Költők szerint
Gránicz Éva (39)
Kustra Ferenc József (2291)
N.Kovács Éva (0)
Lipták Dorina (0)
Sófalvi Áron (1)
A nap verse
Gyorsan múlik a nyár?
Mire gondoljak, ha már gyorsan múlik a nyár?
Messze vagy, de veled lennék, most rögtön immár…
Mire gondoljak, ha már gyorsan múlik a nyár?
Most még jólesőn dagonyázhatnánk a Balatonba,
Lefröcskölnélek, tán' így játszanánk a Balatonba.
Jövő héten, már ősz jön, hűl a víz a Balatonba.
Ehetnénk forró, fokhagymás-tejfölös lángost,
Kipróbálhatnád velem, a lekváros lángost…
Ehetnénk forró, fokhagymás-tejfölös lángost.
Közben persze figyelnénk… van-e tán' viharvészjelzés?
Mert az, egy komoly dolog… a Balatoni vészjelzés.
Mi ne mulasszuk el… a vízből való gyors kiérés.
Föl is vehetnéd még a szép tavalyi fürdőruhádat,
Bent a vízben nem látszik… jövőre fölveszed... újadat!
Pihenésképpen, ha volna szabad árnyék, lepihennénk,
Aztán amikor gondolnád, bármikor visszamehetnénk!
Térdig érő vízben együtt leülnék és beszélgetnénk,
Bent a nyakig erőben, hogy ne félj, egymást átölelnénk!
Térdig érő vízben együtt leülnék és beszélgetnénk.
A Balaton a miénk is és mi ezt nagyon is élvezzük is,
Meleg nyárban havonta… legalább két hetet eltölthetnénk is…
A Balaton a miénk is és mi ezt nagyon is élvezzük is.
Ez azonban már nem valósítható meg, oly' messze vagy,
De talán jövőre újra gondolkozhatnánk, ha itt vagy…
Ez azonban már nem valósítható meg, oly' messze vagy.
Vecsés, 2023. augusztus 25. -Kustra Ferenc József- írtam: 3 soros-zárttükrös versformában. Ol-vasni úgy kell, hogy az 1 és 2 -sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, igy meglesz a versszak gondolatisága!
Messze vagy, de veled lennék, most rögtön immár…
Mire gondoljak, ha már gyorsan múlik a nyár?
Most még jólesőn dagonyázhatnánk a Balatonba,
Lefröcskölnélek, tán' így játszanánk a Balatonba.
Jövő héten, már ősz jön, hűl a víz a Balatonba.
Ehetnénk forró, fokhagymás-tejfölös lángost,
Kipróbálhatnád velem, a lekváros lángost…
Ehetnénk forró, fokhagymás-tejfölös lángost.
Közben persze figyelnénk… van-e tán' viharvészjelzés?
Mert az, egy komoly dolog… a Balatoni vészjelzés.
Mi ne mulasszuk el… a vízből való gyors kiérés.
Föl is vehetnéd még a szép tavalyi fürdőruhádat,
Bent a vízben nem látszik… jövőre fölveszed... újadat!
Pihenésképpen, ha volna szabad árnyék, lepihennénk,
Aztán amikor gondolnád, bármikor visszamehetnénk!
Térdig érő vízben együtt leülnék és beszélgetnénk,
Bent a nyakig erőben, hogy ne félj, egymást átölelnénk!
Térdig érő vízben együtt leülnék és beszélgetnénk.
A Balaton a miénk is és mi ezt nagyon is élvezzük is,
Meleg nyárban havonta… legalább két hetet eltölthetnénk is…
A Balaton a miénk is és mi ezt nagyon is élvezzük is.
Ez azonban már nem valósítható meg, oly' messze vagy,
De talán jövőre újra gondolkozhatnánk, ha itt vagy…
Ez azonban már nem valósítható meg, oly' messze vagy.
Vecsés, 2023. augusztus 25. -Kustra Ferenc József- írtam: 3 soros-zárttükrös versformában. Ol-vasni úgy kell, hogy az 1 és 2 -sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, igy meglesz a versszak gondolatisága!
Legújabb versek
Fáradtan ballagok völgyemen át,
Vállamon hordom világom baját.
Senki nem tart vissza, ha elveszek…
Ki lesz? Lesz, ki örül, ha nem leszek?
Ha megszököm visszatart-e
Te, Bárki?
Hiányozni fogok-e, mond
Akárki.
Pénz nem szeret,
Boldogság nincs,
Életem, nekem olyan, mint
Kalóznak, elátkozott kincs.
Völgyben járok
Szép időre várok,
Lelkem szárnyal,
A fagyi visszanyal.
Hullik rám az eső,
Ez könny a szememből,
Így nem látom a szép időt
Csak a mást, az elmúlt időt.
Nem vagy Te sehol, főleg nem velem
Pedig nekem adna... lételemem.
De ne sírj, töröld ki szemedből könnyet,
Én sem ejtek már nagy, oroszlán könnyet.
Vittelek volna magammal,
De nem jöttél, tévelyegtél.
Sorsunk két vonatra rakott
Sorsunk két irányba hatott.
Könnytől nem látom, én…
Nem te sírsz, hanem én
Ez így nem fenomén.
Ne sajnáld ha elmúlik
A nekem mocskos élet,
Majd a vége után, porhüvelyünk
Elporlik. Ettől ember nem félhet.
Minden dalnak eljő... vége van,
Ez úgyis csak sirató nóta.
Nekem csak annyi volt a kvóta!
Vonatom a pusztában egyedüli,
Csak megvadult hóförgeteg kíséri,
Végállomást előbb-utóbb eléri.
Mi a sorsodtól nem véd, ne sajnáld,
Engem nem vár senki sem, ez sajnáld.
Majd a végállomáson…
Majd én tán' uralkodón...
A sorsszerű magányon.
Raknám én a kazánt, hogy legyen gőz,
De nem támogat engem a dizőz.
Vonaton hátul, csak ücsörgök,
Nincs kedvem, magamon röhögök...
Mozdonyra, nekem nem adatott... szállni,
Biz’ a madaraknak adatott… szállni.
Szemem nagyon fátyolosan látja múltamat,
Tán’ siratom az életemet… mély kutamat...
Jó és rossz biz' keveredik,
Jó élet, nem sikeredik.
Életem pedig annyira jól indult
Megszülettem, így a jó is megindult.
