Versek
Témakörök szerint
Szerelem (176)
A nap verse
. . .
A boldogságot nem lehet ajándéka kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni.
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet
És sok-sok önzetlen szeretetet.
Legújabb versek
« Első oldal
1
...
of
287
A Kisvejkei hegy tetőn betakar lassan már minket
a dér csípte fátylával a tél.
Sajnos már északról hegedül a hideg szél.

A múltunk meghalt,
és mindent el temetett.
A jelen sírva sóhajt,
és várja a feleletet.

A jövő pedig mélyen alszik,
szenderegve inogva áll.
Hiába végtelen,
zajos és virágos a határ.

Majd el múlik a gyász ha jön a kikelet.
Fel ébreszti a szendergően alvó szíveket.
Ebben a cudar világban csak te vagy,aki hozzám tartozol.
Ha igaz szerelemmel szeretsz,
akkor sohasem kárhozol.

A mozdulatlan görnyedő csendben,
csüngnek az égen a csillagok.
Elmélázva nézek a földre,
hogy milyen boldogtalan vagyok...
Beküldő: Debreceni Zoltán
A nap még fel sem jött az égre,
Kisvejkén gyümölcsöt szüretel a falu népe.
A gyümölcsösben a sárga barackok,
szinte csilingelnek az ágakon.

Mind a kismadár szépen a vödörbe szállanak.
Az égről melegen süt le a nap barackfára,
harminc fok meleg is lehet a fa árnyékába.
Itt szedik a gyümölcsöt a lányok.

Dacolnak a meleggel hiába a nap melegen süt le rájuk.
Barackot szedi a fa tetejéről egy beteg hosszú hajú lány.
Ott dolgozik betegen a magas létra legfelső fokán.

Dél körül járhat az idő.
Szól a fiatal gazda mosolyogva:emberek ebéd idő!
A lányok és emberek ülve ebédelnek.
Ebédelés közben vicceket mesélnek és jókat nevetnek.

A fiatal gazda meg élhetett vagy húsz telet..
Már ő birtokolja ezt a hatalmas nagy kertet.
A munkából neki is jut elég,
késő estig dolgozik a megélhetéséért...
Beküldő: Debreceni Zoltán
Szinte hallom a hangod mit beszél,
pedig csak az erdőben a lágy szellő zenél.
A nyárfásban sokat jártam itt veled,
azért ide csal hozzám a képzelet.

Alig várom,hogy megérintsen a két kezem,
és magadhoz ölelj kedvesem.
Olyan gyorsan dobog a szívem,ha rád gondolok.
Behunyom a szemem,
és nem tudom.
Hogy ébren vagyok e,
vagy csak Hajdúbagoson rólad álmodok!?
Beküldő: Debreceni Zoltán
A Berettyó folyó partján állok,
gondolkozom és csöndben elmélázok.
Lábam alatt folyik a homok,
a fejembe hullámzik a sok sok emlék és a gondolat.

Már régen elmosódtak a nyomok,
de a szívemnek parancsolni nem tudok.
Mindig csak rád gondolok.

A ragyogó nap az égen szép érzéseket sugároz és üzen a máról,
rád gondolok és látlak lehetsz te bárhol.
A parton könnyes szemmel lopást lesem,
milyen boldogan sétálnak a párok,
olyan rossz,hogy én csak a keserű bánattal,
egymagamba járok.

Unottan pereg le a levél a fáról.
Láthatatlan is látlak lehetsz te bárhol.
Gondolatban átölel a karod,
ez csak vágyó pillantás tudom,
hogy ott te is ezt akarod.

Érezlek kiáltok,
és hívlak a távolból.
Hiába nem akarom már,
de akkor is sírok érted,
lehetsz te Kisvejkén bárhol...
Beküldő: Debreceni Zoltán
A messzeségből üzenem gyermekeim nektek,hogy titeket nagyon szeretlek.
Fáj a lelkem mert benneteket csak nagyon keveset ölellek.
Tudom ti tudjátok,hogy sokat gondolok a messzeségben rátok.
Hiszen nektek mindig én leszek a szerető édes apátok.

Ha látom örültök,
és boldogok vagytok.
Nekem olyankor nem fáj semmi.
Beteg két karom ha átölelhetne titeket,
nem bánthatna benneteket a világon senki.

Beküldő: Debreceni Zoltán