Idő 
Értékelés 
Értékelés Alkonyát járja az idő felettem,r>ahogy Zselic fölött a lenge szellő,r>bús mesét síró, messzi fellegekbenr>könnyeit hullatja egy szürke felhő.r>r>Lemegy a napsugár immár felettem,r>ahogy Zselic dombjain nyugodni tér,r>akáclombok közt bújik meg csendesen,r>s alkonyába borul a Hindai-bérc.r>r>Fátylas szememben homályos végtelen,r>csillag-éj szökik a visnyei tájra,r>virágos, zöld mező most oly védtelen,r>Zselicnek aljában szemét lezárja.
A korral az életcél szélei
r>Kezdenek bőn elmosódni.
r>A vágyak már elmosódott álmok,
r>Üressé válik a kinyílt marok.
r>
r>Vecsés, 2002. május 20. – Kustra Ferenc József
r>
Pár szóban az őszről…
r>
r>Hűvös lett az idő, megjött az ősz,
r>Hűvös, északi szél lett a dizőz.
r>Ma is szomorkás az idő, borult,
r>Úgy tűnik, minden az őszbe szorult.
r>
r>Szomorúan lógnak a levelek,
r>Tán hívők és jobb világba mennek.
r>Már a kutyusunk is bundát növeszt,
r>És a változásra, szemet mereszt.
r>
r>Vecsés, 2002. szeptember 15. – Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia
r>
r>Az élet engem, mint titkos kokottot, folyton kompromittált,
r>Aztán meg, hogy tegyek, ne tegyek, vagy eltűrjek, még asszisztált.
r>Így sokat voltam, oly' lélektani helyzetben,
r>Hogy kintet a saját sorosomból nem leltem.
r>
r>Élet keményen haladt, csattogott, katona csizma lehet rajta,
r>Testem, meg csak ment utána, behúzott nyakkal, mintha húzná pányva…
r>Bizony, hogy, hogy nem volt jó, azt tudom, de nem majd holnap, hanem már ma.
r>
r>Lélek nélkülinek lenni tán' jobb, mint lelketlennek,
r>Mert ők csak elfáradt, nemtörődöm, felületesek…
r>Míg a lelketlenek teljes érzelem nélküliek.
r>
r>Amerre szögesdrótom szegélyezte utamat, nem mehettem,
r>Ahol meg nem volt ilyen semmi, arra meg én balga, nem mentem…
r>Lábam, térdig lejártam, hogy felszálljak… de azt meg nem tehettem.
r>
r>Ma már a lélektani helyzet biz', sokkal rosszabb, mint valaha,
r>Életvizem kiapadt, életem, a sors, megfeneklett, hala…
r>Gyermekkoromban, magamnak jobb sorsot szántam, mások is, vala.
r>
r>A legfőbb, mai lélektani helyzet,
r>Egy elfuserált, tárgyi élethelyzet…
r>Ki ezt előre tudja… kinek kellett?
r>
r>Lelkem, benne van teljesen a tudatalattimba,
r>Így én vagyok lelkem sajátos, igavonó barma…
r>Nyakamra erősítve, lélek, alakított járma.
r>
r>A jó és rossz egyvelege dallamként zakatol a fülembe,
r>Ebből a rossz a domináns, ő a földesúr az életembe…
r>Sőt, az a kis jó is olyan, hogy besodorhat a végveszélybe.
r>
r>A lélekben, lágyas hullámokat vet, az érzelmek kavalkádja,
r>Meg jól kileng a tudatalatti, mint meglökött hajóhintája…
r>
r>A kecskepásztor is kedveli az ürühúst,
r>Szüret után van, hogy elkészül az édes must…
r>Lélek meg nem nyugszik, csak gyötri a mustos-húst.
r>
r>Nekem, mindig katonás, sarkos, kemény, a lélektani helyzet,
r>És ha kell, levágja a sorsot, mint egy disznót… az élethelyzet…
r>Hmm… nem csak a régi magyaroknak! Nekem is, jó nagy Mohács kellett?!
r>
r>Vecsés, 2015. szeptember 15. – Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>A folytonos sok beszédnek alja, semmit el nem mond,
r>Csak az igazságot fedi, rejtőzködést leplez.
r>A hanyag szó meg, felületességről mindent elmond
r>És
r>Félszóból sem derül ki igazság... út jellemhez.
r>
r>Sok beszéd és édes szó, igaztalant igazzá mond.
r>
r>Vecsés, 2016. július 21. – Kustra Ferenc József
r>
