Költők szerint

Miller Vassar (1)

Városi Anna Mercédesz (2)

Virginás András (1)

Horváth András (5)

Halász Zoltán (1)

További költők »

Témakörök szerint

Szerelem (355)

Kedvesemnek (104)

Hiányzol (63)

Elmúlt szerelem (85)

Szakítás (34)

További témák »

A nap verse

Hoztam életemben, rossz döntéseket,
Sűrűn emlegettem, az Isteneket.
Rossz döntést helyrehozni, már nem lehet,
Rossz döntésből építek emeletet.

Ember tervez, de: sorsában megírva,
Hogy mi lesz vele a továbbiakba.
Rossz döntést helyrehozni, már nem lehet,
Rossz döntésekből élem az életet.

Vecsés, 2002. szeptember 10. -Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.

Egy prózám története

Ülök a dolgozó szobámba és elmerengek,
Mesélek magamnak, mint az óvónő egy indián regényt,
Kedves a történet, nagyon kedvelem ezt a sziú legényt.
De a mese véges, fázok és fel is derengek…

Érzem, nekem is írnom kell szép történeteket,
Ezért a pennám végét a kalamárisba betentázom,
Aztán ahogy fút papírlapon, kialakul az írásom.
Boldogan elnézem, a kis ’helyre’ történetet.

Vecsés, 2024. március 2. -Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.

(Halmazrímes)
Ugyan már mondja meg valaki, éj miért visel éjjeli gyászruhát?
Sőt bizton állíthatom, hogy éjjel, sötétség teszi ki az álruhát…
Föltételezem, hogy éjben pödöri peckesre a huszár-bajuszát,
Meg azt is, hogy éjsötétben játssza ördögnek, a pokol-éj himnuszát.
Látnám sötétségben, de nem látom, takarja az eget, a volt vérvörös ég hamuját…
Meg gondolom, hogy éji izgalomban sajnálja meglátni... pirkadat nyíló kapuját.
*

(anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös duó)
Vagy éj sötét-némasága fakad a vaksötétből,
Vagy fránya vaksötét fakad, az elnémult sötétből…
Vagy éj sötét-némasága fakad a vaksötétből.

Néztem, de mit sem láttam, takarja az ormot és a völgy patakját,
Néztem, de nem láttam, hogy fedi be a közeli legelő sík alakját…
Néztem, de mit sem láttam, takarja az ormot és a völgy patakját.
*

(Bokorrímes)
Engem most is érdekelne a táj disze, de már korai sötétben alszok, ízibe,
Igy aztán hogy éj gyászruhája fodros, loknis, régi abroncsos-e vagy netán mini -e,
Bizony nem érdekel, meg már korai mélyalvásban alszok, horkolok itt, most ízibe.

(Bokorrímes, belsőrímes)
Éj nagyon szerethette… akije meghalt és csak gyászruhában élhet?
Érdekes a sok esti beöltözése, jó látszik, még nem kivénhedt.
Együttérző gyászomban estére korán fekszek, hogy vele együtt érezzek,
Együttérző gyászomban igyekszek horkolni… valamit kell, én is élvezzek…
***

(Pirong a hajnal…)
Reggel, ha majd a pirkadat kinyitja a szemét, sőt égi lángot is vet,
Ezt a reggelt nem mulasztanám, kelek, örülök és nem keresek érvet.
Körbe nézek és látom, hogy mindent kiválóan, jól látok,
Mindenfelé, minden tele van... sok szép néznivaló csápok…

Vecsés, 2020. november 21. – Kustra Ferenc József – íródott: halmazrímesben, 3 soros-zárttükrösben, bokorrímesben és a pirongás versszakában!

Filozofálgatás a jövőről

Vágtatnak a tán’ megvadult lovak a gladiátor alatt…
Mi vagyunk az a gladiátor, súlyos, lógó felhők alatt…
Nem a arcba vágtatunk, ám előre a jövőbe
De mi az, hogy jövő? Életünk új lehetősége?

Lovak patája alatt porzik a beton, a fű,
Visznek magukkal, tudjuk… ott nem nő elég szegfű.
Majd ha odaérünk, akkor az, gyorsan múlt lesz
És folytatjuk a vágtát, míg megint holnap lesz.

