Versek » Hiányzol versek
« Első oldal
1
Idő    Értékelés
Bádogbögrét tartok a kezemben.
Viseltes, régi darab.
A nagyapámé volt,
s Őt annyira szerettem!
Még most is látom,
ahogy iszik belőle,
és felnéz, vajon én kérek-e.

Zavartan álltam az ajtónál,
és nem tudtam, mit tegyek.
Hisz nem szerettem a teát.
De ezt Ő kínálta!
S amit a nagypapám ad,
az csak jó lehet.

Odamentem hát elé,
és nyúltam volna a bögréért.
De Ő a számhoz emelte,
míg a másik kezét az állam alá tette.

...és ittam egy nagy kortyot.
Kesernyés volt, szinte fekete.
Éreztem a bögrén,
hogy nagyapának megremeg a keze.
S a szeme olyan furcsa lett,
másként ragyogott.
Átöleltem, és mélyen beszívtam
a papámról jövő teaillatot.

A bádogbögrét tartom a kezemben.
Szeretném látni nagyapát.
Jó lenne megmondani neki,
hogy már szeretem a teát.
Beleöntöm...
épp olyan fekete és kesernyés,
ahogyan Ő szerette.

2017. február 24.
Beküldő: Polgár Olga
Aki a bűnöm volt
akit dugdostam
magam elől is
akit szűkölve takartam
aki lidérc volt mégis
akit tört rácsok mögött
is akartam
akit szerettem
azzal álmodtam az éjjel

Egyszer már visszajött
hozzám egy lázas
éj sötétjében
egy álom volt csupán
akkor is
szoknyája lobbant
ahogy levetette
én csókoltam őt
kifulladásig
mindenütt
ahogy karjaimba vettem

Megtörtént ami
sohasem
szép asszonyteste
fölém magasodott amikor
vége volt s mielőtt eltünt
még gyönyörködhettem
benne
ujjongó hangjai
lázas ziháló janongásai
mint parázna angyalok
ébredésemig
kószáltak felettem
Beküldő: Sz.Vili
Egy piros foltos kék pillangó szállt felettem éjjel,
Tenyerembe zuhant akár egy pihe...
Magával ragadott ahogy suhant pirosas fénnyel...
Éreztem oly hatalmas a szíve...

Tenyeremre szállva a kicsi lélek,
Elragadva nézett....
Én elmosolyodtam mosolyán..s hirtelen minden kékbe borult...
Hatalmas szél jött elvitte őt...ekkor a fájdalom szívembe szorult...


Ha hiányzom pillangó itt leszek neked,
Ha kell kedvesed...ha kell barátod leszek !
S mit ne feledj mindig gondolok rád...
Jobban hiányzol mint valaha gondolnád....

Chekakri Jázmina
Beküldő: Chekakri Jázmina
Búsan ballagok a Hajdúbagosi legelő közepén.
Szememet tele fúja homokkal a nyári szél.
Nyári szél ha egy picit is szeretnél.
A kedvesemet fújnád elém.

Az én kedvesem szép sudár leány.
Olyan szép mint a réten a legszebb virág.
Szépen járja,hogyha táncol.
A két szeme mikor rám néz,
a boldogságtól szinte lángol.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Késő éjszaka a szívem egyre fájdalmasabban dobban.
Szeretném feledni,
de nem tudom,
mert mindig mellettem van gondolatban.
Róla írok könnyes szemekkel.
Rágondolok közben szívemmel lelkemmel.

Minden érintését képzeletben érzem.
Érzem ahogy simogat a korom sötétségben.
Teljesen sötét az éjjel,
s én nagyon magányos vagyok.
A magas égre tekintek s közben rágondolok.
Beküldő: Debreceni Zoltán