De utólag tudom, minden rosszba bele fulladt...
Tanultam, tettem, tudtam, közben minden kifulladt…
Két vonat is van.
A másik régen
Csak távolodik,
Én meg nézem és
Szemem párásodik.
Még nézek és látom
Ablak dérre rajzolnak kis kezek,
Várom, de azok sem integetnek.
Vonatom halad, csak
Monoton zakatol,
Kalauznő itt sincs
Ki nekem udvarol.
Hóvihar vesz körül
Gonosz biztos örül…
Ablakom befagyott,
Ki azon, nem látok,
Nincsen kiflim és kakaóm,
Pedig finom... belemártom.
Ha én kiszállhatnék
Kincset találhatnék,
De az élet hullámvasút
És enyém mindig völgyvasút.
Mozdonyomnak, folyton csak a vágányt javítottam,
Hogy haladjon, sínpárt, utat fölszabadítottam.
Körben mindenhol partizánok voltak,
És rongálták a sínt, hogy ne haladjak.
Mozdonyomat megállítja valami... A bak!
Kocsim indóháznak dől… Kitörik az ablak!
Nem lesz itt függöny
Mint a színházban,
De előadásnak vége lesz
Az örök, végső elmúlásban.
Itt már nem lesz gond az életre, a tervekre
Így járok én majd sok mindennek a végére.
Vonatom is másé lesz, csak föl ne szálljatok,
Mert szerencsét nem hoz, látjátok... meglátjátok?
Sivatag kiszárad…
Erdő is elszárad…
Faág is letörik…
Élet összetörik…
Előbb utóbb megérkezek
A végső végállomásra…
Addig meg csak –de minek-
Emlékezek a múltra...
Mi nem olyan jó…
De már mi másra?
Vecsés, 2010. október 23. – Kustra Ferenc József
Vállamon hordom világom baját.
Senki nem tart vissza, ha elveszek…
Ki lesz? Lesz, ki örül, ha nem leszek?
Ha megszököm visszatart-e
Te, Bárki?
Hiányozni fogok-e, mond
Akárki.
Pénz nem szeret,
Boldogság nincs,
Életem, nekem olyan, mint
Kalóznak, elátkozott kincs.
Völgyben járok
Szép időre várok,
Lelkem szárnyal,
A fagyi visszanyal.
Hullik rám az eső,
Ez könny a szememből,
Így nem látom a szép időt
Csak a mást, az elmúlt időt.
Nem vagy Te sehol, főleg nem velem
Pedig nekem adna... lételemem.
De ne sírj, töröld ki szemedből könnyet,
Én sem ejtek már nagy, oroszlán könnyet.
Vittelek volna magammal,
De nem jöttél, tévelyegtél.
Sorsunk két vonatra rakott
Sorsunk két irányba hatott.
Könnytől nem látom, én…
Nem te sírsz, hanem én
Ez így nem fenomén.
Ne sajnáld ha elmúlik
A nekem mocskos élet,
Majd a vége után, porhüvelyünk
Elporlik. Ettől ember nem félhet.
Minden dalnak eljő... vége van,
Ez úgyis csak sirató nóta.
Nekem csak annyi volt a kvóta!
Vonatom a pusztában egyedüli,
Csak megvadult hóförgeteg kíséri,
Végállomást előbb-utóbb eléri.
Mi a sorsodtól nem véd, ne sajnáld,
Engem nem vár senki sem, ez sajnáld.
Majd a végállomáson…
Majd én tán' uralkodón...
A sorsszerű magányon.
Raknám én a kazánt, hogy legyen gőz,
De nem támogat engem a dizőz.
Vonaton hátul, csak ücsörgök,
Nincs kedvem, magamon röhögök...
Mozdonyra, nekem nem adatott... szállni,
Biz’ a madaraknak adatott… szállni.
Szemem nagyon fátyolosan látja múltamat,
Tán’ siratom az életemet… mély kutamat...
Jó és rossz biz' keveredik,
Jó élet, nem sikeredik.
Életem pedig annyira jól indult
Megszülettem, így a jó is megindult.
De utólag tudom, minden rosszba bele fulladt...
Tanultam, tettem, tudtam, közben minden kifulladt…
Két vonat is van.
A másik régen
Csak távolodik,
Én meg nézem és
Szemem párásodik.
Még nézek és látom
Ablak dérre rajzolnak kis kezek,
Várom, de azok sem integetnek.
Vonatom halad, csak
Monoton zakatol,
Kalauznő itt sincs
Ki nekem udvarol.
Hóvihar vesz körül
Gonosz biztos örül…
Ablakom befagyott,
Ki azon, nem látok,
Nincsen kiflim és kakaóm,
Pedig finom... belemártom.
Ha én kiszállhatnék
Kincset találhatnék,
De az élet hullámvasút
És enyém mindig völgyvasút.
Mozdonyomnak, folyton csak a vágányt javítottam,
Hogy haladjon, sínpárt, utat fölszabadítottam.
Körben mindenhol partizánok voltak,
És rongálták a sínt, hogy ne haladjak.
Mozdonyomat megállítja valami... A bak!
Kocsim indóháznak dől… Kitörik az ablak!
Nem lesz itt függöny
Mint a színházban,
De előadásnak vége lesz
Az örök, végső elmúlásban.
Itt már nem lesz gond az életre, a tervekre
Így járok én majd sok mindennek a végére.
Vonatom is másé lesz, csak föl ne szálljatok,
Mert szerencsét nem hoz, látjátok... meglátjátok?
Sivatag kiszárad…
Erdő is elszárad…
Faág is letörik…
Élet összetörik…
Előbb utóbb megérkezek
A végső végállomásra…
Addig meg csak –de minek-
Emlékezek a múltra...
Mi nem olyan jó…
De már mi másra?
Vecsés, 2010. október 23. – Kustra Ferenc József
Múltam… semmi örömöm Tilda,
Szeretnélek ölelni, még ma.
Lenne csend hallgatag,
Nem lennék balgatag.
Örvényhullámokban játszunk ma?
Kertben állva ihatnánk kávét,
Megpuszilnám, kávés szád-szélét
Sok madárcsicsergés,
Bánat olyan kevés.
Szeretnélek, mint kaszás… kévét!
Ma láttalak, futottál buszhoz,
Emlékem kötődik arcodhoz.
Porba hullik vágyam,
Beborít az árnyam?