Beleszáguldunk, és ha mégsem tudjuk mi lesz a jövő?
Sebaj, csapjunk a lovak közé, gondolatunk az elő
Bizalom szavazása, hogy majd lesz valahogy
Bár nem tudni… lehet, út végén csak odarogy?

Lehet előre menni, sétálva, botorkálva,
Lehet úgyis, ostorral a lovak közé vágva!
A lovak a sors kocsijába vannak befogva,
Az út köves vagy füves, rajta van a sors pora.

Futhatsz is, ha van életcélod és kilátás,
De tudd, ha elakadsz, nem segít a kiáltás!
Csoszogva is el lehet esni, akkor is fel kell kelni
Ha nincs is segítséged, feltápászkodva tovamenni.

Menni kell előre, láthatatlan vakvilágba,
Nincs, bíz' itt megállj, tovább mész új érzésvilágba.
Végig kell botorkálnod, térdig járod lábod
És még lehet, hogy ott vár rád szép új világod…

Az is lehet jövőd, hogy beleesel nagy gödörbe,
Ahol bizony nincs létra, de bízhatsz hosszú körmödbe,
Hogy segítsen kikaparni magadat a felszínre
És utadat folytatni tudod a holnap szépibe.

Nincs más hátra, mint előre hajszold a lovat,
Mert itt nem halnod, de élned kell, mi nagy falat.
Légy élet gladiátora, vívd az élet csatáját,
Ezzel szolgálod a jövőt, az élet kívánalmát.

Majd holnap tudod meg purgatórium vagy tündérkert,
De akkor már ott leszel és lehet, hogy virágoskert.
Vár tégedet egy sokkal szebb, boldogabb, csodás jövő.
Meglehet, rád rója sors életet, mi előkelő.

Gladiátor! Az is lehet, hogy sétányon menetelsz
A jövőbe, holnapba mi holnapután már múlt lesz!
Akkor már csak emlékezni fogsz a múlt holnapra
Mitől rettegtél a nagy rohamba, az attakba.

Lehet, hogy csak sétálgatsz, futsz, vagy battyogsz, lángost majszolva,
Neked talán nem is kell a hős gladiátorok lova?
Gondolod, Te tudsz valami olyat, amit más nem?
Elbizakodott vagy? Mi lesz, ha körmöd mondja: nem?

Mindegy, hogyan lesz, igyekezz és bízzál a jövőbe,
Mert érte tenned kell, dolgozni, hogy legyen jövőre!
Lehulló falevelek tovább élnek humusznak, avarnak…
Ja és magyar vagy! Gladiátorra van szüksége hazának!

Holnap, majd ha a ma eltűnt mozdulatok, emlékek
Ronggyá kopott bársonyai lehetnek, akár fékek.
Holnap megtudjuk, még nyitott volt az elmúlt világ, ezt éltük,
Holnapután eggyel kevesebb a napunk, ilyen a létünk…

Mond, te jövő, akarod, hogy én ne forduljak hátra soha?
A tegnapom történelmével legyek tán’ gonosz mostoha?
Komolyan azt várod, hogy a semmiből téged akarjalak?
Azt akarod, a sebeim gyógyulatlanok maradjanak?

Ma még csakis a holnapra gondolok… Fázok kívül.
Holnapután is holnapra gondolok… Fázok belül.
Ma az utamat kikövezik a megfagyott rögök,
Holnapután már mit sem számít, úton mért köhögök…

Ma mondja a hited, hogy óh, jövő, küzdeni kell érte,
Holnapután jó lenne, majd mondani, hogy ez megérte.
Az élet egy veszett kínlódás… de úgy érzem, nem sírom.
Addig kapaszkodok a jövőbe, míg lélekkel bírom.

Az életben, e korban már ajándék minden óra,
Remélem holnapután sem emlékszem csak a jóra…
A perc is csak földönfutó, de olyan lassan múlik.
Ha nem figyelünk, percből álló élet eliramlik.

A szívünkbe vágyón dühöng az élet-hívő őszinteség
És a holnap reggeli harmatból fakad majd a lelkesség?
Még az éjjel hallgasd végig szférák biztató zenéjét
És bízz magadba, holnapba, ez adja hited hűségét.

