Idő 
Értékelés 
Értékelés Holdnak, mint minden jó vitéz, r>Holdnak vágok és nyargalok tele Holdnak, r>Mögöttem ott-hagyott, vén, r>Unott és lusta éveim gyalogolnak. r>r>Rabolón s vidáman viszem r>Utólért mámoros Jövőm bizodalmát, r>A minden percre szebb perc r>S minden kérdésre felelet szent hatalmát. r>r>Arany-haja s gyöngy-szeme van, r>Pihegő, simuló Csoda az én lelkem, r>Azért viszem oly büszkén, r>Istent és Időt megcsalón, érdemelten. r>r>A Hold váró és biztató r>S mi ketten sokkal több vagyunk, mint az Élet, r>Sokkal hivőbb a lelkünk, r>Sokkal kacagóbb, remegőbb, sokkal mélyebb. r>r>És félnek a kisértetek r>S hogy egyre jobban vágtatunk, elmaradnak r>S mi csodákként csodákba r>S a szabadságból rohanunk föl szabadnak. r>r>Holdnak, mint minden jó vitéz, r>Holdnak vágok és nyargalok tele Holdnak, r>Mögöttem ott-hagyott, vén, r>Unott és lusta éveim gyalogolnak.
Emeld fel bíbor képedet, r>Csendes Esthajnal! r>Enyhítsd meg a természetet r>Harmatillattal. r>r>Hozd alá a fáradt szemnek r>Kívánt álmait, r>Fedezd bé a szerelemnek r>Édes titkait. r>r>Titkon nyílnak az életnek r>Legszebb rózsái, r>Mély titokban csörgedeznek r>Legszebb órái. r>r>Ah, nékem is van egy titkom r>Szívembe rejtve! r>Nem szabad azt kimondanom: r>El van temetve. r>r>Nem szabad kijelentenem, r>Mely boldog vagyok; r>S hogy ki az én egyetlenem, r>Kiért hervadok. r>r>Csak a néma hold mosolyog r>Rám szemérmesen, r>Mikor az örömcsepp ragyog r>Forró szememen. r>r>[1797-1799 között]
A boldogságot nem lehet ajándéka kapni, r>Egyetlen titka: adni, mindig csak adni. r>Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet r>És sok-sok önzetlen szeretetet.r>
Szeretlek én téged, pipám! r>És a dohányt, mely benned ég; r>Hogy is ne? füstöd fellege, r>Miként galambom szeme, kék. r>r>Szeretem én galambomat, r>Miként szeretem a dohányt; r>Hogy is ne? pipa és leány r>Érettem égnek egyaránt. r>r>S miként a lyányszem s mint a füst, r>Nem kék-e a menny födele? r>S miként ezek, a mennyfödél r>- Csillagtűzben - nem lángol-e? r>r>Hasonmásául alkotá r>Az ég e kettőt énnekem, r>Hogy látva őket lássam azt, r>Kitől boldogságom nyerem.
Ez az én vérem, ó vegyétek, r>Vegyétek tűnő életem. r>A tűnő élet örökélet, r>Ha vérét és szavát veszem. r>r>Nem a mulandó, tarka szókat, r>Mik zengnek utcán és teren, r>De a magányba elbúvókat, r>Miket láz és örvény terem. r>A csodálatos, tiszta szókat, r>Mik fél zene, fél rejtelem r>S mik mélyebbek, mint végső sóhaj r>Az elröppenő életen.
