Idő 
Értékelés 
Értékelés Szellő szökken a víz felett r>fodrot ereget,r>Fáknak lombja eltakarja r>Ragyogó eget.r>Erdő mélyén, patak partján r>folyik az idő,r>Lélekbe száll természetből r>az ősi erő.r>r>Párás árnyék nyugalmában r>a szív meditál,r>Csakrák ívén kapu tárul r>békét aktivál.r>Úr temploma lombok alattr>A menny átölel,r>Ima sem kell csak alázat,r>Istenhez közel.
(leoninus duó)
r>Rám, ha borong a fájó lelkem, a boldogságom sírján… pechem!
r>Majd eszembe jut, bár már olyan halvány, szép-szenvedő kisleány…
r>Szívembe érzem beszállnak a kínok, mint sötét hollószárnyak
r>S magát rám borulja, a szenvedésem vaksötét éjszakája…
r>
r>(tíz szavas duó páros)
r>A lelkem fölött holló kering,
r>A múltból fájó emlék dereng.
r>
r>A könnyem árnyán emlék lobban,
r>Szerelem halt meg csendben, titokban.
r>*
r>Míg rajtam csüng jeges felhőként ez a bánat nagyon nyomasztóként,
r>Keblemben nagyon fájó érzés föltámad, bús sejtelem… megérzés!
r>Haszontalan már minden könnyem, esdő sóhajtásom… minek maradásom?
r>Immár, sohasem éled föl többé, tört... elveszett boldogságom lett köddé.
r>
r>Felhő száll rám, bánat űz,
r>A könnyem halk reményt fűz.
r>
r>Már nem segít a sóhajom,
r>Múltból él a bús fájdalom.
r>*
r>
r>Vecsés, 2022. június 4. – Siófok, 2025. július 4. Kustra Ferenc József- írtuk: kétszerzősnek, Szendrői Holozsnyay Cyirill(?) „ismeretlen” szerző „Ha elborong” c. verse romantikus átirata-ként. (Közzé tette: Toni: 2022.06.02.) A tíz szavasokat Gránicz Éva írta.
r>
A Balaton biz’ haragvó is…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Vízterhesek a vad, vészterhes felhők
r>Nagyocska esőt várják erdők, mezők…
r>Vízterhesek a vad, vészterhes felhők.
r>
r>(tíz szavas)
r>Özönt hoz, vihar dobol fennen,
r>Mező, erdő várja csendben, türelemben.
r>
r>(Septolet)
r>Most kezd
r>A vihar… ébred,
r>Föléled!
r>
r>Rímeit csettintgeti,
r>Mező füvét ledöntögeti.
r>Vaksötét fellegi,
r>Megöntözi!
r>
r>(apeva)
r>Szél
r>Zeng már,
r>Fény sehol,
r>Felleg zuhan,
r>Fű remeg alatt.
r>*
r>(3 soros, bokorrímes)
r>Vasárnap délután mi kint üljük a szokásos délutánt a parton,
r>Meleg van… árnyék nincsen, de van vadiúj esernyő… árnyat ad padon.
r>Sok fürdőző jól leég, vizesek, ó, de az esernyőnk nem eladó!
r>
r>(Kínai csi-csüe versforma 4×7 szótag. Versképlet: aaxa.)
r>Vasárnap parton ülünk,
r>Meleg van, árnyék velünk.
r>Sok fürdőző jól leég,
r>Van esernyőnk... hűsülünk.
r>*
r>(tíz szavas trió)
r>Mi itt csak pihengetünk… jó nekünk!
r>Megyünk, lekváros lángost eszünk…
r>
r>Tudjuk ez német mintára van,
r>Nekem most erre kostólom… van.
r>
r>Meg is kávéztunk, az idő meg ment,
r>Kint vészterhes megjelent…
r>
r>(leoninus)
r>Pihenni jöttünk, nekünk part a nyár, kézben lekváros lángos csoda vár.
r>Kávé után már az ég is borul, vészterhes felleg az alkonyba hull.
r>*
r>(HIAQ- féltucat)
r>Míg mi lakomáztunk,
r>Fekete felhő ideért.
r>Eső is már csöpög.
r>
r>Mi máris indultunk,
r>Viharos eső ránk zúdult…
r>Ernyőt kinyitottam!
r>
r>A vihar, hej… ütött,
r>Engem majdnem arcra lökött.
r>Kezemből ernyőt ki…
r>
r>Társam Éva fogott,
r>Igy arcra esés… nem volt meg.
r>Éva térdre esett.
r>
r>Zuhogó esőben
r>Segítettem sántikálni…
r>Jó tett helyébe, jót…
r>
r>Ő meg az ernyőnk kis
r>Maradékát erő… fogta.
r>Otthon a kukába…
r>
r>(Kínai, dielianhua vers. 2×5 soros versszak, 7-4-5-7-7 szótaggal. Rímképlet: a x a a a.)
r>Az esőben elbotlott,
r>Támogattam,
r>Térdére rogyott.