Óh, te gladiátor, holnapra alakul a léted,
De csak holnap tudod meg, hogy te erről, hogyan véled
Az új helyzetet megítélni,
Jó lesz-e ezt, újat megélni?

Ah! Te bizonytalan jövő mutasd szebb arc feled,
Ne bánts engem, ne szolgáltam rá erre, ne feledd,
Csak egy jobb, élhetőbb, szerencsésebb életet szeretnék,
Az is jó lenne, ha térdig lejárt lábbal odaérnék...

Holnap majd a múltjába burkolódzik a mai pucér jelen…
Kérdés lesz-e valaki, kit érdekel, hogy van e ma értelem?
Holnap mi majd megtudjuk, hogy van-e mag nélküli jövőnk…
Vagy holnap is maga a lét lesz a legnagyobb cselszövőnk?

Nem számít a sokak szava, mert én nagyon tudom, mit akarnók,
Múltamat, emlékeimet nem fogjátok elvenni… fajankók!

A tegnap álomköltemény,
A ma tán’ élt életregény…
A holnap pedig… vakremény.

Vecsés, 2013. október 6. – Kustra Ferenc József

Hoztam életemben, rossz döntéseket,
Sűrűn emlegettem, az Isteneket.
Rossz döntést helyrehozni, már nem lehet,
Rossz döntésből építek emeletet.

Ember tervez, de: sorsában megírva,
Hogy mi lesz vele a továbbiakba.
Rossz döntést helyrehozni, már nem lehet,
Rossz döntésekből élem az életet.

Vecsés, 2002. szeptember 10. - Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.

(3 soros-zárttükrös csokor)
Élethajnalomnak, már nincsen fakótalanul fényes fénye,
Vajon ma kezdi, hogy már talán nem alszik életem reménye?
Élethajnalomnak, már nincsen fakótalanul fényes fénye.

Tán’ a feketearcú varjuk serege károg a legelőkön,
Közben meg a szerelmem szíve recseg az emlékező mezőkön?
Tán’ a feketearcú varjuk serege károg a legelőkön.

A fénye-elkóborolt élethajnalom az, mire ébredek,
De nem értek semmit, magányosan csak bánatosan leledzek…
A fénye-elkóborolt élethajnalom az, mire ébredek.

Látnom kéne, de már csak karcos tejüvegen keresztül látok,
Nem tudom, van-e utam, vagy, hogy merre menjek… bambán mélázok…
Látnom kéne, de már csak karcos tejüvegen keresztül látok.
*

(Senrjon duó)
Éjjel még ragyogott a
Holdam fénye, volt fényessége.
De már új nap van!

Aludtam, láttam mit se,
Holdfény tán’ ezüstözött kicsit.
De már új nap van.
*

(Anaforás)
A hajnalom faló kínján látom, hogy megesd, megérek egy újabb, milyen? napot,
A kistemplom harangja már elkongatott, népeknek megtartották imanapot...
Azt látom, hogy a mai nap sem lesz különb, mint a többi már megélt, szép sorjában,
Azt látom, hogy varjuk, mint a rokonok, néznek, gubbasztanak fekete ruhában…
*

(Sedoka)
Ma megkezdődik,
Lélekben zúzó vihar.
Gondtalan cseréptörés.

Ma megkezdődik,
Lelkemben, természetharc!
Repülős cseréptörés.
*

(Anaforás, senrjú csokor fél haiku-láncban))
Saját ősökre
Gondolok, hátha várnak.
Varjúkárogás.
*
Saját ősöknek
Állapodott, életük.
Varjúkárogás.
*
Saját ősökben
Csak bízni tudok, várnak.
Varjúkárogás.
*

(Bapeva)
Lenne
Még jó is!
Jót inni az
Életvizemből.
Méltón, nagy kortyokban,
Élet-kutam káváján…
De én csak élet-korsója
Vagyok, ki bárha vízbe eshet...
Öregen is lehetnek álmaim?
Hogyan legyek erős, az még adatik?

Vecsés, 2021. július 12. – Kustra Ferenc József - íródott: alloiostrofikus versformában.

