Idő 
Értékelés 
Értékelés (bokorrímes)
r>Mint a méhdongásnak harsanása, az életem ily’ zajjal rohant le engem,
r>Az óta már volt sok-sok rohama, de éppen, az életem untatott engem.
r>Sokszor jelent meg egy-egy vad és nagyon zúgó darázsraj… ők is, mind csak engem...
r>
r>(Kínai forma - „Vágyódás délre”: "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
r>Lét!
r>Mért nem szép? Miért sötét,
r>Monoton,
r>Unott, vaksötét…
r>
r>Búg,
r>Zúg a lét... beléd is rúg.
r>Megunt már...
r>Szépet mért nem súg?
r>*
r>
r>(TANQ)
r>Nem sok szép ért, annál
r>Több lélektaposó élmény!
r>Ó, a körülmények!
r>Hullnak már fáradt levelek
r>Eltapossák az emberek.
r>
r>Életem, bennem csak
r>Rohant, taposott, legázolt!
r>Ó, a körülmények!
r>Mindig siető tömegek...
r>Így az erdő nem nőhet meg.
r>*
r>Hiába akartam
r>Mást, ha nem voltak lehetők!
r>Ó, a körülmények!
r>Korhadó fák alatt avar,
r>Egy faj természetet zavar.
r>*
r>Az élet persze, így
r>Is haladt, már meg múlóban…
r>Ó, a körülmények!
r>Szomorú perc, sír az élő,
r>Nyugalmat, békét remélő.
r>*
r>Élet-nyártemető
r>Miben hetvenesen… élek!
r>Ó, a körülmények!
r>Azért még nincs minden veszve,
r>Egész világ eltemetve...
r>*
r>Múltam, oly’ ismerős,
r>Halál meg halk zenét játszik…
r>Ó, a körülmények!
r>Kaszás simítja a csendet,
r>Tájnak nyugalmat teremtett.
r>*
r>
r>Volt ám sokszor, hogy a jó... csoportokban sunnyogott felém,
r>A vége meg szinte mindig az lett, hogy nem hatoltak belém.
r>Én még reménykedek...csak egy kicsit adjatok… üvölteném!
r>
r>(Kínai forma - „Vágyódás délre”: "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
r>Volt...
r>De mi? Az élet csak bolt...
r>Kapsz... fizess!
r>Remény még nem holt...
r>
r>Jó!?
r>Keres, mint a rossz kopó...
r>Remény él...
r>Hívom... rossz-halló.
r>
r>Vecsés, 2018. július 5. – Szabadka, 2018. augusztus 28. – Mórahalom, 2018. augusztus 24. –Kustra Ferenc, a verset és a HIAQ –kat én írtam, a kínai formákat, Jurisin Szőke Margit, míg a TANQ versek Farkas Tekla munkája.
r>
(leoninus)
r>Ha mikor remeg a föld és reszket a levegő… hej bizony, szikrafény is esendő…
r>Ha már gondolat is fáj, tán’ elfeledett szóra… miért hallgatnál súlytalan jóra?
r>*
r>(tíz szavas)
r>Föld remeg, reszket a szó,
r>Szikrák között hallgat a jó.
r>
r>(senrjú)
r>Fáj a gondolat
r>némán, súlytalan a jó.
r>Szikra elrebben.
r>**
r>
r>(leoninus)
r>Ha már elmúlt a vágy és már semmi a remény… ordító a fájdalom, ami kemény…
r>Ha majd elcsituló, béna némaságban nekem visszhangzik csend… múlt, újra sorend.
r>*
r>(tíz szavas)
r>Elmúlt a vágy, kemény a fájdalom,
r>Némaságban visszhang a sorsom.
r>
r>(senrjú)
r>Remény már semmi...
r>ordít bennem a csend is.
r>Múlt újra rám lép.
r>**
r>
r>(leoninus)
r>Ha könnytelen szembe, port hint a szél… végtelenbe veszve, hull összes levél.
r>Ha szív mán magányos és várja halált… lemerült test biz’, nem leli többé hazát.
r>*
r>(tízszavas)
r>Szél port hint a szemre,
r>Levél hull, szív várja csendbe.
r>
r>(senrjú)
r>Könnytelen szem áll,
r>szél viszi, mi még maradt.
r>Szív, hazát se lel.
r>**
r>
r>(leoninus)
r>Ha rendetlenséget ember rendezni képtelen… elintézi… lesz a Föld néptelen.
r>*
r>(tízszavas)
r>Rendet sehol nem lelünk,
r>Föld elnémul, az ember volt velünk.
r>
r>(senrjú)
r>Képtelen a rend,
r>Rendetlenség nő... rend kell!
r>Csend lesz örök úr.
r>
r>Vecsés, 2025. május 25. – Siófok, 2025. május 29. -Kustra Ferenc József – írtuk: 2 szerzősként. Én anaforás leoninusban, Darók Eszter: „Ha” c., mint ötletadó verse alapján. A tízszavasokat és a senrjúkat szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.