Holnap látlak, ha futsz a buszhoz?
Vecsés, 2019. augusztus 21. – Kustra Ferenc- - Romantikus LIMERIK csokor
Szeretnélek ölelni, még ma.
Lenne csend hallgatag,
Nem lennék balgatag.
Örvényhullámokban játszunk ma?
Kertben állva ihatnánk kávét,
Megpuszilnám, kávés szád-szélét
Sok madárcsicsergés,
Bánat olyan kevés.
Szeretnélek, mint kaszás… kévét!
Ma láttalak, futottál buszhoz,
Emlékem kötődik arcodhoz.
Porba hullik vágyam,
Beborít az árnyam?
Holnap látlak, ha futsz a buszhoz?
Vecsés, 2019. augusztus 21. – Kustra Ferenc- - Romantikus LIMERIK csokor
A pennám nélkül
Félember vagyok végleg.
De nem akarom!
*
Tovább akarom
Használni, metszett lúdtollt.
Én ezt akarom!
*
Tollam jót akar…
Mit megmond! Írásba ad!
Fő az igazság.
*
Amit gondolok,
Híven, hűen rögzíti.
Jó barátként szánt.
*
Szinte már magam
Vagyok a metszett pennám.
Pacákat nem ejt.
*
Pennám szántásként
Mutatja bő sorokat.
Papír-szántógép!
Vecsés, 2020. június 2. – Kustra Ferenc – íródott; senrjú csokorban
Félember vagyok végleg.
De nem akarom!
*
Tovább akarom
Használni, metszett lúdtollt.
Én ezt akarom!
*
Tollam jót akar…
Mit megmond! Írásba ad!
Fő az igazság.
*
Amit gondolok,
Híven, hűen rögzíti.
Jó barátként szánt.
*
Szinte már magam
Vagyok a metszett pennám.
Pacákat nem ejt.
*
Pennám szántásként
Mutatja bő sorokat.
Papír-szántógép!
Vecsés, 2020. június 2. – Kustra Ferenc – íródott; senrjú csokorban
(3 soros-zárttükrös duó)
Hajnali napfény, lassan rácsebben homlokomra,
A tenta már rákívánkozik új lúdtollamra…
Hajnali napfény, lassan rácsebben homlokomra.
Álmodtam, hogy itt van már... hidegen megveszekedett hóvihar,
Mi szárnyait próbálgatva, lassan, nekihevülve már kavar…
Álmodtam, hogy itt van már... hidegen megveszekedett hóvihar.
*
(senrjon duó)
Szép a hajnali napfény.
Szárnypróbálgatása, magasba.
Remek ébresztő!
Látom eme szépséget
De, ébredt elmém még most henyél.
Remek ébresztő!
*
(Bokorrímes trió)
A tél a maga valójában még nem-igen érkezik.
Előszobája ajtaja nyitva, fújó szél veszekszik…
Nincsen szinkronban bennem a hőérzet és a hőmérő,
Szánkóm is zokog a fészerben, ez tőle a kesergő!
Nézek ki ablakomon, hogy szél tetőket is bont,
Takaróm még a hátamra veszem, jobb híján… pont!
Látom a villanydrótról szél lefújta galambokat,
Kik kapkodva szárnyalnak… szél lefújta galambokat!
Vissza is fekszek még humni, ez a létem áldott állapota,
Remegésem csak bizsergés lett, ez melegedés állapota!
Lassan beterít a létem élősködő, sőt szent mámora,
Ó, Te balga lét, ez így akkor alvás? Ébrenlét ágboga?
*
(Septolet!)
Mi lesz téllel?
Várjak félelemmel,
Kesergéssel,
Hüppögéssel?
Lesznek téli hajnalok?
Hó, mit meglátok?
Elválok?!
*
(3 soros-zárttükrös)
A hajnal elment, de lehet kis szívét, kis hó visszahúzza,
Én drukkolok neki, hogy holnap addig-azért jöjjön újra…
A hajnal elment, de lehet kis szívét, kis hó visszahúzza.
*
(10 szavas duó)
Szerintem a poéta is ember
De, hangosan tiltakozni nem mer.
Tetszik az új lúdtollam…
Én akkor megírtam a télre… vágyam!
Vecsés, 2016. július 1. – Kustra Ferenc József – íródott: a télhiányra reagálás jegyében. A poéta elmélkedik…
Hajnali napfény, lassan rácsebben homlokomra,
A tenta már rákívánkozik új lúdtollamra…
Hajnali napfény, lassan rácsebben homlokomra.
Álmodtam, hogy itt van már... hidegen megveszekedett hóvihar,
Mi szárnyait próbálgatva, lassan, nekihevülve már kavar…
Álmodtam, hogy itt van már... hidegen megveszekedett hóvihar.
*
(senrjon duó)
Szép a hajnali napfény.
Szárnypróbálgatása, magasba.
Remek ébresztő!
Látom eme szépséget
De, ébredt elmém még most henyél.
Remek ébresztő!
*
(Bokorrímes trió)
A tél a maga valójában még nem-igen érkezik.
Előszobája ajtaja nyitva, fújó szél veszekszik…
Nincsen szinkronban bennem a hőérzet és a hőmérő,
Szánkóm is zokog a fészerben, ez tőle a kesergő!
Nézek ki ablakomon, hogy szél tetőket is bont,
Takaróm még a hátamra veszem, jobb híján… pont!
Látom a villanydrótról szél lefújta galambokat,
Kik kapkodva szárnyalnak… szél lefújta galambokat!
Vissza is fekszek még humni, ez a létem áldott állapota,
Remegésem csak bizsergés lett, ez melegedés állapota!
Lassan beterít a létem élősködő, sőt szent mámora,
Ó, Te balga lét, ez így akkor alvás? Ébrenlét ágboga?
*
(Septolet!)
Mi lesz téllel?
Várjak félelemmel,
Kesergéssel,
Hüppögéssel?
Lesznek téli hajnalok?
Hó, mit meglátok?
Elválok?!
*
(3 soros-zárttükrös)
A hajnal elment, de lehet kis szívét, kis hó visszahúzza,
Én drukkolok neki, hogy holnap addig-azért jöjjön újra…
A hajnal elment, de lehet kis szívét, kis hó visszahúzza.
*
(10 szavas duó)
Szerintem a poéta is ember
De, hangosan tiltakozni nem mer.