Jó lenne a jó,
De ha, nincsen jó,
A vége nem jó,
Úgyhogy nem hahó!

Sok ember élete csak „lövésből” áll
És nincsen is várfala, ahol sétál…
Eseng, hogy ezzel… de ríjon ki,
Ember meg nincs, ki megsegíti…

Vecsés, 2005. december 13. – Kustra Ferenc József

Manapság meg kicsit hőgutásan melegebb is van…

Dőlnek a reggeli, éji, esti hőmérsékletek,
Én a régi szebb-jobb régi-időre emlékezek!
*
Kutya kemény a nyarunk, ebben sétálni, izzadástól…mindig elakadunk…
Direkte és módszeresen letaglóz a vad hőség, bár nem vagyunk ellenség.
Parasztok jól nekifeszülnek, már nem a kaszának, de a gépi ármádiának…
Kóborolok a határban, csak céltalan, az aratásra való meleg évszakban.

Izzadok, mint az ekét húzó ló, meg a gazdája, eme hőség… nem való.
Sok éve már, hogy ilyen napsütés volt, tartósan, hőség meg akkurátusan.
Akkoriban még gyermek voltam, voltak ilyen jó meleg nyarak, én meg nagypapáztam.
Ő nyolcévesen már elvitt az aratásra, majd cséplésre, nem volt ok kacagásra!

Fölengedett a cséplőgépre, hogy egy vasvillával, a gépet etessem… nyárral.
Utána még három évig mentünk együtt, de utána kényszer TSZ. -i tagok lettünk…
Az egész nap meleget bírtam, de sokat ittam, munkát bírtam, gépbe nem buktam.
Micsoda napsütéses nyarak voltak... emberek nem készültek, hogy elalélnak…

Most már harmadik hete, hogy kidűhüngi magát a meleg… forr emberek agyveleje…
Manapság aztán láttam vibrál a rónaság, bizony -írtam- régiség… de nem ócskaság.
Mai városiak, pihegnek, mint éhes kiscica, ráadásul melegít az anyja.
Gyerekek, felnőttek, versengenek a szökőkutakban… Kinek nincs hely, felszik árnyékban.

A nap csak fentről néz, látni, nem gyengül, közben leveleken látni, szél kicsit sem rezdül.
Kombájnok egész nap nagy rendeket vágnak, ma már nincsenek marokszedők… járnak szájak.
Ha szél eme hőségben suhant egyet, jól beletúr az utak oly' homokos porába.
Vibráló városban, hőség nő… kinek a fején semmi és nem is iszik: elveszejtő!

Több hete már erre divat, hogy harminchat, negyven között van… a hőség akkurátusan.
Mindenki várja az égi-alkonyi fátylat, várja öket a hűsebb, sötétebb szoba…
*
Ah!
Idő
Micsoda…
Ez ritkaság.
Hővel küzdjél meg!
*
Hőguta!
Azonnal igyál!
Ez nem vicc…
*
Fejedet takard,
Mert agyad, szinte felforr!
Óránként igyál…
*
Nagypapa kalapját,
Keresd elő, nem szégyen! Most!
Még igy is árnyékba…
*
Vedd komolyan hőséget!
Nézd állatokat, mind árnyékban.
Old meg valahogy!
*
Ne akard, hogy ennyi legyen,
Orvos nem tudni… tud elégségesen?

Vecsés, 2024. július 16. -Kustra Ferenc József – íródott: Sándor Gyula: ’Az aratás’ c. verse, {2006. 01. 13.} mint témaötlet alapján és még részben önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában.

A hőség itt kóricál előttünk az utcán, szerintem, be fog mászni a kerítésen…
Itt aztán majd lerohan, átölel, csókolgat, mosolyog, izzadtan és nagyon szőrösen…

A papucsomban már csúszik a lábam, ott az izzadtság uszoda,
Beszól a hőség, a fa alatt van némi árnyék, gyerünk, kússz oda.

Szememet csípi a belefolyt izzadtság sós leve.
Gatyóba meg csak fölhevül… férfiember rejteke.

