Költők szerint

Gránicz Éva (23)

Baranyai Attila (19)

Feth Jolán (0)

Petre Viktória (7)

Felhősi Bernadett (2)

További költők »

Témakörök szerint

Szerelem (365)

Kedvesemnek (105)

Hiányzol (64)

Elmúlt szerelem (85)

Szakítás (34)

További témák »

A nap verse

Asztalomon egy majd’ végig-leégett gyertya még világít,
Fénye körülölel, érzékelem szeret, bizony nem ámít!
Olyan, mint egy lián, körbe ölel a hullámzó fénye,
Ez bizonyítja, hogy még velem van, ez a léte ténye.

Az idő megkerget, mert mindjárt fénytelen sötét lesz,
Gondolatban már búcsúzunk és egyedül nehéz lesz.
Nem lóg a nyakamban kényszer-nyomor, verset írok van ötletem,
De sötétben verset írni, görcsös, mint a kényszeres életem.

Még kell két versszak, de ne legyen semmilyen végzetes kényszerből,
Gyertyácskám még kicsit bírja, segít menekülnöm nagy kényszerből.

Így akkor hálás vagyok a kis lángvetőnek, utolját nekem lobogta',
Nem firkantgattam, írtam, picirike gyertyácskámnak kényszertelen hála…

Vecsés, 2016. április 2. - Kustra Ferenc József

Hétköznapi pszichológia…
Ha sértő szót kapsz és nem érted mi ez, akkor az rád rótt büntetésed,
Lehet: nem jogos, de aki rád rótta, valamiért nagyon haragvó rád!
Ő éppen azt akarja, mint sikeres szíven szúrást, jó, ha átéled
Mert,
Bocsánat nincs, neki van igaza és őt nem vezérli csak, hogy üssön rád.

Szinte vagdalkozhatsz a semmivel, ha nem szünteti a büntetésed...

Vecsés, 2021. május 11. – Kustra Ferenc József

Az élet pofa nélküli fakutya,
Ember beleül, és csak siklik rajta.
A fakutya jégszék és nem harap.
Az élet is jégszék tegnap, holnap.

Vagy ez nincs így?

Fakutyával, de jó siklani a jégen.
Élet siklik magától most, és mint régen.
Élet fakutyához nem kell bot ezen a jégen,
De az fontos, hogy megússzuk, lehetőleg épen.

Vagy ez nincs így?

Jó persze a siklásban, ha az akadálytalan,
Boldog az ember, ha boldogsága hiánytalan.
Van azonban, hogy rian a fránya jég alattunk,
Az életben meg többször… valami nagy falatunk.

Vagy ez nincs így?

Ki szerencsés, akkor csúszik, ha a jég nem rian,
De kinek komolyabb a sorsa, pótolhatóan
Kell, hogy élje életét, és ne csuszás legyen az siklás
Élet jeges taván… legyen nyáron, napsütötte tisztás.

Vagy ez nincs így?

Siklok, ha tudok kapaszkodni, ha nem,
És eme mulatság tart, míg tart éltem.

Vecsés, 2013. június 22. -Kustra Ferenc József

Búsan kong a decemberi este,
De nézd, oly sok szépség is van benne!
Kinézve az ablakomon, látom,
Hóviharban már nincs ott lábnyomom.

Ha karácsony, akkor legyen az igazi,
Legyen szeretetáramlás, nem tavaszi!
Nem csak ajándék fontos kell nagy ölelés,
Mert ebből év közben mindenhol oly’ kevés…

Bús a tél, de közben szépségekről regél,
Akkor is, ha viharként fúj a hideg szél,
Kemény a fagy, de szép is a tükörjég,
De bent a szobában jó, ha a tűz ég.
Bevilágít holdsugár, ragyog a fény
Arcokon a folytonosság a remény,

Ha süt a nap és közben a szél kavarja a szűz havat,
Olyan szép, csak nézem, torkomon nem is megy le a falat.

