Volt gyertyája, de annak a lángja is csak úgy, megfagyott
Az erdei nylon sátorban hol, mint hajléktalan lakott.
Csak egy szakadt doboz volt az asztala,
És pár –ellopott- fenyőág volt rajta.

Tengette az életét, mint kivert kutya,
Jött a vad hideg, megfagyott, nincs már útba.
Karácsony szép estéjét ő… nem érhette már meg,
De mi őrizzük –egy embertársunk emlékét- meg!

Vecsés, 2013. december 21. – Kustra Ferenc József

Repüljön magasra a
Béke fehér galambja.
Szárnyaljon az égbe a
Boldogság kék madara.

Legyen ez egész évben,
De főleg karácsonykor,
Mert bizony ez az ünnep a
Szeretet gálája… akkor…

Legyen mindenki udvarias
Egymással, férfiak a nőkkel…
Szeressék egymást mindig és hűen,
Éreztessék gyerekkel, időssel.

Az Úr is csak szomorúan néz…
A szeretet a legnagyobb kincs,
Mivé lesz a teremtett világ, ha
Emberek szívében szeretet nincs?

Karácsonyt várjuk egy éve,
Készülőnk hónapok óta,
De vajon szívünkbe a szeretet
Óh, lehetne, hogy állandó volna?

Karácsonyra ideszáll szeretet angyala,
Úr küldi, szívünket szeretettel telítse…
Emberek, fiuk, lányok, ifjak és öregek,
Kapcsoljátok szívetek szeretet vételre…

A szeretet a mosoly szépségében sejlik
Az ölelés őszinte melegében rejlik.
A szeretet naggyá, gazdaggá tesz
És ki így él, az koldussá nem lesz.

Figyeljük belül, boldogok vagyunk-e
Szeretetre a szívünk kinyílik-e…
Másnak, mi is segítsünk átélni ezt az érzést,
Szívünk képessége segíteni e szép érzést.

A fény, a szeretet a szívünkben, lelkünkben van,
Jóban, rosszban, az egymás iránti barátságban.
A fánál a mosoly a legszebb dekoráció…
Szeretet lángja perzseljen, mint detonáció!

Repülj, ereszkedj le ránk
Boldogság kék madara,
Töltsd ki a karácsonyunk
Béke fehér galambja.

Legyenek, óh, csak… szép szavak,
Durvaság, ne legyen… semmi!
Szeressük egymást emberek!
Merjünk tán’ boldogok, lenni…

Vecsés, 2010. december 20. - Kustra Ferenc József

A fagyban
Zizeg a zuzmara
Ahogy szállingózva
Aláhull az ágakról.
Sustorog a mező
A dermedő avar
A hólepel roppan
Ahogy lábam
A jégre toppan.
Kesztyűtlenūl
Körmöm alatt
Lángra lobban
Éget a fagyos szél
És az erdő
Most a télről mesél.

A fagyban
A nyártól
Messze maradtam
De a folyó
Még pancsolja a part
Szélén az avart
És a nádasban
Vadkacsa kelt zavart.

Réce rikkant
Szalad a víz tükrén
Elhagyott stég szélén
Jégcsapba fagyott a fény
Az idén
Már senki sem üldōgél
Ott .
A fagyos
Tél bekopogott.

Bekopogott bátran
Mégis alázattal
Ádvent első vasárnapjára
Tömött felhőkkel
Az ég bundájára
Hogy hulljon az áldás
Fehéredjen s tisztuljon
minden lélek és ház
Mikorra jön a messiás.

Holnapra talán
Már más lesz a határ
Tocsogó és foltos
Az erdő bozontos
Frizurája átalakul.
A szürkén ágaskodó pára
Felkúszik a fák koronájára
De bent az első gyertya
Lángja
Fehéren megtisztulva
Meleg-fényt áraszt
A várakozók házába.

Fenyőillattal szálljon a Béke
Az Emberséges megértés
És ne csak most
Hogy eljött Jézus születése
Napja

Ideje
Minden reménynek
Álmodozó szépnek
Napja
A megváltó istenségnek
Ideje
A szeretet fényének

Naponta
Ibolyaillattal szálljon a Béke
Mikor a tavasz első lépte
Kivirágzik
És nyáron a rózsa
Csodabűvöletét sugározza
Illatával
Az alázat csendes nyugalmát
Ősszel majd a színek hozzák
S mire eljön a tél
Letelik az esztendő
Örömöt halmozva újra eljő
A megváltó
Mindnyájunkban

A karácsony
Belül mélyen van
A fény születése
Nem a csillogásban
Csecse-becse ajándékban

Kis emlékezés azokra
Kik túl messze vannak
A mában
Elég egy meleg ölelés
Az összetartozásban.

Kellesz nekünk, karácsony!


Kihalt utcákon pislákol a remény,
feldíszített tereken csak szél zenél,
hó sem esik, szürkén ásít a város,
- én halkan kérdezem hol a karácsony?
Ott van, nézd!- ott hol a szeretet nyílik,
zárt ablakok mögött aranylón izzik,
nem kell a pompa, elég a pillanat,
melenget, izzik karácsony csillaga.

Mézillatú szobákban mosoly ragyog,
fenyőágon gyertyalángú csillagok,
gondbarázdált arcokon éledő hit,
angyalkezek hintik remény gyöngyeit.
Lassan szétterül lelkünkben a béke,
ezüstfehérben újra jóság ébred,
- és súgva kérdezem ez a karácsony,
ez, mikor az ünnep ölel magához?

Lassul a világ, az idő szinte áll,
a félelem, aggódás még meg-megáll,
temérdek könny, és fájdalom kíséri,
halvány még a remény, mégis megérint.
Szívünkben békésen szuszog az ünnep,
szelíd csend vigyázza meghitt percünket,
- mégis kérdezem, hol van a varázslat?
Fehérlő függönyök rejtik a választ.

Fűtött szobákban a lebbenő árnyak,
dobbanó szeretetgömbökké válnak,
pillanatokba karcolva a csodát,
ajkak rebegik a hálatelt fohászt.
Zúzmarás éjben, fenn a bársony égen,
feldereng egy csillag tündöklő fénnyel,
- ilyen a karácsony,- csendes békesség,
vele hit, remény, szeretet lépdel még.


2020.12.15.