Idő 
Értékelés 
Értékelés Teli hold néz le az égrőlr>A Tisza habjára.r>Nézhet a hold kedve szerintr>A széles Dunába.r>S belenézhet, megfürödhetr>A nagy Óceánba.r>r>S barangol a város fölöttr>Ábrándozva mélán.r>S hogy világít éjszakákonr>Szeretik őt méltán.r>r>Ezüstruhás szép holdvilág!r>Irigylem a sorsod!r>Mert az éjnek gyönyöreitr>Mind magaddal hordod.r>S csillagok közt az éjjeketr>Hogy átkalandozod.r>r>Te láthatod, legény a lánytr>Mily epedve várjar>S mikor a lány szerelmesétr>A keblére zárja.r>Nem csoda, hogy minden hóbanr>Ifjan jössz világra . . .
Fölépítettük már kicsi házikónkat,r>Somogyi telepen láttuk eztet jónak.r>Tápé, Szeged között, szőke Tisza partján,r>A füzesek mellett, kinn a kertek alján.r>r>Zöld pázsitos réten, tavasz mámorában,r>Gyönyörködünk itten pacsirták dalában.r>Még a nap is szebben világít e tájon.r>Béke napja ragyog minden kicsi házon.r>r>A szivünkben itt él a békesség vágya,r>Ezért küzdünk, ha kell, életre-halálra,r>A gyűlölet ide be ne tegye a lábát,r>Kiverjük belőle azt a gonosz párát.r>r>Munkálkodva itten békességben élünk,r>Így kivánja ezt a Közművelődésünk,r>Ebben a tudatban emelt fővel járunk,r>S lelkesedve innen a jövőbe látunk . . .r>r>1925.
Áll a csonkatorony, süt fölötte a nap,r>A nap látta őtet valamikor régen,r>Ezer év előtt még, s látta azt a népet,r>Aki akkor műalkotást végzett rajta,r>Nyolcszögletes körfalával.r>r>S állt a torony sok századok viharávalr>Szemben, de az idő megrongálta őtetr>S egy újabb nemzedék lebontotta félig,r>És meghagyta régi műemléknek, s méltánr>A jelenkor népeinek.r>r>S most e csonkatorony példaképpen áll itt,r>Beszél régi népről, s mulandóságról.r>Süt fölötte a nap most is ugy, mint akkor . . .r>És most ez a népség alkot új műveketr>A jövendő századoknak.r>r>S látja a nap mindig, ezt a dolgos népet,r>Aki az elődök nyomán viszi továbbr>Az élet menetét, s az emberi agynakr>És a kéznek művét, bámulja a világr>S a nap, örök időkön át . . .r>r>1925.
Megszivlelésül.r>r>Ne legyetek olyan büszkékr>Ti szép kerti virágok!r>A mezei kis virágotr>Ti még meg se látjátok!? . . .r>r>Dús szirmotok ám csodálom,r>Elismerem a szépet;r>Mit ápolás himzett rátok,r>Nem csupán a természet.r>r>Őseitek ámbár régenr>Kinn a pusztán születtekr>S dolgos kezek melegágybar>Onnan hoztak titeket.r>r>És megóvnak hideg ellen,r>Enyhe sátrak lágy ölénr>S korlát között szórja rátokr>Sugarát a verőfény.r>r>Hiába hát büzskeségtek,r>Ti szép kerti virágok;r>Gondozó lágy kezek nélkülr>Ti parlagon volnátok . . .r>r>De mi álljuk a rút időt,r>Ha tör zúgva ellenünk;r>Szembe nézünk,, s vihar utánr>Ragyog a nap felettünk . . .
Valentini János festményéhez.r>r>Szalmaágyon fekszik a lány félkönyéken,r>Barna szép feje nyugszik a tenyéren.r>De szemei nem nyugszanak; az ágy végénr>Ott révedeznek egy ifju hangszerén.r>r>Féloldalt ül az ágy végén a legényke;r>Ám az nem baj, hogy rongyos a kabátja,r>De a szive és szemei tiszta fényber>Föllángolnak ahogy a leányt látja.r>r>S féloldalról amint nézi mosolyogvar>A leány figyelő arcát, keblét, nyakát;r>Ujjaival a gordonkát fölhangoljar>S adja lágyan epedő szivük dalát.r>r>Hol a müvészet és önzetlen szerelemr>Árasztja el a szép ifju sziveket,r>Itt a kis szobán át süt a nap melegenr>És reájuk egy ujvilág fölnevet . . .
