Idő 
Értékelés 
Értékelés Játszok ma két nagy őrkutyával,
r>Szembenézek nagyfogú pofával.
r>Simogatom okos fejüket,
r>Abban tartják kutya eszüket.
r>
r>Főleg az Ali vágyik erre,
r>Ha megállok, bökdös, hogy gyere.
r>Harapják a slag vízsugarát,
r>S nem értik a nagy hahotát.
r>
r>Budapest, 1998. május 17. - Kustra Ferenc József
r>
Hol is van az az út, melyről látszik a múlt?
r>Van kérdés, melyből megfejthető, mi a múlt?
r>De, hogy e két kérdés valós-e vagy avult,
r>Kiderül, hogy tényleg kell-e való… a múlt.
r>
r>A múlt akarjuk-e vagy sem, kísér minket,
r>Mi elmúlt, mi már biz’ azt átéltük mindet
r>És a múlt fontos, jelenünk abból fakad,
r>Akarjuk-e vagy sem, már a mienk… marad.
r>
r>Vecsés, 1999. január 9. – Kustra Ferenc József
r>
Keresd a Napot
r>Amikor fehér nyírfák
r>Zöld fenyvesek
r>Tavak ezüstje
r>Fölé kúszik a
r>Látóhatár szélén
r>És csillogásával
r>Ragyog a tájra.
r>
r>Keresd a Holdat
r>A zuhanó vízcseppek
r>Esti csillogásában
r>A sötéten légies tájon
r>Az áttetsző ólomfehérben
r>A zöld árnyalatok nyálkásságában
r>Amint ezüst utat épít
r>A tó vizében.
r>
r>Vecsés, 1998. december 28. – Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Jó lenne, az idő pillanatába belelépni,
r>Hátha ott lehet, az időnkről sok mindent megtudni…
r>Jó lenne, az idő pillanatába belelépni,
r>*
r>Most- időszemcse-
r>Tócsába folyik lassan.
r>Belelépek, megállok.
r>
r>Pillanat félszeg.
r>Fény-másodperc lepereg,
r>Mint eső bőrömhöz ér.
r>*
r>
r>(bokorrímes)
r>Hétrét görnyedve talán beleléphetnénk?
r>Hah! Hová, az időbe? És ott mit tennénk?
r>Mi lenne, ha tudnánk, jövőben mik lennénk?
r>*
r>Jövőm látom itt.
r>Megtörve csepp egészén.
r>Lassan darabokra hull.
r>
r>Létcsepp ujjamon.
r>Jövőbe nézek éppen.
r>Megtört egész - darabos.
r>*
r>
r>Az idő, mint mongol nyílvessző elsuhant a fejem fölött.
r>Hetven év alatt is, csak egyenletesen és nem körözött…
r>Az idő, mint mongol nyílvessző elsuhant a fejem fölött.
r>*
r>Gyorsan múlik már...
r>Idő időtlen vággyal.
r>Visszanézek rá: emlék.
r>
r>Emlékem múló.
r>Nem lassít az idő sem.
r>Sok mindenre vágyik még.
r>*
r>
r>Látom, zeng a csend, ahogy az idő suhan…
r>Ez akkor sem olyan, mint a vonat pullman…
r>Látom, zeng a csend, ahogy az idő suhan…
r>*
r>Kicsit hangos csend.
r>Szinte robog a holnap,
r>Tegnappal összefolyva.
r>
r>Tegnap folydogál.
r>Hangokká törik a csend,
r>Holnappal tapad össze.
r>*
r>Sokszor –esténként, de még fényben is- sompolygott már felém a sötét…
r>Fényben szuggeráló szemmel, bíráid lesik fényidőd üstökét!
r>Irreális időpillanatban vádemelések kísérik életedet
r>És tapossák el a saját időtényeződet, a saját időfényedet!
r>*
r>Fény
r>Itt-ott
r>Csillan csak.
r>Óhaj marad...
r>Tőlem elfedik.
r>
r>Tőlem elfedik.
r>Óhaj marad...
r>Csillan csak
r>Itt-ott
r>Fény.
r>
r>Már
r>Nincsen
r>Időfény.
r>Fényt nyel sötét.
r>Vádak... rossz bírák.
r>
r>Vádak...rossz bírák.
