Idő 
Értékelés 
Értékelés Mindig piti, senki emberektől
r>Függött sorsom. Nekem bizony ettől
r>Nem sikerült soha szabadulnom
r>Így mindig kísértett a rossz sorsom.
r>
r>Alkoholisták voltak, én meg nem.
r>Így aztán választásom nem volt, sem
r>Jó kitörési lehetőségem,
r>Hogy kamatoztassam tehetségem.
r>
r>Ez van, mert az idő nagy kerekét
r>Visszafordítani, vagy szellemét
r>Megváltoztatni most már nem lehet,
r>Így marad minden… bevégeztetett.
r>
r>Budapest, 2000. július 4. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás
r>
Mint haldokló vad, megtört tekintettel
r>Révedek… világra, hűlő lélekkel.
r>Nincs olyan, mi melegséget is adna,
r>Úgy tűnik, mintha életerőm fogyna.
r>
r>Mitől lennék boldog, megelégedett
r>Ha az élet, keresztfára szegezett?
r>Vérem hullik, lassan mind, mind elcsöpög.
r>Nincs, ki alám tegyen edényt, mi köcsög.
r>
r>Feltámadásban bízni, ez dőreség,
r>Hogy ki vagyok szegezve, ez vereség,
r>Pedig tömeg erős, leemelhetne,
r>Ha szószólójának volna érdeke.
r>
r>Fura, hogy rám senki, sehol nem számít
r>És fura, hogy mily’ sok van, aki ámít,
r>Hogy ez mért van, azt tán már nem tudom meg.
r>A keresztfa a vég, csak ezt érem meg.
r>
r>Budapest, 2000. május 28. –Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
r>
Hétköznapi pszichológia… Akcióban már az egész világ…
r>
r>(senrjú)
r>Új akció van!
r>Vásárolj, oly’ sok pontért!
r>Vedd… mit akarunk!
r>***
r>
r>(leoninus 10 szavasban)
r>Minden olcsóbb lett, ma már muszáj, ami tegnap csak kellett.
r>*
r>(leoninus)
r>Csábít a szó s ragyog a csalfa akció… s ha kosarad már tele... úgy jó!
r>
r>Vecsés, 2025. június 26. – Siófok, 2025. június 26. Kustra Ferenc József- írtuk kétszerzősként a hétköznapokról. Én írtam a senrjút, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam írta a leoninusokat.
r>
Volt itt egy zápor, az mosta egy kicsit a ráncosan öreg arcomat,
r>És mivel hosszan esett, az esővíz jól beáztatta öreges ráncomat…
r>Volt itt egy zápor, az mosta egy kicsit a ráncosan öreg arcomat.
r>
r>Volt egy zápor, simított arcon,
r>Ráncaim mélyén csend lett nagyon.
r>*
r>Mikor elállt, az esővíz pára, meg a sóhajaim szinte köddé váltak,
r>Kabátom öreg zsebei meg likasok, hittem, hogy láncaim elhulltak…
r>Mikor elállt, az esővíz pára, meg a sóhajaim szinte köddé váltak.
r>
r>Eső elállt, sóhajom vele szállt,
r>Zsebemből minden terhem... s láncom hullt.
r>*
r>Nagy hó volt már, bakancsom már majd’ talp nélküli, el ne hagyjam,
r>Gondoltam is valahogy lezárom, de még nem most jaj, el ne hagyjam…
r>Nagy hó volt már, bakancsom már majd’ talp nélküli, el ne hagyjam.
r>
r>Nagy hóban járok, bakancsom foszlik,
r>Talpam alól… út is kopik.
r>*
r>
r>Vecsés. 2024. október 23. – Siófok, 2025. július 2. Kustra Ferenc József- írtuk: két szerzősnek alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-, és poétatársammal.
r>
Nagy remény, hogy már jöszöl, Ilon,
r>Remény, hogy itt leszel állandón…
r>Ha fogod a kezem,
r>Kissé vesztem eszem.
r>Én visszasimogatom… nagyon!
r>
r>Megyek, szívem oly lágyan dobban,
r>Mint tavasz, ha csókot lop halkan.
r>Karodban pihenek,
r>Álmodban ott leszek.
r>A szerelmünk nő csillagokban.
r>*
r>Reményem, hogy végleg itt leszel,
r>Szeretünk majd, nagy szerelemmel.
r>Engedd, csókoljalak,
r>Meg puszilgassalak.
r>Boldogságban itt, velem leszel.
r>
r>Hiszem, együtt leszünk míg élünk,
r>Szeretetben, míg napra kélünk.
r>Öröm, egyetértés,
r>Szívünknek kísértés.
r>Örökre Veled, míg csak leszünk.
r>*
r>Úgy vágyom már, simítson kezed,
r>Meg azt is, simítson a lelked…
r>Talán egy pár leszünk,
r>Ez lesz oly’ jó nekünk!
r>Csak rád vágyok és élni veled…
r>
r>Szívemnek féltett, legszebb álma,
r>A lelkem titkos, édes vágya.
r>Én lelkem, Te lelked,
r>Mindig együtt veled.
r>Bízom benne a sors megadja!
r>
r>Vecsés, 2025. június 13. – Siófok, 2025. június 14. Kustra Ferenc József- írtuk: két szerzős versnek, a beteljesüléséről LIMERIK-ben. A páratlanokat én írtam, a párosokat Gránicz Éva szerző-, és poétatársam.
r>
