Idő 
Értékelés 
Értékelés (A búcsú szentsége)r>r>Isten veled - mondom,- én megyek!r>Búcsúzom tőletek, itthagyott életek.r>Legbelül a szívem is beleremeg,r>Mert csak azt az egyet tudom,r>Hogy sohasem tudhatom,r>Megfoghatom-e még azt a kezet,r>Amit most, féltőn elengedek.r>r>Budatétény 2026. Március 20.
A jelen, élő háború a gazdagok tovább gazdagodási terepasztala s a halottak?
r>
r>(3 soros zárttükrös csokor, anaforás, belső rímesben és önrímesben)
r>Bizony, kint a fronton nem a szomszéd kutya ugat, de az ágyú folyton ugat,
r>Bizony, kint a fronton a géppisztoly nem is zümmög! Sorozat kattogva ugat…
r>Bizony, kint a fronton nem a szomszéd kutya ugat, de az ágyú folyton ugat!
r>
r>Hallom a közelgő zizegést, tudni való, hogy a soros drón errefelé jár,
r>Hallom a közelgő zizegést, „hasra paraszt”! Gazdagok játéka is ez itt már…
r>Hallom a közelgő zizegést, tudni való, hogy a soros drón errefelé jár.
r>
r>Lövész gödörbe zizzenő postás, zizzenve hozza a fél ideji ebédet,
r>Lövész gödörbe nem ér el, az ellenfelét elkapja… kilöttyenti levest!
r>Lövész gödörbe zizzenő postás, zizzenve hozza a fél ideji ebédet.
r>
r>A táncoslábú parancsok, ha ezt meg is tudja, nem küld másikat, minek… smucig,
r>A táncoslábú parancsok, szinte csak a saját életéért aggódik… táncig…
r>A táncoslábú parancsok, ha ezt meg is tudja, nem küld másikat, minek… smucig.
r>
r>Katona, ha egész nap nem kap enni, esti harcot, hogy lehet tőle elvárni,
r>Katona, ha egész nap éhezik és egy gödörben gubbaszt… mit lehet elvárni…
r>Katona, ha egész nap nem kap enni, esti harcot, hogy lehet tőle elvárni.
r>
r>Túl mostoha körülmények okán katonák jó része egyszerűen megzakkan,
r>Túl…ilyen agyi és más torz lelkiállapotban, csoda, ha a szökésbe zakkan…
r>Túl mostoha körülmények okán katonák jó része egyszerűen megzakkan.
r>
r>A hithű hazai katonák, nagyon is olyan fajták, hogy a másfajtát… bántják,
r>A hazai katonák, a frontjukon meghalni nem akarókat… „agyon bántják” …
r>A hithű hazai katonák, nagyon is olyan fajták, hogy a másfajtát… bántják.
r>
r>Aki túlél, nyomorékon hazamehet, illeszkedni… gyermekével szaladni,
r>Aki túlél, mivel fog foglalkozni, hol fog munkát találni, miből megélni…
r>Aki túlél, nyomorékon hazamehet, illeszkedni… gyermekével szaladni.
r>
r>Aki túlélte gránátokat, a bombákat, gránátokat, az „okos” drónokat,
r>Aki túlélte az ellenségeket, a lövéseket, a bűnhalmozásokat…
r>Aki túlélte gránátokat, a bombákat, gránátokat, az „okos” drónokat.
r>
r>(senrjon trió)
r>Már több millió halott
r>Van temetve a temetőkben.
r>Fúj, te háború.
r>
r>Ez is olyan, mint többi!
r>De fekete kosok bűnösök!
r>Fú, te háború.
r>
r>Rothadt háború nem is
r>Emberi tulajdonság, ez gáz…
r>Fúj, te háború.
r>
r>Vecsés, 2026. március 4. – Kustra Ferenc József- írtam. a szomszéd háború megítéléséről.
r>
Tábortüzek fénye akkor nem világított az égre,
r>Mert azt látták volna és akkor az életeknek vége!
r>Mikor írtak halványzöldes színű tábori levélre?
r>
r>Melegedés nélkül a húsuk szinte lefagyott,
r>Tudták, a muszka lövész vastag pufajkát kapott.
