Idő 
Értékelés 
Értékelés Az életről filozofálva… mert az sorsszerű!
r>
r>(Bokorrímes csokor)
r>Emlékeimben ott van minden, kicsit megélt álmom,
r>Szép gondolataimban kiütközik a fájdalom,
r>Mindig is úgy volt, hogy kemények a sötétes éjek,
r>Az álmok meg harsogóan csendesek, mozgók, mélyek.
r>
r>Amikor a harcok dúlnak,
r>Ott a könnyek igen hullnak,
r>Az ész erők lekonyulnak!
r>
r>Már jól berozsdásodott: nyikorgó a kis kapu, nem nyílik némán,
r>Lehetőség adott, de erővel kell betörni a lét ajtaján
r>És lehet, hogy odabent: csak sok kiszáradt, szálkás parketta vár mán.
r>
r>Azt mondják, hogy ne sirassam a tavaszt,
r>Meg, hogy ne sirassam a meleg nyarat?
r>Hát, hogyne mikor ez mind életfalat!
r>
r>Én, egy szobában élek, de összezsúfolódva a sűrű magánnyal,
r>Sorsom, erre a címre jelentett be, együtt, az egykori vagánnyal!
r>Lelépni nem lehet, bár mozdony van, nem rendelkezünk képes' vágánnyal…
r>
r>Megéltem én, korok jöttek, eszmék elmennek,
r>Becsületért mindig, mindenhol arcul köpnek.
r>Ember fejlesztette ők megvetendő szörnyek.
r>
r>Nekem néha sem fájt… sosem simogatott élvezettel élet,
r>Sok álmom volt, mind-mind kudarcba fulladt és mind-mind semmisé lett.
r>Nemcsak a gondolatom, az életem is a vak végzeté lett…
r>
r>Egyedül lakok a sors 'Péntek nélküli' apró szigetén,
r>Nem is ismerem ki magam, a lélekfájdalom tengerén,
r>Sivár ez a hely, az én belső gyarmatbirodalmam,
r>Még itt vagyok, így a kiutat biztos nem találtam…
r>
r>Keresem vadul a magányom ördögi ügyintézőjét,
r>Közben nem keresem-találom, boldogság ügyintézőjét…
r>
r>(3 soros-zárttükrös trió)
r>Szoktam néha a dzsungelben ücsörögni, nem padon, de csak kidőlt fán,
r>Nem bántanak, de itt van velem egy óriási birtokos, 'hangya' klán...
r>Szoktam néha a dzsungelben ücsörögni, nem padon, de csak kidőlt fán.
r>
r>Ez az én padom, lelkem erőtlen... ezt bizony senki dönti ki.
r>A hangyák nem rám másznak, nincs bennünk harag, így veszélyem csöppnyi...
r>Ez az én padom, lelkem erőtlen... ezt bizony senki dönti ki.
r>
r>Jobb híján keresem én a beste magányt,
r>Meg, ha van a boldogság védelmi kardját...
r>Jobb híján keresem én a beste magányt.
r>
r>Vecsés, 2016. május 1. - Kustra Ferenc József- írtam: alloiostrofikus versformában.
r>
Erdei tisztáson lehetnék én tűző sugárkéve
r>Ami aztán vakítás volna sokak-mások szemében…
r>
r>Esteledő homályban lehetnék én még szép bíborszín,
r>Az est meg ha hagyná, lehetnék bíborban világ-külcsín…
r>
r>Hmm… ekkora fények nincsenek is, asztalom lehetnék én gyertyafény is
r>Lehetnék, világitást lobognék, kis méret, kis boldogság... állva is.
r>
r>Környezetemben, pusztán tiszta megalázás minden napom,
r>Küzdve, hogy legyek valaki, így töltöm összes minden napom…
r>*
r>
r>Lám! Minden lehetnék, küzdők nagyon, de ez mind semmi…
r>Fizikális vagyok, de már nem is akarok lenni…
r>
r>A tegnapi húsvét hétfő, maga volt tán' végső alázásom,
r>Rosszul voltam, kókadoztam, vártam… mikor jön már a kaszásom?
