Idő 
Értékelés 
Értékelés Pirkadatkor úgy várom, hogy már reggel legyen,
r>Megyek, hozok neked virágot, hogy friss legyen…
r>
r>Én hozom Neked, örömet szerezve Neked.
r>Álmomban ragyogsz, közben belém ivódsz.
r>Én bizony szeretem a szerelmedet, a szerelmi becsületed.
r>
r>Kedveske, én nappal is szeretlek, nemcsak a vak éjben,
r>De óhatatlan, hogy nagyon izgalmas vagy az éj-fényben…
r>
r>Lányok, asszonyok, nők, ismeretlenek vagy ismerősök…
r>Megvallom Neked, hogy a hétköznapokban vagytok hősök!
r>
r>Édeském, Te jól őrződ az otthoni sparheltod… szeretem az álmod…
r>Nos, megyek is virágod, sárga rózsa csokorért… nagy, mint az álmod…
r>
r>Vecsés, 2026. március 3. – írtam: „Itt a nőnap” c. versem átirataként.
r>
A nőm a virágok virága, hogy enyém… ez Isten áldása.
r>A nők bizony érdekes teremtmények, de van bennük nagy lélek…
r>
r>Ne legyen titkunk, hogy azért többekben benne van az jó vastag ármány,
r>Vannak néha kemény viták, de akkor besegít a közös alkotmány.
r>
r>Ráadásul az én nőm, a szép virágok virága.
r>Ő saját családi égbolt, fényes, csiszolt gyémántja.
r>Van olyan is, hogy a tested ringatózik hevesen,
r>Van, hogy a Te tested, nekem ringatózik kecsesen…
r>
r>Van nagy örömöm, ha a Tested lángol, nekem nyílva nekem lángol...
r>
r>Te vagy sokszor vadult reményem pillanata,
r>Te vagy remény beteljesítő pillanata…
r>
r>Mese nincsen, szeretlek biz' tégedet, élvezem a „véredet” …
r>Te vagy az életem örök kenyere, a szívem eledele…
r>
r>Most akkor lemegyek a sarki virágostól, hozok csíkos tulipánt,
r>Nagyon várom, hogy lássam a szemedben a "hálás", villanó lángolást.
r>
r>Vecsés, 2026. március 3. – Kustra Ferenc József- írtam: a nőnapra az én Nőmnek!
r>
(sorok és gondolatok az utolsó százból)r>r>A történelemnek gúnyos búcsút intver>elhaladt mellettem a sorsom: legyintve.r>Taposott cipőin billegve, nyögve-sántikálva,r>eltűnt a sarkon, maga is füstköddé válva.r>r>Csend van:r>A némaság marokként fojt mindent,r>senki sem nyomja le többé a kapukilincset.r>A székek némák, nincs se taps, se nevetés.r>Nincs itt, csak egy vén bohóc... és a feledés.r>r>Végtelen körút az élet, e bomlott, őrült szerkezet.r>Horog vonszolta fatönk, a sötét, vak semmi felett.r>S mint elaggott kerekek: örökkön és újrar>terhünket cipeljük a sárral bélelt útra.r>r>Vak vagyok:r>e setét világban, hol nincsenek fénylő napok,r>hol nincsenek soha kérdések,r>se nyugvást adó válaszok.r>r>Sorsom elhaladt mellettem legyintve,r>- saját történelmének végső búcsút intve -r>és egy elhagyott,r>szélfútta hárfán az enyészet görbe ujja játszik.r>Elszállt rég a büszke Főnix:r>többé már emléke sem látszik.r>r>Pest - Buda, 2014. május 26.
Bennem még élnek az ősök,
r>Ők nekem még minta hősök.
r>Hétköznapi nagy emberek voltak,
r>Számítógépről semmit nem tudtak.
r>
r>Anyai nagyapám kovács volt,
r>Életemben példaképem volt.
r>Lennék és olyan, mint ő „nagy ember”,
r>Bátorság elhagy, utánozni mer...?
r>
r>Vecsés, 2006. december 31. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Nem akarnék én sírni,
r>De szorítja a torkom…
r>Könnyem… kezd kicsordulni.
r>Eh, nem enged egykönnyen.
r>
r>Magányom egy tenger, és a víz felületén
r>Messzire elszáll, tovasuhan a sóhajom
r>És mámorosan tekinthetek, el a víz felszínén
r>Ilyen volt életem… teljesítetlen sok óhajom.
r>
r>Nincs már nekem… nincs álmom, elúszott csendesen,
r>Viszi a víz-sors lassan, sodortatva árban.
r>Viharok széttépték oly’ vadul, oly’ könyörtelen,
r>Majd elmerült végképp, élet zavaros habjában.
r>
r>Nem voltam törtető és egyedül maradtam;
r>Mégis követte könnyhalál, alázó harag.
r>Egyszerű emberként kincsem a tisztességem,
r>Nem váltottam kis pénzre… becsület zuhatag.
r>
r>Voltak álmok, békés fényben nyiladozók.
r>Bárhova nézek, falakba ütközök… emlékekbe,
r>Mint színes szirmok, de vágyra tárulkozók.
r>Tavasszal született, nyáron zuhanok mélységekbe.
r>
r>Szeretet virágfán lógó óriás segélykéz
r>Hiányán marad csak hígas sárban dagonyázás.
r>Rossz vizekre érni és visszanézni, segédkéz
r>Nélkül gerincesen visszatérni, lázálmozás.
r>
r>Lelkemben csak üresség… elvadult táj vár,
r>Ott jégtábla látszik, ütközök magamba.
r>Hidegséged mélyre kúszik, meleg nincs már
r>Csak közös múltunkat siratom magamba.
r>
r>Csendben állok… biz' jól egyedül maradtam,
r>Csak nézek… emlékekbe beleütközök,
r>Hogy vezessem ki emlék falak közül magam
r>Ha mindig egy újabba… magamba ütközök.
r>
r>Magamra maradva
r>Szelíden átölel… semmi,
r>Belém ölt nyugalma
r>Érzem belül, ugyanennyi.
r>
r>Vecsés, 2011. augusztus 2. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
r>