A hópihék szirmokból font, fehér selyme
Mindent befed, ez nekünk varázsló kelme.
Nézem, ahogy vastagodik kinti szűz pehely,
Közben a lakásban a kazánunk tűzkehely.

Ha neked nem megfelelő a szeretetérzet,
Ha kevesled, alig vársz többet, kis morzsaszemet,
Ha meg sok, úgy érzed most rögtön eleged is lett.

Szeretet! Legalább ma legyünk együtt a kalitkádban!
Kérdésem, hogy férünk el együtt? Széltében, vagy hosszában?
Hallom is a választ, így szólt: jöjj, várlak a kalitkámban…

Most ide karácsonykor eljöttek nekem kedves emberek
Nyakamba borulnak, szeretettel átkarolnak, ölelnek,

Szeretet parancsa, békülj a szívedben!
Ezt akarnám átadni neked, rímekben.
Békülj hát, utólag késő, majd megbánod!
Itt van már a karácsony, csak nem így várod...?!

Tégy és békélj meg velünk, önmagaddal,
Másként nem fogsz úgy ragyogni, mint angyal!

Az Advent-gyertyák gyúltak, és már le is égtek,
Most kell, hogy szélesre táruljon a szívetek…

Vecsés, 2014. november 26. - Kustra Ferenc József

Meghitt a karácsony, titokfürkészők a szemek,
Széplelkű szeretteinknek mit és miért vegyek?
Lehet az ajándék, kisebb, nagyobb, szerényebb,
Család együttléte pótolhatatlan, főleg a legszebb.

Jó együtt készülni ünnepre, díszíteni a fát,
Beszippantani, fenyőillat betölti szobát.
Vacsora után úgy örül a család, kicsik és a nagyja,
Ajándékosztásnál csomagját mindenki megkapja.

Gyertyákat meg is gyújtom, itt már leszállt az este
Már nagyon várom a vendégeket, türelmetlenkedve.
Várok én türelmetlenül- türelmesen,
Remélem nem jött közbe semmi sem.

Itt már feltálalva van a diós bejgli és a mákos,
Kinézek az ablakon, szinte aranyban van város.
Óh! Gyertek már vendégek!
Távozzatok tőlem rémek!

Család, nyugalom és békesség, becsüljük, mérhetetlen érték.
Ez a legfontosabb, ezt nem helyettesítheti semmilyen ajándék!
Kezeket fogjuk, dalolva körbe álljuk a fát,
Kinézve látjuk a párkányon fázó madárkát...

Összejöttünk, együtt a család közeli és távoli tagja,
Ez maga az együvé tartozás különleges napja.
Értékeljük, amíg együtt lehetünk,
Nem pazarlás! Ez az üzenetünk!

Vecsés, 2013. december 11. - Kustra Ferenc József

Zsákja súlya nyomja vállát,
temérdek bánat van benne,
meggyújtva szeretet lángját
elégeti lassan, csendbe.

Újra elindul az útján,
hisz van bőven neki dolga,
bánatokat gyűjt a portyán,
övé a lelkeknek mocska.

Jézusom! Te jól ránk küldted a pokol kénes leheletét!
Szeretünk, kérünk, most küld ide szeretet elsöprő szelét…
Fa mellett állunk és várjuk a mosolyod melegét,
Űzd el innen rossz sorsunk sötét felhőjét, fellegét…

Mi innen, a család, a nép teli torokból üzenünk,
Segíts, karácsonykor éledjen újra az ősi hitünk.
Kérünk, ne lépj oldalra, és ne csak legyints ránk…
Küld szereteted, mint óvó felleget… miránk!

Vecsés, 2012. december 13. – Kustra Ferenc József
Felbert Zsolt: Napfény óda c. verse ihletésével.

A Teremtő ereje tette az embert emberré,
A teremtő szeretet erejével lett emberré.
Összetartozás malterja a teremtő szeretet,
Ez kell, hogy vezérelje, ebben hívő embereket.

Légy hívő, és higgy a szeretetben
És így a teremtő emberekben.
Embertársaddal együtt, Ti vagytok... Te is vagy a Teremtő,
Add át a szereteted, mielőtt lakhelyed lesz… temető.

