Versek » Búcsúzás versek
« Első oldal
1
...
of
15
Idő    Értékelés
Kedves ne engedj el még szoríts erősen magadhoz,
hadd tartson melletted a vágy.
Aztán könnyes szemekkel engedjél ha mennem kell tovább.

Ha végleg el kell engednem egyszer majd a kezed.
S becsukom örökre a beteg fáradt szemem.
Küldök neked egy utolsó csókot.
De már onnan egyedül kell mennem a hosszú úton tovább.
Könnyeiddel te törölgeted le az emlékünk legszebb porát.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Testünk minden sejtje sötét szakaszba ér,
A búcsúzás fájdalmátol mindenki fél,
Kivéve az egysejtü él?lény.

Ez a két év gyorsan elszelelt,
És TZ ötös sose kellt.
Ferike ellenöröét mindif kivitte,
És tanárnö a szaktanárit beirta izibe.

Lassan vége a hajnalnak,
És tovább kéll a Hanjalka,
Jo volt bioszon magyart tanulni,
És szép álmokat aludni.

Végezetül mit is mondhatnék,
Ez egy boldog emlék.Remélem.
Toth-Tari Hajnalkának,
A biológia attyának
Beküldő: kelemen gergö


Színtelenbe hajló tájék,
korhadó fák világán,
már nem fénylik kéklőn az ég,
a felhők bepingálták.

Hullnak, potyognak a cseppek
pocsolyákat alkotva,
sírnak ott fenn az elemek,
sűrű könnyeik folynak.

Feketében az embernép,
állnak szorosan, kínban,
döbbent, csillogó szemekkel,
egymástól várnak vigaszt.

Valakit szánnak bánatban,
ki úgy döntött: útra kél.
Nem lebben már hosszú haja,
szíve sem érez többé.

Váratlan, bús alak lépdel,
valamit hoz, tartogat,
Néz távol a végtelenbe,
s virul: egy vörös rózsa.

Felhőkön aranylik át a nap,
az eget azúrjára festve,
smaragdrügyeket hint a fákra,
s az ezüst ködből szellő lebben!

Beküldő: Baranyai Attila
Nem számít, hogy hány vers
születik, ha rám néz.
Nem számít, hogy hányszor
mondja azt: várj még!

Nem számít, ha könnycsepp
gyűlik szemébe értem.
És azt mondja:
nélküled nem érdemes élnem!

Nem számít, mert elmúlt
s vissza nem jön már.
Csak az emlék marad,
mit itt hagytál...
Beküldő: M.Edina
Lent a mélyben
szakadék között
kő Isten meztelen
kő ringyó mindenütt.

Fagy testvér mar belénk
hótündér betakar
jégvihar dúl szívünkben s
életünk már,csak dal,csak dal.

Szerelmes csókért üvölt
feszül testünk,mert egy
asszony csókja várt reánk,
de megpihen végre fáradt lelkünk
s a szél dalával bömbölve örök táncot jár.
Beküldő: Korponai István