Szerzők » Szabó Borbála versei
Szabó Borbála
(1978-)
Az írás által életet adok a gondolataimnak s versbe foglalom őket. Verseim bemutatják az álmaimat, életemet, szenvedést és boldogságot egyaránt.
Idő    Értékelés
Érints meg ott, ahol a fájdalmam honol,
Hol lelkem mélyén zivatar a pokol.
Érintsd meg a nyakamon az ízed, mely két bordám közt a hited.
Add, hogy mi együtt legyünk ketten mindenütt a fellegekben,
Érints ott, hol a szívem megdobogott, majd bekopogott,
S a sejtjeim hullámhosszán a végtelenbe réved.
Beküldő: Szabó Borbála
Olvasták: 201
Eljött a pillanat mit régóta vártam,
égnek a gyertyák, minden félhomályban.
Éreztem, hogy ott vagy egy másik dimenzióban,
ezt ki is fejtetted a mondanivalódban,
teljes lelkemmel megvigasztalódtam.
Az erőd most is dominált úgy, mint régen,
itt a földi létben, szentbeszédben.
Éreztem, hogy ott vagy az üdvözlésben.
Nyugtató szavaid eljutottak a térben.
Angyalok hadai táncoltak, kik örökre hozzád láncolnak.
Beküldő: Szabó Borbála
Olvasták: 216
Tél van, kint fagyos hideg.
Szívemben forróság, egész testem megremeg.
Könnyes szemem, ablakomon jégvirág.
Kitekintek, visszatekint egy zord emlékvilág.
Apró emlék, egy érzés, mely fűti testem.
Egy régi nap, amikor szerelembe estem.
Egy régi nap, gyönyörű éjszaka.
Nem volt ez más mint a nyár évszaka.
Egy érzés, mely egy éve él bennem.
Együtt voltunk, akkor is kettesben.
Ajándékok között, karácsony éjjelén.
Legszebb ajándék nekem Ő és neki én.
Csodálatos percek, csodálatos órák.
Vele élhettem át életem ezredfordulóját.
Beküldő: Szabó Borbála
Olvasták: 178
Bátyám Emlékére! 1977-2015


Már nem vagy itt velem, emlékezem......
Együtt cseperedtünk, lett pár közös titkunk.
Hiába sírok halkan, már nem vagy velem,
Nem fogod kezem, nem állsz mellettem,
Mindig megérezted, ha baj van.
S minden vigasz és ölelés,biztatás
Amit tőled kaptam, lelkemet nyugtatta.
Mindet elrejtettem mélyen a szivemben,
Hogy visszaölelhessem egyszer az életben.
Beküldő: Szabó Borbála
Olvasták: 339