Magasztos Tőled, ha átadod a dúló szereteted,
Ha összetartozva, szeretetben éled életedet.
Higgy, óh, magadban és a szeretetben,
Így lelsz önmagadra az emberekben.

Ember az, ki hisz az emberségben!
Ember, ki hisz a szeretettségben!
A szeretet hatalma adja a hitet,
A szeretet, mit ember magával vihet.

Szeretetben élni, a teljesség és boldogság.
Szeretettelenül, az ördög műve… gonoszság.
Szeretetben élni; kiteljesedsz…
Szeretettelenül; elveszejtetsz…

Kell nekünk emberek, a jóság, szelídség, békében
Sütkérezzünk karácsony és család szeretetében
És bízzunk, hogy a rossz elleni küzdelem már megáll,
Mert karácsonyeste boldogság madara, fölénk száll…

Vecsés, 2012. október 25. - Kustra Ferenc József – karácsonyi ima…

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
Mikor mindent elönt a lágy gyertyafény,
Szeretni kellene egymást emberek,
Elsimítani, mik viták köztetek.

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
Kiújul és feltámad a vak remény,
Kiürül szívetekből a gyűlölet,
Levetitek mindaz, mi nem szeretet.

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
Mindent eláraszt az Isteni dicsfény,
Mikor pompában csillog... karácsonyfa,
Béke honol kis lakba, palotába.

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
Ne vessen árnyékot a szeretetfény.
Az angyalok figyelnek ott fent bennünket,
Együvé tartozás feszítse keblünket.

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
Ilyenkor, hideg tél kellős közepén,
Künn, hóban, didergünk sokan eleget,
Becsüljük meg a családi meleget.

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
Mért nincs szeretet a gyűlölet helyén?
Mikor karácsonyfa csillog-villog,
Az állkapcsotok vajh’ mért vicsorog?

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
A szeretet lehetne a költemény.
Az övéit szerethetné mindenki,
Estét jó lenne boldogan élhetni.

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
A család szétesik, mint a szétlőtt trén.
Ha nem együtt ünnepelünk e napon,
Elveszünk szeretet nélkül és vakon.

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
Mentsük már meg, a szeretetet hetykén.
Értsd meg a jövőt, de viselkedj hetykén
Karácsonykor a szeretet ünnepén.

Vecsés, 1998. december 19. - Kustra Ferenc József

Kigyúlnak ünnepi fények
Szentkarácsony ünnepén,
feldíszített fenyőfa áll
bent a város főterén.

Két kis gyermek áll a hóban
bámul rongyos ruhában,
szállni látnak angyalokat
hisznek még a csodában.

Gazdag házak ablakában
sütemény illatozik,
halból, kalácsból nincs hiány
itt mindenki jól lakik.

Elindul a két kis gyermek
városszéli házukba,
útközben a sok-sok csodát
tátott szájjal bámulva.

Kopottas kis házhoz érnek
szegénység is itt lakik,
bízik benne a két gyermek
talán ma még jól lakik.

Toporogva lépnek hát be
jól befűtött helyiségbe,
örömkönnyet csalva ezzel
édesanyjuk szemébe.

Mosolyogva ad kezükbe
egy-egy szelet kalácsot,
pislákoló fény köszönti
ezt a kedves családot.

Asztalon ég egy szál gyertya
rá nem tettek egyebet,
de az összes gazdagságnál
fontosabb a szeretet.

Csendes erdő sötét mélyén
kis házikó bújik meg.
Hajnaltájban idős asszony
a ház előtt eltipeg.

Karjában egy vászonkosár
benne dió, mogyoró.
Lépte fájdalmasan lassú,
de az arca mosolygó.

Erdő szélen kis állatok
gyülekeznek nesztelen,
egerek is családostól
vannak is, vagy negyvenen.

Jóllakik az összes állat
a kosár tartalmából,
egyikük sem álmodhatott
ekkora gazdagságról.

