Idő 
Értékelés 
Értékelés Válasz, csak filozofikusan lehetséges…
r>
r>(leoninus duó)
r>Kétségem nem élem, lehetetlenségemben épp' ez lehet tehetetlenségem.
r>Kétségem nekem eredeztetett lehetetlenségem, de ez nem lehet végem.
r>
r>Életegységem nem tesz értem… ezen élettelenségem nem kellene nekem.
r>Életvégem menetbe...meglesz nekem, de nem lesz kétségtelen… még él-e hegyem?
r>Nevetem rendre beteges, veszélyes élethelyzetem, szépet meg elkergetem…
r>*
r>(senrjon)
r>Lehet, hogy eszementem…
r>Mélységem énértem feltéptem.
r>Lehet elkéstem?
r>*
r>(senrjú)
r>Rendre elvérzem…
r>Hegyemen ébredezem.
r>Erre emlékszem.
r>*
r>(Septolet duó)
r>Hegyem révészem,
r>Nekem félpénzem
r>Érzékem,
r>Érzésem,
r>Készpénzem.
r>
r>Elnézem, elkéstem, emlékszem… erkélyem.
r>Vészfékem, nézségem, érmem…
r>**
r>Felmértem, elvérzem,
r>Jelképem jelvényem?
r>Nékem népem, sérvem….
r>
r>Megéltem,
r>Féltem, késtem, kérdtem,
r>Életem szekrényben?
r>Mélyében!
r>*
r>(tíz szavas)
r>Kétséget velem, értem veszett ebek,
r>De rendre és ellenben esek!
r>*
r>(HIQ duó)
r>Elmegyek,
r>Hátha elesek…
r>Hehezek…
r>
r>Mesélek,
r>Legyek ember-e…
r>Nehezen…
r>
r>Vecsés, 2024. május 21. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, az önrontó sorsról, eszperente műfajban.
r>
A félelemtől reszketve hallgatózom,
r>Kopog-e lépte felém, jön-e jó sorsom.
r>A megkönnyebbülés ismert érzésével
r>Fogadnám, mi azonos a szerencsével.
r>
r>Én őt eddig a pech álarcában láttam,
r>Azt meg, hogy majd leveszi, hiába vártam.
r>Fájdalmam nagy, szinte narkózisban vagyok,
r>Így azt sem tudom, már élek-e vagy halok.
r>
r>Budapest, 2000. május 30. – Kustra Ferenc József
r>
Elhagyatottan járom utamat, elhagyatott úton, minek pora csak szállón…
r>Kint negyven fok, harmincnyolc fokos kupéban ülök, ily’ hőségben nem is hőbörgők…
r>
r>Csak nem értem, mitől miért porzik… kinézek, itt már sín nem lakozik…
r>Jesszus, lehet, hogy akkor már defektem is van… kérdem én rezignáltan…
r>Látom itt már nincsen egy már romos állomás sem… úti forgalom sem…
r>
r>Érdekes, hiányom nincs, nem szeretnek… A közeliek oh, de lehetetlenek…
r>Olyan emberek közé lökött sors, hogy itt hiába nézem: szeretet nem bugyros…
r>Szoktam volt mondani; ’kire mit rótt a sors, azt kell élnie’… meg cipőt kefélni…
r>Látom még, már irányban vagyunk távoli pusztán, élet is jön még… nagyon lustán…
r>
r>Vecsés, 2025, július 15. – Kustra Ferenc József- írtam: leoninusban, önéletrajzi írásként.
r>
Estesül a nappalkor, gyúlnak úti-köz gázlámpák, fiákeren vihar-köd lámpák,
r>Gyalognép java má’ otthonában, nem lófrálnak sötétben matatással… markolák…
r>Estesül a nappalkor, gyúlnak úti-köz gázlámpák, fiákeren vihar-köd lámpák.
r>*
r>Köd, gázlámpák gyúlnak, fiáker villan,
r>Nép otthon, már csendben szusszan.
r>**
r>
r>Lúk is nagyot horkantanak, vágyják már a zabolást,
r>Aztán meg kezdenék a vemhesnek udvarra hajtást…
r>Lúk is nagyot horkantanak, vágyják már a zabolást.
r>*
r>Ló horkant, vágyik zabra, rendre,
r>Vemhest hajtaná már, reggelre, bentre.
r>**
r>
r>Ahun a másik oldalon, a tehenke is egy régies lakó
r>Csak nézgél a setétben… megest megin’… úramisten, ez mi manó…
r>Ahun a másik oldalon, a tehenke is egy régies lakó.
r>*
r>Tehén bámul setétbe, ház előtt,
r>Manót sejt, sötét árny mögött.
r>**
r>
r>Vemhes patája toporog, híja má’ a társát,
r>Mingyár’ reggelest, lehet még pótolni mulasztást…
r>Vemhes patája toporog, híja má’ a társát.
r>*
r>Patája toporog, társat vár réten,
r>Reggel jön talán, pótlásként, reményben.
r>**
r>
r>Gazduram mén’ bé’ lakásába, hagyja a békére,
r>Legyen végig velük, hosszabb-rövidebb békeéjbe…
r>Gazduram mén’ bé’ lakásába, hagyja a békére.
r>*
r>Gazda hazatér, békére bízza estét,
r>Csenddel őrzi meg jószágainak lelkét.
r>
r>Vecsés, 2025. július 11. – Siófok, 2025. július 16. Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek.
r>A tíz szavasokat, Gránicz Évaszerző-, és poétatársam írta.
r>
Reggel lovam zabolom,
r>S stráfkocsi előtt dolgoztatom…
r>Széna vacsora.
r>
r>Reggel zabot kap, mert húzza a terhet, este pihen, illatos szénát eszeget.
r>*
r>Este még megpaskolom,
r>Majd bemegyek, más dolgom nincsen.
r>Asszony vacsora…
r>
r>Hálás szívvel megpaskolja, majd bemegy a házba, őt is vacsora várja…
r>
r>Vecsés, 2025. július 11. – Siófok, 2025. július 18. -Kustra Ferenc József- írtuk: kétszerzősnek. A senrjonokat én írtam, a leoninusokat Gránicz Éva szerző-, és poétatársam.
r>
