Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia - Messze vagy de, most megvallom, amit érzek irántad…
r>
r>A szerelemet vallani, végzetes vallomást,
r>Jól elmondani, hogy éppen ez van… és semmi mást...
r>A szerelem az, ami át tudja törni a határokat,
r>És ha szerető pár összefog, áthág nagy akadályokat.
r>
r>A szerelem öl, butít, mondják, nyomorba dönt, megbocsát
r>De folyvást bocsátja magából, a ragyogó fénysugárt.
r>A szerelem elszigetelt sziget, életóceán közepén,
r>Csak ez a fénylő, lánglobogás haladjon… párocskát követvén.
r>
r>A szerelem, álom és csoda, két ember ékessége…
r>A szerelem, lélek színek választéka, a szív kincse…
r>A szerelem, élet körénk fonódó, betakaró burka…
r>A szerelem, a termékenység völgye, termékenység szikla…
r>A szerelem, mellkason taposó vágy, édeskés veszedelem…
r>A szerelem, sárba taposó, vagy égbeemelő érzelem…
r>
r>Van, élet állomás és mindegy, ha üres, fő, hogy meleg…
r>Szerelemes pár, ha összebújik, akkor nem didereg.
r>
r>Vecsés, 2015. február 1. – Kustra Ferenc József
r>
Szamuráj kardja
r>Élet végét jelenti?
r>Élet vagy halál…
r>*
r>Szamuráj kardban
r>Láthatod a villámot.
r>Az győz, aki gyors.
r>*
r>Szamuráj „régi”
r>Katona. Urához hű!
r>A végletekig!
r>*
r>Szamuráj igaz…
r>A bushidó szerint él.
r>Alapja: hűség!
r>*
r>Szamuráj maga…
r>Igazság és becsület!
r>Hűség: életcél.
r>*
r>Szamuráj szellem
r>Mai emberben már nincs.
r>Embertömegek…
r>
r>Vecsés, 2014. május 9. - Kustra Ferenc József – íródott: klasszikus -anaforás- senrjú csokorban.
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Életóceánomról felismertem, én vagyok a háborgó víztükör,
r>Ez az élet nekem, már snassz, mert könnyen hihetik, mi vagyok én, hatökör...
r>Életóceánomról felismertem, én vagyok a háborgó víztükör.
r>
r>Néha vihar kezdeményezek, leverek parti sárga leveleket,
r>Csak, nézem, hogy a vizes avar hogy vastagodik, eléri térdeket…
r>Néha vihar kezdeményezek, leverek parti sárga leveleket.
r>*
r>(10 szavas csokor)
r>Minek vagyok én ekkora víz?
r>Kitalálni, ezt már nyerő kvíz?
r>
r>Miért vagyok ekkora és háborgó,
r>Nem találja ki sok nyaraló…
r>*
r>Minek nekem a vihar, el vagyok nélküle,
r>Nem profitálok belőle.
r>
r>Inkább hagynám, hogy békében élnének halak,
r>Parton; leomlanának a falak…
r>*
r>Avarhoz is bizony, nem sok a közöm,
r>Nem segít közönyöm…
r>
r>Falakkal törődjön a gazdájuk,
r>Persze omláskor, senki ne kerüljön alájuk…
r>*
r>Sosem volt könnyű életem,
r>Ezért, sok is volt… saját lehetetlenem.
r>
r>Öregen, már túl nehezen viselem,
r>Hogy zsákutcában életem az életem.
r>
r>Vecsés, 2019. szeptember 18. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
r>
(Bokor rímes csokor)
r>Tudod-e még kik voltak a régi nőid?
r>Olyanok voltak, mint a kertben a fáid?
r>Emlékszel régen bizony, hogyan is ragyogtak néked?
r>Elájultál, ha arcodon meg simítottak téged.
r>
r>Emlékszel, hogy ha nő volt közeledben, dadogtál?
r>Közeledtek, neked ragyogtak… jobban dadogtál!
r>Ha nő közeledett hozzád, heves lámpalázad is lett,
r>Ahogy közeledtek, neked még a vádlijuk is szebb lett.
r>
r>Kerti fáid voltak a hobbid,
r>Azt hitted, valaki majd leszid…
r>Azt is gondoltad, hogy ha mással hálnak máris, nem tevéled,
r>Akkor az már a világvége és e szégyent túl nem éled!
r>*
r>(leoninus csokor)
r>Azt gondoltad… mint a bíráid, rád olvassák a hibáid.