Hideg télben falatokért
hálás a kis cinege,
kis állatnak senki más, csak
az ember az istene.

Télkezdeti vendégségben voltunk a tízedik emeleten,
Amit én nem kedvelek… magas, és nagyon elrettenthetetlen.
Jó volt a vacsora, desszert sem hagyott semmi kívánnivalót,
A társaságunk is egyívású volt, kibeszéltük múltlakót.
*

(Senrjonok)
Ő régi kollégánk volt,
Emlegettük és adomáztunk…
Míg néztem tájat.
*
Már ahogy esteledett,
Magasból is jól látszott a tél.
Tízemeletnyi.
*

(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös)
Föntről láttam, lent a fagyott és jeges föld fikarcnyit sem változott,
Föntről láttam a téli este hamar ködfátyolba burkolózott…
Föntről láttam, lent a fagyott és jeges föld fikarcnyit sem változott.
*

Az ablak nyugat felé nézett, így láttam,
Hogy már sejtelmes a napkorong… így láttam,
Hogy már távolban véglegesen horizont alá csúszott
És a köd narancsra festésével az napra búcsúzott!
*

(10 szavas, anaforásban)
Valahogy a horizont, gyorsabban párásodott,
Valahogy ezzel gyorsította a láthatatlanságot.
*

(Tízszavas)
Felkapcsolták a közvilágítást,
Talán, mint ködbeli háttér-világítást,
Jeges, úti dísz-kivilágítást.
*

(Senrjon)
A ködösben már látszott,
Autóktól a ködvágó fény…
Tompa fénysugár.
*

Az útra, a lenti leült pára rá is fagyott,
Egy kocsi is csúszott, igen gyorsan oldalazott…
Az útra, a lenti leült pára rá is fagyott.
*

(Senrjú)
Épen megjöttünk,
Lekönyveltük, jó nap volt.
Volt nagy durmolás.

Vecsés, 2021. január 18. – Kustra Ferenc József

Ülök a vártán, a végeken,
Míg lelkem meditál régebben
Történteken és várja jövőt…
Szeretném az épp’ hozzám illőt!

Gondolataim bíborfényen utaznak,
Szeretném, hogy jók és szépek maradjanak.

Vecsés, 2013. augusztus 17. – Kustra Ferenc József

Szép volt a gyermekkorom, boldog voltam,
Egykeként neveltek, de szigorúan.
Hálás vagyok szüleimnek, Keresztnek,
Jó érzésű, jó emberek neveltek.

Mindez persze mai világban nem előny,
Sőt hátrányát látom, sokszor védekezőn.
Ezen persze kicsit változtatni tudok,
Korszellemhez tán, alkalmazkodni fogok.

Engem még megtanítottak jóra, szépre,
Mikor felnőtt lettem mondtam, hogy na, végre.
Akkor még nem tudtam, mit más fiatal se,
Hogy most kezdődik a rossz, gonosz élete.

Ma sokszor visszasírom a gyermekkorom,
Éltem legjobb két éve, katonakorom.
Szolit elláttam, gondom nem volt semmire,
Főleg akkor kedvelt engem a szerencse.

Gyermekkorom kerékpározással telt,
Télen meg szánkóztam, mikor hó esett.
Akkor nem volt Tv és nem volt telefon, videó
Este hatkor mesét sugárzott a rádió.

Felnőttek beszélgettek velem, meséltek,
Hallgattam őket, élveztem az estéket.
A lelkem nem tette tönkre a diszkó,
Nem lettem egy üres fejű fajankó.

Vittek állatkertbe és még vidámparkba,
Kirándultunk hegyekbe és folyópartra.
Kaptam töltetlen savanyú cukorkát,
Szülinapra meg mindig jó nagy tortát.

Nappal tanultam és játszhattam kedvemre,
Akárhová néztem ráláttam emberre.
Akkor még emberek kommunikáltak,
Egymással szemben jó érzéssel voltak.