r>Fényt nyel sötét.
r>Időfény
r>Nincsen
r>Már.
r>*
r>
r>Karommal visszahúznám a jó tempósan rohanó időt
r>Lét árnyékába telepítenék… állandó-idő erdőt
r>És ezzel fedném az üres, szikes, múltbéli időmezőt.
r>*
r>Egyszer csak elfogy.
r>Az én Időm is véges,
r>De addig lépek párat.
r>
r>Elfogy. - Pár lépés.
r>Időm nem végtelen már.
r>De addig még szeretek.
r>*
r>
r>Az időtényezőbe belefordult a világ,
r>És akik ezt tagadják, azok a haramiák.
r>A csend folyvást lefagyik,
r>Az idő meg csak múlik.
r>Sodródnék én az idővel, de azzal csak a régmúltba lehet,
r>Keresnék én hosszabb jelen időt, de valami vehemenset…
r>*
r>Pang
r>A csend.
r>Haladnék
r>Az idővel...
r>Most kell még élnem!
r>
r>Most kell még élnem!
r>Az idővel
r>Haladnék...
r>A csend
r>Pang.
r>*
r>
r>Eltévelygésben megfogant gondolat, maga a rettenet valósága?
r>A nemes és nemtelen gondolat a mindennapi lét fennhatósága?
r>Az időtényező befolyásolja a gondolkozást,
r>Múlt, jelen, jövő várja, kéri egységbe összerakást.
r>*
r>Múlt...
r>Emlék...
r>Jövőt...várd!
r>Jelent, most éld!
r>Gondold át... tégy így!
r>
r>Gondold át... tégy így!
r>Jelent, most éld!
r>Jövőt...várd!
r>Emlék...
r>Múlt...
r>*
r>
r>Az idő, nagy hegyeket is mind magába olvasztotta,
r>Nem lenne nélküle, csak nagy semmi... csak síkosult puszta.
r>Az idő, nagy mindent tudó! Mindent lát, mindent hall!
r>Az életzenét is ő játssza, minket így ural!
r>Tudom, a jövő évi idő is úton van és rendben, majd megérkezik,
r>Azt meg remélem, hogy akkor még a lábam, nem a föld alatt gyökerezik…
r>*
r>Csak
r>Halad
r>Az idő...
r>Még remélek...
r>Sok boldog évet.
r>
r>Sok boldog évet
r>Még remélek...
r>Az idő
r>Halad
r>Csak...
r>*
r>
r>Ahogy az est, elfoglalja a tájat, tudom, elmúlt a mai nap,
r>Esti misére, meg hallom, olyan pontosan harangozik a pap.
r>Idilli jövőképünk addig van, míg az időt be nem folyásoljuk,
r>Amíg az időnknek a pillanatát érdekből, meg nem változtatjuk!
r>
r>Vecsés, 2018. aug. 9. – Mórahalom, 2018. aug. 23. - Szabadka, 2018. aug. 28.- Kustra Ferenc József - a verset én írtam. A sedoka –kat írta Farkas Tekla, míg a tükör apevák, Jurisin (Szőke) Margit munkája.
r>
Jó az írás, azé’ kén’ hozzá, vissza-vissza folyamodni,
r>Jó az írás, gondolatiság elszá’ s jobb azt köbe vésni…
r>Jó az írás, azé’ kén’ hozzá, vissza-vissza folyamodni.
r>
r>Jó az írás, mert megtart, ha a szellem elfut, elillant.
r>*
r>
r>De írás is járhat úgy, ’egyedül nem akarnák maradni’,
r>Még a vendég szomszéd mégis elmarkolja és máris viszi…
r>De írás is járhat úgy, ’egyedül nem akarnák maradni’.
r>
r>Írásod elviheti más, ha magányra szorulna a társ.
r>*
r>A részeges szomszéd mindent letagadott,
r>Maj’ egy pofon után, mindent visszaadott…
r>A részeges szomszéd mindent letagadott.
r>
r>Tettét szóval takarta, de ütésre rögtön visszaadta.
r>
r>Vecsés, 2025. július 11. – Siófok, 2025. július 18. Kustra Ferenc József- írtuk kétszerzősnek. A leoninusokat Gránicz Éva írta.
r>
