Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(Bokorrímes)
r>Velem szemben vagy, te is nézel... nézlek és vizsgállak,
r>De a szemedben nem látok biztatót, bár imádlak…
r>Látom, hogy visszanézel üresen és érzem nem lélekkel,
r>E szerint velem szemben tele vagy hétköznapi fékekkel…
r>*
r>(senrjú)
r>Lélekben nem vagy,
r>Konstatálom elmennél…
r>Búcsú… szerénység?
r>*
r>(HIQ)
r>Elmennél?
r>Minek vagy még itt?
r>Indulj is!
r>*
r>(tíz szavas)
r>Ha még maradsz, rontod lelkem állagát!
r>Szeretettel, de lelkem elbocsát…
r>
r>Vecsés, 2023. május 21. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Fűben ülök, ez merengésem helye,
r>Árnyat vet rám a lombozat ereje.
r>Gondolatom siklik, ez fű teteje
r>
r>Csend mellettem ül néma-mélán, lesben,
r>Mire véljem? Hallgatok, karót nyelten…
r>Nincsenek hangok, a fény meg sem moccan,
r>Semmi sem közelít… mindenhol ott van.
r>
r>Felnézek a kék égre, a roppant messzeségbe,
r>Lehet, hogy jobb lenne ott lakni a nagy kékségbe?
r>
r>Nem érzek én a lelkemben semmi rosszat,
r>Ezen még a nyugalom is gondolkozhat.
r>Az erdő széli fasoron kellene végigvonulni, talán,
r>Csend meg csendben követne, egészen halkan, csoszoghatna csupán.
r>
r>Érzéseim nagyon lassan bontakoznak,
r>Lelkem bugyra mélyén, talán nyiladoznak.
r>Elgondolom, van helye védőburoknak?
r>
r>Fájón lebénító a csendem,
r>Nyugalom, meg csak ural engem.
r>Ne így legyen! Nem engedhetem…
r>
r>Ha lassan is de, felállni kéne már a nyugalomból,
r>Kitépni magamat a képmutató, hazug világból,
r>De a percek telnek, nem félek segítő kirántástól…
r>
r>Fordul a Nap, suhanó árnyak kerülgetnek,
r>Sóhajtva, a csendemmel együtt körülvesznek…
r>Hol buknak vesztesek? Merre vannak győztesek?
r>
r>Látom, itt majd szakadnak a lélekhúrok,
r>Mert a nyugalmam sem lehet oly' zárt burok…
r>Hallom, a csend sorvad… magam alatt kúszok?
r>
r>Vecsés, 2016. február 3. – Kustra Ferenc József
r>
Emlékezésből, hogy hogyan volt, mi lett?
r>
r>(Bokorrímes)
r>Ácsorogtam az időkapuban… de nem jó: fekcseregtem…
r>Vártam soromra, mi lesz, ha idő előtt felcseperedtem…
r>Olyan picike voltam, hogy még nem is volt kicsi sem...lelkem.
r>
r>Egyszer, hirtelen valaki hátulról kilökött,
r>De, vajon ezen ötlete, honnan ötölődött?
r>Kigurultam a jövőmbe,
r>Semmit adtak a kezembe…
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Friss embergyerekként azt láttam, hogy szembe jön az idő,
r>Még akkor hirtelen nem is tudtam mi ez… vajh’ ez minő?
r>Friss embergyerekként azt láttam, hogy szembe jön az idő.
r>*
r>
r> (Septolet)
r>Mi? Idő!
r>Miért? Idő!
r>Minek? Idő!
r>
r>Van elégségesen kellő
r>Idő?
r>Mindent elfedő
r>Vagy-e idő?
r>*
r>
r>(Senrjon duó)
r>Éjjel-nappal jön szembe
r>A fránya idő, sok-sok perce.
r>Úgy tülekednek…
r>
r>Ez a szembe-áradat,
r>Nekem vajh’ mennyi percből állhat?
r>Hogy tülekednek…
r>*
r>
r>Fölöttem beszélgetett anyám az óvó nénimmel,
r>Meg jókat dumcsiztak később, néhány tanár nénimmel…
r>Ők is mind nagyon vadul keresték az idő nyitját,
r>Ők sem értették a lényegét, a lét csínját-bínját…
r>*
r>
r>(Sedoka)
r>Elgondoltam, hogy
r>Tanbá-nénitől tudok
r>Meg mindent… nem sikerült!
r>
r>Azt gondoltam, hogy
r>Jó lesz nekem a sok perc.
r>Elsodortak… vénségbe!
r>*
r>
r>Így öregen leszögezem, idő nem változott, tódulnak rám percek,
r>Bőröm is már ráncos, és úgy vélem, éveim nagyon telhetetlenek.
r>Perceimből lesznek az órák, hetek, sőt évek,
r>És előjönnek, visszabújnak a semmiségek!
