Versek » Akarat versek
« Első oldal
1
Idő    Értékelés
Nem kell lét, e képletben,
Emberek élnek kényszerben.
Nem kell rémeket éreznem,
Lehet élnem hogy lélegzem.

Lélegzem, hogy érezzem,
A végtelenben élnem kell.
Képletem lehet a véletlen,
K?ptelent nem enged az életben.

Képeket teremt a lényekben,
Fényeket nevel a lélekben.
Végre tényleg felébredtem
Nem értem hogy élhettem...

Hogy tévedtem eddig ész nélkül,
Hogy élhettem eddig fény nélkül.
Ott él benned is tév nélkül,
Hagyd hogy ébredjen benned is fék nélkül.
Beküldő: Oláh Feca


Ami nem öl meg erőssé tesz.
Ne add fel könnyen, ostobán!
Ne hidd hogy mindent elvesztettél,
néked is nyílik még virág!

Most a sors térdre kényszerített,
de harcolj hogy újra talpra állj!
Söpörd el azt aki bántott,
s szeresd ki melletted ki áll!
Beküldő: Meggyesi Éva

A vihar után elcsitult minden,
még a zúgó szél is eltűnt hirtelen,
nem hallok semmit, de szememmel látom
amit szerte tépve itt hagyott nekem.

A vihar után megpróbálok mindent
mit még romjaiból lehet, menteni,
sok minden elveszett, szívemben érzem,
sohasem tudom elfelejteni.

A vihar után más lettem én is,
bár lelkem megcsitult ,most is megremeg,
széttépett álmok, és megtört remények,
melyet eltemetni vágyom szüntelen.

A vihar után megtisztult erővel,
de romokból kell mindent újrakezdenem,
talán sikerül, vagy elveszek végleg,
de csak azért is , mindent megteszek !

Beküldő: Meggyesi Éva
.

Ne küzdj olyanért ki nem küzdene érted,
ne mutasd előtte mit jelent neked,
ne tárd ki előtte szíved minden búját,
hiába tennéd, úgysem érti meg.

Ne küzdj olyanért ki nem szeret téged
hiába adnád néki mindened,
ha önmagadért nem tudott szeretni,
bármit tennél is,akkor sem szeret.

Ne küzdj olyanért ki nem tisztel téged,
hisz másnak talán te vagy mindene!
Miért akarnál sorba állni nála
amikor másnál első is lehetsz?

Beküldő: Meggyesi Éva


Ne ígérj nekem boldogságot,
ne ígérj kincset,csillagot,
csak azt ígérd,mit meg tudsz adni,
amíg még melletted vagyok.

Ne ígérd nekem hogy örökké!
Nem tart örökké semmi sem!
Csak most szeress!Ölelj át némán.
Most oltsd el lángoló tüzem!

Én most akarlak!Ahogy a szikra
szítja a lángoló tüzet!
Most szeress!Holnap már késő!
S ki tudja holnapig mi lesz!

Beküldő: Meggyesi Éva