Versek » Karácsony versek » 4. oldal
Idő    Értékelés
(anaforás, belsőrímes, önrímes)
Áldott és békés ünnep a karácsony, legyen ez mindenkinek szívében is.
Áldott legyen a karácsony és szívetek, itt nem fér el kicsinyeskedés is.
Áldott, békés legyen a lelketek, ebbe férjen bele a nagy szeretet is.

(anaforás, kétszeres belsőrímes, 3 soros-zárttükrös)
Karácsonykor jönnek bizony a várt angyalok és megerősítik a szív ünnepét,
Karácsonykor a látogató angyalok meg tudják erősíteni szív ünnepét…
Karácsonykor jönnek bizony a várt angyalok és megerősítik a szív ünnepét,
*
(Septolet)
Vidám kis angyalok
Jöjjetek, cukik vagytok.

Várunk benneteket!
Hozzatok szeretet,
Szórjátok szeretetet…
Jöjjetek,
Jertek.
*
(3 soros-zárttükrös)
Angyaloknak is gyújtsunk meg egy csillagszórót,
Énekeljünk dalokat, karácsonyra valót…
Angyaloknak is gyújtsunk meg egy csillagszórót.

Karácsonykor van, hogy összejön a család,
Ki meg nem jelenik meg, az lehet csalárd…
Karácsonykor van, hogy összejön a család.

Szenteste egymás szívébe kell költöznünk,
Bár szeretet, igy maradna mind-közöttünk…
Szenteste egymás szívébe kell költöznünk.

Lesz a fán lógó szaloncukor és csillagszóró
Fa alatt, ajándék, felnőttnek-gyereknek való…
Lesz a fán lógó szaloncukor és csillagszóró.
*
(Senrjú)
Szeretet ünnep,
Szívet -lelket melegít.
Maradjunk is így.

Vecsés, 2021. december 1. – Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 229
A fagyban
Zizeg a zuzmara
Ahogy szállingózva
Aláhull az ágakról.
Sustorog a mező
A dermedő avar
A hólepel roppan
Ahogy lábam
A jégre toppan.
Kesztyűtlenūl
Körmöm alatt
Lángra lobban
Éget a fagyos szél
És az erdő
Most a télről mesél.

A fagyban
A nyártól
Messze maradtam
De a folyó
Még pancsolja a part
Szélén az avart
És a nádasban
Vadkacsa kelt zavart.

Réce rikkant
Szalad a víz tükrén
Elhagyott stég szélén
Jégcsapba fagyott a fény
Az idén
Már senki sem üldōgél
Ott .
A fagyos
Tél bekopogott.

Bekopogott bátran
Mégis alázattal
Ádvent első vasárnapjára
Tömött felhőkkel
Az ég bundájára
Hogy hulljon az áldás
Fehéredjen s tisztuljon
minden lélek és ház
Mikorra jön a messiás.

Holnapra talán
Már más lesz a határ
Tocsogó és foltos
Az erdő bozontos
Frizurája átalakul.
A szürkén ágaskodó pára
Felkúszik a fák koronájára
De bent az első gyertya
Lángja
Fehéren megtisztulva
Meleg-fényt áraszt
A várakozók házába.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 41
Fenyőillattal szálljon a Béke
Az Emberséges megértés
És ne csak most
Hogy eljött Jézus születése
Napja

Ideje
Minden reménynek
Álmodozó szépnek
Napja
A megváltó istenségnek
Ideje
A szeretet fényének

Naponta
Ibolyaillattal szálljon a Béke
Mikor a tavasz első lépte
Kivirágzik
És nyáron a rózsa
Csodabűvöletét sugározza
Illatával
Az alázat csendes nyugalmát
Ősszel majd a színek hozzák
S mire eljön a tél
Letelik az esztendő
Örömöt halmozva újra eljő
A megváltó
Mindnyájunkban

A karácsony
Belül mélyen van
A fény születése
Nem a csillogásban
Csecse-becse ajándékban

Kis emlékezés azokra
Kik túl messze vannak
A mában
Elég egy meleg ölelés
Az összetartozásban.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 78
Kellesz nekünk, karácsony!


Kihalt utcákon pislákol a remény,
feldíszített tereken csak szél zenél,
hó sem esik, szürkén ásít a város,
- én halkan kérdezem hol a karácsony?
Ott van, nézd!- ott hol a szeretet nyílik,
zárt ablakok mögött aranylón izzik,
nem kell a pompa, elég a pillanat,
melenget, izzik karácsony csillaga.

Mézillatú szobákban mosoly ragyog,
fenyőágon gyertyalángú csillagok,
gondbarázdált arcokon éledő hit,
angyalkezek hintik remény gyöngyeit.
Lassan szétterül lelkünkben a béke,
ezüstfehérben újra jóság ébred,
- és súgva kérdezem ez a karácsony,
ez, mikor az ünnep ölel magához?

Lassul a világ, az idő szinte áll,
a félelem, aggódás még meg-megáll,
temérdek könny, és fájdalom kíséri,
halvány még a remény, mégis megérint.
Szívünkben békésen szuszog az ünnep,
szelíd csend vigyázza meghitt percünket,
- mégis kérdezem, hol van a varázslat?
Fehérlő függönyök rejtik a választ.

Fűtött szobákban a lebbenő árnyak,
dobbanó szeretetgömbökké válnak,
pillanatokba karcolva a csodát,
ajkak rebegik a hálatelt fohászt.
Zúzmarás éjben, fenn a bársony égen,
feldereng egy csillag tündöklő fénnyel,
- ilyen a karácsony,- csendes békesség,
vele hit, remény, szeretet lépdel még.


2020.12.15.
Beküldő: Kristófné Vidók Margit
Olvasták: 300
Karácsony estéjén


Hófehér selyembe öltözött a táj,
jégcsipke tündököl fenyvesek hegyén,
csillagok fényében aranyló bűbáj,
hozzá szél komponál mennyei zenét.

Angyali érintés szűzi tisztaság,
szeretetről szól ma a születő fény,
aranylón lobog az összes gyertyaláng,
szívemben feléled újra a remény.

Az éj kék bársonyán ragyogó csillag,
régi karácsonyokba repít vissza,
hallom messziről csilingelő hangod.

Angyalharangként öleli lelkemet,
hömpölyög, árad, mint égi csermelyek,
ünnepet szépít,- itt van emléked.


2020.11.25.
Beküldő: Kristófné Vidók Margit
Olvasták: 397