Versek » Élet versek
« Első oldal
1
...
of
102
Idő    Értékelés
1.

Zápor,
zápor
zuhogó
villámok
között
állok

ökölnyi
cseppek
esnek
tisztára
mosnak
összevernek

2.

A házak közt kóbor
macska ténfereg
s tarkómon
mint hideg
lámpafény
az éjszaka
messzi csillagai
fénylenek

a gyorsuló idő
hurcol szekerén
s meleg éji szélben
lélegzik a csönd

Hiányod
sustorog a fákon,
átölel, mint az álom
s hintázik odafönt
Beküldő: Sz.Vili
Kutya sem törődik veled,
Te sem vársz már senki másra.
Álmodból rázod fel magad,
Fittyet hányva a világra.

Mindig túlléped a határt
A célpontot elhibázod,
Könnyű kérdésre merengőn
Bámulod a délibábot.

Annak idején egy ember
Éppen többre vitte volna.
Kain, bár megölte Ábelt,
Életét földön futotta.

Reménynek hitte a napot,
Akár pillangó szárnyait.
Halványan derengő fényben
Álmodta ember vágyait.

Sűrűn osztva a lapokat
Pörög az élet, úgy rohan,
S ha sorsod lehunyná szemét,
Pirkadni új hajnalt fogan.

S bár fény ragyog a sírodon,
S végzeted nem lesz mostoha,
Fejfádat benőtte a múlt,
Neved sincs, nem is lesz soha.

2015. május 7.
Beküldő: Virginás András
A Holt-tenger dús illatában,
sötétkékben úszó éjszakán,
Mahérusz hegy felől fény dereng,
ahol az ítélet vára áll.

Árnyak, lángok lobognak díszben,
s színjátszó, lehelet hétfátyol,
lüktető ritmusra kígyózó
szelíd vadság, eleven álom.

Örvénybe ringó lázas csípő
a gerjedő atmoszférában,
rezgések, lebegő ábrándok,
s meztelenségbe hulló vágyak.

Hamvas, karcsú nő tárul elő,
ahogy Hold az Űr mélységében,
átható kék szemek, s leomló
hosszú haj, selyme mint az ében.

Egy féltő gyermek, kinek bűnös
rombolja anyja házasságát,
s igaz szerelmet védő szűz, ki
szent ügyért táncolt hét fátylán át.

Női mivoltából a bosszú
orgazmusa terjeng a térben,
s jutalmát kéri tálon: honnan
prófétafő néz vissza vérben.

Halkulnak a dobok s a lírák,
lassan minden fény már füstjében,
kint felhők mögé gurul a hold,
és Mahérusz éjfeketében.

2016.
Vándor vagy e földi világban,
Ide születtél válladon tarisznyával.
Tartalmát te válogattad magadnak,
Földi utadon kísérő társadnak.
Vándorlásod itt meddig tart,
Te döntötted el még odaát.
Így utadat magadnak tervezted,
S a cél, megvalósítsd tervedet!
Ne félj hát, ha nehéz az utad,
Nehézséget is te választottad.
Batyud tartalmát jól felhasználva,
Találsz gyógyírt minden bajra.
S amikor tarisznyád már kiürült,
Tudni fogod, hogy utad is beteljesült.
Készülj hát vándor új út vár reád,
Hidd el ott örömmel várnak Te rád!
Letetted gondokkal tele súlyodat,
Magaddal viszed a tapasztalatodat.
Vándorlásod más világban folytatódik,
Ott angyalok lesznek segítő társaid.
Földi életed csupán emlék lesz már,
Megvívott csatákra nem is emlékszel már!
S ha egyszer mégis visszavágynál,
Jussanak eszedbe kiket szeretettel itt hagytál!
Beküldő: Poór Edit
Öröktől, örökké tartó változó Világ,
végtelen halmazban atomok, energiák,
szerte mágneses terek, s vegyületek kuszán,
a morajló Mindenség mélységes basszusán.
Törvényszerű keringés, kölcsönhatás, rendek,
hol nincsenek vágyak, sem álmok és érzelmek,
nincsenek lények kik a szépséget élvezzék,
értelmek sehol, hogy a titkokat megfejtsék.
Határtalan áradó örökkévalóság,
tökéletes egyensúly, lebomlás, fonódás,
tovatűnő fényörvény, tündöklő csillanás,
halott birodalomban megdermedt suhanás.
Az időtlen szerveződés céltalan menet,
de értelmét adta egy rezgés: a létezet.*
Mely ébredés, a véletlen folyamat része,
s az élet értelme, célja: minden, mi élet.

2014.
(* A szerző szóalkotása)