Költők szerint
Gránicz Éva (33)
Kustra Ferenc József (2286)
Hunyady Levente (0)
Kardos Barbara (0)
Halász Zoltán (1)
A nap verse
Lehetetlen
Lehetetlen. Suttogtam magamban,
hogy veled lehessek, hisz tudom:
a távolság, amely megbújik köztünk,
éket ver közénk, jól tudom.
Mint egy ajtó, mely bezárul olykor,
s olyan vészesen nyikorog,
mintha kérlelne: nyiss már ki végre!
S lépj át a küszöbön. Itt vagyok.
Én is úgy érzem magamat olykor,
amikor hozzád indulok,
szívem a torkomban dobog mindig,
míg a kilincset megfogom.
Ezernyi féltés, kétely van bennem,
pedig szeretlek és tudom,
te is éppen úgy szeretsz engem,
érzem a simításodon.
Mégis: annyira félszeg vagy néha.
Faggatnálak, de nem tudom,
hogy romboljam le azt a gátat,
mely elválaszt tőled, hisz tudom.
Benned is épp úgy ott van a tüske,
mely belülről szúr, és fáj nagyon,
amit másoktól kaptál egykor,
s nem tudsz már bízni, jól tudom.
Pedig amikor lázasan csókolsz,
érzem, mennyire akarod,
hogy melletted legyek minden éjjel,
s megadnál mindent, jól tudom.
Akárcsak én. Hisz úgy szeretlek!
s ha átölelsz, minden bánatom
messzire tűnik az esti széllel,
s rám száll a végtelen nyugalom.
hogy veled lehessek, hisz tudom:
a távolság, amely megbújik köztünk,
éket ver közénk, jól tudom.
Mint egy ajtó, mely bezárul olykor,
s olyan vészesen nyikorog,
mintha kérlelne: nyiss már ki végre!
S lépj át a küszöbön. Itt vagyok.
Én is úgy érzem magamat olykor,
amikor hozzád indulok,
szívem a torkomban dobog mindig,
míg a kilincset megfogom.
Ezernyi féltés, kétely van bennem,
pedig szeretlek és tudom,
te is éppen úgy szeretsz engem,
érzem a simításodon.
Mégis: annyira félszeg vagy néha.
Faggatnálak, de nem tudom,
hogy romboljam le azt a gátat,
mely elválaszt tőled, hisz tudom.
Benned is épp úgy ott van a tüske,
mely belülről szúr, és fáj nagyon,
amit másoktól kaptál egykor,
s nem tudsz már bízni, jól tudom.
Pedig amikor lázasan csókolsz,
érzem, mennyire akarod,
hogy melletted legyek minden éjjel,
s megadnál mindent, jól tudom.
Akárcsak én. Hisz úgy szeretlek!
s ha átölelsz, minden bánatom
messzire tűnik az esti széllel,
s rám száll a végtelen nyugalom.
Legújabb versek
Ha elfogy a papír és tinta,
Majd ujjammal írok homokba;
Ott hagyom a lelkem nyomokba.
Lesz, ki talán el is olvassa.
Ujjam toll-pótló homok rovó,
Elmálló szólenyomat adó.
Poéta volnék...vagy mifene?
Hát ujjammal írok kifele!
Dunatőkés, 2024. június 28.
Majd ujjammal írok homokba;
Ott hagyom a lelkem nyomokba.
Lesz, ki talán el is olvassa.
Ujjam toll-pótló homok rovó,
Elmálló szólenyomat adó.
Poéta volnék...vagy mifene?
Hát ujjammal írok kifele!
Dunatőkés, 2024. június 28.
Hold-varázs ragyog
Sápadt csillagok között.
Kerekded élmény!
Felhőtlen a fényözön,
Hatásában nincs közöny.
Telihold-szépség,
Éji égen gömb mosoly.
Fotogén-arcú.
Sok szem most eget figyel,
Alvást csak hajnal hoz el.
Sápadt csillagok között.
Kerekded élmény!
Felhőtlen a fényözön,
Hatásában nincs közöny.
Telihold-szépség,
Éji égen gömb mosoly.
Fotogén-arcú.
Sok szem most eget figyel,
Alvást csak hajnal hoz el.
Megállt a szellő, csüng a levél,
Lombos árnyékban tétlen henyél.
