Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia
r>
r>Kinek sorsa, hogy alakul, érdekes,
r>Ki tudja, élni vajh’ miért érdemes?
r>Persze ez a kérdés csak elméleti,
r>Pro és kontra válasz, csak hitvitai.
r>
r>Nézzük az ember életét, mi adott;
r>Lét jelenti az ötven százalékot.
r>Ehhez ember, tanul, képezi magát,
r>Ez jelenti össz. harminc százalékát.
r>
r>Marad még a százhoz húsz százalék,
r>Ez a szerencse, az életjáték.
r>Van, ki e tételt bőszen tagadja,
r>Ha nem ismeri fel, az ő baja.
r>
r>Ez sajnos nem változtat a lényegen,
r>Biz’ minden így működik az életben.
r>Tudom ez csak filó kategória,
r>De életismeretből van alapja.
r>
r>Szerencse: az általunk nem ismert,
r>(Mert ugyan honnan ismernénk mindent)
r>Események, általunk nem befolyásolható
r>Láncolata, mely életünkben meghatározó.
r>
r>Sikerért, boldogságért mindent megteszünk,
r>De vajon, hogyan alakul az életünk?
r>Szerelmesek vajon összetalálkoznak?
r>Jó pár lesznek, ha majd összeházasodnak?
r>
r>Feltehetjük magunknak a kérdéseket,
r>De bizony, évek adják a feleletet.
r>Kit, hogy s mire neveltek gyermekkorában,
r>Az előnye- hátránya házasságában.
r>
r>Munkahely és hivatás, szintén csak lutri,
r>Előre nem tudni, melyik az igazi.
r>A kérdés, elfogadnak, elismernek-e?
r>Vagy az évek céltalanul csak telnek-e.
r>
r>Sok a kérdés, jó lenne pontos válasz
r>És kérdés, hogy előre hogyan válassz!
r>Megtestesülése a szerencsének,
r>Ha mások akarnak jót életednek.
r>
r>Hogy haladjunk, a szerencsét kutatjuk,
r>Miért van, kiknek szerencsés az útjuk?
r>Hogy kik, milyen csillagjegyben születtek,
r>Sikeresek hirdetik: kedvezettek.
r>
r>Okos ember lehet szegény pária,
r>Buta lehet a gazdagság császára.
r>E mércét még nem találta fel senki,
r>De rossz, ha az ember úgy érzi, senki.
r>
r>Mindhez szerencse is kell az életben
r>És talán benne is van a lényegben.
r>Lényeges, hogy megszülessünk, tanuljunk
r>És hasznos tevékenységet folytassunk.
r>
r>Szerencsés, ki szerencsés az életben,
r>Ki sikert, sikerre halmoz létében.
r>Csodáljuk nagyszerű életüket,
r>Sajnálkozva éljük le miénket.
r>
r>Budapest, 1997. május 2. - Kustra Ferenc József
r>
A lét hullámvasútja mikor ránt vészféket?
r>
r>(leoninus)
r>Eddigi éltem, már jó hosszú volt, de nem létem ki avarnokolt…
r>Ami eddig volt, az a régmúlt, még a vége, mikor lesz kifakult?
r>Ki az ki ismeri a jövőt, bár többel is találkoztam én lökött…
r>Fontos-e, hogy az ember ezt jól megfigyelje? Hogy mikor lesz elege?
r>
r>(HIQ duó)
r>Álom bíz’
r>A hosszú élet…
r>Mivé lesz?
r>
r>Öregen
r>hosszú életet?
r>Mivé lesz?
r>
r>(Apeva)
r>A
r>létem
r>Ketyereg…
r>Hosszú volt már,
r>Vég… úgyis eljő!
r>
r>(Senrjú)
r>Sors furkálódik?
r>Mintha köze lehetne…
r>Ismeretlen vár?
r>
r>Vecsés, 2026. július 19. Kustra Ferenc József
r>
r>Ui. az olvasóknak:
r>Éber bennem a gondolatom, várni, míg élettavam sors: „én kiszárítom”!
r>Csak hullámvasút kerék ne legyen pont épp velem defektes, mert az végzetes…
r>Az biztos: nőmet látva, arcom lesz mosolyos, ha látom és nem válogatós…
r>Asszonyom bizony maga tetszik nékem; jó, ha látlak, még élnénk, mert imádlak…
r>Ó, honfiság, szerelem, asszonyom, Ti lelkemben vagytok… kellene maradnom!
r>
r>Nőm! Emlékszel még… szép volt múltunk, tavunkban lubickoltunk…
r>Nőm emlékszel még? Minden szép volt a tóban… emlékszel még?
r>
r>Kustra Ferenc József
r>
M. Laurensr>A MEGBOCSÁJTÁSr>(Parafrázis Juhász Gyula nyomdokain)r>r>Teremtő istenem, sosem ítélted el őket,r>A gyűlölettől fröcsögő hazug köpködőket.r>Szomorúan nézted fentről e tévelygő világot,r>S átélted velünk, az összes nyomorúságot.r>r>Mert tudtad, hogy mekkora teher az élet,r>És mindig is a kezedben volt a végső ítélet.r>Hatalmas szíved van, végtelen hatalmad,r>És számtalan lélek alkotta örök birodalmad.r>r>A megbocsájtás és mindannyiunk terhe,r>A magos égbe szállt veled: föl a fellegekbe.r>Ám ma is hallod ott fenn, az isteni magasban,r>A vak gyűlölet hangját, egyre hangosabban.r>r>Teremtő istenem, nyugtasd le, odafent őket,r>A gyűlölettől fröcsögő esztelen köpködőket.r>Bocsáss meg nékik, mert mégis csak emberek,r>Nem tudják szegények, mit is cselekszenek.r>r>Budatétény 2026. július. 09.
M. Laurensr>A HATALOM JOGÁNr>r>Térképeket rajzol át, törtető becsvágya,r>S otthonod mindenestől felszántja.r>Lövészárkokat ás, ember s ember közé,r>Egyetlen akaratot helyezve mindenek fölé.r>r>Családokat szakít el, s pusztít nemzetet,r>Oly jövőt akar, melyben őszintén élni nem lehet.r>Összeköt vagy elválaszt? Ez számára nem vita.r>Fegyverei ellen, nem segít már, semmilyen ima.r>r>S mert az emberek nem tudták befogadni,r>Az igazságot egyetlen hatalomként elfogadni,r>Megtették hát, magát a hatalmat igazságnak,r>S azóta tanúja e föld, az oktalan pusztításnak.r>r>A Hatalom, térképeket rajzol át, önkénye jogán,r>S otthonod pusztítja, szenvtelen-mód: mostohán.r>Majd lövészárkokat ás, ember s ember közé,r>Egyetlen akaratot helyezve mindenek fölé.r>r>Budatétény 2023/2026
Mikor még szűz vadon volt a felhőkarcolók helyett,
r>Akkor még az emberek jól élhették az életet.
r>Amikor még nem ismerték a számítógépeket,
r>Akkor még lóhátról, nyíllal lőtték a verebeket.
r>
r>Ember; technikát szolgálatába állította
r>És ezzel megfeneklett az élete hajója.
r>Egymásra figyelés, emberség, biz’ az elmúlt, ó...!
r>Ennek helyébe lépett a globalizáció.
r>
r>Embernek való, hogy ember embernek farkasa,
r>Hogy előtérbe kerül az embernek a mocska?
r>Modernizációval ember a tömegsírját ássa,
r>Egy van neki az emberség és nincsen is neki mása.
r>
r>Budapest, 2004. november 24. – Kustra Ferenc József
r>
