Idő 
Értékelés 
Értékelés Énekel a blues énekes,
r>Hallom, hangja olyan rekedtes…
r>Dübörög a dob, rossz a mikrofon, recseg,
r>Énekes a régi szép időkről fecseg.
r>
r>Dühöngött egy vad szélvihar,
r>De aztán el is múlt hamar.
r>Kisütött a nap én meg bőszen napozok,
r>Ha megizzadok gyerekkádban pancsolok.
r>
r>Anyám-anyám süssél nekem rétest.
r>Gyúrd be és húzd ki jól a klassz pépest…
r>Én meg közben dúdolom a munkadalt,
r>Holnap meg mondhatod: a rétes felfalt…
r>
r>Vecsés, 2014. szeptember 9. – Kustra Ferenc József
r>
Időtlenül öregedő, rozsdásan átbarázdált arcomat,
r>Lassan színezi közeledő tél, finoman szitáló hava…
r>A hűlő hideg elural, befagyassza az ércsatornámat,
r>A vég lassan felássa az élet kertjét és úgy fogy… udvara.
r>
r>Vecsés, 2014. szeptember 9. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként
r>
(bokorrímes)
r>Nem kell neked a jövő, éljünk akkor mának?
r>Nem röhögcsés az, ha nekimegyünk a fának?
r>A jövőnek nem is lehet élni, mert az nincs!
r>Rögvest éljünk pillanatot, az maga a kincs…
r>
r>(Senrjon)
r>Ma van… jövő lehet majd…
r>Vagy mában, vagy jövőben élünk!
r>Nulla idő nincs!
r>
r>Vecsés, 2014. szeptember 7. – Kustra Ferenc József
r>
Fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon.
r>Katonák lövik és másképp is irtják egymást, Nem létező -végső- szeretet társításon…
r>Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon.
r>*
r>(Septolet)
r>Terjedő baj, dörrenő zaj,
r>Átható jaj…
r>Önpusztító emberi faj.
r>
r>Helyzetünk:
r>Szenvedünk…
r>Reszketünk,
r>Hogy elveszünk.
r>*
r>
r>(HIQ trió)
r>Testvéri
r>Szeretet nincs is?
r>Háború!
r>
r>Időben
r>Élettelen és
r>Térben is!
r>
r>Asszonyok
r>Élte csak sírás!
r>Halk sírás…
r>*
r>Anya orcáján ború…
r>Fia ifjú férfiú,
r>Harcba hívja a háború.
r>
r>Szomorú,
r>Szigorú,
r>Iszonyú
r>Háború.
r>*
r>
r>(Senrjon trió)
r>Katonák imája, mint
r>Hajótörötteké. Péntek nincs…
r>Élet gyászfoltos…
r>
r>Harc, véres koszorúban!
r>Koszorút természet megfonta!
r>Élet gyászfoltos…
r>
r>Harc halál-koszorúban!
r>Hontalan mise… elhallatszik!
r>Élet gyászfoltos…
r>*
r>Halál tombol –
r>Létet rombol…
r>Hazafi harcol, hitvese imákat mormol.
r>
r>Kedvesünk,
r>Gyermekünk,
r>Nemzetünk
r>Óvd Istenünk.
r>*
r>
r>(Leoninus csokor)
r>Torz arcok vigyorognak, de a jó és szép szavak nem használnak!
r>Össze gereblyézett jajok bőszen ölelkeznek, szent szolidaritással, fékezhetetlenek…
r>Síksági facsoportból előzúgó szél, sisakleverő, csak hazafiasáról beszél!
r>*
r>(septolet csokor)
r>Mostoha délibáb karmazsint vetít, tájra terít.
r>Fájdalom elborít,
r>Látvány tébolyít.
r>
r>Szétnézek –
r>Rémképek,
r>Élmények:
r>Rémségek.
r>*
r>
r>Katonák vére már eláztatta mezőt, itt úgysem használ, nem használnak kereplőt.
r>Testvér! És újból felváltotta posztján a zubogó csöndet, elássák halott elődöket!
r>Ki még él szenved és szenvedést lát! Parancsnok meg tüzelj… az akkurátusát!
r>*
r>Távolban színfolt – vöröslő vérfolt…
r>Erőszak gyilkolt,
r>Zsúfolt a sírbolt.
r>
r>Parancsszó
r>Hallható,
r>A jajszó
r>Átható.
r>*
r>
r>Mínusz húszban a vércsőpp piros és már hideg, a halál is fázik? Mert már feszeng!
r>Mint a szemafor tilosa, oly piros a véres föld, ahol a férj és fiú van, az a véres föld.
r>Búzamezők is elázottak, piros a búzaszár, katonákat összefogdossák és viszik már…
r>*
r>
r>Ott fekszik egy katona,
r>Harcnak hősi bajnoka…
r>Várja haza asszonya.
r>
r>Gyászjelentés –
r>Késdöfés,
r>Tisztelgés –
r>Édeskevés.
r>*
r>
r>Katona csak attól lesz, hogy egyenruhát kap és fegyvert. Be is járják lövés elől a bunkert.
r>Európa, látszik nem szégyelli magát, segítőn csak bővíti háború poklát!
r>A nagymenőket nem érdekli a százezernyi halott, a döntnökök hada tudatlanságtól bigott…
r>*
r>
r>Bánat áztat
r>Özvegyi fátylat…
r>Fizettünk nagy árat -
r>Nagy ember von vállat.
r>
r>Hatalmasok,
r>Tudatlanok – Miattatok
r>Jajgatok.
r>
r>
r>Vecsés, 2023. május 4. – Pápa, 2023. június 1. -Kustra Ferenc József - írtam: a világ, az emberi-ség jelen történelmi helyzetéről. A septolet csokor: szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta írása! [Íródott: Bencz Boldizsár: (1901 – 1949) azonos c. verse átirataként.]
r>
Meghaltam, de lélegzem,r>fájó emlék, amit érzek.r>Meghalok majd felébredek,r>örök körforgás az élet.r>r>Szívem lassan üti ritmusát,r>alig dobog, alig éltet már.r>Szemem lassan lehunyom,r>s nem is fáj, talán meghalok?r>r>Ennyi lenne az élet?r>Élek, meghalok, s közben,r>semmit sem érzek?r>Ennyi szenvedés kell,r>megannyi kínt megélve?r>r>Tényleg ennyi lenne az élet? r>Nem hiszem, de még élek.r>Még vagyok, s még létezem,r>elmúlni minden nélkül nem lehet.r>r>Nem akarom, hogy ennyi legyen az élet,r>érezni akarok, szeretni, nem csak amíg élek.r>Halál után mi lesz velem?r>Megszabadul a testem?r>Kiszáll a testemből a lelkem?r>r>Nem, ez nem lehet a vége,r>kell, hogy legyen ami éltet.r>Kell, hogy legyen még életem,r>kell, hogy legyen aki szeret.r>r>Kell, hogy én is szeressek,r>kell, hogy beszélhessek vele.r>Kell, hogy sírhassak mellette, r>nekem kell az élet értelme.r>r>Nem akarom itt hagyni az életem,r>hiszen még annyi mindent nem tettem.r>Szeretni akarok, amíg a szív dobog,r>és a vágy éltet, amíg én vagyok.
