Idő 
Értékelés 
Értékelés Nem fáj már semmi,r>Földi lét végére ért-r>Beteljesedett.r>Túlléptél az anyagonr>Lelked szárnyal szabadon.r>r>Nyugodj békében,r>Mindig Ember maradtál-r>Emlék bennünk él.r>Szívekből a szeretetr>Csillag ösvényen vezet.r>r>Öröklét kezdetr>Mennyeknek tárt kapuja-r>Megüdvözülés.r>Földi létnek az árar>Világosság Világa.r>r>Gyertyánknak fénye,r>S gondolatunk feléd szállr>Égi utadon.r>Várnak már kik elmentek,r>Mennyországba vezetnek.r>r>(Íródott egy kedves rokon emlékére...)
Poéta a viharban…
r>
r>Fénylő villám, gyűröttre karcolja az eget,
r>Én meg fölszólok: villám, velem ezt nem lehet!
r>Erre egy nagyot csattan megint és zumek, lecsap,
r>Ijedtében kilöttyenti a misebort a pap.
r>
r>Talán az Isten így kommunikál velünk?
r>Ha igen, akkor haraggal bánik velünk…
r>Remeg a kutyám is, bebújt az asztal alá,
r>Roppan szélroham besuhant az eresz alá.
r>
r>Eső meg? Úgy elkezdett most vadul zuhogni,
r>Mintha várná a Noé bárkáját érkezni.
r>Megint csattant fejünk felett, egy fényesen nagyot,
r>Kutya felvonított, biztosíték meg lekapcsolt.
r>
r>Sötétben is tudtam, hogy hol van gyufa, a gyertya,
r>Gyorsan beletettem égve, egy üvegpohárba.
r>Ceruza akadt a kezembe és villám ötletem támadt,
r>Lejegyeztem nektek mind, ami villámlásnál belém áradt.
r>
r>Vecsés, 2015. július 28. – Kustra Ferenc József
r>
Szerelmünk akadálya
r>Folyton jöszik felénk, meg belénk.
r>Vágy-gerjedelem!
r>
r>Földrengésként jön, de mi állunk,
r>Szív erősebb, mint minden gátunk.
r>*
r>
r>Szeretetünk nagy-nagy hév.
r>Sors nem egyezkedik, de kontráz.
r>Gerjedelmünk nő!
r>
r>Szívünk vadul tombol, nem pihen,
r>A sors játszik velünk, - kegyetlen.
r>*
r>
r>Egymás lelkében lenni,
r>Csuda szépség, mint réti pipacs.
r>Gerjedés győzzőn!
r>
r>Pipacsban lángoló fény vagyok,
r>Gerjedelmünk, - tiszta csillagok.
r>
r>
r>Vecsés, 2025. május 13. – Siófok, 2025. május 14. -Kustra Ferenc József- írtam -romantikus- senrjon trióban. Alá a -romantikus- tanka-szerű verset, hogy a versszak tanka-szerű legyen: szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.
r>
Ő intézte a női lovasnapot... Lesz még ő bárónő...
r>
r>Ügetve vágtatok a lovam hátán, sokak várnak már a vártán…
r>Én vagyok, mint gróf a környék ura, igazi, nem hamis és buja.
r>Vannak itt messzebbről jött grófok és grófnők, urak, nem bábok.
r>*
r>Ügetve vágtat lován a gróf, ő a környék ura.
r>Csodálják, a tekintete súlyt hord, parancs a szava.
r>Ügetve vágtat lován a gróf, ő a környék ura.
r>**
r>Az én családom a környék tulaj-ura, gazdagságom: az ezres gulya.
r>Grófnőm meg ügyeli a kerti földeket, dolgoztatja a cselédeket.
r>Velük jó kapcsolatba van, sok a munka, de mindenki eszik naponta.
r>*
r>Az ő családja gazdagsága: eme ezres gulya.
r>Grófnő a cselédeket dolgoztatja, sok a munka.
