Idő 
Értékelés 
Értékelés Vitorlás hajó volnék, de vitorlám szakadt
r>És szellő sem rezdült.
r>Szelném én a vizet, de bizony helyben maradt
r>Lelkem és megrendült.
r>
r>Fölismerem, a vitorlások kora lejárt,
r>Ez hajó már nem sikk.
r>Szakadt gályák, lékkel küzdenek, sok-sok rabbal,
r>Izzadtságon siklik.
r>
r>Globalizált fogyasztói társadalomba,
r>Evezni nem lehet.
r>Mert a nagyok, liberalizmus hívek hada
r>Fújja a vad szelet.
r>
r>Elveszejtik végleg, értékőrző hagyományt,
r>Lekopaszítják a létet.
r>Összeveszejtik ősi, régi családokat,
r>Bizonytalanítsák létet.
r>
r>Én ehhez már nem alkalmazkodok.
r>Én csak úgy a lét szélén surranok.
r>Társaimmal együtt elhamvadok,
r>Történelemből… kihullajtatok.
r>
r>Vecsés, 2005. január 22. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
r>
Apámnakr>Rég nem szól szemed metsző szürkesége,r>mikor a füstben megélt borízű esteken a szívr>némán verdesett, néztél, így szeretve.r>Emlékszem, kérges kezed tétován hanyagul simítottr>hajamba, madarak fészke, mondtad csakr>úgy magad elé, majd mesébe kezdtél.r>Tanúja voltál nagy időknek, ki látottr>halált-életet, féltél, reméltél vagyr>sírva Istennel perlekedtél.r>Üvöltő semmi szó, aztán csend.r>Átok ez, nyúlt pohárért, indulattól remegő kezed,r>így lett vasalt fehér inged vakító emlékezet,r>míg régvolt ünnepi ebéd zajai fénylettek.r>Majd hajad ezüstkoronaként,r>megakadt homlokod ráncain, mint valami téves glória.r>Néztelek így szeretve, de már nem szól szemed…
Majd egy nap, ha összegyűlne bánatod,r>s lelked megnyugvást, vigaszt keres,r>sajgón fájnak az esték és nappalok,r>a pilládon csorduló könny is jeges.r>r>Amikor rád lehel a magány, gyáván elárul,r>sóhajod szomjas, végtelen égi-áradat,r>s a hajnali hold nevetve az arcodba bámul,r>felhőtlen égen is rajzol homályos árnyakat.r>r>Akkor figyeld a szellőt, fiam... hallgasd a hangokat,r>ahogy lassan melléd oson s megsimogatja lágyan arcodat!r>- Én ott leszek veled... mesélek, mint rég, mikor ölembe kaptalak,r>s te úgy aludtál el, hogy a karomban ringattalak.
Az utolsó emlék...r>r>Az utolsó emlék, libbenő kabát,r>az eltűnt bársonycsók ajkamonr>ízlelt mámor, parázslik, hagyom,r>míg lelked selymét kibontanád.r>r>Kibontanád, ahogy szemem árnyait,r>borítaná halkan suttogó szíved,r>félve dobbanó, vérzik, engedem,r>míg semmibe zuhannak álmaim.
Halott a csend,r>amiben járok,r>leomló falak köztr>romok és átok,r>sűrű por lepir>a régi utcát,r>valaki cipelr>egy kopott urnát.r>Benne van a múlt,r>a derűs emlékek,r>elfeledett könnyek,r>sajgó szenvedések.r>Egy letűnt gyermekkorr>csodás világa,r>egy felnövekvő életr>naiv ábrándja,r>benne van a jelenr>szomorú világa,r>s tán benne vanr>a remény is,r>hogy nem éltünk hiába!r>Éled majd egy új kor,r>éled majd egy új világ,r>nem lesznek romok,r>nem lesznek sziklák.r>Ahol már senki sem konok,r>senki sem zokog,r>s nem lesznek a porbanr>üres lábnyomok.r>S félelem nélkülr>járnak majd az utcán,r>de valaki kezébenr>ott lesz kopott urnám.
