Idő 
Értékelés 
Értékelés Ne kíméld tenmagad Uram, adj erőt!
r>Hadd vegyek teli tüdővel levegőt…
r>
r>Szeretnék már jó mélyeket lélegezni!
r>De jó volna, egy jó életet élni…
r>
r>Adj már erőt, hogy éljem az életem!
r>Mért haragszol, ellened nem vétettem…
r>
r>Vecsés, 2002. június 20. – Kustra Ferenc József
r>
Bölcsőtől, a sírigr>r>Amint megérkezel ,erre a világra,r>akaratod hajtják, rögtön rabigába.r>Képernyő a bölcső, billentyű a béklyó,r>nyakad köré feszül, azonnal a háló!r>r>Magadról sem tudsz még, pörögnek a képek,r>üvöltve adózol a mindenható kéknek!r>Andersenék helyett ,tablet altat, ébreszt,r>óh, gyermeki léted, Istenem, mivé lesz?r>r>Nyíltan sírok értetek!r>r>„Taní’-tani” kéne, nem hat rád a szép szó,r>bitek fogságában rád szorul a béklyó.r>Arctalan tömegként köpködsz, „szeretsz” vádolsz,r>minden feladatot az AI-ról másolsz.r>r>Kihűlnek az ágyak, nincsenek barátok,r>Insta-sztoriban lájkolod a párod.r>Kockás hasú fiúk, tökéletes lányok,r>minden-ki eladó, a filterektől hányok.r>r>Elkészül az ebéd, de nincs még meg a fotó,r>minden tökéletes, minden illúzió.r>r>Nyíltan sírok értetek!r>r>Lehet itt mindent, védtelen a lélek,r>láthatatlan bitek ontják rád a mérget.r>Fotelből harcolsz, csukott szemmel gépelsz,r>s ha szó kerül elébed, csak bamba képpel nézed!r>r>Nyíltan sírok értetek!r>r>Nagyanyák kábán bámulják a múltat,r>megfakult emlékek, elsárgult fényképek.r>Erdőszagú rétek, s, vágynak rátok szóval,r>meleg öleléssel, nem netes szívecskékr>acélpengéjével.r>r>Nyíltan sírnak értetek!r>r>Nyakig merülünk mi ebbe a világba,r>szívünk mélyén vágyunk újra napvilágra.r>De bezárul a kör, csukódik az ajtó,r>billentyű a kézben, bele döglünk részben,r>soha nem maradunk már emberek egészen.r>r>Nyíltan sírok értetek – magamért meg titkon!
De a gyakorlatban bizony is, hogy örök…
r>
r>(anaforás, 3 soros zárttükrösben, 3-szoros belső rímben)
r>Ősz kezdetén vagyunk, a levelek már majdnem kezdenek hullogatni,
r>Ősz kezdetén vagyunk, a levelek kezdenek ág anyától búcsúzni…
r>Ősz kezdetén vagyunk, a levelek már majdnem kezdenek hullogatni.
r>
r>(anaforás, 3 soros zárttükrösben, belső rímben)
r>Majd visszaszólnak búcsú képpen… tavasszal, benned fakad a gyermekem,
r>Majd fog szeretni…még meg is hagytam neki viselkedjen, mint gyermekem…
r>Majd visszaszólnak búcsú képpen… tavasszal, benned fakad a gyermekem.
r>*
r>(HIQ trió)
r>Nap a hőt…
r>Ingyé’ osztogat.
r>Nyár forró.
r>
r>Felhőket
r>Nem látni… árnyak?
r>Hűvösebb.
r>*
r>Hő éget!
r>Mi sem menekvés.
r>Éji hűs!
r>*
r>(senrjon duó)
r>Izzó levegő szemet
r>Rebegtet. Mint délibáb messze…
r>Napernyő jó nagy?
r>
r>Már a hajnalodáskor
r>Arcba ömlik a meleg! Ébred…
r>Hőség napja lesz!
r>*
r>(leoninus)
r>Ősidők óta az évszakok sokszor változnak, mindőjük... magából mást mutatnak.
