Idő 
Értékelés 
Értékelés Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad! r>Leomlok, a világ kereng velem! r>E szenvedés, e szörnyü kín alatt r>Hogy nem repedsz meg, égő kebelem? r>r>Nem, én nem hordom többé terhemet, r>Habár egy élet rajta függene, r>Válj lángszavakká, titkos érezet, r>Te szívem pokla, szívem édene. r>r>S ha szólanék is, mit remélhetek? r>A sors irántam oly vad, oly kemény; r>Oh kárhozat, oh gyilkos képzetek! r>Nem gyúl érettem viszonérzemény. r>r>Én távozom, s örökre távozom r>Gyötrő titkommal tőled, oh leány! r>Vezessen a sors boldog útakon, r>Öröm-tavasznak tündér-korszakán. r>r>Legyen pályád mosolygó rózsakert, r>És minden óra benne rózsaszál, r>S ne tudd, ne tudd, leányka, e levert r>Sziv-éjjelen, hogy csillagom valál!
Mint kit a halál hatalma r>E világból elszakajt, r>S ösmeretlen sors elébe r>Messze választ, messze hajt: r>Úgy megyek ki most körödből r>Lelkem elhalván bele, r>Fájdalomnak és örömnek r>Kínos édes lakhelye! r>r>Ámbár most csak fájdalomnak, r>Nem örömnek helye vagy, r>S benned jó reményem semmi, r>Veszteségem súlya nagy, r>Mégis összetört lelkemnek r>Elfojtott nyögésivel r>Tőled gyászban és keservben r>Szívszakadva megyek el. r>r>Oh itt keltek, itt szövődtek r>Életem reményei, r>Itt repestek, itt enyésztek r>Tarka álomképei. r>Őket egy szem villanása r>Alkotá és nevelé, r>S ismét egy szem fordulása r>Összedúlá, temeté. r>r>A tiéd, szelíd leányka, r>Bájt sugárzó szép szemed r>Volt az, melynek változásán r>Lelkem testem így eped. r>Gondolád-e, hogy ha édes r>Hódolással rám tekintsz, r>Mennyet, poklot nyitsz szivembe, r>Melynek vége-hossza nincs? r>r>Mennyet a magas boldogság r>Minden fellengésivel, r>Poklot a kín, átok, ínség r>Szemfogó mélységivel? r>Gondolád-e, hogy mosolygó r>Ajkaidnak hangjai, r>És enyelgő, édesítő r>Tetteidnek bájai r>r>Nem hatóbbak nem nyomosbak, r>Mint szelek fuvalmai, r>Melyeket ha már megúntál, r>El lehet fordítani? r>Nem tudád-e, hogy minden kis r>Hajlandóság s kegy jele, r>Melyet adtál, bűnné lesz, ha r>Visszaandalogsz vele? r>r>Nem tudád; mint zöld mezőben r>Könnyen élő szép madár, r>Mely után a kis fiúnak r>Szíve, szeme, lába jár, r>Egy bokortól más bokorhoz r>Fut, forgódik, meg-megáll, r>És ha űzőjét kicsalta r>Énekelve tovaszáll: r>r>Úgy jövének enyelegve r>Könnyű pillantásaid, r>És kicsalták rejtekéből r>Szívem égő vágyait: r>A reménynek és kétségnek r>Fájdalmát és örömét, r>A gyönyörnek, gyötrelemnek r>Áldó, féltő szellemét. r>r>Mégis mind ez érzelemben, r>Szép szemednek fényinél r>Boldogabb is, gazdagabb is, r>Mint ki kincsben, hírben él, r>Vígan lejtve, gondfelejtve r>Bujdosám a ligetet, r>S áldást hangzó énekimtől r>Zengett nyúgat és kelet. r>r>Most mint a vad rengetegben r>Áll a gyermek egyedűl, r>Akkép állok elhagyatva r>Szép szemednek fényitűl: r>Láthatárom éjfél, s benne r>Elmém kedves képei r>Óriási rémmé nyúlván r>Lettek ijedelmei. r>r>Elszokám már a világtól, r>Mély homály az én napom, r>Bús setétség s elhagyottság r>Éjszakám és hajnalom. r>Mint egy égre nőtt vadas bérc r>Űl a bánat lelkemen, r>Bár szaladjak, bár pihenjek, r>Súlya ott nyom szűntelen. r>r>Fáj, ha benne háborognak r>A szív tépő vadai; r>Fáj, ha őket ostromolják r>A tüz-elme nyilai. r>Mégis a föld nem szakad le, r>Merre hordom terhemet, r>A magas menny nem borít el: r>El kell vinnem részemet. r>r>Elviszem! de mért, ah mért itt r>Nem találok temetőt, r>Itt, hol sírtam, és örűltem, r>Hol vesztemre láttam őt? r>Máshol fájni fog testemnek r>Még a föld is, mely temet; r>Ah de menni kell - leányka! r>Áldjon isten tégedet!
Emlékednek végső foszlányát, r>Ledöntött bálvány, eldobom, r>Egy sóhaj és Isten hozzátok r>Szerelmes, lázas, balga álmok, r>Lelkem továbbszáll szabadon. r>r>A szerelem szép világától r>Megtörve, fájón búcsuzom. r>Elrablá tőlem ifjuságom, r>De elhagyott tündér-világom r>Búcsuzva meg nem átkozom. r>r>Búcsuzom. - A szerelem lángja r>Addig tart, míg az ifjuság. r>Sírján a meghalt ifjuságnak r>Letörtem egy édes leánynak r>Meghalt szerelmünk ciprusát. r>r>E cipruság utolsó dalom, r>Elzengem ezt is még neked, r>Benne sír lelkem régi álma r>S drágán megváltott szabadsága r>Bezárult édenkert felett. r>r>Lelkem szabad. Fakó világban r>Repülhet, szállhat szabadon. r>Nem kötik már a régi vágyak, r>Romjain egy letűnt világnak r>Elzengtem utolsó dalom. r>r>Lelkem szabad. Feloldva minden, r>Mi szárnyait leszegezé. r>Repülhet már a magas égig r>Vagy egy kopár temetőn végig - r>Most ásott, néma sír felé... r>r>Emlékednek végső foszlányát, r>Ledöntött bálvány, eldobom, r>Egy sóhaj... óh, bár véle szállna r>Egy üres élet végső lángja, r>Míg elcseng utolsó dalom!...
A sárga lomb megreszket, r>levél hull, jön a dér. - r>Ó, minden, ami kedves, r>elmúlik, sírba tér. r>r>Az erdőbe a napnak r>ernyedt sugara vesz. r>Tán a búcsúzó nyárnak r>utolsó csókja ez... r>r>Sírni, zokogni tudnék, r>érzem - valami tép. r>Most, hogy bucsút kell vennünk, r>felújul ez a kép: r>r>el kell hagyjalak téged, r>s tudom: meghalsz te már! r>Te vagy a haló erdő, r>én a bucsúzó nyár.
A holdsugárban... a holdsugárban r>a lábnyomát megcsókolám. r>S izzó fejem a földre nyomva r>zokogtam az útnak porán r>a holdsugárban. r>r>A napsugárban, a napsugárban r>könnyű lesz válni már nekem. r>Meghajlok kesztyűsen előtte, r>s megyek vidáman, hidegen, r>a napsugárban. r>
