Idő 
Értékelés 
Értékelés Az utolsó őszi kirándulás…
r>
r>Tegnap sétáltunk a kiserdőbe, mert bizony régen voltunk kint az igazi zöldbe…
r>Tegnap sétáltunk nem esett, de sütött nap... nem fújt a szél sem, jobb idő nem lehetett.
r>Tegnap sétáltunk, pihenés vezette ötletet és a délután jobb nem lehetett
r>
r>Okos emberek mondták, hogy a zöldnek négyezer árnyalata van, de nem blöffnek.
r>Ücsörögtünk a régi kispadunkon, így bejutottunk a „pihenő kapunkon”.
r>Léleksimogató volt ahogy a napsugár fák közé türemkedett... a napsugár.
r>
r>Míg ücsörögtünk, látva láttuk a leveleket, mind az összes hulló betegeket.
r>Néztük, hogy a négyezer zöldet egészíti, rozsdás és igy fölségesen mennyei.
r>Végül persze úgyis lehullik mind, a négyezer szint így aztán el is veszíti mind…
r>
r>Pihentettük szemünket,
r>Mert ennyi járt már a testünknek.
r>Őszi utolsó…
r>
r>Pihentettük lelkünket,
r>Mert ennyi járt már a testünknek.
r>Őszi utolsó?
r>
r>Pihentettük testünket,
r>Mert ennyi járt már egészünknek…
r>Őszi utolsó!
r>
r>Vecsés, 2023. november 1. – Kustra Ferenc József – írtam alloiostrofikus versformában.
r>
Holló éjben magányunk mélyénr>lelkem kitárom halkan feléd,r>suttog a táj, lágy szellő jár,r>s Te egy tétova lépést teszel felém.r>r>- Jöjj, kedves, halkan, csak csendesen!r>Szívünk dobbanása félőn megremeg,r>lelkünk összeforr, örök és végtelen,r>pillangók repdesnek felettünk édesen.r>r>Lüktet az éj, a csillagok hullnak,r>szívünk parázsa lett perzselő tűz,r>ahogy nyárban a kazlak sorra kigyúlnak,r>úgy csillagok útján messzire űz.r>r>Múlik az éj, én szemedbe nézek;r>- most jöjj, kedves, halkan velem,r>látom a lángot parázs szemedben,r>s ahogy a lelkembe belépsz csendesen.
Altatót suttog a langyos, esti szél,r>A fogyó hold szép álmot ígér,r>Pazar dunnával teríti be némán,r>Ringatja, altatja szerény szurdékán.r>r>Pehelyfelhő játszik gyönyörű fátyolán,r>mint szivárványhíd alatt cikázó fénysugár,r>aluszik a két szemét lezárva,r>álmodik szép szívét kitárva!
Szellő leszek a föld felett,r>holdfényes réten lépkedek,r>ha reggel karodban ébredek,r>s csókot ajkadról kérhetek.r>r>Elveszek benned végtelen,r>s szemedbe merül majd végzetem,r>éveinknek végtelen sugarábanr>vesszek el álmaink alkonyában.r>r>Zsengén nyíló harmatos mezőnr>vadvirág legyen majd temetőm,r>hol egyedül csak én hallgatok,r>ha karodban, ajkadon halhatok.r>r>Lelked gyenge szívembe olvad,r>selymes fátylat terít a holdra,r>hogy örökre elvesszen benne,r>mint csillagok a messzi végtelenbe.
Hallgatok egy régi hangot,r>mit suttog az őszi szél,r>Zselic-dombok szép aljábanr>bús szívemnek mit zenél?r>r>Szellőbánat reménytelinr>halk-suttogva hívogat,r>bársonyhangján dalos madárr>zengi el a kínomat.r>r>Te küldted-e ide nékem,r>hogy felszárítsa könnyemet,r>te gondolsz-e néha reám,r>hogy megmentsed a lelkemet?r>r>Szállj, te madár, kis pacsirtám,r>vidd hozzá a szívemet,r>mert remény nélkül élni bizonyr>búkeservben nem lehet.r>r>Hallgatom a régi hangot,r>hogy susog az őszi szél,r>Zselic-dombok szép aljábanr>számomra is van remény!
