Idő 
Értékelés 
Értékelés Vártalak tégedet, akkor mikor lent voltam vagy fönt,
r>De eredmény nem volt, mert szerencse ide nem köszönt…
r>Vártalak tégedet, akkor mikor lent voltam vagy fönt.
r>
r>Volt talán sokszor szó, meg volt sok hitt pillanat,
r>Mikor hittem, hogy eljössz, nem kaptam alkalmat…
r>Volt talán sokszor szó, meg volt sok hitt pillanat.
r>
r>Maga az eddig éltem is már hosszú volt
r>És mindennapomon hitem harangja szólt…
r>Maga az eddig éltem is már hosszú volt.
r>
r>Elképzeltelek, vártalak, szívből hiányoztál,
r>De életem másként folyt le, nem szólt: ’találkoztál’…
r>Elképzeltelek, vártalak, szívből hiányoztál.
r>
r>Hosszú életem mégis csak rövid, igy éltem meg,
r>Hosszú életem hiányban nélküled éltem meg…
r>Hosszú életem mégis csak rövid, igy éltem meg.
r>
r>Már valamikor átmegyek egyedül a más világra,
r>De onnan, már nincs visszaút, el leszek... csak téged várva…
r>Már valamikor átmegyek egyedül a más világra.
r>
r>Vecsés, 2016. július 5. - Kustra Ferenc József- írtam: 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy először az 1. és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sor egyben. Igy lesz meg a kétféle gondolatiság…
r>
Vad gondolatom egyszerre előkerül,
r>Boncolgatnám, de ő, erre elmenekül…
r>Gondolkozni próbálok, de képtelenül…
r>
r>Szólt-e nekem még a régi dalom,
r>Múlt-e már bennem, régi fájdalom?
r>Gondolataim persze űznek, csak egyre,
r>Az a megoldás, hogy menjek, fel, hegyemre?
r>
r>Hogyha eredendő bűnünk a létünk,
r>Akkor bennünk lelhető minden vétkünk!
r>Lehet, hogy van, és nagyon szép az Éden.
r>De nekem nincs, lent lakok az alvégen…
r>
r>Hódolok én a régen-múlt időknek,
r>Hogy tegyek eleget tévedéseknek?
r>Bűnös vagyok? Vessetek a férgeknek!
r>
r>Érzéseim vannak, megvannak jóra, a rosszra,
r>Mit tegyek, hiába vagyok a magam bírója?
r>Hallgatom verdeső szívhangomat, virradóra…
r>
r>Van nekem bizonyos csendem, maga a képzelet,
r>Azzal suhanok a fájdalom folyamom felett!
r>Vigaszt várok én, sőt sokat vártam már... eleget.
r>
r>Rövid az élet, kevés benne a boldogság,
r>De, van büntetés: oly' bősz a boldogtalanság…
r>Bűnös lét, maga...göröngyös járhatatlanság.
r>
r>A múltam és vétkeim megvannak a fej-képkeretben,
r>Mi kellett volna, hogy én ne legyek bűnös? Képzeletben!
r>
r>Az út végén, nem lehet tudni, hogy mi vár,
r>Ősünk is mind, fent... a csillagösvényen jár.
r>Csak madárnak szabad út, a látóhatár…
r>
r>Őszülök és a bűnökért, biztosan felelnem kell,
r>Pont, mint másoknak, büntetlenül és sem mehetek el.
r>Életemben léptem én mindenféle, jó-rossz útra,
r>Többször is előfordult, hogy eltévedtem… tévútra!
r>A saját hegyeim közt is kóboroltam, megismerni nagyon vágytam,
r>De elmúlik az élet, és lehet a vétkektől én semmit sem láttam!
r>
r>Bizony, az úgy van, hogy menni kell folytában egy életen át
r>De, van, aki csak nézheti belülről, háza vakablakát…
r>Én helyben vétkezve toporogtam? Menni kell életen át…
r>
r>Vecsés, 2016. július 1. – Kustra Ferenc József
r>
(anaforás, négyszeres belsőrímes)
r>Ugye eljössz még, ha hallod majd a szívdübörgést?
r>Ugye eljössz még, ha hallod a csöndes ücsörgést?
r>Ugye eljössz még, ha látod, veled szemben a szerelmemet?
r>Ugye eljössz még… látod majd' elveszteni józan eszemet?
r>
r>(anaforás, ötszörös belső rímes, bokorrímes, bokorrímes)
r>Kiscicám, ó, Te Karolina, nem jönnél gyorsabban… dorombolva?
r>Kiscicám, ó, Te Karolina, jönnél már, rólam bőn' áradozva?
r>Kiscicám, ó, Te Karolina, jönnél? Tükröm lenne mosolyodba!
r>
r>(anaforás, hatszoros belsőrímes, bokorrímes)
r>Akkor várlak, kedvesem Karolina, legyél nekem a szív záloga!
r>Akkor várlak, kedvesem Karolina, legyél lelkem pátyolgatója!
r>
r>(leoninus)
r>Gyere Karolina, jőj, igyekezz, nem bírom soká’ hiányod. Gyere… kegyelmezz!
r>
r>(TANQ)
r>Szerelmem töretlen,
r>Jössz és kimutatom Neked!
r>Szerelmünk végtelen!
r>Hívlak, várlak, hiányollak!
r>Szívem, lelkem... majd csókolnak!
r>
r>Vecsés, 2021. január 30. – Kustra Ferenc József – íródott: a szerelemről.
r>
Versben és európai stílusú haikuban… meditálok.
r>
r>Lépj tovább, adtak már jó tanácsot, sokan, többen,
r>De ugyan hova menjek? Nem megy ez olyan könnyen…
r>Mások gondolják, a másiknak olyan egyszerű az élet,
r>De nem gondolnak bele, hogy tán’ esetleg, végleg széttépett…
r>
r>Mosoly minek... nincs arcomon, de így tudhatják, nem hamis,
r>De nem jó nekik, mert állítják, próbáljam, eljön az is.
r>
r>Pillanat eljön,
r>Mindig itt van és újra…
r>Egyedül megyek…
r>*
r>Kijelölt utunk,
r>Lehet, hogy korcs… göröngyös.
r>Betontalan sár!
r>*
r>
r>Végtelen úton elmenni, azt jelenti, elmenni örökre,
r>Onnan visszajönni nem lehet soha! Ugyan már, hogy lehetne?
r>Ez az út van kijelölve, feladni nekem hogyan lehetne?
r>
r>Volt már, szép sorban, aki feladta,
r>De neki addig tartott az útja…
r>Neki már hallgat… szíve dallama…
r>*
r>Végtelen út nincs,
r>Csak még nem látjuk véget…
r>Ütköző, itt is…
r>
r>Az én utam sem végtelen, végéhez ér egyszer,
r>Szívemben, majd néma lesz a csend... már sokadik-szer.
r>Hidd, nem lesz, hogy nem tudnám, nem vagyok, véglegesszer...
r>*
r>
r>Végtelen úton
r>Haladok, mondják, rendben.
r>Ki, ez esztelen?
r>
r>Vecsés, 2016. szeptember 18. – Kustra Ferenc József
r>
Ülök a dolgozószobámba, fénysugárkéve is berepült a munkába…
r>Jól ebédeltem ettől most vág az eszem…
r>Még csak kéziratba, rovom én a sorokat, közben kezdek egy szörp ivóba.
r>Ébrednek a soron következő gondolatok, írásba mos jól belehúzok…
r>
r>Vecsés, 2025. május 11. – Kustra Ferenc József – írtam: egy délutáni versírásról, leoninusban.
r>
