Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(Bokorrímes duó)
r>Hiába ír szűzi kéz, hiába lágy a gondolat-melódia,
r>Sunyin oson, lopakodva tép, minden átrág… idő paródia…
r>Remény sokszor olyasmi, hogy bizony, csak kétesen csillan,
r>Forrását ennek kitapasztalni? Akkor honnan villan?
r>
r>Lágynak tűnő melódiák, üresen konganak,
r>Vadóc futamok, szerencsétlenül csak bénáznak…
r>Ha olvasás közben veszel egy mély levegőt,
r>Közben érzed, ártatlan a lelked, meggyötört.
r>*
r>
r>(Leoninus trió)
r>Persze lopakodva is lehetne verset írni... minek? Egy torzszüleményt, pl. kinek?
r>Éreztél Te írás közben lelki fájdalmat? Kaptál Te mocskolódó rágalmat?
r>Kívánkoztál te már messzi fölre? Volt e benned érzés, hogy ezt akkor örökre?
r>Mikor egy újabb sort leírtál, mert alkotsz… érezted: nem jó, mert ezzel hivalkodsz?
r>
r>Poéta sorokat írjon és ne rágódjon!
r>Poéta verseljen és szavakkal csencseljen.
r>Poéta vezesd népet, utat mutass, szépet.
r>
r>Állítják a nem javítható ’hívők’, nem gonosz világ... csak teret nyert a másság.
r>Én meg üzenem ’hívőknek’: káosz a világ, pusztítja emberiséget, kórság…
r>Az emberi társadalmaknak van rendje. Így nem elintézhető: egye-fene!
r>*
r>
r>(senrjon trió)
r>Bármily’ a helyzet nekem
r>Írnom kell! Folyvást és állandón!
r>Lélekfenntartó!
r>
r>Lopakodva irhatok,
r>De azért írok, megjelenjen!
r>Lélekfenntartó!
r>
r>Kevés a jó világban…
r>Alkalmazkodva jeleskedek…
r>Lélekfenntartó!
r>
r>Vecsés, 2016. október 7. - Kustra Ferenc József- írtam; avagy részletek a versírás lélektanából…
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(Bokorrímes duó)
r>Hiába ír szűzi kéz, hiába lágy a gondolat-melódia,
r>Sunyin oson, lopakodva tép, minden átrág… idő paródia…
r>Remény sokszor olyasmi, hogy bizony, csak kétesen csillan,
r>Forrását ennek kitapasztalni? Akkor honnan villan?
r>
r>Lágynak tűnő melódiák, üresen konganak,
r>Vadóc futamok, szerencsétlenül csak bénáznak…
r>Ha olvasás közben veszel egy mély levegőt,
r>Közben érzed, ártatlan a lelked, meggyötört.
r>*
r>
r>(Leoninus trió)
r>Persze lopakodva is lehetne verset írni... minek? Egy torzszüleményt, pl. kinek?
r>Éreztél Te írás közben lelki fájdalmat? Kaptál Te mocskolódó rágalmat?
r>Kívánkoztál te már messzi fölre? Volt e benned érzés, hogy ezt akkor örökre?
r>Mikor egy újabb sort leírtál, mert alkotsz… érezted: nem jó, mert ezzel hivalkodsz?
r>
r>Poéta sorokat írjon és ne rágódjon!
r>Poéta verseljen és szavakkal csencseljen.
r>Poéta vezesd népet, utat mutass, szépet.
r>
r>Állítják a nem javítható ’hívők’, nem gonosz világ... csak teret nyert a másság.
r>Én meg üzenem ’hívőknek’: káosz a világ, pusztítja emberiséget, kórság…
r>Az emberi társadalmaknak van rendje. Így nem elintézhető: egye-fene!
r>*
r>
r>(senrjon trió)
r>Bármily’ a helyzet nekem
r>Írnom kell! Folyvást és állandón!
r>Lélekfenntartó!
r>
r>Lopakodva irhatok,
r>De azért írok, megjelenjen!
r>Lélekfenntartó!
r>
r>Kevés a jó világban…
r>Alkalmazkodva jeleskedek…
r>Lélekfenntartó!
r>
r>Vecsés, 2016. október 7. - Kustra Ferenc József- írtam; avagy részletek a versírás lélektanából…
r>
A naplementéről és a Holdról
r>
r>Esti csend, tűri
r>Bíborfény elvonulást.
r>Csendes sötét jő.
r>*
r>Réti éj csendje,
r>Feloldja a susogást.
r>Levélzizegés.
r>*
r>Mennyei szellő
r>Éjjel hozza hűsűlést.
r>Izzadó éjjel.
r>*
r>Nappal nagy meleg.
r>Felhőtlen ég a katlan.
