Idő 
Értékelés 
Értékelés Ha éjjel van, s csillagok fénye ha rám ragyog,r>akkor is, minden percben csak rád gondolok.r>Ajkad édes ízére, s igéző drága szemeidre,r>elvarázsoltál Életem engem te mindörökre.r>r>Vágyom a hangodra, a csodás mosolyodra,r>a vágytól izzó érintésedre, s csodás illatodra.r>Vágyom a percet, hogy újra szemedbe nézzek,r>megálljon körülöttünk az idő, r>s semmi se érdekeljen.r>r>Vajon vágyod -e hogy újra láthass engem?r>Szeretnéd -e újra érinteni ajkam a tiéddel életem?r>Milliónyi kérdés jár még a fejemben neked.r>Miért te miért, miért szeretlek ennyire téged?r>r>Csoda vagy nekem, hisz a szívem,r>csak érted repes,r>a lelkem pedig egyre csak vágyik a tiédre szüntelen.r>Szerelmem, oly tiszta, nem piszkolhatja be senki szava,r>s hiába várják is, nem feled el a szívem r>téged soha.r>r>Örökké szeretni foglak, akárhogy is lesz az életben,r>bármi is jöjjön, szivem csak tiéd mindörökre szerelmem.r>Mindenhogy szeretlek teljes szívemmel,r>olyan szerelem ez, mely az egekig emel.
A virágok bódító illata, ahogy a réten megyek,r>madarak repdesnek égi szárnyakon, s dalolnak nekem.r>Virágot szedek kosárkámba, rózsát, szegfűt, liliomot,r>bóditó illatuk elkápráztat, s mosoly van az orcámon.r>r>A természet csodái elkápráztatnak engem, r>a réten mezítelen làbbal sétálok a fűben. r>Csiklandozza talpam, s halkan kuncogok, r>a természetben futkosni, oly boldog vagyok. r>r>Csendes vagyok ne zavarjam a rét csendjét, r>feltűnik egy tapsifüles a rét közepén. r>Gyönyörű hófehér bundája csodaszép, r>a kis bolyhos nyuszi fülel nem-e jön veszély. r>r>De csendes minden megnyugszik, r>s tovább ugrál s egyszer csak elbújik. r>Pedig, de szerettem volna megsimogatni, r>puha bundácskáját kezemmel érinteni. r>r>Lassan esteledik elindulok haza fele, r>viszem kosárkámban a virágokat, amit szedtem. r>Otthon vázába teszem őket a szobámba, r>hadd illatozzanak, s érezzem bóditó illatukat. r>r>Olyan szép volt ez a nap kint a réten, r>máskor is kimegyek, s nézem a természetet. r>Mely, oly csodás volt, olyan akarom még, r>holnap is ott leszek kint a rét közepén.
Mondd, hol találom édes szívednek lakatkulcsát?r>Hová rejtetted, hogy szíved többé ne bánthassák?r>Bezártad e lakatot, mi akkorát kattant, r>hogy szinte fájt.r>S, oly rejtekhelyre tetted szíved nyitját, r>mit ember nem lát.r>r>De kérlek engedd meg, r>hogy én azt megkeressem,r>S szerelmemmel drága szíved, r>rabul ejthessem.r>r>Legyek az egyetlen, kinek engeded, r>hogy közeledbe menjen.r>S én kicsim, majd sebzett szíved, meggyógyítom szerelmem.r>r>Lelked darabjait nagyon óvatosan r>összerakom,r>ne félj, soha többé nem bánthatja őt senki.r>Mert úgy vigyázok rá, r>ahogy ember csak teheti.r>r>Lelked újra ragyogni fog, r>s szíved mosolyogni.r>Megmutatom.milyen ha őt, r>valaki igazán szereti.r>r>Tudom hogy félsz, de ne tedd,r>ne tedd, kérlek.r>Mert én drágám, tiszta szívből, r>szeretlek téged.r>r>Leszek neked a csend, r>ha olykor csak arra vágysz.r>Ki hallgat, ha rossz napod van, r>de édesen kedvedben jár.r>r>Aki szeretni, s imádni akar, r>s.boldoggá tenni drágám.r>És sem szóval, sem tettel téged, r>soha nem bánt.r>r>Leszek a legjobb barátod, r>ha csak egy jó szóra vágysz.r>Aki megígéri mindig, r>mindenben melletted áll.r>r>A csillagod leszek, mely szerelmével, beragyogja életed.r>S mert élete szereleme vagy, r>büszkén áll melletted.