Vecsés, 2017. augusztus 4. -Kustra Ferenc József

A nyári esőről

Szél, nagyon fütyül
Erdőben, őzet borzol.
Mindjárt esni fog.
*
Jelentős eső
Viselése, nehézkes.
Őzbunda csepeg.
*
Finoman kezdi
Szemerkélést az eső.
Alig van felhő.
*
Meleg zivatar
Áztatja, háztetőket.
Róka, a lyukban.
*
Melegben ázott
Mezőn nagy délibábok.
Újra kezd esni.
*
Sötétes felhők
Eltakarják az eget.
Felhőszakadás.

Vecsés, 2016. december 20. - Kustra Ferenc József – íródott haiku csokorban.

Versben írva és eredeti Baso stílusú haikuban…

A nap hajnalban,
Glóriában ébred fel.
Hajnali hőség.
*
Táj, még csak csendes,
De napsugár melegít.
Kel a hőség is.
*
Uralkodó lett
A napfény, mind a tájon.
Messzeség vibrál.
*
Szubtrópusi a klíma, nedvesen búja a dzsungel,
Kilencszáz millióan izzadnak már, kora reggel.
Gangesz vize piszkos, de meleg Siva segítséggel.
*
Forró lavina,
A nappali hőérzet.
Szökőkút hűsít.
*
Folyókban lehet
Fürdeni, víz jó meleg.
Fürdés, mindenhol.
*
Tomboló nyárban
Fények villannak, tavon.
Kék ég a sátor!
*
Ó, az indiai hőség fárasztó és mindent kiszárít,
De, ott bizony az a szokás, nem lehet levenni a szárit.
Elefánt is keres egy pocsolyát és bőrét, sárral kábít.
*
Hőség rekkenő,
Szomjas kiáltás hallik.
Berepedt szájpír.
*
Hab-fodor díszek
Leülnek, tó partjára.
Hullám, langymeleg.
*
Mesevilág az
Erdő, bozótos árnyak.
Meleg az árnyék.
*
Napközben a tigrisek is hűsbe bújnak,
A riksa kulik, nagyokat fújva futnak.
Hőségben nincs keletje az ópiumnak.
*
Délben a vad szél,
Homok-porfelhőt kavar.
Izzasztó meleg.
*
Pokoli hőség
Nem viselhető… izzaszt.
Árnyékban enyhül.
*
Napnak melege,
Fa árnyékában is tűz.
Szárazságtűrés.
*
Indiában, bizony tűz a nap, mint a megveszekedett,
Tömegek a Gangeszben hűsölnek, de túlmelegedett...
Motoros taxi sofőrje kiosztja a legyezőket.
*
Eső, hűs szél nincs.
Enyhülés nem várható.
Izzó napkorong!
*
Délben a vad szél,
Homok-porfelhőt kavar.
Izzasztó meleg.
*
Hétágra süt nap,
Látóhatár kitágult.
Szem messzire lát.
*
Magas itt a hőmérséklet és a páratartalom,
E fizikai környezet, nem vágyemelő álom.
A még élő maharadzsát, tán' élteti az álom…
*
Árnyak torzulnak,
Az est közeledtével.
Este is hőség.
*
Izzasztó meleg,
Este is él a hőség.
Semmi sem hűl le.
*
Horizonton lóg
Az utolsó napsugár.
Hold, erőlködik.

Vecsés, 2017. június 14. – Kustra Ferenc József

Általam hiányolt Beatrix,
Hová lettél? Volt ez… egy anzix?
Belőled villanás
Kevés volt… [lázongás!]
Honnan tudjam van-e még combfix?

Mi lesz serkenő vágyaiddal?
Mi lesz így, sok közös álmunkkal?
Mi lesz öleléssel?
Mi lesz csókcserével?
Mi lesz a szeretve… álommal?

Lett gyorsan más partnered, Bea?
Vagy csapodárság? Vágyad álma…
Villanásba tűntél,
Szó nélkül elmentél…
Került gyorsan partnered… Bea?

Vecsés, 2023. január 28. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIKBEN.

(3 soros oximoronok 3 soros-zárttükrös csokorban)
Jó mulatság lenne, kisbaltával pucolni az ablakot!
Okos ember nem bolond, csak nem öli meg házi kilátót…
Jó mulatság lenne, kisbaltával pucolni az ablakot!