r>Hűvösös este.
r>*
r>Est, azúrkékre
r>Vált, fönt csillagfény remeg.
r>Aranykalász ring.
r>*
r>Táj, szomjazza fényt,
r>Bíbor égbolt, csak néz le.
r>Éjjel ideért.
r>*
r>Leereszkedő
r>A szürke homály, est jő.
r>Hold még hunyorog.
r>*
r>Telihold vonyít
r>Felhők meg menekülnek!
r>Csillagvirágzás!
r>*
r>Hold, este durvul,
r>Napot messzire löki.
r>Baglyok ébrednek.
r>*
r>Szél nagy csendjében,
r>Hold nézi magát tóban.
r>Felszín, mint tükör.
r>*
r>Ezüstköd illan,
r>Hajnal-napsugár villan!
r>Napfényes reggel.
r>*
r>Ébredő hajnal,
r>Fáknak árnyait festi.
r>Új aratás-nap.
r>
r>Vecsés, 2016. december 13. – Kustra Ferenc József – íródott; eredeti Baso féle haikuban…
r>
A viharos tengeren…
r>
r>Viharos hullámok hátán hadihajó csetlik-botlik,
r>Vajon mennyire úszik, vagy csak épphogy bevizesedik?
r>Viharos hullámok hátán hadihajó csetlik-botlik.
r>
r>A legénység jó része, láthatóan tengeri beteg,
r>Ök kezelik, ha közben meg üzemben van a sok löveg...
r>A legénység jó része, láthatóan tengeri beteg.
r>
r>A legénység tán' tudja, hogy egészen szent színű a küldetése,
r>Betanították, hogy ez bizony nekik meg hazafiúi ügye...
r>A legénység tán' tudja, hogy egészen szent színű a küldetése.
r>
r>Jól ki lettek képezve a feladatok precíz ellátásához,
r>Viharban, nagyon tengeri betegen állnak hozzá feladathoz...
r>Jól ki lettek képezve a feladatok precíz ellátásához.
r>
r>Óriási a víz vihara, egy-egy hullám a hajót elborítja,
r>Ki nem bújik időben... nagy hajót azt heves víz végleg elsodorja.
r>Óriási a víz vihara, egy-egy hullám a hajót elborítja.
r>
r>Mindannyian küldetést teljesítenek, közben vezekelnek,
r>Kivétellel, mindök vágya, hogy végre otthon legyen... remények...
r>Mindannyian küldetést teljesítenek, közben vezekelnek.
r>*
r>
r>Haláltusát irritálja a lövedékek bömbölő szava,
r>Beosztottaknak egynél több, békét szólító sikolyok szava...
r>Haláltusát irritálja a lövedékek bömbölő szava,
r>
r>Lő már az ellenség is, nem elég, hogy mindent taroló a vihar,
r>Őket is éri találat s vannak, kik ezt soha nem tudják... hamar.
r>Lő már az ellenség is, nem elég, hogy mindent taroló a vihar....
r>
r>Tíz méteres hullámhegy már magában is végső tusa,
r>Kilövéskor is... a hörgő fém csak a véget sugallja...
r>Tíz méteres hullámhegy már magában is végső tusa.
r>
r>Aki túléli ezt a véghelyzetet, az majd otthon mire emlékszik?
r>Netán kettő... több emléke is lesz, amik páran... egymással vetekszik...
r>Aki túléli ezt a véghelyzetet, az majd otthon mire emlékszik?
r>*
r>
r>A hajó vészjósló sötétben kapott találatot
r>És sokaknak becsukta életében az ablakot.
r>Hidegvízben már révetegek lettek tekintetek,
r>Itt már a fuldokolók süllyedtek, nem éledeztek.
r>Az élet szikrái lassan kihunytak a szemekben,
r>Az élet kihűlve megszűnt az elfáradt testekben.
r>
r>Este még voltak vágyak... hajnalra messze tovaszálltak,
r>Tést béli életek, hajnalra víz posványában áztak.
r>*
r>
r>(senrjon)
r>A szellem is elillan,
r>Hold, határtalan vízen csillan,
r>Halál, hajnalban.
r>*
r>
r>(HIAQ)
r>Reszketőket kaszált
r>A halál! Köd nincs, rád talált.
r>Test meg lejti táncát...
r>
r>Vecsés, 2025. július 25. -Kustra Ferenc József- írtam: a néhai COMPASS ROSE felszíni-hadihajó II. Vh.-s utolsó bevetéséről…
r>
A héja repül a galamb után,
r>Mert enni szeretne ma délután.
r>A galamb, ő a béke… menekül,
r>Utolérik, halállal szembesül.
r>
r>Vecsés, 1999. május 24. – Kustra Ferenc József
r>
