Idő 
Értékelés 
Értékelés Emlékezés mesélésben…
r>
r>1 blokk
r>(Bokorrímes)
r>Ah, Ah’ Ó az élet… a lelki lehetőségei kitárt országútja
r>Ezen megyünk el bármerre-valamerre, utána meg caplatunk haza.
r>Persze van az erdőkben is, meg a szülősökben is sok út,
r>Meg még van sokfajta is, de bajban van-e nagy lelki kiút?
r>
r>Persze az okosok állitják, hogy minden út csak úgy Rómába vezet
r>Ezt is tanultuk réges-rég, meg hallottuk piacon, biztosan vezet.
r>De miért nem Damaszkusz a végcél, Debrecen, legalább egy földút végén?
r>Vagy miért nem egy ókori római út. Dunántúllal a messzi végén?
r>
r>Hallottam én már, hogy bármely út is elvezet... nem a messzi végére,
r>Meg azt is, hogy minden lelki úr is elvezet a lélekbaj végére…
r>Van bizony otthon nekünk a házunkon vakablak, meg az utcánk egy zsákutca,
r>És ha ide bekeveredünk, lesz-e és hogyan emberfiának kiútja?
r>**
r>
r>2 blokk
r>Ó, azok az utak…
r>
r>Utak futnak csendes városon,
r>Lépteim zaja koppan az úton.
r>Száz irány közt magamban keresem,
r>Holott cél már régen ott él bennem.
r>
r>Néha a falba ütközők vakon,
r>Visszafordít a félelem nagyon.
r>Zsákutca csak tükröt tart magamban,
r>És döntés születik benn titokban.
r>**
r>Egyenes az út,
r>nem kérdez, csak haladunk.
r>Cél néz vissza ránk.
r>*
r>Görbe út vezet,
r>tanít lassan kerülni.
r>Bölcs lesz, aki vár.
r>*
r>Sok út, egy irány,
r>Róma mindig beljebb van.
r>Nem a térképen.
r>*
r>Földút pora száll,
r>léptek emléke marad.
r>Eső írja át.
r>*
r>Köves úton jársz,
r>a türelem megcsorbul.
r>Láb erősödik.
r>*
r>Kanyargós útnak,
r>nem látni még a végét.
r>Csak azt: megy tovább.
r>*
r>Zsákutca csendje,
r>fal áll ott a legvégén.
r>Ajtót reméltünk.
r>*
r>Kiút néha nincs,
r>csak másként nyíló ajtó.
r>Bennünk nyikordul.
r>*
r>Kereszteződés,
r>nem az út dönt, a szív lép.
r>Egy irány felé.
r>
r>Vecsés, 2019. szeptember 1. – Siófok, 2026.-február 26.-Kustra Ferenc József – Gránicz Éva- írtuk: 2 szerzősnek.
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(Szakversszakban)
r>Valakire megharagudni és annyiba hagyni… lesz, marasztaló ítélet…
r>Neked, nem visszaharagudni kell! De, megbeszélni!
r>Ha párod az illető, beszélj vele és firtasd, hogy a kapcsolat mivé lett.
r>Mert
r>A haragod marad és lebetegít. Mért akarsz így élni?
r>
r>Mond neki, hogy beszélni kell és Te nem akarod túlfeszíteni élteteket.
r>
r>Vecsés, 2017. június 25. - Kustra Ferenc József
r>
Öregszek és már töpörödők.
r>Öregszek, már nem örökölök.
r>Vágtató lóról már leesnék,
r>Én már nagy ember, nem lehetnék.
r>
r>Zúgó szél az arcomba vág,
r>Pech rám vigyorgó pofát vág.
r>Már nem vonz a szép pirkadat,
r>Jó lenne… csendes alkonyat…
r>
r>Vecsés, 2004. április 17. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
r>
Viharos háborúban… és tengeren.
r>
r>Viharos hullámok hátán hadihajó csetlik-botlik,
r>Vajon mennyire úszik, vagy csak épphogy bevizesedik?
r>Viharos hullámok hátán hadihajó csetlik-botlik.
r>
r>A legénység jó része, láthatóan tengeri beteg,
r>Ök kezelik, ha közben meg üzemben van a sok löveg…
r>A legénység jó része, láthatóan tengeri beteg.
r>
r>A legénység tán’ tudja, hogy egészen szent színű a küldetése,
r>Betanították, hogy ez bizony nekik meg hazafiúi ügye…
r>A legénység tán’ tudja, hogy egészen szent színű a küldetése.
r>
r>Jól ki lettek képezve a feladatok precíz ellátásához,
r>Viharban, nagyon tengeri betegen állnak hozzá feladathoz…
r>Jól ki lettek képezve a feladatok precíz ellátásához.
r>
r>Óriási a víz vihara, egy-egy hullám a hajót elborítja,
r>Ki nem bújik időben… nagy hajót azt heves víz végleg elsodorja.
r>Óriási a víz vihara, egy-egy hullám a hajót elborítja.
r>
r>Mindannyian küldetést teljesítenek, közben vezekelnek,
r>Kivétellel, mindök vágya, hogy végre otthon legyen… remények…
r>Mindannyian küldetést teljesítenek, közben vezekelnek.
r>*
r>
r>Haláltusát irritálja a lövedékek bömbölő szava,
r>Beosztottaknak egynél több, békét szólító sikolyok szava…
r>Haláltusát irritálja a lövedékek bömbölő szava,
r>
r>Lő már az ellenség is, nem elég, hogy mindent taroló a vihar,
r>Őket is éri találat s vannak, kik ezt soha nem tudják… hamar.
r>Lő már az ellenség is, nem elég, hogy mindent taroló a vihar….
r>
r>Tíz méteres hullámhegy már magában is végső tusa,
r>Kilövéskor is… a hörgő fém csak a véget sugallja…
r>Tíz méteres hullámhegy már magában is végső tusa.
r>
r>Aki túléli ezt a véghelyzetet, az majd otthon mire emlékszik?
r>Netán kettő... több emléke is lesz, amik páran… egymással vetekszik…
r>Aki túléli ezt a véghelyzetet, az majd otthon mire emlékszik?
r>*
r>
r>A hajó vészjósló sötétben kapott találatot
r>És sokaknak becsukta életében az ablakot.
r>Hidegvízben már révetegek lettek tekintetek,
r>Itt már a fuldokolók süllyedtek, nem éledeztek.
r>Az élet szikrái lassan kihunytak a szemekben,
r>Az élet kihűlve megszűnt az elfáradt testekben.
r>
r>Este még voltak vágyak... hajnalra messze tovaszálltak,
r>Test béli életek, hajnalra víz posványában áztak.
r>*
r>
r>(senrjon)
r>A szellem is elillan,
r>Hold, határtalan vízen csillan,
r>Halál, hajnalban.
r>*
r>
r>(HIAQ)
r>Reszketőket kaszált
r>A halál! Köd nincs, rád talált.
r>Test lejt' végső táncát…
r>
r>Vecsés, 2017. július 31. -Kustra Ferenc József- íródott: egy megtörtént, II. világháborús Atlanti óceáni csatáról, a volt COMPASS ROSE nevű hadihajó végzetéről.
r>