r>Ő csak felém kacagott,
r>A jótett jót hozott.
r>
r>Esernyőnket markolta,
r>Eső zúdult,
r>A szél forgatta.
r>Rongyos már, mégis fogta,
r>Otthon kukába dobta.
r>
r>(leoninus)
r>Hazaértünk, mint ázott ürgék, esősen megesett… nem volt fék!
r>Lerohantuk a fürdőt, én a hátát moshattam, mint ingerlőt.
r>Kinéztem az ablakon, esés már nem volt -száradó- balkonon...
r>Fönt a vészterhesek erősen múltak, miután megtréfáltak!
r>
r>(sedoka)
r>Cipőnk elázott.
r>Mindenünk csupa sáros,
r>Mostam őt... bűvös páros.
r>
r>Álltam csendesen.
r>A párás üveg mögött,
r>Lám, felhő elköltözött.
r>
r>Vecsés, 2019. február 21. – Siófok, 2025. július 3. -Kustra Ferenc József- írtuk: kétszerzősnek, szívünk taváról, alloiostrofikus verses formában. Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva közremű-ködésével.
r>
(3 soros-zárttükrös csokor)
r>Ücsörgünk a kispadon Balcsi siófoki partján,
r>Semmi hangok nem jönnek nagy rohanvást, szelek szárnyán…
r>Ücsörgünk a kispadon Balcsi siófoki partján.
r>
r>(leoninus)
r>Ülünk a csendben, tó tükröt tart éppen, lelkünk csitul, hol nyugalom van a létben.
r>*
r>A nap elteszi a sok fényt, készül elaludni…
r>Igy aztán nekünk is haza kell aludni menni?
r>A nap elteszi a sok fényt, készül elaludni…
r>
r>Nap fénye lehull, megy aludni, mi is indulunk haza, s talán ma korán bújni.
r>*
r>Badacsony fölött az azúr besötétedik,
r>Az éj sötétje teljese ránehezedik…
r>Badacsony fölött az azúr besötétedik.
r>
r>Leheletnyi sötét az est Badacsony felett, rátelepszik, mint súlyos igézet.
r>*
r>Szinte letaglóz minket a szép est és nyugalom,
r>Már Badacsonyi szőlős kerteket nem is látom…
r>Szinte letaglóz minket a szép est és nyugalom.
r>
r>Reánk száll a nyugalom sötétje, már elpihen a hegy oldalán, szőlős kertje.
r>*
r>Szél sem teszi habzóvá szépséges tükörsima vizet,
r>Igy tudjuk élvezni ezen mese szép, víz-élvezetet…
r>Szél sem teszi habzóvá szépséges tükörsima vizet.
r>
r>Szél sem mozdul, selymes a víz habja, tükörként ring a tó, béke lakik abba.
r>*
r>Így estfelé a hőség már különösen nem támadt,
r>De még nem enged a melegből, hő még, tán’ már fáradt…
r>Így estfelé a hőség már különösen nem támadt.
r>
r>Est jön, s a hőség már nem űz, nem támad, még tart a meleg, de lángja lohad, fárad.
r>*
r>A csend, a nyugalom ma este már nekünk itt marad,
r>A szépség, sötétedő napvég, ma a mienk marad…
r>A csend, a nyugalom ma este már nekünk itt marad.
r>
r>A nyugalom, ma este nekünk marad szépen, Nap búcsúzik, s fény pihen az éjben.
r>
r>Vecsés, 2025. márc. 7. – Siófok, 2025. jún. 29. -Kustra Ferenc József -Írtuk: kétszerzősnek. A 3 soros zárttükrösöket én írtam, leoninusokat Gránicz Éva. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, utána a 2. és 3. sort egyben, igy lesz meg a mondanivaló gondolatisága…
r>
Hétköznap a Balatonon is…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Vízterhesek a vészterhes felhők
r>Jó régen esőt várják erdők, mezők…
r>Vízterhesek a vészterhes felhők.
r>*
r>
r>(Septolet)
r>Most kezd
r>A hőség… ébred,
r>Föléled!
r>
r>Rímeit ölelgeti,
r>Mező füvét sercegteti.
r>Sötét felleg,
r>Megöntözi!
r>*
r>
r>(HIQ)
r>Ha ide
r>Ér Badacsonyból…
r>Jó gyanús!
r>*
r>
r>(3 soros, bokorrímes, önrímes)
r>Mi ülünk a szokásos kispadon, nézzük, ebből mi lesz… máris?
r>Badacsony fölött egyre vészterhesebbek, vízterhesek… máris?
r>Gyanúnk erősödik, esernyőnk van otthon… Irány haza… máris?
r>*
r>
r>(Senrjon)
r>Gyorsan búcsúzunk el a
r>Haragossá váló nagy víztől.
r>Máskor kijövünk!
r>
r>Vecsés, 2019. február 21. – Siófok, 2025. -----Kustra Ferenc József. írtuk: kétszerzősnek, szívünk taváról, alloiostrofikus verses formában. Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva közreműködésével.
r>
