Idő 
Értékelés 
Értékelés Boldog homokszemcse oly' gyorsan görög a játszótéren,
r>Felismerte, már fújta erre a szél, nem olyan régen.
r>Fújta őt mindenfele, nem akad fel ily' semmiségen.
r>
r>Aztán csak jön egy nagy gép... összeszedi társaival,
r>Elviszik és felhasználják egy háznál, vályogfallal,
r>Hogy embereket melegítsen agyag-sár alappal.
r>
r>20 év múlva…
r>***
r>
r>Lakónegyed épül, betonból. Buldózer jön,
r>Lebontja a homokszemcse otthonát, rögtön,
r>Majd, új élet perspektívát kap… felemelőn?
r>
r>Felajánlják neki új életet és kimossák az agyagot,
r>Viszik, társaival jól megtöltik a nagy szállító-szalagot,
r>Aztán meg sem állnak, ővelük töltik homokóra számlapot.
r>
r>Mily’ boldog, hogy megint az embert szolgálja,
r>De most egy kisgyerek lesz a kisgazdája,
r>Kinek még mit sem mond, az óra számlapja.
r>
r>Kisgyerek első nap már leverte a homokórát,
r>És társaival együtt, söpörték az óra morzsát.
r>De homokszem boldog, visszakapta mozgás-világát.
r>
r>Vecsés, 2015. július 6. - Kustra Ferenc József
r>
Költészet – versírás… a poéta
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Nagy költő akarsz lenni?
r>Sokat kell érte tenni…
r>Nagy költő akarsz lenni?
r>
r>(Bokorrímes)
r>Az ilyen először az ajtó mögül kopogtat befelé,
r>Majd a lelkét akarja teljesen kitárni mindenfelé…
r>Végül a lángoló elméjét kínálja a másik felé.
r>
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>A poéta ujjainak nem kell, hogy nagyot játszanak az ’ongorán,
r>A fekete billentyűje maga a lúdtolla, húzza a papírján,
r>A fehérek meg egyben… írás alkalmas hatalmas fehér papírján.
r>
r>A költészet maga a megfogalmazás,
r>Valamit elmondani, az mindig más-más.
r>A bút sugárzó csend, a vidámságért eseng,
r>Ettől meg még a legnagyobb jókedv is bereng.
r>A lélek is egy vidámabb napért feszeng
r>És ha bekövetkezik, akkor már dereng.
r>
r>Fogalmazni szépen kell, mint ahogy a hullócsillag száguld,
r>Ha megvan és megdicsérnek utóbb, akkor bámuld, sőt ámuld.
r>Pongyola nyelvet ne használj, mert esztelenséged, kitáruld…
r>
r>Tudol Te magyarul jól, rendesen?
r>Ha hiányod van, viseld csendesen,
r>Pótold, tudj már magyarul rendesen.
r>
r>Bátran kritizáld magad,
r>Majd javítsd is meg magad,
r>Tedd jobbá te, Tenmagad.
r>
r>Kellő komolysággal vállald föl a fájdalmas magány témát,
r>És azért mert valamit nem tudsz, ne főzd főzelékké tésztát.
r>Kellő komolysággal írjál a szerelemről, másoknak is kedvence,
r>Ha még nem megy, akkor meg -igyekezz- ne úgy csinálj, mint aki elveszve.
r>
r>Virágos domboldalról írhatsz vastag téli havat
r>És nem baj, ha tövébe írsz egy kis befagyott tavat.
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Oroszlánketrecbe zárt indulatokról is mindenképp írhatsz,
r>De hős légy -írás gladiátor- harcolj, mert sikerből kimaradsz…
r>Oroszlánketrecbe zárt indulatokról is mindenképp írhatsz.
r>
r>A versek maga a kultúra-költészet birodalma,
r>Ide ki belépsz, dolgozhatsz, mint egy teve sivatagba.
r>Légy mély tisztelettel a versek, olvasók, mások iránt,
r>Írni magadnak és másiknak ez már tőled meg kívánt.
r>
r>Ujjad a fekete lúdtollal a fehér papíron betűket rajzol,
r>Paca meg ne legyen, -íráson folt- mert az maga egy súlyos karambol.
r>
r>Ne feledd, hogy minden vers megírásakor különös gondossággal kell eljárni,
r>Nem úgy van az, hogy a szavakat lehetőséged van, mint pelyvát egymásra hányni.
r>Ne feledd, hogy minden vers megírásakor biz' különös gondossággal kell eljárni,
r>A versírás kemény és komoly, felelős munka, gondolatokat ki kell munkálni.
r>
r>Tanuld meg, hogy neked sincs jogod biz' mindenhez, nem vagy Te az Úristen,
r>Szabad verset így nem írhatsz, az nem vers, így ehhez nincs jogod semmi sem.
r>Én is tudom, hogy manapság értéktelenség a divat, mindenki csinál, amit akar,
r>De ez nyűg álláspont, mert a poéta jót akar írni, sőt nagyon maradandót akar.
r>Egy szép gondolat, az lehet érdekes és jó is, de az írásban, ha nem rímmel
r>Az a szép gondolat végül mégis kisiklik, mert a versek ismérve nem stimmel.
