Idő 
Értékelés 
Értékelés Te bűnös asszony, mit kivánsz még?r>Tied volt a hamvas ifjuságom;r>Tied volt elős szivverésem,r>Tied volt rózsás gyermekálmom.r>A kárhozatért, amit adtálr>Talán a vérem szomjuhozzar>Izzó ajakad, mely a csókotr>Égő parázszsal viszonozza?r>r>Nem józanodva, nem feledve,r>De elhagylak, mert itt az óra.r>Érzem, ha még egyszer megcsókolsz,r>Nem lesz erőm e fordulóra.r>Nem volna többé akaratomr>Örökös kárhozatba jutnék,r>Kirabolnád egészen szivem,r>Örökre koldusbotra jutnék.r>r>A te öledben kárhozat van,r>Reám vár még egy boldog élet,r>Valami elfelejtett zugban,r>Leszek boldog, - de nem tevéled.r>Valami elfelejtett zugban,r>Ahol még emléked se bántsonr>A porba ásom arczomat, hogyr>Több asszony meg ne babonázzon!
Első csókját elfelejted.r>Jön utána sok, sok édes.r>Az első csók ködbe, távolr>Lassan, lassan emlékké lesz.r>r>De éget és véred hajtjar>És gyötör a válás csókja,r>Mintha egész szerelmed csakr>Az utolsó csók lett volna.
Lement a nap. A vadvirágos rónar>A távolban az éggel összefolyvar>Pihenve hallgat. Fenn a kék egenr>Aranyszemek nyilnak ki hirtelenr>És csókot hagyva levelen, galyon,r>Szeliden jár az esti fuvalom;r>Tova suhan a csendes éjszakába,r>Az ismeretlen, álmodó világba.r>Béke a földön, szeretet az égben,r>Nyugalom a rejtelmes messziségben . . .r>r>Egy sátor áll a pusztán egymaga,r>Körülveszi a csendes éjszaka.r>Körös-körül a szabad ég alattr>Földönfutó czigányok alszanak.r>A sátorban az asszonyok, a gyermek,r>A férfiak az ég alatt hevernek.r>Aluszik mind. Csak egy fiu van ébren,r>Kopott hegedüt szorongat kezében;r>r>S amig a fényes csillagokra néz.r>Sóhajtása az éjszakába vész;r>- Oh, mért vagyok a puszták vad lakója,r>Hol nincs a dalnak senki hallgatója?r>Dalaimat az éjnek játszom elr>És nótáimra senki nem felel.r>Minek a nóta, ha nincs a ki értse,r>Ha nincs a ki egy jó szót adjon érte.r>Csak az az árva, a ki hegedülr>S ő maga sir csak rajta egyedül . . .r>r>- Hallgass kölyök! kiált egy hang reá,r>A nótáidat nincs ki hallaná?r>- Kinek akarsz hát húzni te fiu,r>Ha életed, keserves, szomoru?r>r>S egy vén czigány a fiuhoz huzódik,r>Oda hever és halkan sugdosódik:r>- Hisz éltem én a fényes városokban,r>Hol nóta járja éj-nap szakadatlan.r>Parancsoltak urak és czifra dámákr>S én huztam egyre, huztam a nótájátr>Mindenkinek, a hogy parancsolt, rendrer>Hullott a pénz marékkal a zsebembe.r>Ugy száll a mult rám, mint egy boros álom,r>Soh' sem lesz olyan dolgom a világon . . .r>De devla tudja, hogy mi lelt ott engem,r>A kóbor lélek ágaskodott bennem!r>r>. . . És egyszer csak elémbe tünt a puszta,r>A délibáb, a csorda gémes kutja.r>Előmbe tünt a sátor, a szekérr>A koldusbot, a keserves kenyér,r>Hegedüt, vonót csendesen letettemr>És utamat a sátrak alá vettem.r>A puszta hivott, - nékem jönni kellettr>És ott hagytam a fényes czifra termet.r>r>Visszahiv az majd téged is gyerek,r>Ha le is nézed, ha meg is veted,r>Akármilyen a dicsőségnek utja,r>Csak visszatérsz, ha visszahiv a puszta . . .r>r>Maradj a pusztán, mert a puszta hü!r>Hiába itt se sir a hegedű.r>Van a ki hallja, van a ki megértser>Barna leány virágokat szed érte,r>A jó kedvedet pénzen nem veszik,r>ÉS akkor huzod, hogyha jól esik . . .r>r>Csak huzd a nótát ingyen a szegénynek,r>Szabadságvágyó, sátoralja népnek.r>Csak huzd a nótát és ne kérdd, kinek,r>Könnyebb lesz tőle, hogy ha bus a szived.r>A ki a mienk, a ki itt ragadr>Nem ismerik, éhen vész - de szabad!r>
Egy hurt keresek, azt a drága hurt,r>Mely boldogságot zengett egykoron.r>Kezem még olykor révedez helyén,r>De nem találja többé lantomon.r>r>Ha néhanapján megpenditem isr>Szelid álmok közt néma lantomat,r>Mint álmából felriadt madárr>Olyan zavart, ijesztő hangot ad.r>r>Mig hanga elhal, néma félelemr>Zsibbasztja meg dalszomjas lelkemet;r>Riadt madár, ha fészkét elhagyár>Remeg az ág és hallgat a berek . . .
Évszázados, komor embernyomok,r>Megdőlt világok, porladó romok!r>Felettük néha bús emlékezet,r>Mint arra tévedt bérczi sas lebeg.r>r>Eltüntek mind, kik egykor alkoták,r>Eltüntek ők és velük egy világ.r>Nagy alkotások mind leomlanak,r>Uj századoknak lábnyoma alatt.r>r>De a bokrok közt most is zeng a dal;r>Csak a természet örök-fiatal.r>Munkája nem lesz semmivé sohsem;r>Mit ember alkot, az mind rom leszen!