Felnőtt koromban szüleim rosszak lettek,
Engem és családomat is... tönkre tettek.
Hát ez persze, nem volt szép és jó részükről,
De nem von le a gyerekkori emlékből.

Ki és milyen ember lesz felnőtt korában,
Attól függ hol, hogyan nevelték korábban.
Alapvető, jó-e szülők módszertana
És környező társadalom ráhatása.

Ha manapság sikk lenne rendesnek lenni,
Bőven volna okom ujjongni, örülni.
Mindezt közel és távol nem értékelik,
De emlékem ettől nem homályosodik.

Vecsés, 1998. október. 22. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írásmű, 50 év után…

Hétköznapi pszichológia…

Vak ló nekimegy a falnak…
A vak tyúk is talál szemet…
Borsót is csak falra hánynak…
Mióta tudom eszemet.

A világ már más, ma már nincsen vak ló,
Tyúkok tápot kapnak, attól döglődnek,
A világban, ha körül-nézek, van kívánnivaló…
Mi lesz a jövő nemzedékkel, ők hová fejlődnek?

Vecsés, 2013. június 13. - Kustra Ferenc József

vicceljünk már…

HÉTFŐ
A nagy kezdő,
Munkanap, mint első.

KEDD
Itt ne feledd,
Hogy a főnök megfed.

SZERDA
Itt nótázva
Kell, haladjon munka.

CSÜTÖRTÖK
Zsörtölődők,
Unom, pihenhetnők.

PÉNTEK
Jönnek végek,
Sőt, utolsó tettek.

SZOMBAT
A dolgokat
Tenni, kell akarat.

VASÁRNAP
Pihenőnap,
Prédikálta a pap.

Vecsés, 1998. december 26. – Kustra Ferenc József

Szinte érzem, itt a vég Emma!
Hívnék orvost, papot… kit még ma?
Te vagy bevégzettség?
Érinthetetlenség?
Tüzelve vágyok Rád! Ó, Emma!

Hiányzol, reggel se süt a nap,
Csak esik, ernyővel jár a pap.
Nagy erőm van, várlak!
Jössz? Karomba zárlak…
Csodákkal telt szíved, vágyalap.

Melengetnéd szívem? Ó, Emma…
Napsütésed kén’… fuvallata.
Nevetsz vagy könnyezel?
És együttérzéssel?
Két fél az egész, gyere még ma!

Vecsés, 2020. október 7. - Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

Hétköznapi pszichológia…

Ha lennél még nekem, a kipihent reggeleink várágillatban tobzódnának,
Pedig majdnem voltál, de az átkozott sorsom és Te meg amúgy... imígy döntöttél.
Ha lennél még nekem hosszú éjszakáink biztosan tüzes katlanok volnának
És
A nappalokban egy életvonaton élnénk… vonatról-lelkemből kiköltöztél.

Szerelmünket sor-paraván eltakarja, szép gondolatok, már nem bennünk hálnak.

Vecsés, 2021. november 29. – Kustra Ferenc József

Jó
Reggel,
Jó napot
Eredményez!
Boldog este lesz!
*
Új
Élet
Várható?
De nem jön el.
Minden a régi…
*
Új
Élet
Közeleg.
Rügyfakadás!
Kitavaszodott!
*
Új
Élet
Nem virul,
Magány győzött!
Rossz váltás után…
*
Rég
Elment
Az apám!
Emlékeim
Most, feltolulnak!
*
Ő
Nem volt
Jó ember.
Elzavarta
Szeretett apát!
*
Már
Ember
Öregen,
Nem oly’ sokat
Ér! Le is írták.
*
Nagy
Csendben
Ücsörög
Az unalmam…
Mit kéne tenni?
*
Új
Világ
Közeleg,
Akaratlan
Ránk erőltetik!
*
Éj
Sötét!
Láthatók
A csillagok…
Hold… pásztorkutya.
*
Víz
Hullik
Felhőből…
De, mi tartja
A magas polcon?
*
Nem
Élmény
Betegség
Jelenése.
Öregen… pláne!

