Idő 
Értékelés 
Értékelés Megfáradt szekeremet tolom,r>nap mint nap el-elvonszolomr>kikövezett, bágyadt ösvényenr>csak úgy magam, ha nincsen öszvérem.r>r>Felnőnek mellettem az út menti fák,r>lombernyőjük lassan árnyékot ád`,r>s barna fürtöm ezüstbe vegyül,r>mint parányi csillag: ott legfelül.r>r>Nap és a hold, víz és a föld,r>tavasz a virággal, tél meg az imákkal,r>ég a kékkel, az örök mindenséggel,r>letérdelek utam végén - dicsőséggel!
A mesélő csönd,
r>Kifinomul, hallgatag.
r>Minden nesztelen
r>
r>(OXIMORON)
r>A csönd maga lehet a nagy-hangtalan semmi,
r>Hogy nem legyen unalmas, zajt kell beszerezni...
r>
r>(10 szavas)
r>Az igazi csönd hagyja, nap-sugarát,
r>Megvilágítani a szoba, lebegő porát!
r>*
r>
r>A csönd lehet a békesség fő tényezője,
r>A csönd lehet a béke, kinevezett őre.
r>A csönd lehet eszköz a neszek figyeléséhez,
r>A csönd lehet eszköz a neszek leküzdéséhez.
r>
r>(OXIMORON – 3 soros-zárttükrös –ben)
r>A teremtő csönd nem tűri a ló pata kopogását a homokban,
r>Lovat gyorsan elküldi, így ló pata zaja sem marad a nyomokban…
r>A teremtő csönd nem tűri a ló pata kopogását a homokban.
r>
r> (OXIMORON bokorrímben)
r>Az óvó csönd harcba száll egy pici nyekkenéssel is,
r>Süvöltő sziréna inzultusát viseli mégis…
r>Bombázók jönnek, életmentés a legelső… csakis
r>*
r>
r>A szeretetteljes csönd, nem rendelkezik jéghideg formalitással,
r>A szeretetteljes csönd, nincs töltve utálattal, csak odaadással...
r>A szeretetteljes csönd, olyan, mint egy jó-barát, nem tévelyeg mással.
r>
r>Az erdei csönd a napsütötte gyönyörűség,
r>Ha a bagoly alszik, és nem huhog, az már elég…
r>Az őz is csak áll, néz, a csönd neki is tán' szépség.
r>
r>A tóparton a horgász és a gém is, halkan-csöndben ücsörög,
r>Mindketten halra vadásznak, a vágyuk majd' hangosan dübörög,
r>A gém a fűzfa ágán, horgász alatta, alva elücsörög.
r>
r>A csönd maga a nyugalom, ha erdei padon ülve mélán hallgatjuk,
r>A közbeszóló madárrikoltás meg segít is, így talán megfoghatjuk…
r>
r>(OXIMORON)
r>A csönd jó halk, mint egy néma kacsa és várja égi jutalmát,
r>A készülő felhőzet közt villám lángol, küldi csattanását!
r>A csönd elázva csak néz, nem érti, miért érdemli a sorsát!
r>*
r>
r>A csönd, fekete estén fölül a lovára és körbejárja az időtlen birtokát...
r>Nagyon fölmérgeli a vonító kutya, pedig csak fontoskodva őrzi a háztáját…
r>
r>A jó-érzésű csönd sajnálkozva, néma-halkan zokog a temetésen,
r>És bánatát csak fokozza a koporsóra zuhanó röggel az élen,
r>Rézfúvósok rikoltó zenéje, nem egy finom altatódal… mi vétlen.
r>
r>A front csöndje a közeledő halál harmonikus zenéje,
r>Ha lecsap az akna, már költözik is messze, ez nem kenyérje…
r>
r>A baj, akkor inzultál váratlanul, ha a csönd eluralja az agyat,
r>Fel is lép, ha hazafelé a kirakatban nem ismered meg magadat.
r>
r>Hidegét hozza a tél fagyos-havas csöndje,
r>Mi hangosan hógolyózhatunk ökörködve.
r>
r>A csönd és én, gondolhatjuk, hogy a monoton, hallható zaj véletlen?
r>Vonatozva… sínvég kattogva eléri nálam, hogy a csend kéretlen?
r>*
r>
r>A szerető csönd
r>Gyengéd-halkan beborít.
r>Hallgatag magány?
r>
r>Vecsés, 2018. október 19. – Kustra Ferenc József
r>
Több éve csak folyik a háború… sokszor, mindenkik is szítják.
r>
r>(anaforás, 3 soros-zárttükrös: csokor)
r>Uram, add, hogy az emberek egymás közt békehidakat építésnek,
r>Uram add, hogy… valahogy háborút lezárják, békét kiépítsenek…
r>Uram, add, hogy az emberek egymás közt békehidakat építésnek.
r>
r>(3 soros zártükrös, önrímes)
r>Most már fölháborító, hogy azért folyik a háború… hogy lophassanak,
r>Főleg a magas rangúak, akik ebben összefognak, csak hogy lophassanak…
r>Most már fölháborító, hogy azért folyik a háború… hogy lophassanak.
