Versek » Karácsony versek
« Első oldal
1
Idő    Értékelés


Mesél a fenyves, mesél a szél,
távoli hegyek, s a völgy,
hótakaróban pihen a rét,
alussza álmát a föld.

Ódon házfalak, ódon tetők,
kéményéből füst szállong,
s jégcsapok lógnak ereszekről,
csillogón, mint gyémántok.

Csendet bomlaszt nagy tömeg árja,
hömpölyögve vonulnak,
a hó út átvált színbe játszva,
s lényükből öröm sugall.

Erdei házak közt haladnak,
karácsony fő terére,
hol szól a világ legszebb hangja,
minden ember szívéhez.

Suttog a fenyves, suttog a szél,
bepingált mindent a hó,
felragyog fennen a csillagfény,
s égi kísérőnk, a hold.

Arcok pírja, ajkak mosolya,
önfeledett mámorban,
s kéz a kézben egész szorosan,
gyűrűdző, hosszú sorban.

Sugárzó szemekkel fürkésznek,
az áhítattól fűtve,
s hallgatják nagy gyönyörűséggel,
a varázslatos művet.

Rezdülő, lüktető hangzásban,
minden együvé válnak,
s zeng a szeretet muzsikája:
a szívek dobogása.


Beküldő: Baranyai Attila


Néha még álmodom fehér karácsonyról.
Csilingelő szánkó, hulló puha hó,
Konduló harangszó s a meleg szobában
Illatos fenyőfa, aranyos dió.

Szép magyaros ünnep, betlehemes ének
Csak távoli emlék, nosztalgia már.
Új élet, új világ. Más itt a karácsony
Fehér hó helyett az arany napsugár.

Dél keresztje itt a karácsonyi csillag.
Soknyelvü az ének, mégis egy a szív.
Karácsonyfa alatt Jézusváró dallal
Gyertyafényes estén, új csodára hív.

Mindegy, hogy hol élünk, merre vetett sorsunk,
Betlehemes ének egymáshoz vezet.
Szeretünk mindenkit, mindent megbocsájtunk
És szívből kivánunk boldog ünnepet.
Beküldő: Csók Ilona


Ajándék ma minden perc és óra,
amit ünnepkor együtt tölthetünk,
ajándék,melyet álmainkban,
emlékeinkben mindig keresünk.

Ajándék, de sokkal több annál
mit a fenyőfa nékünk rejteget,
ajándék,mely arannyal írja
szívembe most a nevedet.

Ajándék,melyet aranyfonállal
hímezve szívünkbe kötünk,
hogy legyen mire emlékeznünk
amikor végleg elmegyünk.

Beküldő: Meggyesi Éva


Azok a régi téli esték
csikorgó,hűvös éjszakák,
amikor csöppnyi ablakunkon
nem látszott más,csak jégvirág.

Azok a régi,édes álmok,
azt hittük vannak még csodák,
.amikor szívrepesve vártuk
a karácsony fehér angyalát.

Azok a régi téli esték
megfakult emlékek ma már
de ma is őrzöm szívem mélyén
a friss fenyőfa illatát.

Azóta eltelt sok karácsony
hajamra dér és hó szitál,
de most is érzem nem leszek már
boldogabb sohasem talán.

Nem voltak villogó díszek,
de ott voltunk egymás oldalán,
boldogan egymáshoz bújva
a szent karácsony hajnalán.

Most messziről kívánok néktek
ezernyi jót,és új csodát,
békét,és szebb világot
e szent karácsony hajnalán.

Beküldő: Meggyesi Éva


Mikor ünnepkor kigyúlnak a fények
s a fenyő égő felragyog,
a csillogó fánál elmerengve
a régmúlt karácsonyra gondolok.

Nem kaptunk drága ajándékot
legtöbbször semmi sem jutott
és mégis a szívemben érzem
ott voltunk igazán boldogok.

Nem voltak fenyőfa izzók
csak a kályha fénye pislogott,
sudár fenyőnkre rávetítve
aranyló,fénylő csillagot.

Nem voltak karácsonyi fények
szívemben mégis ott ragyog
a régi karácsony fénye,
s most újra rátok gondolok!

Amikor együtt énekeltük
a kiskarácsony énekét,
s átadtuk szelíden véle
szívünknek minden melegét.

Azóta elszállt egy élet
mindenkit máshová sodort,
de mégis,szívemben érzem:
ott voltunk igazán boldogok!
Beküldő: Meggyesi Éva