r>Az ő családja gazdagsága: eme ezres gulya.
r>**
r>Én most megyek a női lovasnapra, de itt nem lesz ok semmilyen borúra!
r>Míg elvoltam intézőnőm volt az irányító, egyben volt az elme-világító…
r>Ő a nő-poéta társam, butaságot pusztító… versek írására lázító.
r>*
r>Én gazdasági intéző vagyok, az irányító,
r>A poéta társa lettem, az elme világító.
r>Én gazdasági intéző vagyok, az irányító.
r>**
r>Már látom várakozókat… meglátott a női főbíró… ó, sikoltozásokat!
r>Már látom poéta-társ intézőnőmet, szerzek neki bárónői címet, késztet.
r>Közeledek, nő a zsivaj-lárma, lovak várnak, tapodnak, indulunk versenynapnak…
r>*
r>Főbíró sikolt, poétám vár, látom már a lármát.
r>Bárónői címet kapok, mert késztetem... szíve tárt.
r>Főbíró sikolt, poétám vár, látom már a lármát.
r>
r>Vecsés, 2025. április 12. – Siófok, 2025. április 13. -Kustra Ferenc József- írtuk a női lovasnapokra tisztelettel. Én írtam a leoninust! Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta: a három soros zárttükrös versszakokat.
r>
Balaton közelben…
r>
r>Fénysugárkötegek a fák lombjai közt is áttörnek,
r>Séta közben megnézgéljük, hogy sokak, midőn áttörnek…
r>Fénysugárkötegek a fák lombjai közt is áttörnek.
r>
r>Ezüstfonalak,
r>Átszővik a lombokat.
r>Mesél az erdő.
r>*
r>Sétálunk a Tihanyi-félszigeti erdősbe és fény-árnyak képződnek,
r>Hátizsákokban bőn kaja, alágyújtós, kés és kisfűrész… lángtüzeknek…
r>Sétálunk a Tihany-félszigeti kis erdősben és fény-árnyak képződnek.
r>
r>Tihanyi csendben,
r>fény és árnyjátékot űz.
r>Tűz csírázik már...
r>*
r>Déli harangszónál már élet van a tábortűzben, mert szalonnát sütünk,
r>Mindjárt kész a szali, éhesek vagyunk, flammóljuk, de nem remeg a kezünk…
r>Déli harangszónál már élet van a tábortűzben, mert szalonnát sütünk.
r>
r>Dél... harangszónál,
r>nyárson szalonna sercen.
r>Nem remeg a kéz...
r>*
r>Föntről belebámulunk a Balcsi hullámfodros, szép zöldes szemébe,
r>Ez nekünk nyugalmat ad, merthogy ránk hat, a nagy élvezeti értéke…
r>Föntről belebámulunk a Balcsi hullámfodros, szép zöldes szemébe.
r>
r>Fentről néz a szem,
r>zöld Balaton ring alatt.
r>Hat ránk, - élvezzük...
r>*
r>A napsugár kötegek délután már fordulnak, mint nap egyik mellékága,
r>A fakoronák olyanok, mint a teaszűrön átfért nap sugározása…
r>A napsugár kötegek délután már fordulnak, mint nap egyik mellékága.
r>
r>Fák közt átszűrve
r>teafény dereng lassan.
r>Idő oldódik.
r>*
r>Pazar volt ez a nap, a nagy séta, nagy ebéd, napsütés és Balcsival szemezés,
r>Még sok a séta hazafelé, meg látnivaló, de megyünk, ott is kell szemezés...
r>Pazar volt ez a nap, a nagy séta, nagy ebéd, napsütés és Balcsival szemezés.
r>
r>Napsütés, ebéd,
r>Balcsi szeme... nyugalom.
r>Még tart a séta...
r>
r>Vecsés, 2025. május 9. – Siófok, 2025. május 15. Kustra Ferenc József – írtuk: kétszerzősként. Én a 3 soros-zárttükrös csokrot. A versszakok alá a senrjú csokrot, szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.
r>
