Idő 
Értékelés 
Értékelés Hamvadós, már a… cigarettavég,
r>Kis szivarka volt… ő bizony nem rég.
r>Füstöt ereget… szürke a légkör,
r>Füstkarika oly’… füst szürke fénykör.
r>
r>Öt centi volt, hej (!)… rövid élete,
r>Négy centi slukk, hej (!)… rövid a vége.
r>Fogy a nikotin… lassan füstölög,
r>Ezért kell inni… kávé gőzölög.
r>
r>Köhög a szomszéd… végét szívjuk már,
r>Hogy lát és honnét… kiderítjük már.
r>Mutatjuk neki… meg nem szereti,
r>Mi is elnyomjuk… kezdjük feledni.
r>
r>Vecsés, 2010. szeptember 9. – Kustra Ferenc József
r>
Állok, mint kőszál a tengernek ellenében,
r>De nem vagyok semmi a cápáknak szemében.
r>Pediglen lehetnék és akár kísérő hal,
r>De kőszál ember sorsa, hogy csak magányról hall.
r>*
r>Ég fátyla borul...
r>Én, nézem hontalanul.
r>Nappali sötét…
r>*
r>Az élet játszma,
r>Benne... szerencse tánca.
r>Ki teszi tétet?
r>
r>Vecsés, 2003. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és európai stílusú haikuban…
r>
Jó lenne végre, kedvesem…
r>
r>Te drága, szívem-szottya, Zsuzsó!
r>Tudod, hogy lelkemnek így nem jó?
r>Lám… Te csak fütyülsz rám,
r>Hogy pátyolgass, várnám…
r>Ez így, semmi állapot Zsuzsó!
r>
r>Elvinnélek egy cukrászdába,
r>Belekóstolnánk, több tortába…
r>Térdünk összeérne,
r>Lelkünk ezt még kérne…
r>Kóstolhatnánk, kapucsínóba…
r>
r>Meg korzózhatnánk kézen fogva,
r>Biz’ megtehetnénk mutatóba!
r>Hívnék én egy konflist,
r>Így csökkenne a list’.
r>Mikor már? Szívem-szottya, Zsuzsó!
r>
r>Vecsés, 2020. október 18. – Kustra Ferenc József – szerelemről: LIMERIK csokorban.
r>
Holdvilág szűkül,
r>Hajnal már ébredezik.
r>Kisiklott élet…
r>*
r>Vezérállat is lehettem volna,
r>Csak szarvatlan kos vagyok.
r>A sorsom… ám másként gondolta,
r>Csak a rabszolgám vagyok.
r>*
r>Megfáradtál és
r>Homlokod már ráncos lett!
r>Torz halál-mosoly.
r>
r>Vecsés, 2002. október 6. – Kustra Ferenc József- Versben és európai stílusú haikuban…
r>
Mai divat: ajtóban kulcs, bezárkózás,
r>Le is fekszünk, alvás előtt lámpaoltás…
r>Olvasni kell egy kicsit, máshoz nincs kedvünk,
r>Holnap is tétlenkedünk, fittnek kell lennünk!
r>
r>Szerelmes pároknak van ideje csókolózni,
r>Unalomtól, ebbe nem fognak belefulladni.
r>Mindenki csak menne ki az erdőbe, mezőre,
r>De reménytelen remény regnál, ő, mint az őre!
r>
r>A hajnali fények az óraállítástól függnek,
r>Benső mutatóink meg magukról tovább lendülnek.
r>
r>De jó is lenne, ha már úgy lehetne élni,
r>Hogy a napba nyitott szemmel lehet benézni,
r>De hát, a reménytelen remény nem engedi.
r>
r>A féltékenység, az indokolatlan szenvedés,
r>Sokszor úgy valamennyi van, máskor meg nem kevés.
r>A néha előjött szeretet, boldogság… kevés.
r>
r>Reménytelen remény, biztat, hogy nagyon öleljelek,
r>Szélben zúgó szomorúfűzként, karomban vegyelek.
r>
r>A Nap tüze helyett a tiédben kéne hamuvá égni,
r>Ebben nemesülve, egymást ölelve egybesegíteni.
r>Reménytelen remény engedné szívemet is enyhíteni?
r>
r>Vecsés, 2020. április 15. – Kustra Ferenc József
r>