Délibáb réten ringva regél,
Kenyeres álmot kalász remél.
Szárad a széna, szomjas a rét,
Tikkad a föld és petyhüdt a lét.
Izzad a folyó, osztja vizét,
Hálás az erdő, issza levét.
Harmatgyöngy érik nád levelén,
Pihen sok madár fáknak ölén.
Fülledt a nap, forr dél küszöbén,
Ropog a hőség ház tetején.
Verejték csillan, kábul a nép,
Lassul a tempó, fullad a gép.
Olvad az utca, bágyadt a kép,
Tüzel a Nap, most porondra lép.
Búj el a hűsre, mint a madár,
Hőség ha tombol példával jár.
Sziesztázz délben, friss ital vár,
Szundítsál egyet mint a lajhár.
Lombos árnyékban tétlen henyél.
Délibáb réten ringva regél,
Kenyeres álmot kalász remél.
Szárad a széna, szomjas a rét,
Tikkad a föld és petyhüdt a lét.
Izzad a folyó, osztja vizét,
Hálás az erdő, issza levét.
Harmatgyöngy érik nád levelén,
Pihen sok madár fáknak ölén.
Fülledt a nap, forr dél küszöbén,
Ropog a hőség ház tetején.
Verejték csillan, kábul a nép,
Lassul a tempó, fullad a gép.
Olvad az utca, bágyadt a kép,
Tüzel a Nap, most porondra lép.
Búj el a hűsre, mint a madár,
Hőség ha tombol példával jár.
Sziesztázz délben, friss ital vár,
Szundítsál egyet mint a lajhár.
Félénk egy állat,
Szalad, mint a fürge nyúl...
Hangradar füles.
A terep bunda rejti,
Iszkol ha veszélyt sejti.
Állatnak nem árt,
Zamatos zöldet kedvel.
Rágcsáló fajta.
Ha kertedbe beszalad,
Zöldség ott ép nem marad.
Tavaszt híresztel,
Gyarapodás jelképe.
Szapora...mint nyúl.
Kurta farkú kis tüzes,
Hol a tojás nyúlfüles.
Szalad, mint a fürge nyúl...
Hangradar füles.
A terep bunda rejti,
Iszkol ha veszélyt sejti.
Állatnak nem árt,
Zamatos zöldet kedvel.
Rágcsáló fajta.
Ha kertedbe beszalad,
Zöldség ott ép nem marad.
Tavaszt híresztel,
Gyarapodás jelképe.
Szapora...mint nyúl.
Kurta farkú kis tüzes,
Hol a tojás nyúlfüles.
Délceg fa árnyéka már régen csonkított,
Viharok villáma testébe harapott.
Vicsorgó szelek az ágait szaggatják,
De erős a gyökér ősi fát megtartják.
Ellent áll időnek sarjad a hajtása,
Legény még a talpán,van neki tartása.
A Korona hűst ád nemzet-t csemetéknek,
Hitet és erőt az összes levelének.
Jó földbe hullott a szép Csodafa magja,
Ármányok őrlője nem fogott ki rajta.
Mélyre nyúl gyökere, őrzi múltját hűen,
Istent dicsőítve megmarad jövőben.
Dunatőkés, 2024. június 26.
Viharok villáma testébe harapott.
Vicsorgó szelek az ágait szaggatják,
De erős a gyökér ősi fát megtartják.
Ellent áll időnek sarjad a hajtása,
Legény még a talpán,van neki tartása.
A Korona hűst ád nemzet-t csemetéknek,
Hitet és erőt az összes levelének.
Jó földbe hullott a szép Csodafa magja,
Ármányok őrlője nem fogott ki rajta.
Mélyre nyúl gyökere, őrzi múltját hűen,
Istent dicsőítve megmarad jövőben.
Dunatőkés, 2024. június 26.
Múzsám, Te édes! Ó, Juditta.
Elhagytál-elmentél, de hova…
Vágylak, még vagy Múzsám…
Ó, még nincs más Múzsám!
Te vagy a Múzsám, nem lehet más…
Hittem én, hogy szerettük egymást
Igaz, bezártalak, nem volt mást…
Vágylak, emlék enyém!
Nincsen új kezdemény…
Még múzsám vagy, nem keresek mást…
Mindig csak rád gondolok, Ditta!
