Idő 
Értékelés 
Értékelés Tavasz van már, tavasz;r>Pacsirtaszót hallok.r>Szólnak a szegedir>Színházban a dalok.r>r>Kiss Ferencet hallomr>Déri Rózsi mellett,r>Dalok, gyönyör árjar>Tölti be a termet.r>r>Látom s hallom őketr>A falu rosszában,r>Feltünik, mint cédrusr>Tapsok viharában.r>r>Művész! - Te vagy szépnek,r>Jónak életfája,r>S alakitásaid,r>Lelked koronája.r>r>Hangod és dallamodr>Szivünkbe cseng lágyan,r>Miként pacsirtaszór>Fenn a napsugárban.r>r>Blaha Lujza korar>És Tamássi óta,r>Ilyen Göndör Sándorr>Nem volt még azóta.r>r>S rólad, oh nagy művész,r>Hogy igy elmélkedem,r>Fogadd szivből jövőr>Dalom, üdvözletem.
A művészet iránt érzettr>legkedvesebb tiszteletem jeléül.r>r>Láttam Blaha Lujzát,r>Budapesten láttam,r>S hallottam énekétr>Sok szinjátékban.r>r>Alakitásair>S csengő, ékes szava;r>Természetes gyöngy voltr>Minden mozdulata.r>r>És most a szegedir>Szinházi deszkákonr>Mintha őt hallanám,r>S Déri Rózsit látom.r>r>Látim s hallom őtet,r>Vidám kedélyével;r>S természetes bájosr>Elevenségével.r>r>Déri Rózsi méltánr>Blaha Lujza párja,r>A szegedi szinházr>Dalos pacsirtája.r>r>Oh gyönyörrel játszór>Művésznő-asszonyom!r>Fogadja emlékülr>Üdvözlő szózatom.
Délibábos róna vidék!r>Te szép táj, ismersz-e még? . . .r>S te kis patak, hol fölöttedr>Ma is játszik,r>Ragyog a nap, kék az ég.r>r>Lelkem tükre vagy te ma is,r>Miként voltál egykoron,r>Számtalanszor fürödve ittr>Habjaid köztr>Lettem én veled rokon . . .r>r>Hogy ki földje ez a táj itt?r>Mellékes velünk szemben.r>De az érzés, a vonzalomr>Él közöttünk,r>Ez beszél százszor szebben . . .r>r>S ti zöld mezők, lombos erdők,r>Ismertek még engemet? . . .r>Azt a fiut, aki egykorr>Itt élt, játszott,r>Pillangókat kergetett? . . .r>r>Emlékszetek ti magas fák,r>Egykor annak idején!?r>Varjufészket, vércsefiatr>Zsákmányoltamr>Sudaratok tetején . . .r>r>Erdő, mező, virágos rét!r>Kismadárkák éneke,r>És köszöntelek benneteket,r>Szülő anyánkr>Rég nem látott gyermeke! . . .r>r>Ah, te vagy közöttümk! . . . - szól az erdőr>Te vagy rég nem látott testvérünk? . . .r>Hogy te tőlünk egykor bucsut vettélr>Őseink beszélték ezt nekünk . . .r>r>Tavaszon át a langyos szellővelr>Beszélték ezt a kék ibolyák,r>A gyöngyvirág és a liliomok,r>A szegfük, rózsák és orgonák . . .r>r>Lásd, mi mind itt vagyunk, de hol valálr>Te, aki minket ugy szerettél?r>Jer keblünkre s mond el élményidr>Amióta tőlünk elmentél . . .r>r>Élményim és szenvedésimet,r>Virágaim! - oh ne kérdjétek! . . .r>Egy iszonyu orkántól üzetver>Futottam, csakhogy ideérjek . . .r>r>Élményim? - jobb, ha el nem mondom,r>Mert ti ha azokat tudnátok,r>Hogy emberek közt mily pusztulás van?r>Ti mind könnyekre fakadnátok . . .r>r>Most, hadd élvezze hát szomjas lelkemr>Dus kelyhetek édes illatát:r>Hadd feledjem el e pillanatbanr>Ezt a nagy . . . világtragédiát . . .r>r>1915. május 16.
Régen, nagyon régen bucsuztam el tőle,r>Azóta még hirt se hallottam felőle.r>Haj pedig beh sokat gondoltam reája,r>Amióta megkezdődött életemnekr>A kálváriája . . .r>r>Sok-sok idő tünt le azóta mögöttem,r>És ime, mit látok! - való ez, vagy álom? . . .r>Az iskolánk, melybe egykor jártam én,r>Csak romjait látom . . .r>r>Fölmegyek, megállok a romok tetején,r>Ahol egykor mi voltunk itt ezek helyén:r>Én és társaim - itt voltak a padok,r>Itt ültünk mi együtt, ahol ma már ittenr>Csak én magam vagyok . . .r>r>A leányok padja itt volt átellenben,r>Az ablakok mellett a fiukkal szemben;r>S az ablakon által ki-ki nézegettünkr>Az erdőre, rétre, hol tanulás utánr>Játszadozva mentünk.r>r>Rég volt, hogy mi együtt játszadoztunk itten,r>Azóta már nagyon megváltozott minden;r>Itt e romok körül, régi tölgyek, nyárfák,r>Kiirtva mind és helyüket már ujak,r>Fiatalok állják . . .r>r>S amott, ahol egykor halastó volt régen,r>Magas füzek állnak ott az erdőszélen;r>S a Szentjános-szobor a nagy változással,r>Az is eltünt onnan, nem törődtek veler>Nem pótolták mással.r>r>De én e romokat még el nem hagyhatom,r>Jó tanítóm szavát vélem, hogy hallgatom;r>Gyermekeim tanuljatok! - szólott eképp,r>Amit itt tanultok, kinn az életben majdr>Hasznát veszitek még . . .r>r>Szólt és rámutatott egy könyvnek lapjára,r>Ez vezet bennünket, a betü fáklyája! . . .r>S e világnál én is elmondhatom bátran,r>Sok küzdelmek, gáncsok között a helyemetr>Mindenkor megálltam.r>r>De még itt nem végződik az én életem,r>Száguld a jövőbe, tova képzeletem;r>S látom, miként halad ott egy uj nemzedék,r>Ahol már a régi, ledült iskolánakr>Uj állja a helyét . . .
Kedves, jámbor olvasóm!r>Hogy megsebzett az élet,r>Abból tudomvan részedr>Velem együtt mondhatom.r>r>De ha gyógy írt venni mégysz,r>Sajgó, vérző sebedre,r>Végy jó könyvet kezedbe,r>Ezzel helyes utra lépsz.r>r>S ha forgatod lapjait,r>Meggyógyítja bánatod,r>Mert innen már láthatodr>Egy szebb jövő napjait.r>r>S kisérjen bár utadonr>Gyűlölet vagy szeretet;r>Célodhoz csak ez vezetr>A legnagyobb hatalom . . .