Tetszik az új lúdtollam…
Én akkor megírtam a télre… vágyam!
Vecsés, 2016. július 1. – Kustra Ferenc József – íródott: a télhiányra reagálás jegyében. A poéta elmélkedik…
(anaforás, kétszeres belső rímes, 3 soros-zárttükrös)
Adjon mindannyiunknak az Isten egy jobb esztendőt!
Adjon a magyarságnak, bárhol él is, egy jobb jövőt!
Adjon mindannyiunknak az Isten egy jobb esztendőt!
*
(3 soros-zárttükrös)
A pártoskodás, az idegenkedés, a végzetes külön utak… kivesszen!
Magyart a magyar, bárhol lakik és dolgozik a másik testvérként szeressen!
A pártoskodás, az idegenkedés, a végzetes külön utak… kivesszen!
*
Szűnjék meg, már múljon… az ezeréves -már ősi- átok,
Mikor tettünk nektek ellent(!) európai polgárok?
Boruljon ránk az örök az isteni sugaras napfény,
A mai időkben ez lehetne örök letétemény.
*
Van -örök- hármas bérc, négy ismert folyam határán,
Szeressük egymást… szerető szív ne legyen árván.
Ne legyen magyarok gyerekének az sehol, semmiért… soha
És ha mégis akadna, akkor soha ne érezze… mostoha!
*
(anaforás, bokorrímes)
Magyar gyereket a sorsa okán, a kapott mostoha is szeresse,
Magyar gyerek a sorsa okán, a mostohát is anyaként szeresse...
Magyar mostoha, a magyar gyereket, hű-magyar ifjúnak nevelje!
*
(3 soros-zárttükrös)
Szent itt minden rög, a kőhalom és a berek,
Ha lehet, kezeljük így a hazát… emberek…
Szent itt minden rög, a kőhalom és a berek.
*
(3 soros-zárttükrös)
Van nemzedék, mely -hitben- azt hiszi, hogy ők felkent mindentudók!
No, de fiaim! Bölcsesség majd öregen lesz... Ti mindentudók…
Van nemzedék, mely -hitben- azt hiszi, hogy ők felkent mindentudók!
*
(anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Ezer éve már, vér nevelt itt fát, bokrot, mezőket, virágot,
Ezer év alatt ennek híre bejárta már a nagyvilágot…
Ezer éve már, vér nevelt itt fát, bokrot, mezőket, virágot.
*
(Bokorrímes)
Mióta itt a hazánk, mindig Európát védtük, ezért vért hullajtottunk!
Anyák mondják, hogy mi is itt voltunk és emberek... oly' sok-sok bölcsőt ringattunk!
Bánatkönny hullott talán ezerszer is és bút, bánatot... magunkban ringatunk…
*
(idézet)
„Világpolgár és világszabadság
Jelszónak szép, de puszta hazugság…
Átkos eszmék magvát bárhogy hintik,
A magyar csak magyar marad mindig…”
*
(bokorrímes)
Meghalni és pihenni – itt tud csak- a véráztatta ősi földben,
Ki magyar volt... most mégis magyar! Bízok hazám és a Te jövődben!
Vecsés, 2022. február 5. –Kustra Ferenc a József- íródott: Hamvai Sándor {1861 -1925} „Új esztendei ének” c. verse átirataként, alloiostrofikus versformában.
Adjon mindannyiunknak az Isten egy jobb esztendőt!
Adjon a magyarságnak, bárhol él is, egy jobb jövőt!
Adjon mindannyiunknak az Isten egy jobb esztendőt!
*
(3 soros-zárttükrös)
A pártoskodás, az idegenkedés, a végzetes külön utak… kivesszen!
Magyart a magyar, bárhol lakik és dolgozik a másik testvérként szeressen!
A pártoskodás, az idegenkedés, a végzetes külön utak… kivesszen!
*
Szűnjék meg, már múljon… az ezeréves -már ősi- átok,
Mikor tettünk nektek ellent(!) európai polgárok?
Boruljon ránk az örök az isteni sugaras napfény,
A mai időkben ez lehetne örök letétemény.
*
Van -örök- hármas bérc, négy ismert folyam határán,
Szeressük egymást… szerető szív ne legyen árván.
Ne legyen magyarok gyerekének az sehol, semmiért… soha
És ha mégis akadna, akkor soha ne érezze… mostoha!
*
(anaforás, bokorrímes)
Magyar gyereket a sorsa okán, a kapott mostoha is szeresse,
Magyar gyerek a sorsa okán, a mostohát is anyaként szeresse...
Magyar mostoha, a magyar gyereket, hű-magyar ifjúnak nevelje!
*
(3 soros-zárttükrös)
Szent itt minden rög, a kőhalom és a berek,
Ha lehet, kezeljük így a hazát… emberek…
Szent itt minden rög, a kőhalom és a berek.
*
(3 soros-zárttükrös)
Van nemzedék, mely -hitben- azt hiszi, hogy ők felkent mindentudók!
No, de fiaim! Bölcsesség majd öregen lesz... Ti mindentudók…
Van nemzedék, mely -hitben- azt hiszi, hogy ők felkent mindentudók!
*
(anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Ezer éve már, vér nevelt itt fát, bokrot, mezőket, virágot,
Ezer év alatt ennek híre bejárta már a nagyvilágot…
Ezer éve már, vér nevelt itt fát, bokrot, mezőket, virágot.
*
(Bokorrímes)
Mióta itt a hazánk, mindig Európát védtük, ezért vért hullajtottunk!
Anyák mondják, hogy mi is itt voltunk és emberek... oly' sok-sok bölcsőt ringattunk!
Bánatkönny hullott talán ezerszer is és bút, bánatot... magunkban ringatunk…
*
(idézet)
„Világpolgár és világszabadság
Jelszónak szép, de puszta hazugság…
Átkos eszmék magvát bárhogy hintik,
A magyar csak magyar marad mindig…”
*
(bokorrímes)
Meghalni és pihenni – itt tud csak- a véráztatta ősi földben,
Ki magyar volt... most mégis magyar! Bízok hazám és a Te jövődben!
Vecsés, 2022. február 5. –Kustra Ferenc a József- íródott: Hamvai Sándor {1861 -1925} „Új esztendei ének” c. verse átirataként, alloiostrofikus versformában.