Magányomnak erős sodrása…
Te vagy nekem élet,
Lelkem, nem húz féket…
Szeretnélek! Csókod rohama…
Vecsés, 2023. február 27. - Kustra Ferenc József
Elhagytál-elmentél, de hova…
Vágylak, még vagy Múzsám…
Ó, még nincs más Múzsám!
Te vagy a Múzsám, nem lehet más…
Hittem én, hogy szerettük egymást
Igaz, bezártalak, nem volt mást…
Vágylak, emlék enyém!
Nincsen új kezdemény…
Még múzsám vagy, nem keresek mást…
Mindig csak rád gondolok, Ditta!
Magányomnak erős sodrása…
Te vagy nekem élet,
Lelkem, nem húz féket…
Szeretnélek! Csókod rohama…
Vecsés, 2023. február 27. - Kustra Ferenc József
Fény cikázik a fák lombjai között.
Már ősz van, a sok gólya elköltözött.
A medvék téli nyughelyet keresnek,
A vaddisznók még makkért verekszenek.
A pókok meg kövérek, jól megnőttek,
Szakadt a hálójuk, ujjat nem szőnek.
Cseresznyefánk levele rozsdásodik,
Sőt, mi több már el is kezdte és hullik.
Minden elmúlás, új élet kezdete,
Mindennek van talán saját gyereke.
Elmúlt a nyár és itt van, megjött az ősz,
Hamar támad a tél… ő itt lesz és bősz.
Vecsés, 1999. szeptember 25. – Kustra Ferenc József
Már ősz van, a sok gólya elköltözött.
A medvék téli nyughelyet keresnek,
A vaddisznók még makkért verekszenek.
A pókok meg kövérek, jól megnőttek,
Szakadt a hálójuk, ujjat nem szőnek.
Cseresznyefánk levele rozsdásodik,
Sőt, mi több már el is kezdte és hullik.
Minden elmúlás, új élet kezdete,
Mindennek van talán saját gyereke.
Elmúlt a nyár és itt van, megjött az ősz,
Hamar támad a tél… ő itt lesz és bősz.
Vecsés, 1999. szeptember 25. – Kustra Ferenc József
(anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Szeretnék veled a Nap felé nézni s mindezt mindennap átélni!
Szeretnék veled együtt aludni, ez örök időkig átélni…
Szeretnék veled a Nap felé nézni s mindezt mindennap átélni!
Szeretnék veled, a lét homályába elmerülni, így szeretet… megismerni.
Szeretnék veled együtt ébredni, és igy veled élő világot fölismerni…
Szeretnék veled, a lét homályába elmerülni, így szeretet… megismerni.
*
(HIQ trió, a haiku láncvers eszmeisége alapján!)
Érezném
Érintésedet.
Boldogság.
*
Meglátnám
Veled, mily’ gyönyör.
Boldogság.
*
Oly’ sokat
Jelentesz nekem.
Boldogság.
Vecsés, 2023. szeptember 13. – Kustra Ferenc József- Íródott: romantikus, alloiostrofikus versben.
Szeretnék veled a Nap felé nézni s mindezt mindennap átélni!
Szeretnék veled együtt aludni, ez örök időkig átélni…
Szeretnék veled a Nap felé nézni s mindezt mindennap átélni!
Szeretnék veled, a lét homályába elmerülni, így szeretet… megismerni.
Szeretnék veled együtt ébredni, és igy veled élő világot fölismerni…
Szeretnék veled, a lét homályába elmerülni, így szeretet… megismerni.
*
(HIQ trió, a haiku láncvers eszmeisége alapján!)
Érezném
Érintésedet.
Boldogság.
*
Meglátnám
Veled, mily’ gyönyör.
Boldogság.
*
Oly’ sokat
Jelentesz nekem.
Boldogság.
Vecsés, 2023. szeptember 13. – Kustra Ferenc József- Íródott: romantikus, alloiostrofikus versben.
A teremtés szentséges!
A mikéntje...embernek kétséges.
Meglehet, Éva az elsődleges,
S tán a biblia téves...
Ádám szerepköre csak kicsit ékes ,
A Nő mellett szinte mellékes...
És nem az alma a vétkes...
Isten szeretetteljes,
Bosszút nem áll...kegyelemteljes!
Földanya csodákra képes.
