Idő 
Értékelés 
Értékelés Első, id. Kustra Ferenc volt a nagyapám,
r>Neje, Szivák Mária meg a nagymamám.
r>Foglakozása ácsmester volt, robotolt.
r>Nagymama, mint háztartásbeli otthon volt.
r>
r>Nagyapa jó ember volt emlékszem,
r>Nem ért rá, nem sokat játszott velem.
r>Nagymama főzött és sütött tortát,
r>Ő csinálta a legjobb matutkát.
r>
r>Róluk kevesebb, de jó az emlékem,
r>Nagyon szerettek, erre is emlékszem.
r>Sírjukon látom, kint van a fényképük,
r>Így nem halványul el kedves emlékük.
r>
r>Gyermekkorom szép emlékei voltak,
r>Jó nevelésemhez hozzájárultak.
r>Sajnos örökké ök sem élhettek,
r>De a szívember tovább léteznek…
r>
r>Vecsés, 1998. november 17. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
r>
Jenei József volt a nagyapám,
r>Dein Anna meg a jó nagymamám.
r>Nagyapa szakmája, patkoló kovács,
r>Pipafüstbe biz' fojtogatta krachács.
r>
r>A k. und k.- ban a huszároknál szolgált,
r>Ott egy lovashadosztályt kiszolgált.
r>Galíciában... ott állomásoztak,
r>Oroszokkal időnként csatároztak.
r>
r>Érdekeseket mesélt az, időkről,
r>Meg a huszár-szokás, bajuszpedrőről.
r>Értett a lovakhoz, állatokhoz,
r>Kocsigyártáshoz és patkoláshoz.
r>
r>Nemcsak kovácsmester, de paraszt is volt,
r>Földje, szőlője és legelője volt.
r>Ló meg tehén, disznó és baromfi,
r>Ezeket neki kellett tartani.
r>
r>Szép, nagy fehér huszárbajusza volt,
r>Az biztos, hogy az mindig pödrött volt.
r>Pipázott, mint régi huszárember,
r>Én csodáltam Őt, mint gyerekember.
r>
r>Én voltam a fiú unokája,
r>A kedvence és a kis pajtása.
r>Szeretett és kényeztetett engem,
r>Mikor vele voltam örült lelkem...
r>
r>Nagymama jól főzött, igen jól sütött,
r>Legjobb rántotta volt, mit összeütött.
r>A tojás lébe paprikát kevert,
r>Sütés után piros, márványos lett.
r>
r>Sajnos már nagyon régen meghaltak,
r>De emlékszem, nekem jót akartak.
r>Bizony kit szeretünk örökké nem él,
r>De emlékük örökre szívemben él.
r>
r>Vecsés, 1998. november 17. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
r>
Nyár van, minden virul és minden zöld,
r>Új élet fakad, jó a termőföld.
r>Edina első gyermekét várja,
r>Tűkön ül már, az Uncsi nagyanyja.
r>
r>Én is be lettem fogva dolgozni,
r>Pelenkázó asztalt kell gyártani.
r>Lesz benne polc, sőt lesz az oldalán!
r>Ezt fogjuk használni, rögvest, talán?
r>
r>Abba, régi kiságyban fog aludni,
r>Melyben Anyukája szokott tentizni.
r>Sőt hordani fogja, anyja kis ingét,
r>Ki gondolta, ennek lehetőségét?
r>
r>Doktor Pajor Attila azt mondta,
r>Két hét kell még. Addig ő kihúzza.
r>Vagy jöjjön meg július végéig,
r>Mert szabadságra megy, álló hétig.
r>
r>No, kölyök, fel van adva... ez a lecke,
r>Mikor jelenik meg a kis fejecske?
r>Jó doktor bácsi is szeretné látni,
r>Világra jövetelnél, asszisztálni…
r>
r>Kis Vackot, én fognám már ölembe,
r>Nagyi meg tenné a fürdővízbe.
r>No, nem baj, e kis időt kivárjuk,
r>Hogy minden rendben legyen, drukkolunk.
r>
r>Budapest, 1998. július 4. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>Bizony-bizony minden percenként egy-egy szó csak elszáll,
r>Ha nincs más újabb mondandó, végtelen nagy csend beáll!
r>A szívdobbanás, csak dübörög, válaszhiány elszáll!
r>*
r>Szó elszáll, mint a szél,
r>Hallgatásban süvölt a csend.
r>Szívhang az, ami szól.
r>**
r>
r>Ha válaszhiány nem ad hangot, ajkam is remegve megáll.
r>Ha mellettem ébredsz, közben távol vagy… szó nem is szól, elszáll.
r>Én meg jó erősen ölelnélek, szorítanálak… csend áll.
r>*
r>Mellettem vagy talán,
r>Válasz nélkül szobroz a csend.
r>Szó bennem elhallgat.
r>**
r>
r>Ki rab, csendben szabadságot vágy… rabság maga a boldogtalanság.
r>Rabságban bizony ritka a vigyor-mosolyság, nincs gátlástalanság.
r>Rabságban szó sem döntő, maga a némaság, szinte hangtalanság.
r>*
r>Mosoly ritka erre,
r>Rabság fojtogat, hang se száll.
r>A szabadság csak vágy.
r>**
r>
r>Rabként vágyjuk szabadságot, erre szomjazunk,
r>Mert bármely börtön lehet a legnagyobb vágyunk?
r>Szólnánk is, de nem lehet, csend… miatta állunk!
r>*
r>Szabadság szomj éget,
r>Börtönné válik a vágyunk.
r>Némán marad a szó.
r>**
r>
r>Csukott emberi szem tán' nem láthat csodát,
r>Közben, mint üldözött, átéljük csend hangját.
r>Léknek a csendjében, nekünk szűnik világ…
r>*
r>Csukott szem fénytelen,
r>Csodák csendesen elszöknek.
r>Csend kiált legbelül.
r>
r>Vecsés, 2025. május 18.- Siófok, 2025. június 6. Kustra Ferenc József- írtuk kétszerzősnek, Bosányi Alexandra Eszter azonos c. verse, mint ötletadó alapján. Gránicz Éva szerző-, és poétatársam a HIAKU -kat írta. (6 8 6)
r>
Komolyos humorban…
r>
r>Kósza gondolatim röpködnek, mint vak-varjú sereg, a levegőben,
r>Maradékok, meg utánuk mennek, de észlelem, eltűnnek az légben…
r>Mit tegyek, mit tegyek eme súlyosocska helyzetben, nézek felfele,
r>De nem látok már egy vak-varjút sem, gondolatokat biztos elvitte…
r>**
r>
r>Talán fejedre kéne tenni egy gondolatfogó kalapot,
r>Vagy kicsi, rövid madzaggal kötni őket: „ne repülj, maradj ott!”
r>De lehet, csak pihennek fent egy villanypózna tetején,
r>S majd visszajönnek, ha agyad újra bekapcsol a helyén.
r>
r>Szélfútta gondolatok, szállnak, mint nejlon zacskó a parkban,
r>Kapok utánuk, de csak billegve botlok a tarkaságban.
r>Meglehet, elbújtak egy kávéscsésze aljában,
r>Vagy csak szabadságra mentek… egy okosabb agyban.
r>
r>Vecsés, 2025. május 22. – Siófok, 2025. május 23. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek. Az első versszakot én írtam, a többi Gránicz Éva poéta-, és szerzőtársam munkája!
r>