Vecsés, 2017. március 15. - Kustra Ferenc József - Az apeva öt soros „vers”. Az első sor egy, a 2. két, a 3. három, a 4. négy, az 5. öt szótagot tartalmaz. Nem rímes. Tilos a szavak tördelése, de kötelező az írásjelek alkalmazása!

A tájra, fekete felhőréteg borult,
Ettől még a Nap sugara is lekonyult.

Pár órája, még a Nap sugára zavarta a szemünket,
Ezért még hordani kellett a sötétes napszemüveget.
Most meg már a levegőben van a nagy vihar szele,
De olyan, hogy még el is törhet az esernyőnk nyele.
Ebbe a viharba, bőrig ázhatunk
És nagyon vizes-kócos lesz a hajunk.

Az ősz győzködik, beszél hozzám, én meg csak hallgatom,
Szél, nekem zenél a levéltelen, kopasz ágakon.
Az egyik ágon, két varjú lebzsel.
Mag van a csőrükben, kora reggel.

Az ősz hangja, ahogy szól, zizzen-reccsen... vastag avar
Az árva, de feltámadó szél, még száraz port kavar.

A köd is van már, lassan-lassan felkúszott a sok fára,
Rájuk nehezedik, és eljön az ő ideje, várva
És marad is, míg el nem megy a napnak küldő-szavára.

Fázósan didereg a fák-bokrok oly' meztelen teste,
Őket levetkőztette rohammal a köd tegnap este.
Lombjuk már nincs, bokroknak-fáknak, már onnan, ez nem hull le.

Látom, hogy varjúcsapat repül az alacsony felhők alatt,
Lassan kezd már esni az eső is az elbujt kék ég alatt.
Sok levél, mint levetett gúnya, halomban gyűlik fa alatt.

Ha lány lennék, akkor lehetne hitem is dús keblű,
De azt gondolom, hogy így csak, bánatosan egykedvű.
Tavasz kéne, virulás, napfénysugárból kötegek,
Még tán' azt sem bánnám, ha megjelennének a legyek…

Udvaromban a japán lilaakác lombtalanítva más időkre vár,
Majd jövő tavasszal, aláülök én, ő egyszer csak, maga alatt talál.

Vecsés, 2014, október 11. – Kustra Ferenc József

(Bokorrímes)
Köszöntöm a sorsomat bár, csak nagyon frusztrált és nem adott semmit,
Ebédnél meg kilöttyintette a levest és benne a nokedlit.
Amúgy egyébként rég' kilökte alólam a rozoga hokedlit.

Mindez persze mindegy, amíg ad nekem jó, famenetes papírokat,
És van kalamáris, tentával, hogy belemárthassam a lúdtollakat,
Hogy le tudjam írni a kútfőmben megfogalmazott gondolatokat.
*

(3 soros-zárttükrös)
Gyűlnek a szavak,
Sötétek… falak…
Gyűlnek a szavak.
*

(Apeva trió)
A
Sárgás
Lapokon…
Lírikus él,
Új művet néznél.

A
Sárgás
Lapokon…
Lírikus él,
Új művet remél.

A
Sárgás
Lapokon…
Lírikus él,
Új művet regél.
*

(Senrjú)
Jegyzet szakszerű
Sorokban… sok mondandó!
Veletek osztom.

(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Érdekes a sok azonos betű, köztük az álmodozás elő jő,
Érdekes a sok betű keverékben, a gondolatuk lánggal égő…
Érdekes a sok azonos betű, köztük az álmodozás elő jő.

Megvan a szabályos ritmus
Megvan, ez már szinte rítus…
Megvan a szabályos ritmus.

A gondolatok szép sorokban elszaporodnak,
Az olvasók meg olvasás közben, álmodoznak…
A gondolatok szép sorokban elszaporodnak.

Vecsés, 2016. április 15. - Kustra Ferenc József

A poéta munkaeszköze…

Síró lélekkel előveszem ceruzacsonkom,
Ránézek és látom, nekem bizony ez a valóm…
De, megvannak a szavak! Összeállt a mondandóm.