Édenfényességes
Az univerzum magzat-vizes
Kincse. Szerető, anya-méhes,
Egyetlen élet-teremtő kékes!
Itt az ember csak béres!
Tetteivel kártékony- részes,
Természetnek rémes!
A mikéntje...embernek kétséges.
Meglehet, Éva az elsődleges,
S tán a biblia téves...
Ádám szerepköre csak kicsit ékes ,
A Nő mellett szinte mellékes...
És nem az alma a vétkes...
Isten szeretetteljes,
Bosszút nem áll...kegyelemteljes!
Földanya csodákra képes.
Édenfényességes
Az univerzum magzat-vizes
Kincse. Szerető, anya-méhes,
Egyetlen élet-teremtő kékes!
Itt az ember csak béres!
Tetteivel kártékony- részes,
Természetnek rémes!
Színezett forma,
Festmény születik éppen...
Talán művészi.
Vászonra kenve,
Felszínre lélekből tör.
Biztos kéz vezet.
Paletta tarka,
Finomra keverés szép...
Kép harmonikus.
Jó meglátás kell,
Részlet fontos tényező.
Sokaknak élmény.
Forma a színben,
Finom részlet metszésbe.
aranyat érő!
Vásznon él a kép,
Színekben. Ha sikerült...
Egy kis öröklét.
Dunatőkés, 2024. június 22. - íródott: senrjú csokorban.
Festmény születik éppen...
Talán művészi.
Vászonra kenve,
Felszínre lélekből tör.
Biztos kéz vezet.
Paletta tarka,
Finomra keverés szép...
Kép harmonikus.
Jó meglátás kell,
Részlet fontos tényező.
Sokaknak élmény.
Forma a színben,
Finom részlet metszésbe.
aranyat érő!
Vásznon él a kép,
Színekben. Ha sikerült...
Egy kis öröklét.
Dunatőkés, 2024. június 22. - íródott: senrjú csokorban.
Hőáradat leng,
Ring a dús búzamező,
Kenyérérlelő!
Magból áradt szeretet,
Arany kincs mi megetet!
Kalász beérett,
Indul a dicső menet.
Áldott aratás!
Magtár telik étellel,
Hálás ember ünnepel!
Finom kenyérnél
Nincs jobb. Égi táplálék.
Méltatlan-becsült!
Jézus kenyeret osztott,
Új Hit-életet adott.
Ring a dús búzamező,
Kenyérérlelő!
Magból áradt szeretet,
Arany kincs mi megetet!
Kalász beérett,
Indul a dicső menet.
Áldott aratás!
Magtár telik étellel,
Hálás ember ünnepel!
Finom kenyérnél
Nincs jobb. Égi táplálék.
Méltatlan-becsült!
Jézus kenyeret osztott,
Új Hit-életet adott.
Ömlik a folyó,
Parton túl nyaldos vize.
Árvízveszély van.
Áradat sodor szennyet,
Mit kultúra teremtett!
Parton túl nyaldos vize.
Árvízveszély van.
Áradat sodor szennyet,
Mit kultúra teremtett!
Esti számadás…
A lélekben is vannak csiszolatlan, jaj, zordon gránitkövek,
Én, mint a rabszolgám, ennek csak hátsó lépcsőjére léphetek.
Mérleg nyelve billeg, hol erre, hol arra,
Részben, rajtad múlik, milyen a tartalma.
Hogy miként látod visszanézve, magadba.
Ami elmúlt, az már elmúlt, az maga a történelem,
Hogy most mit gondolsz a voltodról, csak maga a vélelem.
Az esti lámpafénynél, az értékelő feladat adott,
Számítgassál, emlékekkel, hogy élet milyen volt, mit adott.
A lemenő Nap, bíboros szép fényében.
A vöröslő és alaktalan felhőben
Csodálkozva, mit írsz a számvetésedben?
Este valahogy tán' könnyebb visszaemlékezni,
Nem látsz mindent, ezért, így a múltba elmerülni.
Sikerült-e mérleg nyelvét egyensúlyba hozni?
Tudjad, hogy a saját főkönyvi összeged, neked már megmarad,
Bár még kutya is ugat, a tevekaraván… már, lassan halad.
Vecsés, 2015. július 27. – Kustra Ferenc József
A lélekben is vannak csiszolatlan, jaj, zordon gránitkövek,
Én, mint a rabszolgám, ennek csak hátsó lépcsőjére léphetek.