Öregszek, múlnak a napok, az időm érték,
Hogy majd mikor halok, várt ez az időmérték…
Öregszek, múlnak a napok, az időm érték.

Micsoda álmodozó nyilatkozatok születnek mérnöki rajzlapokon,
Micsoda találmányok lehetnének, ha nem aludnának a rajzlapokon…
Micsoda álmodozó nyilatkozatok születnek mérnöki rajzlapokon.

A pók, a méh, a hangya nem feltaláló, de hagyományőrző építészek,
Az ember bizony naponta újat ötöl, hagyomány nélkül… ó, építészek…
A pók, a méh, a hangya nem feltaláló, de hagyományőrző építészek.

Szabadban télen, meleg sapkában sem lehet verset írni, egy hideg márványasztalon,
Szabadban trópusi hőségben, sortban sem lehet verset írni, forró márványasztalon…
Szabadban télen, meleg sapkában sem lehet verset írni, egy hideg márványasztalon.

(oximoron kétsorosban)
Üldözőm a ’nyaram’, hogy le csípjek a végéből, mi csak egy apró falat,
Hogy értelmet adjak az üldözésnek s tele tegyem, a lepkehálómat!

Vecsés, 2023. április 19. – Kustra Ferenc József - Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.

Filozofikus felfogásban…

Kiléptél a kapun, megláttalak, gyönyörű vagy ma,
Annyira szép, hogy nem való vagy e csúnya világra.
*
Körülöttem a nagy néma csend halkan ásítozik,
De lehet, hogy éhes, gyomra hangosan áhítozik.
*
Terhem a máról a holnapba, görnyedten cipelem,
Könnyen venni az akadályt, semmi súlyom nincs nekem
*
Érzem, hogy életemből elköltözött már a nyár,
Igaz is, én is csak egy élőhalott vagyok már…
*
Az ég legalján, estefelé még vöröses a Nap,
Fekete esőfelhőket lát, imádkozik a pap.
*
A nap sok-kévés sugara olyan jól melegít,
Támadó hidegfront átka, kedvetlenre hűsít!
*
Gyenge embernek a fegyvere, lehet, csak a hazugság,
Bár ezzel tűnik az igazság bajnokának, ez másság.
*
Púposra hajlik a végtelen tér íve,
Hogyan igaz? Érzem, nincs eleje-vége?
*
Én becsületből, nevetve, mindig magam küldöm előre,
De gyáván, sírva megyek magam mögött, nem vágyok előre…
Csak élő-halott vagyok, nem létezőn várok, lehetőre…
*
Ostoba pletykát terjesztők áldozata vagyok,
Innentől kezdve, örök bűnben élek és halok.
*
Érdekel, lesz majd még hozzám való társam egykoron?
Ma megvolt, élvezem a válóperem, a balkonon.
*
Elhatároztam elmegyek, csapot-papot itt hagyok,
De azért nem hagyok itt mindent, hülye tán' nem vagyok.

Vecsés, 2016. július 16. –Kustra Ferenc József- Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.

Filozofikus felfogásban…

Elfojtott vágyakban tobzódnak hevült testek,
Simán megszűnnek, oly' nagy plátói szerelmek.

Hajnali harmatban tárt karokkal futnék eléd,
De még fekszem, és csak, egy álmot gondolok beléd.

Megállítanám én a szerető, emésztően kedves képeket,
De a harag nem engedi, betonba betapossa a lelkeket.

Völgyecske ölében csobog egy apró patak,
Vize mérgezett, már kipusztultak a halak.

Nyugágyból nézni a bárányfelhőket, gyönyörűség.
Felhőszakadásba berohanunk, ebben nincs szépség.

Olyan napfényes vágy uralkodik a széplélekben...
Az élet meg megy, a borús, fizikai tételben…

Vágyunkból lesz meg a szép remény,
Nem teljesül, csalódás kemény!

Mikor tisztán, még boldogan törülközők,
Konyhában szól telefon, én megőrülök.

Hajnali, első pár napsugár, besurrant a tájra,
De nem látják, nem nyílott még ki… állatok csipája.

Lappangó, de elősettenkedő a kéjem,
Éjjelre, kínos börtönbe löki a létem.

