Idő 
Értékelés 
Értékelés I.r>r>A hajnal ég a háztetőkön;r>A gyárba haj, előre!r>Megyünk vígan, de roskadozvar>Jövünk ki majd belőle.r>r>Megyünk. Könnyű kosár kezünkbe,r>Babos kendő nyakunkba,r>Amerre járunk felvidámul,r>Az utcza is nyomunkba.r>r>Minthogy egy virágos erdőr>Vonulna át az utczán,r>Vidám kaczaj, mint a száz madárdalr>Csendülne végig utján . . .r>r>De este mindig összetörve,r>Kéz, kézbe fogva, szótlanr>Megyünk hazáig álmadozvar>A csüggedt, néma sorban.r>r>A gondtalan, víg utcza néprer>Egy sóhaj, egy tekintet;r>Megyünk temetni, - eltemetnir>Bús, álmodó szivünket.r>r>II.r>r>Hány édes álom száll, viharzikr>Egy lomha, szürke gyárba!r>Oh, mennyi kincs van ott temetve,r>Hány ifju szívnek álma!r>r>És munka közt, mig rózsa hervadr>A gyári lány arczáról,r>Könyből, sóhajból, szőve készülr>A myrtusz-ág, a fátyol . . .r>r>III.r>r>Mikor anyámat eltemettük,r>Hideg volt, téli nagy hideg.r>Üres maradt a ház utánar>És rongyosak a kicsinyek.r>r>A legnagyobb testvérkék köztr>S a kegidősebb én valék.r>Kenyeret adtam öt árvánakr>- Az enyém volt a maradék.r>r>Egy ideig csak ment a munka,r>Hanem egyszer csak érezém,r>Hogy elszorul a mellem néhar>A virrasztások éjjelén.r>r>Aztán kissé köhögni kezdtem,r>Majd láz gyötörte lelkemet,r>De félig élve, félig halvar>Átvánszorogtam a telet.r>r>Tavaszra neki piroskodtam,r>Panasz se kelt már ajkamon,r>Majd jött az orvos és szelid, der>Szigoru volt a tilalom:r>r>- A varrást abba fogja hagyni,r>Dolgozni önnek nem szabad!r>Vigyázni kell magára gyermek,r>Nagyon nagy lesz az áldozat!r>r>- Ne dolgozzam? s ezek az árvákr>Hogyan élnek meg nélkülemr>Az orvos rám nézett szeliden:r>- Csak türelem, csak türelem!r>r>Oh, türelem a lány erénye,r>Aki szegénynek születik:r>Jó fegyver az koldusoknak,r>Mert senkit meg nem sebesit.r>r>De vége volt a szenvedésnek,r>Ő lecsókolta könyemet.r>Ki megváltott a sirtól engem,r>Az elveszité lelkemet.r>r>Ti, akik becsülettel éltek,r>Ne dobjatok követ reám,r>A kicsinyek, ha nagyra nőnekr>Majd megbocsátanak talán.r>r>A kicsinyek jók, szépek lesznek,r>Fehérek mint az angyalok;r>Ha imádkozni megtanulnakr>Majd üdvözűlök általok.r>r>IV.r>r>Szombat ester>r>Harang kondul az udvar alján:r>A heti munka véget ért.r>A hét robotja elfeledver>A szombat este üdveért.r>r>Aki szegényebb, elhagyottabb,r>Szombatra az is felderűl:r>Csicsereg mind a gyár előtt, mintr>Fecskék a templomház körül.r>r>S amíg hosszu széles útonr>Tova sietnek párosan,r>Szivükre könnyü bűvölet száll:r>Ma este, szombat este van.r>r>S a külvárosban, ott ahol márr>Alacsonyabbak az ablakok,r>Vár mindenkire, vár egy ifjur>S szemük nevetve felragyog.r>r>Találkoznak s kéz kézbe fogvar>Mennek hazáig csendesenr>A kapuban egy kézszoritás:r>- Holnap vasárnap, kedvesem!r>r>V.r>r>Vasárnapr>r>Jer, hagyjuk itt a fényes palotákat,r>Hol egész héten küzdünk, dolgozunk,r>Vedd kékvirágos karton kis ruhádat,r>Ez az egy nap, csak ez a mi napunk.r>r>Kalapod csokrát megkötöm bokorra,r>Virágot tűzök a hajad közér>S a könyet is lecsókolom mind sorra,r>Mi hat napig orczáid öntözé.r>r>Ki az erdőre! Lombok enyhe árnyar>Fölénk borul és hűs árnyékot ad,r>Feledjük el egy kurta délutánrar>A hétköznapi szürke gondokat.r>r>Oh, nincs nekünk, nincs nagyratörő vágyunk,r>Az ünnepünk is egyszerű nagyon:r>Egy-két virág, mit mindenütt találunk,r>Sütkérezés a sugaras napon.r>r>Ah, holnap reggel uj robotba állunkr>És hat napig kenyérért fáradunkr>S mig hat napig a hetedikre várunk,r>Verőfényről és dalról álmodunk.r>r>VI.r>r>Az ég azurja a magasbanr>Nyugodt derűvel mosolyog.r>Járunk virággal tarka fűbenr>Mi koldusok, mi boldogok.r>r>A remegő kék levegőbenr>Egy kis csicsergő lény lebegr>S fürösztve szárnyát napsugárbanr>Zeng a mezőnek éneket.r>r>Mi nem dalolhatunk. Lezártar>Egy csók a szánkat csendesenr>És dalra nyitni ajkainkatr>Te nem tudod, - én nem merem . . .r>r>VII.r>r>Ha munka közbe megkap egy-egy ábrándr>S szemedbe forró köny gyűl hirtelen,r>Töröld le titkon, hogy ne lássa senki,r>S folytasd tovább a munkát csendesen.r>r>Szegény leánynak nem való az ábránd,r>Szegény leányhoz csak a munka jó,r>Mert, hogyha fáj is durvasága néha,r>Becsületes a goromba való.r>r>VIII.r>r>Ha fényes utczán visz az utam néha,r>Sietve járok s szivem feldobog:r>A gazdagok, kik itt nevetve járnak,r>És istenem, beh szépek, boldogok!r>r>De sáros lesz a koldus szive itt csak,r>Míg ragyogásról, fényről álmodik,r>Sietni kell itt mindig a szegénynek:r>Ki lassan jár, az hamar elbukik.r>r>r>r>r>r>