Mérleg nyelve billeg, hol erre, hol arra,
Részben, rajtad múlik, milyen a tartalma.
Hogy miként látod visszanézve, magadba.
Ami elmúlt, az már elmúlt, az maga a történelem,
Hogy most mit gondolsz a voltodról, csak maga a vélelem.
Az esti lámpafénynél, az értékelő feladat adott,
Számítgassál, emlékekkel, hogy élet milyen volt, mit adott.
A lemenő Nap, bíboros szép fényében.
A vöröslő és alaktalan felhőben
Csodálkozva, mit írsz a számvetésedben?
Este valahogy tán' könnyebb visszaemlékezni,
Nem látsz mindent, ezért, így a múltba elmerülni.
Sikerült-e mérleg nyelvét egyensúlyba hozni?
Tudjad, hogy a saját főkönyvi összeged, neked már megmarad,
Bár még kutya is ugat, a tevekaraván… már, lassan halad.
Vecsés, 2015. július 27. – Kustra Ferenc József
Esik az eső, de csöndesen,
Hallom, hogy kopog a flaszteren.
Időnként meg dézsából öntik,
Néha annyi van, hogy kiömlik.
Budapest, 1998. április 19. – Kustra Ferenc József
Hallom, hogy kopog a flaszteren.
Időnként meg dézsából öntik,
Néha annyi van, hogy kiömlik.
Budapest, 1998. április 19. – Kustra Ferenc József
Esik a tavaszi eső,
Vizes az út.
Ettől szép erdő, mező,
Téli kiút.
Zöldül erdő és árokpart,
Vizes a fű.
Időjárás hozza tavaszt,
Ez már nem mű.
Budapest. 1998. április 18. – Kustra Ferenc József
Vizes az út.
Ettől szép erdő, mező,
Téli kiút.
Zöldül erdő és árokpart,
Vizes a fű.
Időjárás hozza tavaszt,
Ez már nem mű.
Budapest. 1998. április 18. – Kustra Ferenc József
(leoninus)
A harcmezőn egyem utolsó kenyerem… de hazám ne legyen akkora, mint tenyerem!
Ha elbukok, volt értelme, védtem kócos szeretőt, fegyverrel állok majd Isten előtt…
Bizonytalanok mostanság az órák, meg még a (bár miért?) burkoltan titkos holnapok,
De nagyon gyűlölőm, hogy csak satnyulón várakozok, menni akár, inkább készen vagyok…
Puskacsövembe virágot tűz magyar leány, csillag alatt vágyik rám... őszi éjszakán!
Vecsés, 2023 január 7. – Kustra Ferenc József – íródott: Sértő Kálmán (1910-1941) azonos c. verse átirataként.
A harcmezőn egyem utolsó kenyerem… de hazám ne legyen akkora, mint tenyerem!
Ha elbukok, volt értelme, védtem kócos szeretőt, fegyverrel állok majd Isten előtt…
Bizonytalanok mostanság az órák, meg még a (bár miért?) burkoltan titkos holnapok,
De nagyon gyűlölőm, hogy csak satnyulón várakozok, menni akár, inkább készen vagyok…
Puskacsövembe virágot tűz magyar leány, csillag alatt vágyik rám... őszi éjszakán!
Vecsés, 2023 január 7. – Kustra Ferenc József – íródott: Sértő Kálmán (1910-1941) azonos c. verse átirataként.
Rám esteledik, éjszaka jön, mint langyos végtelen
És majd a sötétben úgy érzem, lelkem tehetetlen.
Fölszívom magamat, belül érzek egy finom rezgést,
Reggel majd a felkelő naptól várom az ébresztést.
De azt ki tudja megmondani, mit hozhat a holnap?
És ha nem lesz jó, akkor várjam, mi lesz majd hatodnap?
Vecsés, 2014. április 8. -Kustra Ferenc József
És majd a sötétben úgy érzem, lelkem tehetetlen.
Fölszívom magamat, belül érzek egy finom rezgést,
Reggel majd a felkelő naptól várom az ébresztést.
De azt ki tudja megmondani, mit hozhat a holnap?
És ha nem lesz jó, akkor várjam, mi lesz majd hatodnap?