Néha úgy érzed, szétesik körülötted minden,r>összedől, mint a kártyavár, úgy érzed nincs miben hinnedr>S amikor majd az idő szép lassan megoldja helyetted,r>megérted, minden okkal történik az életedben.r>r>A sors keze a kirakós darabjait helyükre teszi egyesével,r>ez lehet lassan történik, de minden ígyr>van elrendelve.r>Ne légy szomorú, ha meginog lábad alatt a talaj,r>később rájössz, nem is volt olyan óriási a baj.r>r>Hidd el, érted történik mindig minden,r>még ha úgy is érzed, remény itt nincsen.r>Egyetlen dolog sincs ami miatt a remény elfogy,r>csak ha nem vagy türelmes és feladod.r>r>Ha valakit elvesz mellőled vagy melléd rendel, r>az idő majd megmutatja, miért akkor, r>s így tette.r>Te csak őrizd meg lelkedben a boldogság érzését,r>az élet kárpótol majd és újra érzed lelked tündöklését.
(3 soros-zárttükrös duó)
r>Langyos már az új hajnal, szép kék a kora májusi ég,
r>Egyenesen isteni illatot -orgonát- kerget lég.
r>Langyos már az új hajnal, szép kék a kora májusi ég,
r>
r>Már föl is keltem, de még meg se zörrent a kiskapu zárja,
r>Kutyák is elaludtak, ha mindkettőnek szép volt az álma.
r>Már föl is keltem, de még meg se zörrent a kiskapu zárja.
r>*
r>Kék ég alatt csendben álmodom,
r>Orgonaillat száll és kísér utamon.
r>
r>Hajnalfény játszik az égen,
r>Kutya sem ugat.
r>Csend ül réten,
r>Orgona száll a szélben,
r>Szívemben béke ébren.
r>**
r>(leoninus)
r>Kitárt ablak mellett aludtunk, de nem álmatlansággal vajúdtunk.
r>A szobánk egy nagyon szerény hajlék, de idefűz sok boldog emlék.
r>Szép tüllfüggönyünk van, azon át most is jócskán beragyog a kelő nap... az van.
r>Éjjel egyszer fönt voltam, hold csipkét kötött, árnyéka a padlóra költözött…
r>
r>Szerény hajlékunkban pont elférünk ketten, meg a két kutyával a kertben.
r>Nálunk tisztaság és rend van, ajtót magunkra zárjuk, látszik itt lakó van.
r>Kertünkben nap lángol és tűzhabot hint, ha függöny engedi, oda is hint…
r>Míg holdfény ezüstösen mindent beterít, itt vagyunk, más lakót nem kerít.
r>*
r>Nálad, csend is otthon van,
r>Fény sző rá álmot boldogan.
r>
r>Átszűrve jön a fényár,
r>Hallgat a ház,
r>Kutya szuszog már.
r>Fény vetül… a csipkés sugár,
r>Két szív mást ide nem vár.
r>*
r>(senrjon duó)
r>Rügyfakadás idején
r>Szép tavaszi dalok, de szólnak…
r>Nem kell más nekünk!
r>
r>Legyen így, mutasd meg, kín,
r>Öröm él még, te hajnali kék…
r>Nem kell más nekünk!
r>*
r>(tükör apeva duó)
r>Rügy
r>Éled,
r>Tavasz int.
r>Szólnak dalok,
r>Nem kell más nekünk.
r>
r>Nem kell más nekünk,
r>Szólnak dalok,
r>Tavasz int.
r>Éled
r>Rügy.
r>*
r>Kék
r>Éled,
r>Öröm él.
r>Hajnali kék,
r>Fájdalom tűnhet.
r>
r>Fájdalom tűnhet.
r>Hajnali kék,
r>Öröm él.
r>Éled
r>Kék.
r>
r>Vecsés, 2023. március 15. – Siófok, 2025. június 11. -Kustra Ferenc József- íródott: mint Szergej Jeszenyin (1925): azonos c. versének kétszerzős átírta! Az alapverset én írtam, a kiegészítő-ket, Gránicz Éva: szerző-, és poéta társam.
r>
