Idő 
Értékelés 
Értékelés Szeretni valakit úgy teljes szívedből,r>őszintén és szenvedéllyel mindenestől.r>Amely soha sem múlik el, mert szívből jövő,r>lelkedből szóló pillanat, mely eget rengető.r>r>Szereted szemét, tekintetét, s elveszel benne,r>amely tükrözi a vágyat, amely elemészthet.r>Szereted az ajkát, amellyel csókolja a szádat,r>szereted ölelését, amely oly biztonságot ad.r>r>S szereted egész lényét, s ő neked a varázslat,r>mindent jelent ő neked, mert maga a csoda.r>Vele élsz meg mindent, bánatot, s örömet,r>számodra neked jelenti a világ mindenséget.r>r>A mindene vagy, s még annál is több,r>boldog vagy, mert létezik, s szerelme örök. r>Foghatod a kezét, ölelheted, csókolhatod, r>mert viszonozza és végig melletted van.r>r>Minden gondolata csak körülötted jár,r>veled ébred reggel, s az ajkad csókjára vár.r>Szíve hevesebben dobog a szerelemtől,r>ölelésedre vágyik, bújj hozzà és szeresd őt.
Táncolj velem újra, táncolj velem újra,r>ott súgd a fülembe szívem érted dobban.r>Szerelemtől lázas forró szenvedély,r>ahogy ölel karod szemed megigéz.r>r>Oly forró a tűz, szívem lázban ég,r>táncba hív a szerelem, gyere csókolj még.r>Gyere csókolj még, gyere csókolj még,r>a te édes csókodból soha nem elég.r>r>Fülledt az éjszaka karjaimban tartalak,r>oly forró most a vágy szívem érted dobban.r>Suttogom füledbe,lázba hoz szerelmed,r>lobogva ég a tűz, szenvedélyek tengerében.r>r>Gyere tàncoljunk együtt, ölelj át kedvesem,r>bújj hozzám, te vagy az én végzetem.r>Táncolj velem újra, táncolj velem ùjra,r>ott súgd a fülembe szívem érted dobban.r>r>Szerelmes sóhajok, szívem szerelme te vagy,r>fülledt az éjszaka, repüljünk a magasba.r>Csillagos az ég, a vágy bennünk ég szüntelen,r>te vagy aki kell, te vagy a végzetem.r>r>Szeretlek én, szeretlek én, maradj velem,r>örök a tűz szerelmem végtelen.r>Táncolj velem újra, táncolj velem újra,r>ott súgd a fülembe szívem érted dobban.r>r>Gyere csókolj még, gyere csókolj még,r>a te édes csókodbòl soha nem elég.r>Te vagy az egyetlen szerelmem, tiéd a szívem,r>táncoljunk még össze bújva szerelmesen.
Nekem hiányzol Kornélia,
r>Lehetnél bennem… lelkem párja.
r>Tíz évet lehúztunk,
r>Ez bizony a múltunk…
r>Gyere no, vissza Kornélia.
r>
r>Érted vágyakozik mindenem,
r>Csak nálad pihenhet a szívem.
r>Ha hívsz engem, megyek,
r>A karomba veszlek.
r>Örökké maradok kedvesem.
r>*
r>Merészelek, jobb jövőt kérni,
r>Még jó pár tízet, veled élni…
r>Sorstól, nem kell félni,
r>Szeretve kell élni.
r>Gyere… vágyaimnak zenélni!
r>
r>Veled lobban a láng szívemben,
r>Tűz gyúl, ha reám tekintsz csendben.
r>Nem félek a sorstól,
r>Vágyam nő a csóktól.
r>Karodban olvadnék... szüntelen.
r>*
r>Tanuljak, még jobban szeretni?
r>Közben a lelkedbe kerülni?
r>Nagy volt a hiányod,
r>De nem volt másságod.
r>Magamhoz beszélek! Ezt tenni?
r>
r>Ne tanulj már, hisz szíved szeret,
r>A lelkem rég befogadta ezt.
r>A hiány égetett,
r>De szívem tégedet,
r>Mindvégig őrzött, perc amíg jött..
r>*
r>Igyekszek benned, jobban bízni,
r>Igyekszek benned, jobban hinni.
r>Harcom, magam vivom,
r>Éjjel Te vagy álmom…
r>Veled beszélek… s lepihenni.
r>
r>Ha bízni akarsz, engedj közel,
r>Ha hinni akarsz, ész mérlegel.
r>Csitítsd el harcaid,
r>Bízd énrám álmaid,
r>A karomban békén pihenj el.
r>*
r>Ha összeállunk, Kornélia,
r>Az már nekem a szívem útja.
