Idő 
Értékelés 
Értékelés Szerelemre keltő márcziusi alkony,r>Rügyeket fakasztó esti hangulat!r>Járok utczahosszat, álmodozva járokr>Illatot lehelő néma fák alatt.r>r>Ide ér a város csapkodó morajja,r>Zsongva tör meg itt a béke partjain,r>Nem kisér utamra semmi, semmi más, csakr>Szárnyukat kibontó fényes álmaim.r>r>Álmodozom rólad, elveszett reménység,r>Tovaröpült ábránd, kékszemü leány!r>Kinek csüggsz te édes, forró szerelemmel,r>Kinek csüggsz te mostan szomjas ajakán?r>r>Kinek teljesült be az én reménységem,r>Kié e megejtő drága pillanat?r>Csend. Vigasztalan csend. Csak a járda koppanr>Halkan, elhalóan, lépteim alatt.r>r>S im az esthomályban halk suhogás hallszik,r>Fiatal pár egymást átkarolva áll.r>Oda simul a nő lassan a fiuhoz,r>Susogó ajakkal édes csókra vár.r>r>Asszony-e, leány-e? Nem kérdi az este,r>Tündéri palástja halkan ráborul.r>Gondosan elrejti a világ szemétőlr>A kigyulladt szivet hogyha alkonyul.r>r>Összeforrad ajkuk s hosszu édes csóktólr>A mámoros alkony szinte megremeg . . .r>Tudja a jó isten, mért dobban meg szivem? -r>S lábujjhegyen halkan, tova sietek . . .r>
Távol zsivaj hullámverése értr>A rónaságon, sikon, partokat.r>Csak hallgatom, remegve hallgatomr>A zürzavaros tompa hangokat.r>Vihar lesz ebből! Bárki mit beszél!r>Hiába fojtják vérbe itt vagy ott,r>Egy láva-tenger kell, hogy forrjon itt,r>Ahonnan egyszer lángja felcsapott.r>r>Nem lett a föld szegényebb, koldusabb,r>De napról-napra koldusabb a szív,r>Kifosztja az a néma küzdelem,r>Mit ember ellen ember karja vívr>S a hangtalan tusában nem ragyogr>Fejünk felett az eszmék csillaga,r>Elég hős az, ki élni, élni tudr>Benned, kenyérharcz szörnyü százada!r>r>A föld örökkön ifju méhibőlr>Uj életösztön árad szerteszét,r>A buta paraszt öntudatra jutr>S ökölbe fogja kérges vaskezét.r>Az lesz ütés, mit az mér majd reádr>Önámitásban tévelygő világ,r>Ha csontos ökle egyszer csontot ér,r>Örökre siri éj szakad reád!r>r>De éjszakád homályán átragyogr>Az uj világ derengő hajnala,r>Mert uj világot alkot sirodonr>Az üdvözítő lágy, szelid szava.r>Ha romba dölt egy roskatag világ,r>Egy üdvözítő mindig földre jöttr>S a zürös éjben az uj hit napja keltr>És uj világ dult a romok fölött!
Egy csókot édes! szól a trubadurr>S a lány előtt esengve porba hull.r>De az remegve néz körül a parkban,r>Valamit sug a lomb titokban, halkan;r>Remegve és pirulva szól a lány . . .r>- S ott ég az első csók az ajakán.r>r>Egyszerre csak, hogy szemét felveti,r>A régi csendes parkot nem leli.r>Hoválett? Eltünt! Oh, be más itt minden,r>Talán a fű, fa, lomb a régi díszben,r>De mégis oly különös változás:r>A levegő, az illat oly csodás!r>r>Igy nem ragyogott soha még a nap,r>Nem perzselék még igy a sugarak,r>Nem ez a kert a régi álmok kertje,r>Nem az a csendes ég ragyog felette,r>Feje fölött nevetve leng az ág,r>Ujjászületett az egész világ!r>r>S a kis trubadur halkan, csendesenr>Dalolni kezd ittas-szerelmesen;r>- Dobogni kezd egy szív a mindenségbenr>És Afrodite, mint az ó-regékbenr>A napsugár hevétől, fényitőlr>Kikelt a tenger titkos mélyiből!
Ködbe veszett a hegyek orma,r>Már esteledik csendesen,r>A szürke égen a legelsőr>Halovány csillag megjelen.r>r>Utána jó a többi; lassan,r>Félénken gyul ki mindenikr>S mire a földi lárma elhal,r>Az egész menybolt megtelik.r>r>És kápráztató fényözönnelr>Kigyullad az égboltozat,r>Rejtelme, titka a magasnakr>Kitárul im egy percz alatt.r>r>Ha vége van a küzdelemnekr>S magányom csendje rám borul,r>Szivem is ugy gyullad ki lassan,r>Mint az ég, hogyha alkonyul.r>r>Előbb csak egy-egy halvány csillag,r>Egy-egy emlék, egy gondolat;r>Aztán kigyullad észrevétlen,r>Mint csillagos menyboltozatr>r>És mint a hold fenséges utjátr>Megkezdi halkan, nesztelen,r>Ugy száll emléked lassan általr>Csillagsugáros lelkemen.
A te szobád a régi most is,r>Csak csendesebb, mint azelőtt,r>De az akáczfa itt susog mégr>Virágos ablakod előtt.r>r>A régi minden, én vagyok csak,r>Ki álmodozva kérdezem,r>Mig leborulok nyoszolyádra:r>- Oh, miért hagyál el mindenem?r>r>A fészek az a régi most is,r>Csak te nem dalolsz itt soha;r>Oh, pusztább lett a sivatagnálr>Ez az elhagyott kis szoba!
