Idő 
Értékelés 
Értékelés Szép, lankadt novemberi gally, r>jó bánat tiszta, lassú míve, r>kiről levált a röpke raj r>s alatta hajló, száraz íve r>maradt hűs, haldokló kezeknek, r>magánnyal dús és koldus ág, r>melyen csak emlékek rezegnek: r>elvégezett szomoruság! - r>r>miért vettelek észre ma r>talán először életemben, r>mint sokszor elhadart ima r>szavát, amely az értelemben r>tartalmat nyer és felvilágol? r>Miért nincs más rajtad kivül r>szememben ebből a világból, r>mely elsötétül és kihül?
Az emberek, az élők és halandók r>Elmúlnak tőlem lassan, csöndesen r>És becsukódnak minden földi ajtók r>És beborul egem és életem. r>Az ifjúsággal a szerelem elmegy r>A mennyei és földi szerelem, r>Az örömök utolsót énekelnek r>S a bánatok maradnak csak velem. r>r>A bánatok s a régi, boldog ősök, r>Magyar költők, tündöklő, végtelen r>Dicső sorokban az áldott elődök, r>Ők súgnak szellemhangokon nekem. r>Balassi, Csokonai és Petőfi, r>Arany, Tömörkény. És én figyelem r>E hangokat, mint darvakat a téli r>Magányos, hűvös, ködös éjjelen. r>Lelkem szeme szent röptüket idézi r>S hozzájuk hangolom az énekem...
Forgószél megy út közepén, r>Csoportokat dobál felém, r>Hejh forgószél! ha jó volnál, r>Inkább babámhoz hordanál. r>r>Az én babám nem kis baba, r>Sugár mint a jegenyefa, r>Szépen danol, szépen táncol, r>Hozzá kökényszeme lángol. r>r>A kökényt én úgy szeretem, r>Ha szemében tekinthetem; r>Hejh! de tőle távol vagyok, r>Csak egyedűl fűlök, fagyok. r>r>Érem-e még azt vagy soha, r>Hogy galambom elmondhassa: r>Hova, hova bojtárlegény, r>Tudod-e, hogy szeretlek én? r>r>Azt csak tudnám még, hogy szeret. r>De tudom, hogy el nem jöhet, r>S mint madár a száraz ágon, r>Csak úgy tengek a világon.
Minden órám csüggesztő magányom r>Néma csendén búnak szentelem, r>Rajtad elmém, ah, törődve hányom r>S könyim árját issza kebelem. r>Merre, merre tüntök hű szerelmek, r>Melyek láncolátok szívemet? r>Ha fogjátok forró szenvedelmek r>Elborítni lángként éltemet? r>r>Most is karján fényes Ideálnak r>Még magasan rengnek álmaim, r>Ah, de tündérvárán nem találnak r>Méltó tárgyat többé lángjaim. r>Fanni, Fanni, mint zefír utánad r>Sóhajtásim szállnak úntalan, r>Szűnj meg egyszer lélekvesztő bánat! r>Szív, mért ingerlődöl hasztalan? r>r>Zengtem égi dalt: mint alkonyában r>Philoméla kertem bokrain, r>S mind hiában folytak, mind hiában r>Bájos hangok lantom húrjain. r>Csillagokra fel remegve sírtam, r>S fényektől nem jött vígasztalás; r>Berkén Echót fájdalomra bírtam, r>S jajgatásnak szólt csak jajgatás. r>r>Isten hozzád eltűnt rózsapálya, r>Isten hozzád elsírt nyúgalom! r>Képed lelkem többé nem találja, r>Dúló vészként zúg a fájdalom. r>S bár a kor, borítva fátyolával, r>Tőle messzebb messzebb elvezet, r>Rám világít lobbanó fáklyával, r>S visszavonz a bús Emlékezet. r>r>S ah reményem mindegyik virága r>Újra fonnyad szellemkebelén, r>Újra sűlyed a szív boldogsága, r>S régi sebben újra vérzem én! r>S míg a gyötrelemnek visszérzése r>Százszorozva tépi lelkemet: r>Képzetemnek vészhozó lengése r>Gyújt és kínos álmokkal temet. r>r>Szállj homályba, s húnyj el fátyolodnak r>Éjjelében bús Emlékezet! r>Álmaid ha lassan alkonyodnak, r>Nyúgalom tán nyújt még hű kezet. r>Nyájas arcod visszasúgárzása r>Enyhe fény a boldog napjain; r>Nékem, ah, csak Léthe áradása r>Hoz segédet kínom lángjain! r>r>Álmosd, 1813. június 11. után
Kettős teher r>s kettős kincs, hogy szeretni kell. r>Ki szeret s párra nem találhat, r>r>oly hontalan, r>mint amilyen gyámoltalan r>a szükségét végző vadállat.
