Idő 
Értékelés 
Értékelés Hullám morajlik,
r>Hallgatom, beszélgetnek.
r>Csak találgatok.
r>*
r>Lélegzet hullám.
r>Taglalom a görbéjét.
r>Csak találgatok.
r>*
r>Várok! Te felelsz,
r>Én ölellek, lelkünk egy.
r>Te vagy a tenger.
r>*
r>Magam, én vagyok.
r>Megtestesült a lélek.
r>Köröttem tenger.
r>
r>Vecsés, 2014. március 29. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban. Pozsgai Gyula: „AZ ÉLET HAJNALÁN” c. verse senrjú átirata. A szerző engedélyével.
r>
Ott fönt, ilyen a vizionálásom…
r>
r>Messzire láttam árbockosárból, messzire néztem,
r>Mint marionett rángatózott világ, miben éltem.
r>Én úgy... csak éltem, mint mások az anyaméhben
r>Elhamvadtam, később felnőtt életben… létben.
r>
r>Mondták, hogy életben folyvást, mindig vétkes leszel!
r>Engem a rendőr, ha nem vétkezek is lemeszel!
r>Kosárból lenézve, vízben látod az arcod,
r>Vagy nem, de mindegy is, mert folytatnod kell harcod…
r>
r>Pohár bor egy sétabot az öregnek, mert az egy tudomány
r>És a fiatalnak meg az asszonyi lény bolondos hullám.
r>
r>Élet repül. Árbockosár életem felett csendben,
r>Éjjelente, csillagok ragyognak rám fenn az égben.
r>Hallik madárdalos hangja lelkemnek, én csak zengtem…
r>Árbockosár az életem, nagyon féltem, kilengtem.
r>
r>A partról is hallottam a lódobogást, szép volt, oly szép,
r>De ennyi idő után a kétszersültem, nem lett csak pép.
r>
r>Árbockosárban is közelg már az óra,
r>Távozni készülök majd én… nyugovóra.
r>Jönnek majd angyalok, akkor virradóra?
r>
r>Nagy a kívánságom a kosárban láthatatlanul,
r>Ne tűnjek el emlékekből csendesen, nyomtalanul…
r>
r>Vecsés, 2014. július 26. - Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
r>
Énekel a blues énekes,
r>Hallom, hangja olyan rekedtes…
r>Dübörög a dob, rossz a mikrofon, recseg,
r>Énekes a régi szép időkről fecseg.
r>
r>Dühöngött egy vad szélvihar,
r>De aztán el is múlt hamar.
r>Kisütött a nap én meg bőszen napozok,
r>Ha megizzadok gyerekkádban pancsolok.
r>
r>Anyám-anyám süssél nekem rétest.
r>Gyúrd be és húzd ki jól a klassz pépest…
r>Én meg közben dúdolom a munkadalt,
r>Holnap meg mondhatod: a rétes felfalt…
r>
r>Vecsés, 2014. szeptember 9. – Kustra Ferenc József
r>
Időtlenül öregedő, rozsdásan átbarázdált arcomat,
r>Lassan színezi közeledő tél, finoman szitáló hava…
r>A hűlő hideg elural, befagyassza az ércsatornámat,
r>A vég lassan felássa az élet kertjét és úgy fogy… udvara.
r>
r>Vecsés, 2014. szeptember 9. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként
r>
(bokorrímes)
r>Nem kell neked a jövő, éljünk akkor mának?
r>Nem röhögcsés az, ha nekimegyünk a fának?
r>A jövőnek nem is lehet élni, mert az nincs!
r>Rögvest éljünk pillanatot, az maga a kincs…
r>
r>(Senrjon)
r>Ma van… jövő lehet majd…
r>Vagy mában, vagy jövőben élünk!
r>Nulla idő nincs!
r>
r>Vecsés, 2014. szeptember 7. – Kustra Ferenc József
r>