Az utolsó napon…
(leoninus)
Az újévnek nem sürgős, nem megy gyorsabban, mint máskor valamilyen rohamban…
Mi csak ülünk a bontatlan pezsgő mellett és hosszan elmélkedünk mindenek felett…
Vágyva már a pezsgőre, hosszasan emlékezünk, kotorjuk erősen, mit elfeledtünk…
Éjféli virsli izét már érezzük. Eszünkbe jutó rossz emléket kivéreztetjük…
Várakozás izgalmában sütizgetünk, gyári ropiszálakat unalmunkban eszünk…
*
(3 soros-zárttükrös)
A karácsonyt is nagyon vártuk, aztán meg huss… csak úgy elmúlt,
Az újévet meg, most még várjuk, s már holnap mondjuk, hogy elmúlt…
A karácsonyt is nagyon vártuk, aztán meg huss… csak úgy elmúlt.
*
(Január elsejei óév-sirató)
Meghalt, elment, siratod mert meg is szeretted,
De addig jó, míg maradandó szereteted…
Meghalt, de lelkedben él a szereteted,
Mindaddig, míg maradandó... szereteted…
Meghalt, de Te jól emlékszel, kitart jóemléked,
Míg élsz múltra emlékszel, veled a szereteted…
*
(anaforás, ötszörös belsőrímes, 3 soros-zárttükrös)
Jöhetne már egy jobb év, várjuk, hátha élhetnénk újra kegyelemben,
Jöhetne már egy jobb év, a rossztól szabadulhatnánk gyors kegyelemben…
Jöhetne már egy jobb év, várjuk, hátha élhetnénk újra kegyelemben.
*
(septolet)
Kegyelem
Amiben nincs félelem...
Háború lélektelenem,
Dúl a félelmem…
Közben megöregedünk,
Leépül lelkünk!
Bepezsgőzünk!
*
(3 soros-zárttükrös)
Ma este már inni fogsz, de ki orra bukik, lapos orrú lesz,
Igy az emléke tán’ kórházi, de nagyon emlékezetes lesz!
Ma este már inni fogsz, de ki orra bukik, lapos orrú lesz.
*
(halmazrímes)
Nos! Készítsd a pezsgőt, a virslit mustárral,
Ma már csak mulass és ne törődj Te mával.
Ma van szilveszter, egy gyors évváltás éjjel,
Ha meg nagy extrát akarsz, tedd ezt meg kéjjel…
Mestermunka igy átmenni évek között,
S az újévben nem hallod majd... ó, Te lökött!
Vecsés, 2022. december 31. – Kustra Ferenc József - íródott: alloiostrofikus versformában 2022. szilveszter napján!
(leoninus)
Az újévnek nem sürgős, nem megy gyorsabban, mint máskor valamilyen rohamban…
Mi csak ülünk a bontatlan pezsgő mellett és hosszan elmélkedünk mindenek felett…
Vágyva már a pezsgőre, hosszasan emlékezünk, kotorjuk erősen, mit elfeledtünk…
Éjféli virsli izét már érezzük. Eszünkbe jutó rossz emléket kivéreztetjük…
Várakozás izgalmában sütizgetünk, gyári ropiszálakat unalmunkban eszünk…
*
(3 soros-zárttükrös)
A karácsonyt is nagyon vártuk, aztán meg huss… csak úgy elmúlt,
Az újévet meg, most még várjuk, s már holnap mondjuk, hogy elmúlt…
A karácsonyt is nagyon vártuk, aztán meg huss… csak úgy elmúlt.
*
(Január elsejei óév-sirató)
Meghalt, elment, siratod mert meg is szeretted,
De addig jó, míg maradandó szereteted…
Meghalt, de lelkedben él a szereteted,
Mindaddig, míg maradandó... szereteted…
Meghalt, de Te jól emlékszel, kitart jóemléked,
Míg élsz múltra emlékszel, veled a szereteted…
*
(anaforás, ötszörös belsőrímes, 3 soros-zárttükrös)
Jöhetne már egy jobb év, várjuk, hátha élhetnénk újra kegyelemben,
Jöhetne már egy jobb év, a rossztól szabadulhatnánk gyors kegyelemben…
Jöhetne már egy jobb év, várjuk, hátha élhetnénk újra kegyelemben.
*
(septolet)
Kegyelem
Amiben nincs félelem...
Háború lélektelenem,
Dúl a félelmem…
Közben megöregedünk,
Leépül lelkünk!
Bepezsgőzünk!
*
(3 soros-zárttükrös)
Ma este már inni fogsz, de ki orra bukik, lapos orrú lesz,
Igy az emléke tán’ kórházi, de nagyon emlékezetes lesz!
Ma este már inni fogsz, de ki orra bukik, lapos orrú lesz.
*
(halmazrímes)
Nos! Készítsd a pezsgőt, a virslit mustárral,
Ma már csak mulass és ne törődj Te mával.
Ma van szilveszter, egy gyors évváltás éjjel,
Ha meg nagy extrát akarsz, tedd ezt meg kéjjel…
Mestermunka igy átmenni évek között,
S az újévben nem hallod majd... ó, Te lökött!
Vecsés, 2022. december 31. – Kustra Ferenc József - íródott: alloiostrofikus versformában 2022. szilveszter napján!
(Senrjon trió)
Van bánatmentes, víg nap
Minden év végén: szilveszterkor!
Nagy mulatozás…
Ki nem iszik eleget,
Még józanul is siránkozik.
Buli akadály…
Vágy megfogalmazása,
Bevirslizés csípős mustárral.
Jövőre mi lesz?
*
Jövőre tán’ másképpen látod a világod,
Rá is lelsz mindenre, talán eléred álmod…
Tán’ látod még a kedvesed csillogó, vágyteli szemét,
A már nem létező nagy szerelmed régen eltűnt tükrét…
Éji holdfény alatti sötétben, a sínszálak is összefutnak,
De sajna’ nem jelenti azt, hogy a jók mindig összetalálkoznak…
Ki szilveszter éjjel [ívott, mint a gödény] a kezét felelőtlenül letaposta…
Jogban: {minek ivott szórakozásból annyit a marha!} az a kárát maga látja…
Azokból, jókból, ó, ha tudnám, hogy mi lesz, vagy mi lehet,
Amiket idén átéltünk, megéltünk, mert ezt lehetett?
*
(Senrjú)
Letűnt ezen év,
Még percek vannak hátra…
Koccintás… újhoz!