r>Ölelnélek, csókkal,
r>Simogatás, csókkal…
r>Ünnepeken is él… szív útja.
r>Ha összeérünk, szívem zenél,
r>A vágyad bennem örömre kél.
r>Ölelés és csókok,
r>Szelíd simogatók.
r>Szív útja, ünnepeken is él.
r>*
r>Gondolod, hogy nem bíztam benned,
r>Véljem, hogy ebből volt eleged?
r>Hallgattam mesédet,
r>Meg ütő szívedet…
r>Ha visszatérsz… szeretet jeled.
r>
r>Tudom, bíztál, csak néha féltem,
r>Szívem súlyát rejtve viseltem.
r>Ha szavam hallgattad,
r>Éreztem, ott marad.
r>Ha visszatérek, szeress engem!
r>*
r>Gyere vágyok, óh, Kornélia!
r>Gyere csak, kinek nincs bajusza…
r>Hallgassuk a csendet,
r>Nem lehet eleget…
r>Végül… vágyok, óh Kornélia.
r>
r>Jövök már hozzád, ó, kedvesem,
r>Vágyaknak lángjában ég lelkem.
r>Hallgatni a csendet,
r>Míg szívünk remeghet,
r>Csókban talál rám az érzelem.
r>*
r>Szíveinknek… együtt működni,
r>Lélekben kéne egyesülni…
r>Van tíz év gyakorlat.
r>Újra kell akarat…
r>Jőj vissza… egymást kell szeretni.
r>
r>Szívünk lángja hadd forrjon össze,
r>Lelkünk vágya ne szálljon messze.
r>A tíz év nem szakít,
r>Az akarat szólít.
r>Jöjj, szerelmünk lobbanjon össze!
r>*
r>Én már gondolom, mi egy sorsban,
r>Jövőkben szépen élnénk… sorban.
r>Hívj fel, hogy mikor jössz,
r>Óvatosan előzz!
r>Mondok imát hozzád, kínomban…
r>
r>Hiszem, hogy együtt lesz szép a lét,
r>Veled újra meglelem a fényt.
r>Hívj hát, hogy induljak,
r>Ölelve csókoljak…
r>Én is imádkozok mindezért.
r>
r>Vecsés, 2025. július 12. – Siófok, 2025. szeptember 26. -Kustra Ferenc József - Gránicz Éva; Írtuk: két szerzősként rom. LIMERIKBEN. A páratlanokat én írtam a párosokat, szerző-, és poétatársam.
r>
Minden más lett volna, ha a kezemet fogod,r>minden más lett volna, ha érzéseid kimutatod.r>Minden más lett volna, ha szemembe nézel,r>minden más lett volna, ha a szerelmed felemel.r>r>Minden más lett volna, ha lelkemet szereted,r>minden más lett volna, ha szívemet értékeled.r>Minden más lett volna, ha törődsz velem,r>minden más lett volna, ha fogod a kezem.r>r>Minden más lett volna, ha figyeltél volna rám,r>minden más lett, volna, ha csak engem látsz.r>Minden más lett volna, ha érzed amit én,r>minden más lett volna, ha értem élsz.r>r>Ha mellettem állsz mikor bajban vagyok,r>ha mellettem vagy mikor beteg vagyok.r>Ha sírni láttál megöleltél volna engem,r>és mondtad volna, ne félj drágám, egyetlenem.
Szia jó reggelt édes szerelmem te drága,r>nem kell hazavinned a koszos ruhádat.r>Majd az asszony kimossa az a dolga, r>uramnak kedvezzek nem vagyok balga. r>r>Ez az férfi az életem része, dolgozik serényen,r>keményen értem. r>Becsülendő az ilyen férfi ki megad mindent nekem, r>szeretem is ezt a herceget teljes szívemmel.r>r>Tegnap éjjel megkívántam őt nagyon, r>Sanyikàm ébredj angyalom. r>Mezítelen testtel hozzá dörgölőztem, r>mindjárt felébredt erre a szerelmem.r>r>Volt olyan szenvedélyes éjszaka veled,r>az ágyban kettesben szerelmem.r>Többször is megteszem, szexi táncot lejtek,r>amitől az én drágám mindig begerjed. r>r>Ő az én hercegem én meg a tündér violája,r>szerelmes vagyok belé, napról napra jobban.r>Mikor mondja nékem én kis tubarózsám,r>repdes a szívem érte minden nappal, r>s éjszakàn.r>r>Ezt a férfit soha el nem hagyom,r>vele élem le az életem mert úgy akarom.r>Életem végéig hű leszek hozzá,r>mert ő az a férfi és nagyon vágyom reá.
