Molnár Mária

(1957-09-30-)

tanító

„Marosillye, a Fejedelem földje!
Lankás tájak, árnyas ligetek.
Gyermekkorom titokzatos helye
élsz szívemben, mint Tündérkert bölcsője.
Marosillye Bethlen Gábor földje!”

"Nézz hosszan egy gyermekarcra, és látni fogod: ha van sors, hát nagyon korán elkezdődik." (Ancsel Éva)
1957-ben, a Fejedelem földjén, Marosillyén születtem. Gyermekkorom titokzatos helye Temesvár volt. Sorsom nagyon korán elkezdődött. Tíz évesen kerültem, néhai nevelő anyám gyámsága alá. Az évek gyorsan teltek és hamarosan ismét a Fejedelem földjén találtam magam. Nagyenyeden. A Bethlen Gábor tanítóképzőben eltöltött évek sorsdöntőek voltak számomra. Ott és akkor vált számomra egyértelművé a tény, hogy tanítani szeretnék. Első verseimet is abban az időben kezdtem írni.
A Sors, ismét jogot követelt magának, hogy életemet tovább irányítsa. Az 1989-es forradalom után, családommal Magyarországra települtünk, 1990-ben.Azóta, Kunmadarason élek. Tizenkilenc éven keresztül tanítottam a kunmadarasi Általános iskolában. Jelenleg a Karcagi Arany János Általános Iskola tanítója vagyok.
Verseimet, írásaimat hosszú évekig csak az íróasztalom fiókjának írtam. Nem olyan régen, néhány alkotásom napvilágra került az Aranypor irodalmi lapban. Köszönöm a lehetőséget. Még szeretném, kötetben látni verseimet, írásaimat. Úgy érzem, nagyon sok mondanivalóm van még a múltról, a jelenről, Erdélyben maradt éveimről, a bennem élő világról, mindenről.

Kincseim

Ködfátyol takar ma mindent,
napfényt, kék eget, derűt
Halk, suttogó felhők közelednek
Hoznak ezernyi csillagot.
Majd megkeresem azt az egyet,
a csendesen elvegyülőt.
Majd kérdezem ezerszer ismét,
mint megfáradt utazót.
Hozzak-e harangvirágot?
A hegyek magasából.
Keressek tán egy nyájat
a bércek oltalmából?
Kincseim nem osztogatnám
Csak kincsekért cserébe
Napfényt, derűt, mosolygást
Kívánok helyébe!
2020.02.10.