r>
r>(anaforás, 3 soros-zárttükrös, négyszeres belsőrímes, önrímes)
r>Emberek, mit ti szóltok, így igazak, amit írtam a fekete kosokról.
r>Emberek, mit ti szóltok, világháború-vész nem múlik kosoktól…
r>Emberek, mit ti szóltok, így igazak, amit írtam a fekete kosokról.
r>
r>(egyszeres belsőrímes)
r>Békepártiak lészen, hogy egyszer alkalomadtán összefogtok?
r>Emberek, lészen majdan, hogy világot eluralja hozzáállásotok…
r>Békepártiak lészen, hogy egyszer alkalomadtán összefogtok.
r>
r>Uram! Osszál, lehetőleg több józan észt, embereknek bölcsességet,
r>Hogy mindenki el tudja kerülni a jövőben, háborús-halál éveket…
r>Uram! Osszál, lehetőleg több józan észt, embereknek bölcsességet.
r>
r>Tudjátok, hogy a két oldalon naponta meghal kb. kétezer katona?
r>Ez kétezer háborús özvegy és kb., napi négyezer háborús árva…
r>Tudjátok, hogy a két oldalon naponta meghal kb. kétezer katona?
r>
r>(anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Uram! Vessed be magad, szítsd föl a békét, húzz föl békehidakat!
r>Uram! Vessed be magad, Állítsd meg, hogy tovább legyen… áldozat…
r>Uram! Vessed be magad, szítsd föl a békét, húzz föl békehidakat!
r>
r>(anaforás, kétszeres belső rímes, önrímes)
r>Tudod-e, hogy napi bontásban a ’férfiak’ zsákokban… nők meg vágynak…
r>Tudod-e, hogy naponta, négyezer háborús árva keresi apját…rá vágynak…
r>Tudod-e, hogy napi bontásban a ’férfiak’ zsákokban… nők meg vágynak…
r>
r>Sajnos, tömegessé, napivá tették az ’állami’-utcai emberrablásokat,
r>Atyám, te föntről nem veszed észre ezen, halálos atrocitásokat…
r>Sajnos, tömegessé, napivá tették az ’állami’-utcai emberrablásokat.
r>
r>Atyám, tudd, óriási embertömegek a már kialakult békevágyók,
r>Értsd már meg öket, ne sírjanak egymás nyakában együtt lakók…
r>Atyám, tudd, óriási embertömegek a már kialakult békevágyók.
r>
r>Vecsés, 2025. augusztus 11. – Kustra Ferenc József- írtam: a szomszédban zajló háború ellen. Olvasni úgy kell, hogy előszőr az 1. sort és 2. -t. Utána 2. -t és a 3. -t, igy lesz meg a mondanivaló veleje.
r>
Mint kínai selymes, sima szövet, bőröd… egyszerűen meséses…
r>Simogatnom, maga a kéj, azt élvezem, ez jól áll nekem.
r>Vágyam a bűnösségbe hajló, miattad ez meg neked áll jó’.
r>
r>Mindenhol
r>Ilyen, kedvelem…
r>Élvezem.
r>
r>Zamatos,
r>Kéjre éhesen…
r>Élvezem.
r>**
r>
r>Lángol a vágy, testembe vájt, bennem a tűz hajt.
r>Éj leple takar, heves szívem téged akar.
r>Bűn, ami kell, csábít a szép vágy, édes a jel.
r>
r>Vecsés, 2019. április 9. – Siófok, 2025. augusztus 31. Kustra Ferenc József – írtuk kétszerzősnek, erotikus, alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-, és poétatársammal.
r>
De, hogyan tovább…?
r>
r>(9 soros)
r>Megszülettünk, ez lét!
r>Hallgatjuk, szív zörejét,
r>Meg a test napi neszét.
r>Megszülettünk, már lét…
r>Van, kinek ősz lengi… létét,
r>Berozsdásítja… elméjét.
r>Megszülettünk, volt lét!
r>Mindnek kaszás suhintja létét,
r>Nyitja, túlvilági életét.
r>***
r>
r>Életre keltem már.
r>De a boldogság nem vár
r>Tárt karokkal sodor ár!
r>Tudom, szép lehet - bár!
r>Most valahogy még jót nem áll!
r>Bú és könny kéz a kézben jár.
r>Feledni olyan kár!
r>Cipőm talpához tapad a sár,
r>Télben ragad, sír a hideg nyár.
r>***
r>
r>Túl korán érkeztem,
r>Hét hónapra születtem,
r>Ám nem adtam életem!
r>Életre születtem,
r>Mindenért kellett küzdenem,
r>Az élet nem kímélt engem.
r>Megszülettem, éltem…
r>Egyszer el kell mennem, nem kétlem.
r>A halál mondja ki majd: Végem…
r>
r>Vecsés, 2018. szeptember 13. – Mórahalom, 2019. június 9. – Szabadka, 2019. február 15 – Kustra Ferenc József – az első csokrot én írtam, a 2. –t Farkas Tekla, - a 3. –t Jurisin Szőke Margit, a címe: Egyszer el kell mennem…
r>