Vecsés, 2014. április 8. -Kustra Ferenc József
Életmúlás…
Csodaszép, csendes tajtékszínű a nap,
Üstökét megragadjuk, mondá a pap.
Makacskodni, hőzöngeni nem szabad,
Mert az élet mellettünk csak elszalad.
Nehogy hamis útra tévedj, menj tovább,
Látod, hogy erdő… kerülj kicsit odább.
Hínárba, ha belekeveredsz, jó kilábalni
Az életet így lehetőleg jónak átírni.
Kontrolláld életed, s esztendő nem múlik hiába,
Légy te okos, önmagaddal ne keveredj vitába.
Ha bomba robban, vad és gyors szilánkok röpködnek,
Elrontott életűek, már hiába köpködnek…
Budapest, 2013. szeptember 2. – Kustra Ferenc József
Csodaszép, csendes tajtékszínű a nap,
Üstökét megragadjuk, mondá a pap.
Makacskodni, hőzöngeni nem szabad,
Mert az élet mellettünk csak elszalad.
Nehogy hamis útra tévedj, menj tovább,
Látod, hogy erdő… kerülj kicsit odább.
Hínárba, ha belekeveredsz, jó kilábalni
Az életet így lehetőleg jónak átírni.
Kontrolláld életed, s esztendő nem múlik hiába,
Légy te okos, önmagaddal ne keveredj vitába.
Ha bomba robban, vad és gyors szilánkok röpködnek,
Elrontott életűek, már hiába köpködnek…
Budapest, 2013. szeptember 2. – Kustra Ferenc József
Demokrácia nincs, az mese, nem létezik
És aki valamiért másként vélekedik,
Eszmepillangót üldöz a hálójával.
Birkóznia kell a saját korlátjával.
De! Jut eszembe, egy helyen mégis van,
A színházban a színpadon, ott biz’ van!
Ott előre megírva, megvalósulnak álmok,
Kultúrában gondolkodók ezért oda vágyók…
Vecsés, 2014. január 25. -Kustra Ferenc József
És aki valamiért másként vélekedik,
Eszmepillangót üldöz a hálójával.
Birkóznia kell a saját korlátjával.
De! Jut eszembe, egy helyen mégis van,
A színházban a színpadon, ott biz’ van!
Ott előre megírva, megvalósulnak álmok,
Kultúrában gondolkodók ezért oda vágyók…
Vecsés, 2014. január 25. -Kustra Ferenc József
Ezek is csak a vízióim?
Viharban érik jó idő!
Selyemből jó a szemfedő.
Ha meg ideér az ősz, vége a nyárnak!
Öregség ne legyen útja, csorgó nyálnak.
Ha télen síkos a jég, kínos, hogy csúszik!
Élet maradjon egyben, nem jó, ha mállik.
Ma már főképp a lány „szereti” a fiút.
Most én gondolkozok! Ezekből van kiút?
A túlzott kegyelem, kiszolgáltatottságot hoz!
A „nem gondolkozás”, páratlan bajokat okoz…
Vecsés, 2013. augusztus 16. - Kustra Ferenc József
Viharban érik jó idő!
Selyemből jó a szemfedő.
Ha meg ideér az ősz, vége a nyárnak!
Öregség ne legyen útja, csorgó nyálnak.
Ha télen síkos a jég, kínos, hogy csúszik!
Élet maradjon egyben, nem jó, ha mállik.
Ma már főképp a lány „szereti” a fiút.
Most én gondolkozok! Ezekből van kiút?
A túlzott kegyelem, kiszolgáltatottságot hoz!
A „nem gondolkozás”, páratlan bajokat okoz…
Vecsés, 2013. augusztus 16. - Kustra Ferenc József
Ha_____ már itt a május,
Akkor_____a nyár, kezdő
Májusban____meleg van,
Orgona nyilt____illat
Kedvenc lilában___leng.
Ha______jó túra idő
Égbolt_____hátizsákkal,
Kéken ég,____uzsival,
Nyugalmat ad___borral
Megindulhatunk___most!
Ha______Közben eső lesz,
Akkor____jól megázunk
Borulás________vízes haj,
Lép föl égen______nedves
Napsütés már nincs___ég.
Vecsés, 2023. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott: 3 tagos ikerapevában.
Akkor_____a nyár, kezdő
Májusban____meleg van,
Orgona nyilt____illat
Kedvenc lilában___leng.