r>Közben meg a nők azt várták, szeress! Meg a lelküket tárták…
r>Hányszor motyogtál: jaj, ezt elhibáztam, juj, én mit is vártam?
r>
r>A régi nők olyan finomságok… kiknek meg kellett kóstolnom a húsát,
r>De sorsom nem teljesítette, csak harmada engedte át finomságát.
r>Azok voltak még az úrinők, ők voltak a szerelem hírnöknők,
r>Akkoriban telefonon nők? Személyesen mentem… ők úrinők.
r>Férfi akkorban még ezt hajtogatta: vagy magában csak motyogta:
r>Egyik bolond volt, a másik teljesen más, engedékeny... ily’ volt a porond.
r>Persze volt, hogy az udvarlásba beletaláltam, mint vakond, ez volt műgond.
r>
r>Kik voltak ők, gőgös királynők, vagy koszos vízből hattyúk… vágyott úrinők!
r>Én sokszor sírtam, mikor találkát nekem nem szánták… pedig tán’ vágyódták!
r>
r>Tudod-e még a régi nőket? Szeretted és gyűlölted őket…
r>Tudod-e még a régi nőket? Vagy nem ismered már meg őket?
r>Juj, hová lett a sok kellemes parázna, hová lett a fiatal testek varázsa?
r>Mára már, izzó nyarukra, hűvös ősz ült, van már sok elhízott és van, ki megőszült…
r>
r>Még van ki él és lett vén-gonosz boszorka… Neki már nem ad vigaszt, csak az ima!
r>Szerelmet… álmatlan éjjelekre nem emlékszik, aludni nyögve készülődik…
r>
r>Te már hány éves is vagy… hatvan, vagy tán' hetven? Fiatalság már múlt... lehetetlen!
r>Lehet, úrinő sem már, emlékezete sem régi, a reuma üldözi már.
r>Nálad már szintén elszállt a heves-vér élet? Heves fiatalságod hová lett?
r>Biztos már csak temetőt vizionálsz szívedben, s már nem vagy fiatal lélekben…
r>
r>Vecsés, 2025. augusztus 27. – Kustra Ferenc József – írtam: Heltai Jenő: azonos c. verse nyomán, átiratban, alloiostrofikus versformában.
r>
Pöfékelve dolgozik a vén gőzmozdony, hegynek felfelé,
r>Lefele meg… még jobban dolgozik, a vonatot fékezé…
r>
r>Útközben látni, mesébe illőn szép, mini-zuhatagot,
r>A sín-kanyar árkában meg látni, sok-sok kőhordalékot.
r>Kirándulókkal van tele a vonat,
r>Kik nagyon élvezik a látottakat.
r>
r>Itt-ott vadat is vélnek előbukkanni,
r>De azt senkinek nem sikerül még látni.
r>Van itt bokros táj, meg olyan ligetes is,
r>Néha jön egy szélroham… fergeteges is.
r>
r>Vonat kirándulás, az, az élvezetek elsője,
r>És az öreg gőzős a régi szerelvény elsője!
r>Öreg már a vonat, öreg-vén már a személyzet is,
r>A masiniszta fiatal, neki kell még látni is!
r>
r>Alföldön „megtankol” a mozdony, vesz fel jó sok vizet és szenet,
r>Kalauz régi kocsikban invitál utazó közönséget.
r>Útközben nincs lehetőség „tankolni” pedig a gőz hegymenetben, nagyon fogy,
r>Lefelé, nem kell annyi gőz, akkor inkább a sok-sok fékpofa, mi igen fogy!
r>
r>Hegyi kirándulás öreg vasúton, felsőfokú élményt ad,
r>Végül ki sem akarnak már szállni, mindenki üléshez ragad.
r>Fönt, egy kis „teraszon” van a hegyi kis-vonat végállomása,
r>Ott fordul meg és vár a visszaútra, a késő délutánra.
r>Addig az öreg mozdony, csak pihenget és csendesen pöföget,
r>De a tűztért etetik, fenntartja a víz miatt a meleget.
r>
r>Nyárnak a napmelegében, természetet járni olyan fölséges,
r>Apraja-nagyja mikor visszaér, jelzi, mára ez elégséges.
r>Kipirulva, kifáradva, boldogan elfoglalják a helyüket,
r>Mindenhol csak szuszognak, mindenhol fogadkoznak ismétléseket!
r>
r>Vecsés, 2017. május 1. – Kustra Ferenc József
r>