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Érzem, időkapum már, a múlt.
r>Már nem is emlékszem rá, avult…
r>Érzem, időkapum már, a múlt.
r>*
r>
r>(Senrjú duó)
r>Karjaim tárom,
r>Vágyom még időpercet.
r>Még élni vágyok…
r>
r>Szívem kitárom,
r>Vágyom időpercekre…
r>Élet-végéig!
r>
r>(Bokorrímes)
r>Perceim szemből, majd' csoportosan jönnek, és gyorsan múltba mennek,
r>Így aztán, tőlük kívánni valamit, alapból lehetetlenek!
r>Végül van is egy nagy érzésem: perceim, összeférhetetlenek!
r>*
r>
r>(Tükör apeva)
r>Még
r>Létem,
r>Időtől
r>Függhet nekem?
r>Percek, tömörek!
r>Percek, tömörek?
r>Függhet nekem
r>Időtől
r>Létem
r>Még?
r>
r>Vecsés, 2020. március 25. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában.
r>
Hétköznapi pszichológia
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Kevés idő van a nyugalomra, ami bennem él…
r>Nem nagyon szokott volt előjönni, tán' mit sem remél…
r>Kevés idő van a nyugalomra, ami bennem él…
r>*
r>
r>(HIQ duó)
r>Pihenni
r>Jólesne sokat!
r>Nyugalom…
r>*
r>
r>(Senrjú)
r>Világban
r>Sincsen nyugalom!
r>Akkor hol?
r>*
r>
r>(senrjon)
r>Tudatom van elég sok,
r>De nyüzsgő világgal harcolok…
r>Több nyugalom kén’.
r>*
r>
r>(10 szavas duó)
r>Zavar a hamis képek világa,
r>Meg a lét normálistól mássága.
r>
r>Ahogy körbe nézek a világ romlik,
r>Kis nyugalmam magamba jól leomlik…
r>*
r>
r>(Bokorrímes)
r>A világ olyan, mint amikor ideér a tél,
r>Az ember meg a drága fűtéstől igencsak fél…
r>Amikor aztán a hideg eluralja a létet,
r>Nem csoda, ha elveszti lelkében nyugalmi létet.
r>*
r>
r>(Bokorrímes - ötszörös belsőrímes)
r>Roppantul vágyok én egy hamistalan s élhető világképre,
r>Roppantul vágyok én egy hamistalan, belső nyugalmi képre!
r>Roppantul vágyok én egy hamistalan, rosszaságtalan végre,
r>Roppantul vágyok én egy hamistalan, ó jó életre végre!
r>
r>Vecsés, 2022. március 16. – Kustra Ferenc József- írtam: a „belső rágódásról”, ami mindenkiben benne van…
r>
Hétköznapi pszichológia
r>
r>Kinek sorsa, hogy alakul, érdekes,
r>Ki tudja, élni vajh’ miért érdemes?
r>Persze ez a kérdés csak elméleti,
r>Pro és kontra válasz, csak hitvitai.
r>
r>Nézzük az ember életét, mi adott;
r>Lét jelenti az ötven százalékot.
r>Ehhez ember, tanul, képezi magát,
r>Ez jelenti össz. harminc százalékát.
r>
r>Marad még a százhoz húsz százalék,
r>Ez a szerencse, az életjáték.
r>Van, ki e tételt bőszen tagadja,
r>Ha nem ismeri fel, az ő baja.
r>
r>Ez sajnos nem változtat a lényegen,
r>Biz’ minden így működik az életben.
r>Tudom ez csak filó kategória,
r>De életismeretből van alapja.
r>
r>Szerencse: az általunk nem ismert,
r>(Mert ugyan honnan ismernénk mindent)
r>Események, általunk nem befolyásolható
r>Láncolata, mely életünkben meghatározó.
r>
r>Sikerért, boldogságért mindent megteszünk,
r>De vajon, hogyan alakul az életünk?
r>Szerelmesek vajon összetalálkoznak?
r>Jó pár lesznek, ha majd összeházasodnak?
r>
r>Feltehetjük magunknak a kérdéseket,
r>De bizony, évek adják a feleletet.
r>Kit, hogy s mire neveltek gyermekkorában,
r>Az előnye- hátránya házasságában.
r>
r>Munkahely és hivatás, szintén csak lutri,
r>Előre nem tudni, melyik az igazi.
r>A kérdés, elfogadnak, elismernek-e?
r>Vagy az évek céltalanul csak telnek-e.
r>
r>Sok a kérdés, jó lenne pontos válasz
r>És kérdés, hogy előre hogyan válassz!
r>Megtestesülése a szerencsének,
r>Ha mások akarnak jót életednek.
r>
r>Hogy haladjunk, a szerencsét kutatjuk,
r>Miért van, kiknek szerencsés az útjuk?
r>Hogy kik, milyen csillagjegyben születtek,
r>Sikeresek hirdetik: kedvezettek.
r>
r>Okos ember lehet szegény pária,
r>Buta lehet a gazdagság császára.
r>E mércét még nem találta fel senki,
r>De rossz, ha az ember úgy érzi, senki.
r>
r>Mindhez szerencse is kell az életben
r>És talán benne is van a lényegben.
r>Lényeges, hogy megszülessünk, tanuljunk
r>És hasznos tevékenységet folytassunk.
r>
r>Szerencsés, ki szerencsés az életben,
r>Ki sikert, sikerre halmoz létében.
r>Csodáljuk nagyszerű életüket,
r>Sajnálkozva éljük le miénket.
r>
r>Budapest, 1997. május 2. - Kustra Ferenc József
r>