Vecsés, 2021. december 31. – Kustra Ferenc József – íródott az évváltó szilveszter jegyében…
Van bánatmentes, víg nap
Minden év végén: szilveszterkor!
Nagy mulatozás…
Ki nem iszik eleget,
Még józanul is siránkozik.
Buli akadály…
Vágy megfogalmazása,
Bevirslizés csípős mustárral.
Jövőre mi lesz?
*
Jövőre tán’ másképpen látod a világod,
Rá is lelsz mindenre, talán eléred álmod…
Tán’ látod még a kedvesed csillogó, vágyteli szemét,
A már nem létező nagy szerelmed régen eltűnt tükrét…
Éji holdfény alatti sötétben, a sínszálak is összefutnak,
De sajna’ nem jelenti azt, hogy a jók mindig összetalálkoznak…
Ki szilveszter éjjel [ívott, mint a gödény] a kezét felelőtlenül letaposta…
Jogban: {minek ivott szórakozásból annyit a marha!} az a kárát maga látja…
Azokból, jókból, ó, ha tudnám, hogy mi lesz, vagy mi lehet,
Amiket idén átéltünk, megéltünk, mert ezt lehetett?
*
(Senrjú)
Letűnt ezen év,
Még percek vannak hátra…
Koccintás… újhoz!
Vecsés, 2021. december 31. – Kustra Ferenc József – íródott az évváltó szilveszter jegyében…
Natúr sorok a karácsonyról…
Mázas álarc mi
Takarja ünnepeket.
Ajándék… legyen!
*
Elvadult világ…
Szeretethiány, csak dúl!
Csak külcsín számít!
*
Hűlő vacsora.
Közben kong a gong óra!
Okos telefon…
*
Nincs fenyőillat!
Ma már fenyő műanyag…
Pohár szomorú.
*
Ajándék cipő
Kínai és műanyag…
Láb belerothad…
*
Hallik, zúg harang,
De ez már nem a régi…
Jóra, vágy szívben.
*
Tél, fagyos, jeges.
Számla… annyi pénz nincsen!
Csak a múlt éltet.
Vecsés, 2022 dec. 11. – Kustra Ferenc József - íródott; senrjú csokorban a reális hétköznapokról.
Mázas álarc mi
Takarja ünnepeket.
Ajándék… legyen!
*
Elvadult világ…
Szeretethiány, csak dúl!
Csak külcsín számít!
*
Hűlő vacsora.
Közben kong a gong óra!
Okos telefon…
*
Nincs fenyőillat!
Ma már fenyő műanyag…
Pohár szomorú.
*
Ajándék cipő
Kínai és műanyag…
Láb belerothad…
*
Hallik, zúg harang,
De ez már nem a régi…
Jóra, vágy szívben.
*
Tél, fagyos, jeges.
Számla… annyi pénz nincsen!
Csak a múlt éltet.
Vecsés, 2022 dec. 11. – Kustra Ferenc József - íródott; senrjú csokorban a reális hétköznapokról.
Éjszaka
Szürkületes átmenetben,
hold sugara rámragyog.
Fényét szórja esti csendre,
ásítozva andalog.
Feltekintek, nézve-nézem,
mily csodás az éjszaka.
Ámulata rabul ejtő,
égi fények sugara.
Csillagoknak lüktetését
hallgatózva hallgatom,
s gondolatban gondolázva
hosszan, mélyen álmodom.
Szürkületes átmenetben,
hold sugara rámragyog.
Fényét szórja esti csendre,
ásítozva andalog.
Feltekintek, nézve-nézem,
mily csodás az éjszaka.
Ámulata rabul ejtő,
égi fények sugara.
Csillagoknak lüktetését
hallgatózva hallgatom,
s gondolatban gondolázva
hosszan, mélyen álmodom.
Ébredj fel
Súlytalan gondolatokkal száll...
...száll a magasba!
Sírok közt könnyekből...
...folyóvá fakassza.
Erkölcs nélküli sivár világban
napról napra...
Változhat-e bármi?
Felébredünk-e valaha?
Virágot bonthat-e a tudat?
Koporsószöget felfeszítve,
rabláncaidat leszakítva,
tudatodat felszabadítva!
Ébredj fel!
Súlytalan gondolatokkal száll...
...száll a magasba!
Sírok közt könnyekből...
...tengerré fakassza.
Morajlása éltetőnk...
...s csak halkulása...
...a temetőnk!
Bízva bízok magamban...
...kérlek, higgy e szavakban.
De leginkább magadban!
Ébredj fel!
Súlytalan gondolatokkal száll...
...száll a magasba!
Sírok közt könnyekből...
...folyóvá fakassza.
Erkölcs nélküli sivár világban
napról napra...
Változhat-e bármi?
Felébredünk-e valaha?
Virágot bonthat-e a tudat?
Koporsószöget felfeszítve,
rabláncaidat leszakítva,
tudatodat felszabadítva!
Ébredj fel!
Súlytalan gondolatokkal száll...
...száll a magasba!
Sírok közt könnyekből...
...tengerré fakassza.
Morajlása éltetőnk...
...s csak halkulása...
...a temetőnk!
Bízva bízok magamban...
...kérlek, higgy e szavakban.
De leginkább magadban!
Ébredj fel!
Sóhajomban fürkészem...
...létem lényegét,
s elmélkedem.
Mit is írhatnék?
Huszonkettő évet megértem én,
s mennyi minden vár reám még...
...míg húzom a toll hegyét.
Sóhajomban fürkészem...
...létem lényegét,
s elmélkedem.
Érzéseim táplálják mindazt,
mi én vagyok,
s mennyi minden vár reám még...
...míg írok és itt vagyok.
Sóhajomban fürkészve
szívem ritmusára hallgatok...
...s tollhegybe kúszó gondolataimmal,
érzéseimmel, emlékfoszlányaimmal
egy-egy pillanatot én itt hagyok!
...létem lényegét,
s elmélkedem.
Mit is írhatnék?
Huszonkettő évet megértem én,
s mennyi minden vár reám még...
...míg húzom a toll hegyét.
Sóhajomban fürkészem...
...létem lényegét,
s elmélkedem.
Érzéseim táplálják mindazt,
mi én vagyok,
s mennyi minden vár reám még...
...míg írok és itt vagyok.
Sóhajomban fürkészve
szívem ritmusára hallgatok...
