
A legfőbb célom,
mindig megálmodom.
És azt teljesíteni próbálom,
Úgy hogy senkinek se ártson.

A családom bízzon bennem,
és minden cselekedetemben.
A legjobb Lambót akarom vezetni,
és közben egy hatalmasat sikítani.
A hátsó ülésen,
a gyerekem ülhessen.
És mellettem,
a gyönyörű feleségem.

Több millió a bankban,
most biztos sok ember becsaptam.
A házam csillagászati,
mindenkinek van akit megilleti.
Az Air Force-m platina,
a házamban pedig egy szauna.
A nyakamba 24 karátos arany,
csak hadd lehessek önmagam.

Szabadság merre vagy
március idusa
a
magyarságnak történelem

mire vár ismét nép

egy hatalom éhes egyetemi csoport
a tuományos szocializmus tanítása és alkalmazása
szerint
Lenin és Sztálin után szabadon

magához
ragadta a hatalmat
országunk területén

és miért nem lázad fel a nép
egy új renszerért

a munkás
a dolgozó
a nyugdíjas
becsapottan
többségében
nyomorban él

szabadság merre vagy

álszent
köpönyegforgatók üzennek
neked
március tizenötödikén

közük nincs semmi ahhoz
ami a haza
hűbérurak,
közük sincs hozzátok
testvéreim
magyarok
szegények,gazdagok vagy proletárok

járvány dühöng
s áldozatait viszi a vész

a haottainkat vagy a hazát
kell e jobban siratni
mársius tiznötödikén

Már ?848 ?ban is?

(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös, önrímes)
A hit, minden területen át kell, hogy hassa az életünket,
A hit az, mi szilárdan rögzíti a molyrágta életünket?
A hit, minden területen át kell, hogy hassa az életünket.

Ember! Nézz magadba, van-e lelkedben magyarsághoz tartozó érzet?
Ember! Magyar vagy, ha hiszel, légy erős, itthon nem ér utol a végzet!
Ember! Ne gyengülj el, a hit erőt ad, erősíti benned lényeget!

Ha templomba mész, vagy baráti társaságba, akkor is bizsereg a lelked?
Ha otthon egyedül játszol kutyáddal, apportírozod, bizsereg a lelked?
Ha sétálsz egyedül a fás ligetben, csendben jó levegőn, bizsereg a lelked?
Ha igen, akkor Te nagy magyar ember vagy, bizonyíték, hogy bizsereg a lelked!

(Anaforás, dupla belső rímes, 3 soros-zárttükrös)
Higgyünk, mert a hit lenyűgöző! Ettől érezzük, hogy magyarok vagyunk!
Higgyünk, mert a hit lenyűgöző! Ettől érezzük, hogy mi mit akarunk!
Higgyünk, mert a hit lenyűgöző! Ettől érezzük, hogy magyarok vagyunk!

A mi földünkre születtünk, hinni kell, hogy ide is tartozunk,
Már nyolcszáznegyvennyolcban is véres csatákban küzdtünk?, folyt harcunk!
Sorsunk, akkor nem fényesen alakult... túlerő eltaposott,
Sorsunk az óta más világban, valamelyest már javulódott!

(3 soros-zárttükrös)
Emberek! A Kárpátokon belül, legyünk a jövőben is egyek,
Hitünket kezeljük misszióként? hazából tapodtat, se megyek!
Emberek! A Kárpátokon belül, legyünk a jövőben is egyek.

Hitünk a pajzsunk, mi megvéd a láncos buzogánytól,
Higgyünk, és az összetart minket? egy szabadságharctól!
Magyarság belső érzése, a lélekben kell legyen bizsergősen,
Ezt el ne veszítsük, hogy élhessünk és boldoguljunk a jövőben!

Vecsés, 2021. március 15. ? Kustra Ferenc - a történelmünkről?

Sötétség! Telihold sincs.
Kardvívás jó meglepetésnek…
Kinéz a csata.
*
Sötétedésig nézem,
Nap mennyire bánt sugarával.
Aranyló meleg.
*
Sötétedésig várok,
Hogy a vaksötét megérkezzen.
Láthatás megszűnt.
*
Sötétedésig meg lesz,
Hogy éjjel denevérré válok?
Badar gondolat.
*
Sötétség egy tatami,
Azonnal kelni, esés után.
Érezd a talajt.
*
Sötétség idehozza
Őt és hátha feni kardomat.
Kinéz egy csata?
*
Sötétség, jól eltakar,
Még a meglepetés sem látszik.
Kinéz egy csata?
***

Ami csak lehetetlen,
Arra ember csak nem gyanakszik.
Nincs gondolata.
*
Nem is kell bizonyíték,
Mert ha, ő úgy gondolja, figyel.
Már van gondolat.
*
Ezzel indul a pletyka,
Mások is belekombinálnak…
Isten! Segíts meg.

Vecsés, 2019. július 11. – Kustra Ferenc – íródott senrjon csokorban.