Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(Leoninus csokorban)
r>Mondják, ha valaminek vége, szükséges annak elengedése.
r>Ezt áhítják a pszichológusok, ki így már nem néma hallgatók!
r>Én meg gyakorlati pszichológista vagyok, tudok… de mást tudok!
r>
r>Meg ki tudja, hogy a gyors halálára várva él még... mért engedné el szerettét még?
r>Bizony van oly', ki halált várja fölépül, mondhatjuk: -halál, időre- de, elévül.
r>Tehát lét bonyolultságba ne bonyolódjunk, me’ egy biztos, tudhatatlan a sorsunk.
r>
r>Vicces, de halottasházban is ébredtek föl: Így nem tudjuk, élet nálunk is dőzsöl?
r>Azért hosszan szenvedni létben, nem élvezet... igy a halál lehetetlenségében…
r>Nyár meleg, január fagyos de, döglött medve bőrére inni… halál megjő ide?
r>
r>A mélységes csönd miben sem segít, mert ez is sorsunk része… ’azt a cudar mindenit’!
r>Még élned kell, akkor tégy úgy, élj, bár lehet jó és rossz! Ha élet éled, mese nincs, élj!
r>Ha a fránya halál mégiscsak suhint -pont- feléd, már senki nem főzi le a kávéd…
r>*
r>(senrjon trió)
r>Élted lehet angyalok
r>Védelmezték, de halál a vég!
r>Volt szereteted?
r>
r>Ha volt, az itt hagyottak
r>Haláláig, Te is tovább élsz…
r>Volt szereteted?
r>
r>Volt benned szereteted?
r>Mert, akkor sokak emlékeznek…
r>Volt szereteted?
r>*
r>(Tíz szavas)
r>Halálodban nem az elengedésed fontos
r>Hanem ha szerettél… az alkonyos!
r>
r>Vecsés, 2024. július 23. –Kustra Ferenc József- íródott pszichés tanulmányként a sorsút vége fényében… 50 évig voltam nyomozó, többet átéltem, tanultam, tudok… mint máshol egy egész falu…
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(Leoninus csokorban)
r>Mondják, ha valaminek vége, szükséges annak elengedése.
r>Ezt áhítják a pszichológusok, ki így már nem néma hallgatók!
r>Én meg gyakorlati pszichológista vagyok, tudok… de mást tudok!
r>
r>Meg ki tudja, hogy a gyors halálára várva él még... mért engedné el szerettét még?
r>Bizony van oly', ki halált várja fölépül, mondhatjuk: -halál, időre- de, elévül.
r>Tehát lét bonyolultságba ne bonyolódjunk, me’ egy biztos, tudhatatlan a sorsunk.
r>
r>Vicces, de halottasházban is ébredtek föl: Így nem tudjuk, élet nálunk is dőzsöl?
r>Azért hosszan szenvedni létben, nem élvezet... igy a halál lehetetlenségében…
r>Nyár meleg, január fagyos de, döglött medve bőrére inni… halál megjő ide?
r>
r>A mélységes csönd miben sem segít, mert ez is sorsunk része… ’azt a cudar mindenit’!
r>Még élned kell, akkor tégy úgy, élj, bár lehet jó és rossz! Ha élet éled, mese nincs, élj!
r>Ha a fránya halál mégiscsak suhint -pont- feléd, már senki nem főzi le a kávéd…
r>*
r>(senrjon trió)
r>Élted lehet angyalok
r>Védelmezték, de halál a vég!
r>Volt szereteted?
r>
r>Ha volt, az itt hagyottak
r>Haláláig, Te is tovább élsz…
r>Volt szereteted?
r>
r>Volt benned szereteted?
r>Mert, akkor sokak emlékeznek…
r>Volt szereteted?
r>*
r>(Tíz szavas)
r>Halálodban nem az elengedésed fontos
r>Hanem ha szerettél… az alkonyos!
