Csak úgy, elindultam a kihalt utcán,
r>Nézem, sehol nem látok senkit.
r>Egyedül ballagok az üres utcán,
r>Én úgy megölelnék mindenkit.
r>
r>Vajh’ miért? Öröm nem ért, igaz bú sem,
r>Utcán én mért nem látok senkit?
r>Csak ballagok, magam előre viszem,
r>Nem tudok átölelni… nincs kit.
r>
r>Emberbaráti szeretet dúl bennem,
r>De utcákon nem látok senkit.
r>A szeretet magányosan él bennem
r>És nincs, kit megöleljek… nincs kit…
r>
r>Vecsés, 2012. március 20. – Kustra Ferenc József- írtam a szeretetről, önéletrajzi írásként.
r>
(leoninus duó)
r>Zizzenő falevelek, azt sóhajtják, eltelt a nyár, de mi nem vagyunk kócbabák…
r>Némi enyhés szellő veti a szerelmes hullámokat, ők segítik a lehullókat!
r>Kéz a kézben nem tudnak lefelé hullani, mert az ősz légmozgása, nem engedi.
r>
r>Nagy bizony a hullók színe kavalkádja, miközben látszik a nap aranysugara…
r>Zöld szín errefelé már nincsen divatban, de van rengeted nagy látomásban.
r>Szakértők szerint a zöldnek van négyezer változata, de ez már az ősz áldozata.
r>*
r>(HIQ trió)
r>Szépségek,
r>Oly’ sok színűek!
r>Levelek…
r>
r>Bíboros
r>Az avar színe.
r>Levelek…
r>
r>Takaró
r>Bíborján napfény.
r>Levelek…
r>
r>Vecsés, 2024. október 7. -Kustra Ferenc József
r>
(bokorrímes)
r>Szitált az eső, igen hideget… fázom,
r>Körbe minden szürke, ez már ’darált mákom’!
r>Az úton közlekedő autók járdára spiccelnek sarat,
r>Beköszöntött, jó hevesen... nem vágyott idegen… ruhán maszat.
r>*
r>(senrjú trió)
r>Félelmetesnek
r>Tűnő, egér-szürkeség.
r>Hideg… az eső!
r>
r>Félelmetesnek
r>Látszó, egér-szürkeség.
r>Hideg fröccs… eső.
r>
r>Félelmetesnek
r>Ható egér-szürkeség.
r>Hidegvíz… eső
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Mégis van köztünk egy felfoghatatlan kapcsolat,
r>Hűlő ősznek is megvan szépsége. Avar; alant…
r>Mégis van köztünk egy felfoghatatlan kapcsolat.
r>*
r>(bokorrímes)
r>Őszt egy pókfonálnyi sem köti már a nyárhoz,
r>Viszont gumicsizmát kell fölvenni, vádlihoz.
r>Hideg eső, híg sár, érezzük… vágyjunk nyárhoz?
r>*
r>(haiku trió)
r>Reggel ködfehér.
r>A levelek, már sárgák.
r>Sok már avarban.
r>
r>Erdő már tarkul,
r>Köd vizekben, hegy alján.
r>Könnyező felhők.
r>
r>Hunyorit a nap,
r>Felhőkben nincs földnézés.
r>Ősz, mint jó nagy köd.
r>
r>Vecsés, 2025. október 8. - Kustra Ferenc József -írtam: alloiostrofikus versformában
r>
Őszi levelek,
r>Van, ami már barnásba csapott.
r>Érezni szagát, tán’ rothadott?
r>Ázott úton... téli léptek alatt, levelek.
r>Ősz esőt is hozott, így vizesek levelek…
r>
r>Ősz az enyészet…
r>Meghozta nekünk is új létet,
r>Mondják, ez a jó… egy fenéket!
r>Meghozta nekünk is múló létet… egészet,
r>Mint avar nyugalmát is földúlta… enyészet.
r>
r>Őszben megfakad
r>Avarszőnyeg a temetőbe.
r>Halottak… várnak az új létre.
r>Ősz az enyém is, érzésem belülről fakad,
r>Őszülőn, őszbe kerültem… karaván halad.
r>
r>Őszben, kabát kell,
r>És már a látszó lehelettel,
r>Sétálok, jól vagyok erdővel…
r>Itt a csendben azért a bánat körbeölel,
r>Nézem, szél ringatja fákat, talán félgőzzel?
r>
r>Ősszel már várom
r>A szeretett, de hideg telet,
r>Konyhában meg nem látok legyet…
r>Estém csendje, altatna már, de dalát várom,
r>Majd, reggeli napsütés, hűvösen süt… várom.
r>
r>Őszömben élek
r>Remélek… mennyi még az időm?
r>Amennyi biztos, még letöltöm.
r>Remélek… őszöm enged és lesznek új telek…
r>Annyi biztos, kérem, még legyenek új évek…
r>
r>Vecsés, 2019. október 26. – Kustra Ferenc – készült anaforás, „grádics” versformában, amit én alkottam meg. Egy versszak 5 soros, a vers bármennyi versszakból állhat. Balra zárt legyen! Szótagszám: 5-9-9-13-13, rímképlet: abbaa.
r>
(Septolet)
r>Micsoda ködgomoly!
r>Nem mosoly…
r>
r>Nem látok kutyaházig,
r>Marad sokáig…
r>Napfény, benne oszlik,
r>Foszlik,
r>Porlik?
r>*
r>
r>(Senrjon)
r>Idő levelet rezez,
r>Szépség valószínűtlen! Ez az.
r>Körgomoly gurul.
r>*
r>A köd ábrázolása,
r>Vak festőnek nem feladata.
r>Nap, csak áttetsző.
r>*
r>Már van őszi ezer szín,
r>Otthon, csak duruzsol a kályha.
r>Nyálkás, hideg köd.
r>*
r>
r>(Septolet)
r>Kéményen,
r>Gólyafészek gyékényen,
r>Ködben fészek,
r>Sehol egy lélek.
r>
r>Ködtündérek táncolnak,
r>Fázóskodnak,
r>Kémény, fészek álmodoznak…
r>*
r>
r>(Haiku)
r>Ködtől fátyolos
r>A reggel, erdőn, mezőn.
r>Napfény elveszett!
r>*
r>Csendes a reggel,
r>Szélhiányban ébredez.
r>Köd-fátyolos… táj.
r>*
r>Puha- hajnali
r>Köd-fátyol fedi rétet.
r>Vadászkutya fut.
r>*
r>Láthatatlan a
r>Harmat, köd-fátyol alatt.
r>Hajnal, csak dereng.
r>*
r>Fehér fátyol lóg,
r>Lombtalan, kopasz ágon.
r>Egyre csak sűrűbb.
r>*
r>Új idő közelg,
r>Kék égre, ködfátyolt von.
r>Estfény halványul.
r>
r>Vecsés, 2019. október 11. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában.
r>