r>
r>Vecsés, 2025. április 22. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
r>
Innen minden látszik…
r>
r>(Leoninus duó)
r>A balatoni sétány a déli oldalon, be-, és megtestesül a parti úton.
r>Ki erre hosszabban sétál, gyönyörködik, szépségben szépségeskedik…
r>Halottam az idén is lesz nyár, akkor sokunkat maga a Balaton vár.
r>Nagyon sok helyen a vízben beljebb, volt néhol nádas is… a legszebb.
r>
r>Estefelé mindenhol kuruttyoltak a békák, gólyák ellen a vészt’ leadták.
r>Mi mindenhol megálltunk, nézelődtünk, felfedeztünk, hallgatództunk.
r>*
r>(Kínai, dielianhua versforma. Kétszer öt sor. Szótagszám: 7-4-5-7-7 Rímképlet: a x a a a)
r>Szív dobog, ring a part,
r>
r>Az út gyönyörű,
r>Szépség csalogat.
r>Tükörfény játszik rajt,
r>Szívem nyár után sóhajt.
r>*
r>A békakórus skandál,
r>
r>Gólya nem jő.
r>Békák hangja száll,
r>Víz felett táncot járkál,
r>S minden csendbe beleáll.
r>**
r>
r>(LIMERIK)
r>Már megkezdődött a sötétség,
r>Csöndes sötétben ez szerénység.
r>Körbe ölelt az est,
r>Mi sötét azúr lett!
r>Csend a part ölében, gyöngédség…
r>*
r>(Kínai, csi-csüe versforma. Négyszer hét szótag. Rímképlet: a a x a)
r>Ereszkedik halk sötét,
r>Álmot hint az esti lét.
r>Víz fölött suhan a szél,
r>Éjsötét lett most a rét.
r>
r>Hold gurul a víz felett
r>Csillag bújócskát szeret.
r>Szökken árny ide-oda,
r>Álom kacag… így szeret.
r>
r>Mosoly ül a víz tetején,
r>Csillag gyúl a nap helyén.
r>Tücsök szól a fű megett,
r>Álom nyomán jár… zenén.
r>**
r>
r>(haiku)
r>Esti sötétség,
r>Szépség sóhajtozások!
r>Parti lámpafény.
r>*
r>Langyos esti szél,
r>Fények úsznak víz felett.
r>Éj álmot ringat.
r>**
r>
r>(Tíz szavas)
r>Maradj mindig velünk, Balcsi kedvesem,
r>Te vagy nekünk… örök szerelem!
r>*
r>Balaton ölel, szívemnek szép szerelem,
r>Az örök csodám vagy nekem!
r>**
r>
r>Vecsés, 2025. március 23. -Siófok, 2025. június 5.- Kustra Ferenc József – írtuk 2 szerzősnek alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-. és poéta társammal.
r>
(Bokorrímes)
r>Gyere már, ezt nagyon vágyjuk, Te drága Lélek.
r>Gyere Te drága Lélek, mert én félve élek…
r>Gyere már mert mindönk-sokak benned remélnek.
r>*
r>(leoninus)
r>Sokan várjuk őt, a szent pirkadatot, a hajnali első sugárt, mint szívdobbanást!
r>Pünkösdi rózsák bimbói is nyílnak, gyere adjad segítséged életharcunknak.
r>Isten lelke a megmentőnk, kérjük legyen még jövőnk…
r>
r>Vecsés, 2024. május 14. – Kustra Ferenc József
r>
Keresztre is szegeztettél,
r>Emberekért elvéreztél…
r>Keresztre is szegeztettél.
r>
r>Jő pünkösdi szentmise, elmondják mit, miért neked,
r>Elmondják bérmálkozás fontosságát mondják neked…
r>Jő pünkösdi szentmise, elmondják mit, miért neked.
r>
r>A szentlélek is megszületett
r>Pünkösdre majd' meg is érkezett…
r>A szentlélek is megszületett.
r>
r>Bátorítsd te a szívünket,
r>Gyakorold te a hitünket,
r>Erősítsd szeretetünket.
r>
r>Vecsés, 2025. május 1. – Kustra Ferenc József- írtam alloiostrofikus versformában.
r>