Megütöttelek! Most már csak ülök egymagamba,
Arra vágyva, Te tekints rám, mint igaz barátra!

Van úgy, hogy én bizalmas titkot vetek papírra,
De ügyetlen a sors, eltakarja egy nagy paca.

Vecsés, 2016. július 15. –Kustra Ferenc József- Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.

Szöszmötölget a
Csend, az erdő sűrűjén…
Avar, zajt elnyom.
*
Csend! Ütközet a
Hóesés. Hajnali fagy.
Jégség most arat.
*
Tűztől a jégig
Átéltem, poklot, mennyet.
Boldog megnyugvás?
*
Hegyi patakban,
Picike vízesés zúg.
Csend, uralkodó.
*
Madárijesztő,
Csendben letette lantot.
Ijesztőn kóró.
*
Csend sikítása
Szaggatja az éjszakát.
Dörgés, villámlás.
*
Csendnek a tava
A sírkertet idézi.
Szív, csendben ordít.

Vecsés, 2016. július 7. – Kustra Ferenc – a csend-filozófia senrjú –ban és oximoronban.

Síró felhők…

Szilaj fellegek,
Beborítják a tájat.
Ebből eső nincs.
*
Komor szürkeség,
Őrzi távoli csendet.
Ég, mégis hol zeng…
*
Nap és fellegek
Küzdenek, ki lesz az úr?
Napsütés… eső.
*
Felhők röpködnek,
Konokul az ég alatt!
Eső készülődik…
*
Sok felhőpárna,
Nagy felhőnek áll össze!
Zivatar zúdul.
*
Már szemerkélni
Kezd, majd zuhogássá lesz.
Megállítani?
*
Cseppek, csillogva
Csak hullnak, egyre jobban.
Özönvízszerű…
*
Zivatar kitört,
Esőcseppek hullanak.
Vizes fű csúszik.
*
Zápor lemossa,
Fűről, fáról út porát.
Párás levegő.
*
Felhőcsatorna
Törött, eső meg ömlik.
Tarolt növényzet.
*
Gyönyörű vihar,
A maga szépségében.
Átélni kínos.
*
Szivárványpajzsot
Generál meleg eső.
Felhő elröppen…

Vecsés, 2017. június 30. – Kustra Ferenc József - Eredeti Baso féle haikuban írva…

Az azonos című versem haiku átirata

A nyár öröme
A meleg, fülledt felhő.
Ütöget eső.

Beizzadt felhő
Vihart megidéz, zuhog.
Nagy szemű, kopog.

Ázott dáliák,
Viharvert virágsereg.
Halott dáliák.

Vecsés, 2014. július 24. – Kustra Ferenc József- Az azonos c. versemhez „voodoo” az 3. haiku-val szólt hozzá. Kívánságára és a legmélyebb tiszteletem jeléül, elkészítettem az első kettőt és ezen átirat-csokrot neki ajánlom.

Meleg nyári öröm izzítja a befülledt felhőt,
Érzem, az egyszer csak rajtam kopogni kezdő esőt!
Ó, a meleg nem űzi el az oly' beizzad felhőt,
De vihart idézve, kíséri a jó meleg esőt!

Zord eső csak úgy leverte, mindenhol lehullott a virág,
Virágok ágyásában pedig romba dőlt a dália ágy.

Vecsés, 2014. június 21. -Kustra Ferenc József- íródott: nyárról…

Arcodat nézném… Izabella.
Az életem ezt meddig hagyja?
Vágytam világodra,
Vágytam szavaidra!
Vágytam, ne legyen rajtad ruha…

Az arcodat, ma már csak nézném,
Tudom, igy lehetnék… csak lesném.
Lelked, tested eltűnt,
Igy veszett reményünk…
Bármire gondolok az extrém.

Az arcod nézném… ez csak álmom!
Hogy ilyen lett sorsunk ezt fájóm!
Leld meg a békédet,
Leld meg jó éltedet.
Hogy egyszer találkozzunk… álom.

Vecsés, 2024. július 7. – Kustra Ferenc József- íródott: anaforás, romantikus LIMERIK csokorban. Írtam: poéta társnőm tanítgatásának emlékére… (Neten keresztül, mert aradi illetőségű…) És Pestisen szólva; ő az: ’aki tud, az tud’!