r>
r>Vecsés, 2024. július 23. –Kustra Ferenc József- íródott pszichés tanulmányként a sorsút vége fényében… 50 évig voltam nyomozó, többet átéltem, tanultam, tudok… mint máshol egy egész falu…
r>
A poéta írta nektek…
r>
r>(3 soros zárttükrös duó)
r>
r>Nos, a vers nagyszerű szóruhákban öltöztetett szép-okos gondolatok,
r>S ha jók a gondolatok, s jók az olvasandó sorok… élmény gondolatok…
r>Nos, a vers nagyszerű szóruhákban öltöztetett szép-okos gondolatok.
r>
r>A jó vers, jó mondanivalója szétterül a lelkünkben, mint életbalzsam,
r>Ha meg az olvasónak oly’ nagy az öröme…’Megvan én életbalzsam’…
r>A jó vers, jó mondanivalója szétterül a lelkünkben, mint életbalzsam.
r>*
r> (HIQ trió)
r>
r>Szívünkben
r>A rejtett kincsek.
r>Boldogság.
r>
r>Mosolyunk
r>Le is eshet, csak…
r>Boldogság.
r>
r>Volt mosoly
r>Arcunkon, lehet…
r>Boldogság.
r>*
r>(tíz szavas csokor)
r>
r>Féltett titkokat őrizzük, sokféle darabokban
r>Arcunkra visszaköltözik mosoly, sokféle darabokban.
r>
r>Alaposan figyeld a poéta miket ír!
r>Mit olvasol… legyen örömír!
r>
r>Az életben biz, van mi magfagyott…
r>Van mi tiszteletlenül… lehullot!
r>
r>Hosszú versben lehet biz’ komoly szópatak,
r>S lehet benne lehulló… utálatos-patak.
r>
r>Lehet versben jót özönlő… szerelmetes szó patak…
r>Élvezetet kiöntő szópatak.
r>
r>Versben domináljon az élvezeti öröm-patak,
r>Akkor lelkedben így élvezetek maradnak!
r>
r>Vecsés, 2026. augusztus 7. - Kustra Ferenc József
r>
(3 soros-zárttükrös duó)
r>Rakétatűzben ég ma is a szentelt gyertya,
r>De megúszta a büntetést az orosz pópa…
r>Rakétatűzben ég ma is a szentelt gyertya.
r>
r>Bizony az én lelkem is igy éli napjainkat,
r> Vívja minden ellen a védekező harcokat…
r>Bizony az én lelkem is igy éli napjainkat.
r>*
r>
r>(Senrjon trió, félhaiku lánc formátumban)
r>Gyalogosan menetel
r>Előre a lábam, tönkbe rúg.
r>Ima nem segít!
r>
r>Gyalogosan menetel
r>Hóban a lábam, éppen tél van.
r>Ima nem segít!
r>
r>Gyalogosan menetel
r>A lelkem… felhők könnye hullik.
r>Ima nem segít!
r>*
r>
r>(Senrjú duó)
r>Nap sugára is
r>Földet ér, éltet fejleszt.
r>Földet melenget!
r>
r>Levél, mit simít…
r>Meghallom lelkem sikít!
r>Ilyenek… napok!
r>*
r>
r>(anaforás leoninus)
r>Sokszor előfordult velem, hogy jó nagy felhő nyomult fölém, Nap beborult!
r>Sokszor előfordult velem, hogy lelkem védekező harcokba ’bonyolult’.
r>Sokszor előfordult velem, hogy lelkem csak gyalogolt mellettem.
r>Sokszor előfordult velem, hogy felhők könnye mosta a fejem.
r>
r>(leoninus)
r>Aranyló mezőn piros pipacs, őzeknél dívik az ’ipi-apacs’?
r>Rózsa illat terjeng, meg a füstölt sonkáé… Más illat is füstölt...
r>
r>Vecsés, 2022. május 27. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.
r>
Az élet maga egy vízió…
r>
r>A végtelenből
r>Kivágott körcikk vagyok.
r>Álmaim, vadak.
r>*
r>Lelkem... fekete mélységek csöndes temetője…
r>Ő a zongorám… ha ráverek a billentyűkre
r>A húrok is sírnak, bánatosan nyekeregve…
r>*
r>Békésen várok,
r>Láthatatlan sötétben.
r>Izgalom-fényben.
r>
r>Vecsés, 2014. április 30. – Kustra Ferenc József- írtam: versben is és senrjúban is…
r>