r>
Magácska árnyékom… ó, Jolán!
r>Megyek, magácska követ, flegmán.
r>Sohse jön közelebb,
r>Sohse megy el messzebb.
r>Igy mindig emlékeztet, Jolán.
r>
r>Hát jövök, mert unatkoztam épp,
r>De én nem leszek árny, se bús kép.
r>Nem követlek flegmán,
r>Csak nézlek, hogy lám – lám...
r>Ez lenne a férfi? Hát, hogy... épp!
r>
r>De én nem tudom Önt feledni,
r>Viszont, nagyon tudnám szeretni…
r>Testi valójában,
r>Lelki magasságban!
r>Ha tudhatnám… ismét ölelni!
r>
r>Testestől, lelkestől szeretne?
r>Tudja, ki ilyet mond, elcseszte.
r>A lelki magasban?
r>Ne röhögtessen, van
r>Már tíz nője – s mára keresne!
r>
r>Árnyéka, tartja a vágyamat,
r>Megmutatnám Önnek… házamat.
r>Kettőnknek szerelem
r>Fészkeként kedvelem.
r>Váljon már el, bírja házamat!
r>
r>A házát? Hát mutassa bátran!
r>Ne számítson nőre hálátlan!
r>Fészek? Talán kalitka!
r>Szállok, mint pacsirta!
r>Nem bújok az ágyába, sálban...!
r>
r>Vecsés, 2023. július 15. – Siófok, 2025. április 11. Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat romantikus LIMERIK -ben. A párosok: poéta-, és szerzőtársam, Gránicz Éva munkája. Az
r>„Árnyékhatás magácska kedves Jolán… 1.-3.” c. közösünk, közös átirata.
r>
Magácska árnyékom… ó, Jolán!
r>Megyek, magácska követ, flegmán.
r>Sohse jön közelebb,
r>Sohse megy el messzebb.
r>Igy mindig emlékeztet, Jolán.
r>*
r>Kedves uram! Követem önt tán?
r>Árnyéka vagyok? Ez nem szép, tán?
r>De ha jönne közel,
r>Nem mennék, higgye el!
r>Ez csak játék, némi árny-jogán.
r>*
r>De én nem tudom Önt feledni,
r>Viszont, nagyon tudnám szeretni…
r>Testi valójában,
r>Lelki magasságban!
r>Ha tudhatnám… ismét ölelni!
r>*
r>Szeretne? Ó, ez micsoda szó!
r>De hol volt e vágy, míg ment… hajó?
r>Lelki magasság hah,
r>Tudom én mit szeret… hah:
r>Testi csodát s egy csipet pornó!
r>*
r>Árnyéka, tartja a vágyamat,
r>Megmutatnám Önnek… házamat.
r>Kettőnknek szerelem,
r>Fészkeként kedvelem.
r>Váljon már el, bírja házamat!
r>*
r>De ha ma este, csak úgy lazán,
r>Táncol velem s nem bámul bután,
r>Meglehet, megdobban,
r>A szívem egy dobban.
r>Aztán... majd alszom egyet, talán.
r>
r>Vecsés, 2023. július 15. – Siófok, 2025. április 11. Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat romantikus LIMERIK -ben. A párosok: poéta-, és szerzőtársam Gránicz Éva munkája. Az „Árnyékhatás magácska kedves Jolán… 1.-3.” c. versünk: közös átirata.
r>
Magácska árnyékom… ó, Jolán…!
r>Megyek, magácska követ, flegmán.
r>Sohse jön közelebb,
r>Sohse megy el messzebb.
r>Igy mindig emlékeztet, Jolán.
r>*
r>Tegnap is nézett a sarkon át,
r>Mintha kereste volna magát.
r>Álltam mögötte én,
r>Árnyékként, csöndben én.
r>És nem vett észre! Lásson csodát!
r>*
r>De én nem tudom Önt feledni,
r>Viszont, nagyon tudnám szeretni…
r>Testi valójában,
r>Lelki magasságban!
r>Ha tudhatnám… ismét ölelni!
r>*
r>Mondja csak, az úr mit is akar?
r>Szívecském kulcsát? Azt nem hamar!
r>Nem nyílik csak úgy ám,
r>Kell hozzá tánc, azám!
r>Meg bók… pezsgő is mi megzavar!
r>*
r>Árnyéka, tartja a vágyamat,
r>Megmutatnám Önnek… házamat.
r>Kettőnknek szerelem,
r>Fészkeként kedvelem.
r>Váljon már el, bírja házamat!
r>*
r>Házába? Hát... mit főz vacsorán?
r>Azt' be nem lépek csak úgy, okán!
r>Legyen bor, sütemény,
r>Férfi – nem pite lény!
r>Aztán meglátjuk, mi lesz, talán...
r>
r>Vecsés, 2023. július 15. – Siófok, 2025. április 11.-Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat romantikus KIMERIK -ben. A párosok: poéta-, és szerzőtársam társam Gránicz Éva munkája.
r>