Ó, Te drága lélek, Izuska!
Ó, Te szívem szottya Izuska!
Nagy poétatárs vagy.
Írj jó verseket, vagy…
Papírt tedd ki, ötlet indula!

Á! Te édes drágám Izuska!
Szert tettem rád… mesés poéta.
Tollad ontja sok sort,
Papír fogadja sort.
Jó, hegy szert tettem rád, Izuska!

Óh, te kis poétám Izuska!
Veled dolgoznom szívem vágya.
Írunk közösöket,
Három szerzősöket.
Még majd tanítalak… Izuska!

Vecsés, 2023. július 9. – Kustra Ferenc József- íródott; romantikus LIMERIK csokorban. Írtam: poéta társnőm tanítgatásának emlékére… (Neten keresztül, mert aradi illetőségű…) És Pestisen szólva; ő az: ’aki tud, az tud’!

Sötét est éled,
Ráomlik vastag pokróc.
Éjnek pitvara.
Dunna alatt már a nap,
Újabb eséjt reggel kap.

Feketén villan
Szellem fák lombja között...
Denevér röpte.
Ultrahangban ereje,
Rovarokat fog vele.

Szólal a kuvik,
Csendet borzol erdőben.
Éberségre int.
Ház tetején rossz e jel,
A hagyomány megfigyel.

Éj sűrűsödik,
A holdvilág késésben.
Vadász-alkalom.
Ragadozók kutatnak,
Mély álomra lecsapnak.

Hörgő ugatás,
Préda némán meglapul.
Bandázó rókák.
Nem válogat az alom,
Ha eljön jó alkalom.

Szél félelmet fúj,
Ropog a táguló nesz.
Feszült nyugalom.
Felhangolt a vész húrja,
A könnyelműt sors sújtja.

Ösztön nem alszik,
Mint penge a figyelem.
Pásztázó radar.
Nyugtalanság súlya nő,
Kételyt hordoz a jövő.

Rejtelmes erdőn
Vak éjszaka botorkál...
Lépte felriaszt.
Kormos éjjel titkot sző,
Pók hálója remegő.

Sietős léptek a városi sétányon,
Szemlélem, és közben pihenek egy padon.

Felpörgött az áhított péntek délután,
Végre hétvége jön strapás napok után.
Élet-utak ütköznek közömbös utcán,
Hűvös minden tekintet...más volt hajdanán.

Kis szabadság felé, sietős nagy léptek,
Ám leláncol a rendszer, túlhajszolt az érdek.

Siet az élet, fogyóban az idő,
Rohanós az ember, így ma a menő.
Mindenki küzd, de túl kevés a nyerő,
Mire felocsúdunk, már ráncunk kinő.

Álom mérce, hiú vágyak...sérülékeny képlet,
Nem oly szép e fejlődés, ha távol száll a lélek.

Csobogó emlék...
Áhitat száll ég felől.
Madárdalos múlt.

Lélek olvadás,
Fáknak lombjában dalol...
Énekesmadár.

Kérgesült vágyak,
És csendes megbékélés...
Dalos madár száll.

Idő kapszula
Szívben mélyen elrejtve...
Zengő-madaras.

Békés szárnyalás
Múlt-morzsákat gyűjtöget...
Szép melódiát.

Lélek ifjúság,
Mint repülő madarak...
Elszállott idő.

Jövő léptei;
Örökké-valóságos...
Égi szárnyalás.

Madárdalos múlt,
Áhitat száll ég felől...
Csobbantott emlék.

Lenge szellő fúj,
Hajkócos cirógatás.
Estéli friss lég.
Hűtött ital jólesik,
Munkanap ha letelik.

Tompuló fények,
Lazac-színes felhő száll.
Esti frissesség.
Lélek-békével itat,
Szép nyáresti hangulat.

Hold sárgulóban,
Lámpásokat gyújtogat...
Nyáresti békét.
Ellazuló ábrándok
Kitárnak szív-ablakot.

Nyitott ablakon
Beoson az éjszaka...
Bizsergő dallam.
Tücskök, békák éneke
Esti tájnak népzene.