r>
r>Végül persze én is tudom, hogy nem vagyunk sem rokonok, sem jó-barátok,
r>Csinálj, amit akarsz, de kéne, hogy adj magadra… Szememet vetem rátok.
r>
r>Vecsés, 2021. május 15. - Kustra Ferenc József - amikor az emberek még beszélgettek egymással… persze remélem, hogy a poéták beszélgetnek és még eszmét is cserélnek!
r>
Vigyázzba vágom magam, kérek és jelentek.
r>A szavaim azonban a semmibe vesznek.
r>Alázatosan jelentek, ez sem kell neki,
r>Látom rajt’, ha szólok hozzá; ő a kuncogi.
r>
r>Tán most is csak csillogtatja, Janus álarcát?
r>Pedig mohón innám, ha hihetném a szavát.
r>Vagy ébredjek fel, a rossz álom már véget ért?
r>Az élet igen rövid, nélküle mit sem ér.
r>
r>Szerencse fel! Szerencse Rajta! Végre attak!
r>Szégyeníts meg mindent, mire esküsznek holtak.
r>Szerencse, roham! Téd vagyok, ellent nem állok,
r>Ha kell, kérek és jelentek, haptákba állok.
r>
r>Vecsés, 2002. augusztus 7. – Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(Halmazrímes)
r>Ebből csak egy és egyfajta van… mi maga a remény,
r>A baj, hogy a sorsa is egy… az embernek, mi kemény.
r>Még jó, hogy néha a meggyötört… már fáradó testem az enyém,
r>De jó lelkem lapáttal hányja ki… rímek sokaságát, mi biz’ enyém.
r>Fontos leszögezni, rímeim működnek… a lelkem és az esze együtt működnek.
r>Reményem nem elveszett, bennem van, segítve előre lökdös… mily’ helyesek.
r>
r>Ne hidd, hogy csak múltad van… a jelened is tiéd,
r>S bár vihar marcangolt, még áll a hű remény, mi véd.
r>Lásd, minden ránc egy történet… nem a vég, csak jel,
r>Hogy éltél, küzdöttél, s a szíved még mindig figyel.
r>*
r>Remény nem kiált, de ott él egy mosolyban... versbe rejtőzik, s csendesen megcsillan.
r>**
r>
r>(anaforás, 3 soros-zárttükrös, duó)
r>Tény, hogy már elmúltam én hetvenhét… aszta reménységét.
r>Tény, hogy még írom szép rímek egységét… meg mennyiségét…
r>Tény, hogy már elmúltam én hetvenhét… aszta reménységét!
r>
r>Lágy, langymeleg szél,
r>Finomas nyárról mesél…
r>Lágy, langymeleg szél.
r>*
r>Tény, hogy a kor csak szám… de a lélek örök vándor,
r>S míg verset írsz, a szív még dalol, nem csupán páncél és por.
r>Tény, hogy rímek közt jársz… s még mindig tudsz vetni... lám!
r>Szavakat, melyek szirmot bontanak, nem is akárhogy, bíz’ ám!
r>*
r>Bölcs derű éltet, léted a fénybe hajlik, rím, ha zenél a remény sose múlik.
r>**
r>
r>(Bokorrímes trió)
r>Bennem én meg helyes… bennem rögzíti,
r>Érzem egy kicsit olyan… mint jövő életúti.
r>Nyárelőben a szelecske… csak lágyan, szeretettel simogat,
r>Nyáreleji ez a szelecske… arcom, nyakam, körbe simítgat.
r>
r>Olcsón és gyorsan robog velem az életvonat,
r>Érzem mindent megtesz, hogy nője haragomat.
r>Mintha fej felőli jégpáncél alatt lennék,
r>Egy kis szabadságért bármi megtennék.
r>
r>Még igazán boldog sem voltam, nem adta sors,
r>Még igazán boldog sem voltam, nem adta sors…
r>*
r>Simogat a szél, mint emlék, mit jó szívvel idézel,
r>Az út néha nehéz, benned a dallam még énekel.
r>Nem volt mindig könnyű, de lehet más, tudod már,
r>Tűz benned is él, nem csak kívül a napsugár.
r>*
r>Hív a derűs láng, széllel ébred az álmod, benne a holnap tiéd, s vezet a vágyad.
r>**
r>
r>(HIQ közös duó pár)
r>Én remény
r>Velem együtt él.
r>Bízzak… kér!
r>*
r>A remény,
r>Veled együtt él!
r>Mindig bízz!
r>**
r>
r>Vecsés, 2025. május 25. – Siófok, 2025. június 5. -Kustra Ferenc József- írtuk két szerzősnek alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva poéta-, és szerzőtársammal.
r>
Messze idegenbe hóbortos célokért,r>Vesztél el annyiszor szeretett földedért,r>Ragyogó szebb jövőt boldogan remélve,r>Hazád széjjel tépve, s nemzeted leverve.r>r>A Magyar nem volt még soha íly átkozott,r>Hogy saját vérében legyen így kárhozott!r>De hiszem, hogy Istennek jobbján lel helyet,r>S nem hiába tette le itt örök fekvőhelyed.r>r>Utánatok megyünk őseink nem sokára,r>Együtt kérjük Istent most még utoljára,r>Adjon igaz békét végre valahára,r>S ne zúdítson több vészt szép Magyar Hazára!
