Idő 
Értékelés 
Értékelés Megbeszélt kerékpártúrára indultam, bár égbolt nagyon felhős volt,
r>Tizennégyen beszéltük meg, siettem, hogy odaérjek, ez roham volt.
r>Közben fél szememet a felhőkön tartottam, jó ideges állapotba…
r>Ahogy fölfelé néztem, belehajtottam a félig telt vizesárokba.
r>
r>Úgy áradt ajkamról a szó, mint egy hegyi vízesés cseppjei,
r>Rondák voltak, csak hullottak, mint télies hó kristálycseppjei.
r>Lemerültem teljesen, mint Búvár Kund, ki régen-hajdan volt,
r>A sáros víz hideg is volt, még jó, hogy benne jégcsap nem volt.
r>
r>(Septolet)
r>Kimásztam,
r>Bicajt kihúztam,
r>Tanakodtam…
r>
r>Ázott ürge voltam,
r>Magamba karoltam,
r>Menjek-e… hosszan meditáltam.
r>Magamba, komorodtam.
r>*
r>
r>(Sedoka duó)
r>Fönt irtóztatón dörrent,
r>Majd’ fejemre estek a felhők.
r>Eső fürdetett.
r>
r>Föltámadt a szélvihar,
r>Arcomba vágta, mind… az esőt.
r>Csak menekülni…
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Kínomban ölelgettem volna magam, de kapaszkodtam a kormányba,
r>Széllel, erővel szembehajtottam, kínnal szemem néha jól becsukva.
r>Kínomban ölelgettem volna magam, de kapaszkodtam a kormányba.
r>*
r>
r>(Bokorrímes)
r>Közben azon rágódtam, társak megvárnak-e vagy otthagynak? Ennyit piszmognak?
r>Míg egyszer csak első kerék kifordult, szerencséim sorjában mind elhagytak.
r>Arccal estem a centi vastag sárba, és hallottam, hogy istenek vinnyognak.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Orrom vége eleredt, keveredett a sárral,
r>Ilyesmi biztos nem esik meg tán' senki mással…
r>Orrom vége eleredt, keveredett a sárral.
r>*
r>
r>(Bokorrímes)
r>Az eső gyorsan lemosta ezeket a vad nyomokat,
r>Én meg döntöttem, haza fordulok… mondtam új átkokat.
r>Útközben már nem estem el, de úgy néztem ki, mint a dagonyázó erdei disznó,
r>Az út tele volt zápor-patakokkal, kerék fölverte a sarat… ő így a disznó!
r>
r>Épp nem volt otthon senki, nagy, a legnagyobb szerencsémre,
r>Beültem a kádba, elmélkedtem is nagy békességbe.
r>Jó forró vízben talán két órát henyéltem,
r>Másnap reggel meg szép napsütésre ébredtem.
r>
r>Vecsés, 2021. január 29. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Vázlatosan a láthatóról…
r>
r>(bokorrímes)
r>Folynak a könnyeim és mindet felperzseli a sáros föld…
r>Fogynak a könnyeim és rögtön mind elnyeli a sáros föld.
r>Könnytelen vagyok már, de nem könyörtelen
r>Könnytelen vagyok már, nem szeretettelen.
r>Szeretetteljes vagyok, de ezt senki nem becsüli…
r>Szeretetteljes vagyok, de ezt senki nem igényli…
r>
r>(HIAQ)
r>Szépre-jóra vágyni?
r>Enélkül éltet leélni…
r>Szépre-jóra vágyni?
r>
r>(bokorrímes)
r>Az emberi szeretet, már elzarándokolt
r>És talán nem hagyott a lelkekben hírmondót!
r>Hova-merre mehetett vajon? A lakatlan életsivatagba?
r>Vagy kóborolva ellátogatott a szomszéd borszőlő lugasba?
r>
r>(HIQ)
r>Ó, lélek!
r>Talán elveszek?
r>Jaj, félek…
r>
r>(bokorrímes
r>Élet is elment,
r>Semmi jó nem lett.
r>Szeretetem kinek?
r>Nem kell már senkinek…
r>
r>(anaforás, bokorrímes duó)
r>Sivár pusztaságom, sírva körbejárom,
r>Sivár pusztaságom, nekem… igajármom.
r>Sivár pusztaságom, bánat generátorom,
r>Sivár pusztaságom, sírva akadta torkom.
r>
r>„Szép életem” mára már, mint halál kultúrája…
r>„Szép életem” mára már, halál hívó dudája…
r>„Szép életem” mára már, mint halál kultúrája.
r>
r>Vecsés, 2019. április 21. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Anyába is lehet csalódni…
r>
r>Egy vén huncut lett vagy talán más az élet?
r>Én magam azt hiszem gonosz, mert mivé lett…
r>A szép és boldog gyermekkorom… sok-sok év
r>Nyugalma és biztonsága, volt boldog rév…
r>
r>Budapest, 2000. július 15. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
r>
Én esdek rendszeresen, de kérem, meghallgattatik-e?
r>Én, amit belefoglalok, az kérem, megtéttetik-e?
r>Az én imába foglalt kéréseim, nem hallgattatnak meg?
r>Az én hithű esdéseim, lehet, hogy nem is tétetnek meg?
r>
r>Vecsés, 2014. október 4. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat!
r>Utál engem, mint rabomobil sofőrje, lovas kocsikat…
r>Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat.
r>
r>Van saját navigátora, hogy célt, engemet nehogy tévesszen,
r>Hogy lélekkínzásokat, örömmel tegye, jó hosszan élvezzen…
r>Megfogott engem, hogy életítélet végrehajtóm lehessen.
r>
r>(Senrjon trió)
r>Alakulása nekem…
r>Semmi megy csak egyenes úton.
r>Bánatoskodok!
r>*
r>Látszólag egyenesen
r>Haladni becsapás, ámítás.
r>Bánatoskodok!
r>*
r>Az élet nem fürj húsi,
r>Inkább, nagy döghús a dögkútból.
r>Bánatoskodok.
r>*
r>
r>(Apeva)
r>Gyors
r>Meglét.
r>Születés.
r>Életút meg
r>Eredménytelen.
r>*
r>
r>(Bapeva)
r>Szülés.
r>Megjöttem,
r>Ordítottam.
r>Már éreztem én
r>Ezt nem kellett volna…
r>Körülnéztem, jó nem volt…
r>De az akaratom... sem volt
r>Homlokomon meg pech lovagja!
r>Mibe fogjak mi, ha nem sikerül?
r>Barát sincs, csak nagyjából ellenfelek.
r>*
r>
r>Tettel állandóan korhol az élet,
r>Hogy ki ne szabaduljak,
r>Folyton fényezi kemény ketrec-létet.
r>
r>Az élet, maga az elviselhetetlen lét,
r>Faramuci, maga szabályozza a létét!
r>Valami kén', gondoltam saját víziómra,
r>De ez nem jön, megteszi így ócska vízóra!
r>
r>Nagyon vágyok, hogy jól megszűrt tiszta vizet öntsünk életpohárba,
r>De vajon megoldható-e az utolsó előtti végórákban?
r>
r>Eljátszom a köd-nélküli láthatatlant,
r>A lelki gond nélküli kis csomagtalant…
r>
r>Vecsés, 2020. november 10. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában íródott.
r>