...s tollhegybe kúszó gondolataimmal,
érzéseimmel, emlékfoszlányaimmal
egy-egy pillanatot én itt hagyok!
...karcolatok az életedben
leíróan, képletekben!
Mozzanatok az érthetetlen
értelemben.
Sóhajokban, félelemben.
Szembogárban, kézjegyekben.
Álarcosak az érthetetlen
értelemben.
Alkonyokban, rejtjelekben.
Porokban, tengerekben.
Szeretők az érthetetlen
életekben.
Megrészegült szerelemben,
élet-adó érzelemben.
Csillagokban az érthetetlen
végtelenben.
Nyomot hagyni emberekben, emlékekben, életekben...
...örökké a végtelenben!
leíróan, képletekben!
Mozzanatok az érthetetlen
értelemben.
Sóhajokban, félelemben.
Szembogárban, kézjegyekben.
Álarcosak az érthetetlen
értelemben.
Alkonyokban, rejtjelekben.
Porokban, tengerekben.
Szeretők az érthetetlen
életekben.
Megrészegült szerelemben,
élet-adó érzelemben.
Csillagokban az érthetetlen
végtelenben.
Nyomot hagyni emberekben, emlékekben, életekben...
...örökké a végtelenben!
Szerepben... világi terekben.
Keresztben... világi keretben.
Feledtem... világi felekben.
Mederben a világi sebekben.
Lélekben a szellemi sikerben.
Érdekben a szellemi kezekben.
Sötétben a szellemi szerekben.
Fényekben a szellemi kéregben.
Fohászban... isteni szikrában.
Átokban... isteni mázokban.
Markokban... isteni pátoszban.
Imákban az isteni világban!
Keresztben... világi keretben.
Feledtem... világi felekben.
Mederben a világi sebekben.
Lélekben a szellemi sikerben.
Érdekben a szellemi kezekben.
Sötétben a szellemi szerekben.
Fényekben a szellemi kéregben.
Fohászban... isteni szikrában.
Átokban... isteni mázokban.
Markokban... isteni pátoszban.
Imákban az isteni világban!
Tudatodban, alattidban,
örökké... a vágyaidban.
Pillanatok összessége,
szívdaloknak épp-rezgése.
Sóhajoknak poétája,
emlékeknek képkockája.
Rezdülésed lét-képzése,
lelkületed fényjelzése.
Tudatodban, alattidban,
örökké... az álmaidban.
Kóricálva, szemfülesen.
Hallgatózva kényelmesen.
Látva színezd, hallva érezd...
... s emlékekből megidézed!
örökké... a vágyaidban.
Pillanatok összessége,
szívdaloknak épp-rezgése.
Sóhajoknak poétája,
emlékeknek képkockája.
Rezdülésed lét-képzése,
lelkületed fényjelzése.
Tudatodban, alattidban,
örökké... az álmaidban.
Kóricálva, szemfülesen.
Hallgatózva kényelmesen.
Látva színezd, hallva érezd...
... s emlékekből megidézed!
Alkony zúgolódó morajában
keresem fényét a világban.
Fűzfa suhogó hangjában,
dallamokat játszó karjában.
Vele dúdolom, vele dúdolom.
Képkockák peregnek,
esőcseppek, emlékcseppek.
Kezemre hull, arcomra hull.
Lehunyt szemmel,
mind rám zúdul.
Égi fények csillogásában,
elmerengek csodálatában,
emlékfoszlányaimban.
Ciripelő tücskök zenéjét
újra hallom, s én...
...velük dúdolom, velük.
Dúdolom.
Nyárnak utóhangja,
Nyárnak búcsúzója,
Utolsó felvonója,
S én velük dúdolom.
Még mindig...
...dúdolom!
keresem fényét a világban.
Fűzfa suhogó hangjában,
dallamokat játszó karjában.
Vele dúdolom, vele dúdolom.
Képkockák peregnek,
esőcseppek, emlékcseppek.
Kezemre hull, arcomra hull.
Lehunyt szemmel,
mind rám zúdul.
Égi fények csillogásában,
elmerengek csodálatában,
emlékfoszlányaimban.
Ciripelő tücskök zenéjét
újra hallom, s én...
...velük dúdolom, velük.
Dúdolom.
Nyárnak utóhangja,
Nyárnak búcsúzója,
Utolsó felvonója,
S én velük dúdolom.
Még mindig...
...dúdolom!
Éteri csendben kémlelt,
s látatlanba képzelt.
Szeretni a lét képzetét,
átlépni az ég küszöbét.
Most húrok zengik a csendet,
s én képekben látom a rendet.
Kémlelt, képzelt képzetét,
s a létnek égi küszöbét!
s látatlanba képzelt.
Szeretni a lét képzetét,
átlépni az ég küszöbét.
Most húrok zengik a csendet,
s én képekben látom a rendet.
Kémlelt, képzelt képzetét,
s a létnek égi küszöbét!
Szolgai idő a sorsnak kereke,
bátor egy kérő világnak verebe.
Bíboros orcád, melyen ha könnycsepp gördül,
én ott leszek, ha lelked valamiben sérül.
Őszülő időben a sorsod útján
bosszúállóság ne feszítse lelked húrját.
Én majd lágyan átölellek,
s mosolygunk majd együtt,
s világnak peremén örökké lesz létünk.
S ha még veréb is vagyok?
Mosolyoghatsz rajtam,
de hidd el, én ott leszek mindig
boldogságban s ha baj van!
bátor egy kérő világnak verebe.
Bíboros orcád, melyen ha könnycsepp gördül,
én ott leszek, ha lelked valamiben sérül.
Őszülő időben a sorsod útján
bosszúállóság ne feszítse lelked húrját.
Én majd lágyan átölellek,
s mosolygunk majd együtt,
s világnak peremén örökké lesz létünk.
S ha még veréb is vagyok?
Mosolyoghatsz rajtam,
de hidd el, én ott leszek mindig
boldogságban s ha baj van!
Lát-o-(más) arcát takarja.
Álarc a világnak,
burkolt én máznak,
csillogó, alakja.
Utal(ás), lelke, mélyére.
Rápillant múltja tengerére.
Rémület mi, elfedi,
révület mi, felfedi.
Torzult képének mása,
ez az csupán...
...érzések vallomása!
Álarc a világnak,
burkolt én máznak,
csillogó, alakja.
Utal(ás), lelke, mélyére.
