Judit napja van és így most gratulálok,
r>A mi Jucinknak minden jót kívánok!
r>*
r>
r>Megint egy nagy nap,
r>Mi Jucink névnapot ül!
r>Jókívánságok!
r>
r>Vecsés, 2015. december 10. – Kustra Ferenc József - íródott; Versben és senrjú -ban.
r>
Magamra hagytál Szimonettám!
r>Bizony, Te elhagytál… régen ám.
r>Hazudtad, hogy szeretsz?
r>Nem mondtad, hogy etetsz…
r>Én meg szerettelek… ó, babám!
r>
r>Lassan belé tűnsz a múltunkba,
r>Beleveszel, nem sok harcunkba.
r>Már most sem emlékszem…
r>Mennyi volt, emlékem.
r>Én szeretettelek… ó babám.
r>
r>Sors, nem akart együtt, Szimókám!
r>Lehet… nem passzoltunk Szimókám?
r>Még van kevés emlék,
r>Ezek már tört mesék…
r>Még egy kissé, talán szeretlek…
r>
r>Vecsés, 2021. március 3. -Kustra Ferenc József- íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Áthat a fájdalom,
r>Mert sok minden megtörtént.
r>Fájlalom.
r>
r>Áthat a fájdalom,
r>Mert sok minden nem történt meg.
r>Ezt fájlalom.
r>
r>Áthat a fájdalom,
r>Mert sok mindent megtettem.
r>Szívfájdalom.
r>
r>Áthat a fájdalom,
r>Mert sok mindent nem tettem meg.
r>Ez a szívfájdalom.
r>
r>Áthat a fájdalom,
r>Mert sok elvárásnak nem tettem eleget(?!)
r>Fantomfájdalom.
r>
r>Áthat a fájdalom,
r>Mert nem öleltem, amikor kellett volna(?!)
r>Ez is fantomfájdalom.
r>
r>Áthat a fájdalom,
r>Mert magam mindig háttérbe helyeztem.
r>Ilyennek születtem… világfájdalom.
r>
r>Áthat a fájdalom,
r>Mert nem születtem falkavezérnek.
r>Ilyen lettem, ez a világfájdalom.
r>
r>Áthat a fájdalom,
r>Mert volt hatvankettő sikertelen évem.
r>De már ez van… ez utófájdalom.
r>
r>Vecsés, 2010. október 24. – Kustra Ferenc József
r>
Pirkadatkor úgy várom, hogy már reggel legyen,
r>Megyek, hozok neked virágot, hogy friss legyen…
r>
r>Én hozom Neked, örömet szerezve Neked.
r>Álmomban ragyogsz, közben belém ivódsz.
r>Én bizony szeretem a szerelmedet, a szerelmi becsületed.
r>
r>Kedveske, én nappal is szeretlek, nemcsak a vak éjben,
r>De óhatatlan, hogy nagyon izgalmas vagy az éj-fényben…
r>
r>Lányok, asszonyok, nők, ismeretlenek vagy ismerősök…
r>Megvallom Neked, hogy a hétköznapokban vagytok hősök!
r>
r>Édeském, Te jól őrződ az otthoni sparheltod… szeretem az álmod…
r>Nos, megyek is virágod, sárga rózsa csokorért… nagy, mint az álmod…
r>
r>Vecsés, 2026. március 3. – Kustra Ferenc József- írtam: „Itt a nőnap” c. versem átirataként.
r>
r>A nőm a virágok virága, hogy enyém… ez Isten áldása.
r>A nők bizony érdekes teremtmények, de van bennük nagy lélek…
r>
r>Ne legyen titkunk, hogy azért többekben benne van az jó vastag ármány,
r>Vannak néha kemény viták, de akkor besegít a közös alkotmány.
r>
r>Ráadásul az én nőm, a szép virágok virága.
r>Ő saját családi égbolt, fényes, csiszolt gyémántja.
r>Van olyan is, hogy a tested ringatózik hevesen,
r>Van, hogy a Te tested, nekem ringatózik kecsesen…
r>
r>Van nagy örömöm, ha a Tested lángol, nekem nyílva nekem lángol...
r>
r>Te vagy sokszor vadult reményem pillanata,
r>Te vagy remény beteljesítő pillanata…
r>
r>Mese nincsen, szeretlek biz' tégedet, élvezem a „véredet” …
r>Te vagy az életem örök kenyere, a szívem eledele…
r>
r>Most akkor lemegyek a sarki virágostól, hozok csíkos tulipánt,
r>Nagyon várom, hogy lássam a szemedben a "hálás", villanó lángolást.
r>
r>Vecsés, 2026. március 3. – Kustra Ferenc József- írtam: a nőnapra az én Nőmnek
r>

Értékelés 