Ha elmegyek e vén falak megett,r>Vigasztalan sejtelmet érezek.r>Nem kell az nap se bor, se szó, se játék,r>Ugy érzem, mintha a jövőbe látnék.r>r>Ez az utolsó! Mind ide jövünk,r>Kik lehetetlen álmokat szövünk.r>Amit virágos kis falunkba kezdtünk,r>Hajh! Itt kell azt mind egykor befejeznünk!r>r>Előre jó fiuk! Ne féljetek!r>Hiába azért mégsem éltetek!r>Akik lenéznek, kik sohsem szerettek,r>Majd megbocsátnak, hogyha eltemetnek!r>r>Mi vagyunk, akik ébren álmodunk,r>Mi vagyunk, akik élni nem tudunk.r>- Nekünk, kik e szép földön mitsem érünk,r>Ez a vén ház legyen a büszkeségünk!r>r>Nem hősi halál a mi végzetünk,r>Szabadságért mi nem vérezhetünk,r>Nem hullhatunk el harczok viharában:r>Mi itt nem halunk meg - festetlen faágyban.r>r>Hanem azért, fiuk, daloljatok!r>Hová lehet, virágot szórjatok!r>Legyen elég, ha napunk lemenőben,r>Egy ingyen sír - a régi temetőben!
Lenéznek és gúnyolnak engem,r>Ugy járok itt mint idegenben.r>A gáncsot tűröm, hallgatom,r>Lenézve - büszkén, szabadon.r>r>Kiket feldob a sors szeszélye:r>Nagyok vagytok ti hozzám mérve,r>Piperkőcz, ifju gyermekek,r>Csak rajta, törekedjetek!r>r>Én félre állok, - nem ragyogni,r>Csak egy-két dalom eldalolni,r>S ha eldaloltam pár dalom,r>A jövendőről álmodom:r>r>Nem harsona szó mellett nyujtjákr>A költő igaz koszorúját,r>De sirjára, ha moh fedi,r>Egy ismeretlen kéz teszi.
Lement a nap, - és bucsuzó sugárar>Halovány fényt vetett a vén Naszálra.r>Az égen egy-két halvány csillag égettr>S mint a gyermek, aki sírok közé tévedt,r>Felhők között úgy bujdosott a hold;r>Az ég, a föld, szendergett, néma volt.r>Ha egy szellő a cserjén átszökött,r>Olyan halk sóhaj kelt a fák között,r>Mint a szerelmes lányka ajakán,r>Mig álmodozik szűzi vánkosán.r>A víz a parton halkan mormogott,r>Álomba ringatóztak a habokr>S mint álmodó lelkében álma képe,r>Ragyogott mélyin csillagoknak fénye . . .r>r>Lassan setétült, csendesült a róna;r>A domb, az erdő, halkan elmosódvar>Belevegyült a barna éjszakába,r>- Felöltözött a cserjés gyászruhábar>S míg a távolból hűvös esti szélr>Szárnyán közelgett lassankint az éj,r>Lengett a csolnak halkan a vizen,r>Mint könnyű emlék megenyhült sziven.r>Az evezőt bevonva csendesen,r>Csak szemeidbe néztem kedvesemr>És mig fényárban úszott a ladik,r>Találgatám mélységük titkait.r>Siklott a csolnak csendesen tova,r>Partok között, mit nem láttunk soha;r>Bokrok közűl csodás hang szállt felénk,r>Mit soh'se hallánk, sohsem ismerénk.r>r>Elgondoltam - fejem kebledre hajtva:r>Igy menni, menni - sohse jutva partra!r>Örökre menni, vissza sohse néznir>A semmibe, az éjbe átenyészni . . .r>r>Eltünni innen, mint egy könnyü álom,r>Elhangzani, mint madárdal az ágon,r>Lefutni, mint a csillag fut az égrül,r>Ha ragyogása a homályba szédül . . .r>r>Azután csend lett, messze néma csend,r>A szív a szíven, ajkon ajk pihent;r>A szomjas erdő csókról álmodottr>És szíve a szivünkben dobogott.r>S amig szemembe köny gyült nesztelen,r>Öledbe hajtám álmadón fejem,r>A hold fejedre glóriát vetett,r>Ugy őrködött a pillanat felett . . .
Az, akit én a szívembe hordokr>Tündérhaju, kékszemű leány.r>Fel-feltünik, mint a hattyu néhar>Álmaimnak sugaras taván.r>r>Sugaras, mert csillagfényben úszó,r>Nyugodalma, csendje végtelen,r>Habjai csak akkor ringatóznak,r>Amikor a tündér megjelen.r>r>Meg-megjelen, - s elmerül a mélybe,r>Játszadozó hattyu képiber>S ha letűnik álmaim szinéről,r>Csak leszáll a szívem mélyire.
