Versek » Szerelem versek
« Első oldal
1
...
of
36
Idő    Értékelés
Térdre hullva hódolok
csodáid előtt
Kiálts fel ! égek !
Bőrömön érdesre szikkadt a láz
Kirepedezett számon
És szememből cseppenként
hull a vérem
Mint a könnyek !
Így akarlak !
Idegeim lázas
vágyat vernek
Gyönyörű
asszony-testedért
lázasan didergek
de messze vagy !
és én is messze vagyok
és távoli a képed
csak a vágy van itt
lázasan verdes teérted
s lüktet ,mint ereimben a vér
és odafönt a csillagok

Jaj ! bársony ruhádban
szeretnélek !
Bársony ruhádból
kibontanálak !
bársony és a selymek
hullanának
és hullanának rólunk is
minden vásznak
még a falakból is
bársony lenne
mert a fal is tudná,
hogy téged várlak

Itt messziről
gyönyörűm
a melledre vágyom
megvert, megáldott
képzeletemmel
egy kétségbeesett
szorításra
egy kitárt karú ölelésre
egy hajnali ringatózásra
íme térdre hullva
kinyújtott
kezemmel kérve
hódolok a csodáid előtt
szoríts magadhoz !
ölelj szorosan !
mielőtt az élet véget érne
Beküldő: Sz. Vili
A bűnöm vagy
Dugdoslak magam elől is
Szűkölve takarlak
De lidérc vagy
Tört rácsaim mögül kilépsz
És újra akarlak

Tiltás, menekvés meg nem állít
Virrasztva érted dideregnek
Holdfény-karcolta éjszakáim
És kicserepesedett számon lüktet
a láz , a hiányod

Szégyenemben
már felkiáltok
S percről percre
Magamat verve , sírva ,
siratva és kéregetve
Várlak
Kínlódva hívlak, kutatlak
A bűnöm vagy,
Jaj eleven lidércem
hiába űzlek, hiába takarlak.
Beküldő: Sz.Vili
Ha aranysárga napfényben fürdik nappal a határ,
Éjjel a hegyek közt a hold botorkál.
Kis szobádban a társad csak a szomorú magány.
Mondd galambom néha eszedbe jutok, gondolsz-e reám?

Ha éjfélkor néhány ragyogó csillag ablakodon szomorúan néz be rád.
A hold könnyes szemekkel kíván neked szép jó éjszakát.
Mondd kedves néha eszedbe jutok,
gondolsz-e rám?

Ha sírva simogat a zöldellő réten a fáradt szél,
a patak arcodra tükrözi fénylő sugarát.
Mondd a füzes patak partján Kisvejkén eszedbe jutok kedves,
gondolsz-e néha reám?

Ha a völgy szép ölén,
ámulsz a sok vadvirágok ezer színén,
és hallod a gyümölcsfák keserű suttogó szavát.
Mondd édes eszedbe jutok, gondolsz-e néha reám?

Ha bánattal összetörik teljesen az árva szívedet.
Nem vigasztal meg senki tégedet.
Legbelül a lelked nagyon fáj.
Mondd néha eszedbe jutok kedves,
a messzeségből szívből gondolsz-e reám?
Beküldő: Debreceni Zoltán
Hajdúbagoson céltalanul némán bolyongok a lassan sárgulni készülő nyárfák alatt.
Az égből nagy cseppekben esik rám az eső,
lábam alatt zizzen a földre lehullott avar.
Az emlékeid jutnak eszembe ami mélyen felkavar.

A bús arcomon érzem a csókod ízét.
Amit állandóan ver a sors,
fák között pedig a csendes eső.
Képzeletben mellettem vagy látom az arcodat, látom a vidám mosolyt az ajkad szögletén.
Megakarlak simogatni,
de arcod hirtelen eltűnik mert esőt fúj szemembe a szél.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Emlékszel fényes őszi este volt az égen ragyogott a hold.
Kányai fogadóban a távolban egy ismerős szép melódia szólt.
Felettünk az égen ragyogtak a sok-sok fényes csillagok.
Akkor minden olyan szép volt azt hittem álmodok.

Akkor először ott éreztem.
Hogy szerelem és boldogság nélkül semmi az életem.
A szerelem érzése teljesen át járta szívemet lelkemet.
Észre sem vettem,hogy a válladon az örömtől nevetek.

Nem felejtem el soha azt a gyönyörű Kékestetői őszi éjszakát.
Amikor először hallhattam szívemben a szerelem lágy szavát.
Amikor boldogság és öröm töltötte be a lelkemet.
Még akkor tudtak engedelmeskedni és szívből szeretni az emberek.
Beküldő: Debreceni Zoltán