Versek
Témakörök szerint
Szerelem (176)
A nap verse
Menj tovább


Hűvös alkonyatkor téged vártalak,
szürke félhomályban láttam arcodat.
Zúgó őszi szélben hallom hangodat,
míg elsöpri szél,és semmim sem marad.

Szemed színére csak úgy emlékszem már,
mint az őszi ég,mely ködbe hajlik át.
Hangod se hallom,csak ha zúg a szél,
suttogó morajként emlékemben él.

Hívlak, s te nem felelsz,régen messze jársz,
por lepte be már a lábaid nyomát.
Eredj csak messzire!Nem várok tovább!
hajszold az álmaid!Menj csak,menj tovább.

Legújabb versek
« Első oldal
1
...
of
287
A Kisvejkei hegy tetőn betakar lassan már minket
a dér csípte fátylával a tél.
Sajnos már északról hegedül a hideg szél.

A múltunk meghalt,
és mindent el temetett.
A jelen sírva sóhajt,
és várja a feleletet.

A jövő pedig mélyen alszik,
szenderegve inogva áll.
Hiába végtelen,
zajos és virágos a határ.

Majd el múlik a gyász ha jön a kikelet.
Fel ébreszti a szendergően alvó szíveket.
Ebben a cudar világban csak te vagy,aki hozzám tartozol.
Ha igaz szerelemmel szeretsz,
akkor sohasem kárhozol.

A mozdulatlan görnyedő csendben,
csüngnek az égen a csillagok.
Elmélázva nézek a földre,
hogy milyen boldogtalan vagyok...
Beküldő: Debreceni Zoltán
A nap még fel sem jött az égre,
Kisvejkén gyümölcsöt szüretel a falu népe.
A gyümölcsösben a sárga barackok,
szinte csilingelnek az ágakon.

Mind a kismadár szépen a vödörbe szállanak.
Az égről melegen süt le a nap barackfára,
harminc fok meleg is lehet a fa árnyékába.
Itt szedik a gyümölcsöt a lányok.

Dacolnak a meleggel hiába a nap melegen süt le rájuk.
Barackot szedi a fa tetejéről egy beteg hosszú hajú lány.
Ott dolgozik betegen a magas létra legfelső fokán.

Dél körül járhat az idő.
Szól a fiatal gazda mosolyogva:emberek ebéd idő!
A lányok és emberek ülve ebédelnek.
Ebédelés közben vicceket mesélnek és jókat nevetnek.

A fiatal gazda meg élhetett vagy húsz telet..
Már ő birtokolja ezt a hatalmas nagy kertet.
A munkából neki is jut elég,
késő estig dolgozik a megélhetéséért...
Beküldő: Debreceni Zoltán
Szinte hallom a hangod mit beszél,
pedig csak az erdőben a lágy szellő zenél.
A nyárfásban sokat jártam itt veled,
azért ide csal hozzám a képzelet.

Alig várom,hogy megérintsen a két kezem,
és magadhoz ölelj kedvesem.
Olyan gyorsan dobog a szívem,ha rád gondolok.
Behunyom a szemem,
és nem tudom.
Hogy ébren vagyok e,
vagy csak Hajdúbagoson rólad álmodok!?
Beküldő: Debreceni Zoltán
A Berettyó folyó partján állok,
gondolkozom és csöndben elmélázok.
Lábam alatt folyik a homok,
a fejembe hullámzik a sok sok emlék és a gondolat.

Már régen elmosódtak a nyomok,
de a szívemnek parancsolni nem tudok.
Mindig csak rád gondolok.

A ragyogó nap az égen szép érzéseket sugároz és üzen a máról,
rád gondolok és látlak lehetsz te bárhol.
A parton könnyes szemmel lopást lesem,
milyen boldogan sétálnak a párok,
olyan rossz,hogy én csak a keserű bánattal,
egymagamba járok.

Unottan pereg le a levél a fáról.
Láthatatlan is látlak lehetsz te bárhol.
Gondolatban átölel a karod,
ez csak vágyó pillantás tudom,
hogy ott te is ezt akarod.

Érezlek kiáltok,
és hívlak a távolból.
Hiába nem akarom már,
de akkor is sírok érted,
lehetsz te Kisvejkén bárhol...
Beküldő: Debreceni Zoltán
A messzeségből üzenem gyermekeim nektek,hogy titeket nagyon szeretlek.
Fáj a lelkem mert benneteket csak nagyon keveset ölellek.
Tudom ti tudjátok,hogy sokat gondolok a messzeségben rátok.
Hiszen nektek mindig én leszek a szerető édes apátok.

Ha látom örültök,
és boldogok vagytok.
Nekem olyankor nem fáj semmi.
Beteg két karom ha átölelhetne titeket,
nem bánthatna benneteket a világon senki.

Beküldő: Debreceni Zoltán