Persze mégis mit írjak, fölsejlenek a múlt évek,
Kezemben fogom a lúdtollam, ó, ti régi évek…
Nagy levegőt veszek, emlékezek ti kopott évek.

Szinte hallom a papírt, ahogy zizeg, írjak már,
Így nekilátok, és a gyertyacsonkom gyújtom már…
A lángja persze nem kicsi, az lobog, mint munkás rendesen,
A fényében írok a lúdtollal, szinte épületesen…

A papír, úgy látom mintha nagyot mosolyogna a gyertyacsonkra,
Elérte, amit akart, megindult a toll és a tinta szántása…
A poéta azonban már ír, közben hallgat és nőnek a sorok,
Írásban gyűlik a sok betű és a sok szó, meg mondanivalók.

A gyertyacsonkom már tényleg múlik, kezdi a végét járni,
Bár a lángja még láthatóan tovább is akar szolgálni.
Csend volt, csak a tollhegy sercegett, ő is akart még szolgálni.

A képzeletem, ahogy papírra kerül, el is kezd szárnyalni,
A gyertya még gyűri, él, viszont látni, hogy szeretne maradni,
Képzeletem már írásban, a láng fényében akkor most stilizálok,
A versen, a papírral, a lúdtollal, a gyertyalánggal elmélázok.

Vecsés, 2021. július 11. - Kustra Ferenc József

A poéta munkaeszköze…

(Bokorrímes csokorban)
Gondom, hogy kinek írhatnék, közben meg pengetül a lélekhúrom,
Miközben kimegyek, a konyhába lantomat magam után húzom…
Leülök, és csak magamnak játszom el az örömöm és bánatom.

Síró lélekkel előveszem ceruzacsonkom,
Ránézek és látom, nekem bizony ez a valóm…
De, megvannak a szavak! Összeállt a mondandóm.

Nagy szeretettel szemlélem régi társamat, a ceruzacsonkom,
Pici lett már, éppen alig bírom megfogni, pedig nincs nagy markom…
Ő a társam, ő önti rímekbe és versbe a mondanivalóm.

Olvasónk majd, bízzunk, hogy élvezetében a dallamon szánkázik,
Olvasás közben meg a lelke is él, meg talán ki is csírázik…
Ha ő is poéta, akkor eszébe juthatna, hogy nem káprázik.

(Anaforás, belső rímes)
A költő hallgat, és menetrendszerűen ír,
A költő hallgat, és ha baj van, akkor sem sír…
A költő hallgat, ír, mert ő nem egy hős-mártír.

(Anaforás, belső rímes)
Ahogy esteledik, meg is gyújtom, égjen a pici gyertyacsonkom,
Ahogy esteledik, megy tovább a világ, mert ég a gyertyacsonkom…
Ahogy esteledik, megyek aludni, leégett a gyertyacsonkom.

Vecsés, 2015. december 5. - Kustra Ferenc József

Összeért az ég a vízzel
kék csókban forrtak össze,
csak egy árbóc csúcsa látszik
egy sziget mögött, messze.

Édes szél borzolja hajam
simogatja arcomat,
itt e csendes pillanatban
elfeledtem harcomat.

Harcom háborgó tengerrel
bősz, tajtékzó viharral,
ahogy tépáznak hullámok
rettenetes robajjal.

Megszelídült a fenevad
csendesedett az árja,
elmerült a tengermélyre
a vihar sötét árnya.

Tűz fénye pislákol a prérin
mellette ül két indián.
-Hogy éljem életem? szól ifjú.
Kérlek mond el nekem apám.

Utunk csak egy, ne járj mögöttem,
sem előttem nem követlek,
járj mellettem, hogy egyek legyünk
csak szavaimmal vezetlek.

Két kutya lakik benned fiam
az egyik gonosz a másik jó,
folyton egymás ellen harcolnak,
mint két fekete kiscsikó.

Te döntöd el mit teszel fiam,
hogy melyik kutyát eteted,
az győz melyik többet kap enni,
így éljed le az életed.