Rápillant múltja tengerére.
Rémület mi, elfedi,
révület mi, felfedi.
Torzult képének mása,
ez az csupán...
...érzések vallomása!
Szellő lágy dallamai.
Suttogó, halk szavai.
Csillagfényes éjszakák,
karácsonyi illat ád.
Melegszívű ölelésben
s olthatatlan vágy tüzében.
Kandallóban lángja lobog,
andalogva szívünk dobog.
Karácsonykor szeretetet,
békességet kívánok én,
minden kedves ismerősnek.
Suttogó, halk szavai.
Csillagfényes éjszakák,
karácsonyi illat ád.
Melegszívű ölelésben
s olthatatlan vágy tüzében.
Kandallóban lángja lobog,
andalogva szívünk dobog.
Karácsonykor szeretetet,
békességet kívánok én,
minden kedves ismerősnek.
Lélegző vidéki,
éltető vitézi.
Játszi könnyedség,
s karodnak ölelése.
Forró vágyak,
álmokba ültetése.
Szikrázó szemek csillogása,
tükröződő énképünk valósága.
Múltnak vidéki,
jelennek vitézi.
Játszi könnyedség,
s csókodnak bizsergése.
Tüzes vágyak
jövőbe építése.
Szikrázó szemek csillogása,
Te vagy...
...szívemnek...
...vallomása!
éltető vitézi.
Játszi könnyedség,
s karodnak ölelése.
Forró vágyak,
álmokba ültetése.
Szikrázó szemek csillogása,
tükröződő énképünk valósága.
Múltnak vidéki,
jelennek vitézi.
Játszi könnyedség,
s csókodnak bizsergése.
Tüzes vágyak
jövőbe építése.
Szikrázó szemek csillogása,
Te vagy...
...szívemnek...
...vallomása!
Lágy dallamokat játszó
vágyak tüzében.
Ihletmámortól parázsló,
kósza gondolat.
Tollhegybe kúszik,
s papíromat elöntve,
emlékeket idéz a mozzanat.
Érzésekből erőt merít,
tükörképem mosolyog.
Elfordulok, múltba repít,
s látomásban andalog.
Emlékeim mozaikba rendezem,
s gondolatban elmerülve,
hallgatózom csendesen.
vágyak tüzében.
Ihletmámortól parázsló,
kósza gondolat.
Tollhegybe kúszik,
s papíromat elöntve,
emlékeket idéz a mozzanat.
Érzésekből erőt merít,
tükörképem mosolyog.
Elfordulok, múltba repít,
s látomásban andalog.
Emlékeim mozaikba rendezem,
s gondolatban elmerülve,
hallgatózom csendesen.
Hiány, mely űrben méretik.
Képzelet, mely másban elveszik.
Benned rejtem rejtett képzelgésem,
csak suttogva hallom az üvöltésem.
Húrok feszült csattogása,
vágyam ennek vallomása.
Kényes szívnek fájdalmában,
hangod suttogó hallo(m)[másban].
...másban... másban!
Részletekben elrejtettem,
s képzeletben?
...igen... Megfejtettem!
Képzelet, mely másban elveszik.
Benned rejtem rejtett képzelgésem,
csak suttogva hallom az üvöltésem.
Húrok feszült csattogása,
vágyam ennek vallomása.
Kényes szívnek fájdalmában,
hangod suttogó hallo(m)[másban].
...másban... másban!
Részletekben elrejtettem,
s képzeletben?
...igen... Megfejtettem!
Alkalmakban rejtett ölelések,
alkalmakban rejtett szisszenések.
Kontrasztban elmerülő pillanatok,
estékben felcsendülő halk sóhajok.
Pillangópuszit nyújtó pilláid,
mosolyodban rejtett csókjaid.
Éjszakákba nyúló kacajaid,
édes, puha ajkaid...
...ó, zöld szemednek varázslata,
...ó, dallamokat játszó szíved dala.
Az én szívem is dalol veled
egy ritmusra, csakis neked.
Szeretlek, Tina!
alkalmakban rejtett szisszenések.
Kontrasztban elmerülő pillanatok,
estékben felcsendülő halk sóhajok.
Pillangópuszit nyújtó pilláid,
mosolyodban rejtett csókjaid.
Éjszakákba nyúló kacajaid,
édes, puha ajkaid...
...ó, zöld szemednek varázslata,
...ó, dallamokat játszó szíved dala.
Az én szívem is dalol veled
egy ritmusra, csakis neked.
Szeretlek, Tina!
Érzés, morajlás suttogja,
Nappal vagy éjszaka?
Reggel hozzád oda-odabújva...
...de mennyire szeretlek?
Szemedben élem,
Csókodban érzem.
S lelkemben meg-megélem...
...de mennyire szeretlek?
Morgósan, durcásan,
Kócosan, kómásan.
S mindennel veled-együtt...
...de mennyire szeretlek?
Te háromezer-szeresen?
Én... sokkal jobban.
Nappal vagy éjszaka?
Reggel hozzád oda-odabújva...
...de mennyire szeretlek?
Szemedben élem,
Csókodban érzem.
S lelkemben meg-megélem...
...de mennyire szeretlek?
Morgósan, durcásan,
Kócosan, kómásan.
S mindennel veled-együtt...
...de mennyire szeretlek?
Te háromezer-szeresen?
Én... sokkal jobban.
Óda a nőkhöz
Ti, a másik fél, kik mellett egész az élet.
Nélkületek a férfi megkeseredett
lélek.
Ajkatokon pihen a fény, mint varázslat.
Szemeitek tükrében nem lapulhat bánat.
Bennetek növekszik a jövő ígérete,
ti vagytok az élet vége s kezdete.
Mosolyotoktól világi az élet.
Eképpen minden nő
a világnak ígéret.
Ti vagytok az élet értelmező kéziszótára...
...csak veletek egész férfiúknak élete s álma.
Ti, a másik fél, kik mellett egész az élet.
Nélkületek a férfi megkeseredett
lélek.
Ajkatokon pihen a fény, mint varázslat.
Szemeitek tükrében nem lapulhat bánat.
Bennetek növekszik a jövő ígérete,
ti vagytok az élet vége s kezdete.
Mosolyotoktól világi az élet.
Eképpen minden nő
a világnak ígéret.
Ti vagytok az élet értelmező kéziszótára...
...csak veletek egész férfiúknak élete s álma.