Ha______jó túra idő
Égbolt_____hátizsákkal,
Kéken ég,____uzsival,
Nyugalmat ad___borral
Megindulhatunk___most!
Ha______Közben eső lesz,
Akkor____jól megázunk
Borulás________vízes haj,
Lép föl égen______nedves
Napsütés már nincs___ég.
Vecsés, 2023. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott: 3 tagos ikerapevában.
Színes lélek-foton
Kitárt ablakomon
Áramlik.
Hozzád repül innen,
Téged erősítsen...
Szeretet.
Megfeszült gondolat
Szorítja torkomat.
Hiányzol!
Távolság...karma tép,
A nap hiába szép.
Fájdalmas!
Te vagy másik felem,
Ha nem lehetsz velem...
Gyötrelem!
Várom már...érkezzél,
Múljon a hideg tél.
Felhevíts!
Kitárt ablakomon
Áramlik.
Hozzád repül innen,
Téged erősítsen...
Szeretet.
Megfeszült gondolat
Szorítja torkomat.
Hiányzol!
Távolság...karma tép,
A nap hiába szép.
Fájdalmas!
Te vagy másik felem,
Ha nem lehetsz velem...
Gyötrelem!
Várom már...érkezzél,
Múljon a hideg tél.
Felhevíts!
Gólya kelepel,
Fiókák kerepelnek.
Kéményes idill.
Három fiókát
Békés nyugalom ölel.
Hős gólya őrt áll!
Gólya kard-csőre
Kicsik védelmezője.
Szülő-szeretet!
Szép gólya család,
Hűségnek mintaképe.
Ember tanulhat!
Gólyák szerelme
Egy életre szóló nász.
Rendíthetetlen!
Dunatőkés, 2024. május 26.
Fiókák kerepelnek.
Kéményes idill.
Három fiókát
Békés nyugalom ölel.
Hős gólya őrt áll!
Gólya kard-csőre
Kicsik védelmezője.
Szülő-szeretet!
Szép gólya család,
Hűségnek mintaképe.
Ember tanulhat!
Gólyák szerelme
Egy életre szóló nász.
Rendíthetetlen!
Dunatőkés, 2024. május 26.
Hős voltál nekem.
Frontot, fogságot jártál.
Becsület-lovag!
Tisztesség példa,
Család mindenekelőtt.
Rendíthetetlen.
Rég mentél...jöttem.
Lelked kezembe tetted.
Szívembe zártam!
Utad már égi,
Árnyékod mellettem jár.
Áldott légy apám.
Istenhez szólok...
Anyámmal ott vártok rám.
Mind otthon leszünk.
(Emlékezés - apák napjára)
Frontot, fogságot jártál.
Becsület-lovag!
Tisztesség példa,
Család mindenekelőtt.
Rendíthetetlen.
Rég mentél...jöttem.
Lelked kezembe tetted.
Szívembe zártam!
Utad már égi,
Árnyékod mellettem jár.
Áldott légy apám.
Istenhez szólok...
Anyámmal ott vártok rám.
Mind otthon leszünk.
(Emlékezés - apák napjára)
Szökkenő őzek,
A rétet járják éppen,
Terített asztal.
Határnak éke csordák,
A látványt így fokozzák.
Kis gidák nőnek,
Legelők bőségesek.
Édeni vidék.
Őzcsemeték vígságban,
Biztonság a csordában.
Őz sereg inal,
Zajra megiramodott.
Fedő erdő véd.
Kecses és félénk állat,
Veszélyessé is válhat.
Elegancia,
Báj minden mozdulatban.
Mezei balett.
Ingyen műsort figyeltem,
Szép látványnak örültem.
Dunatőkés, 2024. június 22.
A rétet járják éppen,
Terített asztal.
Határnak éke csordák,
A látványt így fokozzák.
Kis gidák nőnek,
Legelők bőségesek.
Édeni vidék.
Őzcsemeték vígságban,
Biztonság a csordában.
Őz sereg inal,
Zajra megiramodott.
Fedő erdő véd.
Kecses és félénk állat,
Veszélyessé is válhat.
Elegancia,
Báj minden mozdulatban.
Mezei balett.
Ingyen műsort figyeltem,
Szép látványnak örültem.
Dunatőkés, 2024. június 22.