r>Az évszakok változása… földi lét megmaradása, mert ez pozitív mássága.
r>Állatvilág nyáron bőségesen inna, ha találna, tél: a fagyban, nem találja…
r>Klíma nekik is kell, mert összefügg az, a minden szaporodással és az elléssel.
r>
r>Embereknél ilyen összefüggés nincsen, de ránk is hatást gyakorol minden.
r>Éjjel jó, ha a Hold és a sok csillag világít, mert igy látunk egy hajszálnyit.
r>A Nap nappal meg fönntartja a fényt az életet, az átélt élhetőséget!
r>A felhők ritkán ellenségek, pl., orkánban, hogy együnk, kell locsolni határban.
r>
r>A klíma meg az évszakok változása végül az életfenntartás segítői
r>És nélkülük nem lenne színes az emberek, a flóra, fauna teljességei.
r>
r>Vecsés, 2024. szeptember 1. -Kustra Ferenc József- írtam: a Föld majd’ összeségéről, főként az élhetőségről, alloiostrofikus versformában.
r>
Iramfutó bárányfelhők alatt
r>Az erdőben oly' sok ág lehasadt.
r>Az országúton egy kocsi fölborult,
r>De jaj! A sofőr feje jól lekonyult.
r>
r>A szél nemcsak égi báránykákat űzi,
r>De a békés háztetőket is üldözi.
r>Tónak a partján szokatlanul nagyok... tavi hullámok
r>És vannak halak, amik íramfutó márna-családok!
r>
r>Erdei ősvényen a sok-sok letört gally, már több rőtvadat leütött,
r>Borús hallani a sírásukat, de az is biztos, hogy e szél lökött.
r>
r>Vecsés, 2023. november 3. –Kustra Ferenc József- íródott: az őszi viharos szélről…
r>
Szolid napsütés.
r>Ágak között sugara.
r>Szökkenő fények.
r>Este terül a tájra.
r>De szűnik hajnaltájra.
r>
r>*
r>
r>Avar borítja,
r>az ütött-kopott földet.
r>Roppanó szőnyeg.
r>Élet nagy szőnyegébe
r>Süllyed láb… puhán lépve.
r>
r>*
r>
r>Élelmes állat,
r>gyűjti az ennivalót.
r>Gyors készülődés.
r>Van pofazacskó raktár,
r>Van, mi télre ásott már!
r>
r>*
r>
r>Sok eső esik,
r>Megpuhítja a földet.
r>Pocsolya tenger.
r>Sár gátolja haladást,
r>Okoz, bíz’ fennakadást.
r>
r>*
r>
r>Szép naplemente,
r>hamarabb sötétedik.
r>Időváltozás.
r>Bíborvörös ég alja,
r>Fény, az eget uralja.
r>
r>*
r>
r>Kopasz fák csúcsa,
r>madarak ülnek rajta.
r>Elmúlás jelző!
r>Mindennek vége egyszer!
r>Vég, oly’ mint gonosz vegyszer…
r>
r>*
r>
r>Elszáradt kórók.
r>Kiürült kertek s mezők.
r>Betakarítás.
r>Mezőn virágok léte,
r>Aratásig tart. Vége…
r>
r>*
r>
r>Nagyon hideg van.
r>Lassan fagyás közeleg.
r>Növény-gyilkolás.
r>Növények fagyoskodnak…
r>Lét? Egy nyári virágnak…
r>
r>*
r>
r>Szőlő lugason,
r>Fogyóban van a gyümölcs.
r>Szüret, nincs szünet.
r>Szőlőfürt aratása,
r>Sok városinak vágya.
r>
r>*
r>
r>Reggel hűvös van,
r>Szél suhan a fák között.
r>Megfoghatatlan.
r>Reggel jó puha ágyban…
r>Benne van választásban…
r>
r>Vecsés-Beregszász. 2015. november 7. – Kustra Ferenc József - A haikukat Bihari Kitti beregszászi szerző- és poéta társam írta, alá a verset, szerzőtársként én. A tanka csokor, eredeti Baso féle stílusban készült!
r>