r>A vaksötétben csak a hó fénye világított,
r>A sok harcedzett... bánatkönnyeket potyogtatott.
r>
r>Másnap már a világosban, harminchét fok mínusz volt a módi,
r>Topogni kellett, meg a karokat közben magukhoz csapkodni...
r>Levelet írni nem tudtak, meztelen kéz biz' kezdett elfagyni…
r>
r>Írták volna a családnak, hogy jól vagyok, megvan mindenem, még élek,
r>Drukkolok magamnak, hogy hazamehessek, de, hogy nem, ettől úgy félek…
r>Otthon mi a helyzet, mindenki egészséges, tudtok, van mit ennetek?
r>
r>Jó lenne tőletek kedveseim, szereteteim egy levél,
r>Hogy tudjam a fiam is jól van, emlékszik és nem beteg, még él.
r>Jó lenne párocskám, ha írnál nekem tenmagadról,
r>Meg megírnád, hogy a disznókkal tele van az akol?
r>Mutatsz-e fényképet a gyermekünknek és mesélsz rólam neki?
r>Hogy van egy apja, kinek a hazáját jó messze kell védeni.
r>
r>Bumm! Itt egészen a közelben egy gránát robbant, nagyon levágott,
r>Ezt is megúsztuk, de a bajtársammal szidjuk e mocskos világot!
r>
r>Veszélyben az éltem reggel, délben este,
r>Itt nincs az embernek nyugodtas éjjele.
r>Esténként kérem, hogy hosszasan imádkozzatok értem,
r>Hátha az imátok lesz a gránátok elleni vértem.
r>
r>Jaj! Riadót kiabálnak, jön, egy orosz támadás, már, lőnek is,
r>Mi is gyorsan megnézzük a fegyvereket, befagyott, ez is, az is…
r>
r>Most, fű nem zöldell
r>Don-kanyari harcmezőn.
r>Vérrel áztatott!
r>*
r>Sok, katona sír,
r>Már most sem lelhető föl.
r>Mindent hó borít.
r>
r>Reggel, ahogy felkel a nap, látszik, hogy ő is félve teszi,
r>Rezeg a levegő, hogy volt, aki ezt itt, meg is érheti…
r>Bánná, ha úgy reggel, több sírhantot látna domborodni…
r>Nincsen mese, mert itten, sokkal jobban kell acsarkodni.
r>
r>Megint egy gránát, ez a szomszéd körletben landolt,
r>Ott is van ismerős, kérdés, hogy szerencséjük volt?
r>
r>Egyszer, még lesz itt
r>Zöld fű a Donnak partján…
r>Harcmező, már nem.
r>*
r>Meleg fürdőre
r>Vágy katona, hidegben.
r>Árokban lakik.
r>
r>Most mondták, a postajáratot szétlőtték, meg a leveleket is,
r>Így otthonról hírek mostanság már, nem jönnek, bár várjuk még, csakis.
r>
r>Ott voltak a honfijaink, a mi hazácskánk hősei,
r>Ők voltak minekünk a leszármazottaknak... ősei.
r>
r>Volt, ki azért kapott ott, levelet és híreket,
r>Volt, aki íves sírhalmot és virág töveket…
r>Ők akkor ott harcoltak, hogy jót hozzanak a majd, holnapba,
r>Hőseink voltak, mert tették sokan életüket feladva…
r>
r>Vecsés, 2016. szeptember 2. – Kustra Ferenc József-: írtam: Versben és haikuban.
r>
Ezerkilencszáznegyven-kettőben, ott nagy háború dúlt…
r>Negyvenhárom januártól, még jobban megvadult… dúlt-fúlt…
r>Katonáink eljöttek, így nem láthatták a tavasz úrt!
r>
r>A lövések csattogtak, fütyültek, haragosan morogtak,
r>Hideg meg némán, csendben dühöngött… voltak sokan fagyottak!
r>Ott a hó, akkor, nem rossz álom volt, pelyhek folyton hullottak.
r>
r>A fegyverek csöve befagyott, nem lehetett kilőni golyót,
r>A hó meg jegesre fagyott, nem lehetett gyúrni friss hógolyót…
r>Ide senki nem akart önként jönni, de mindenki kapott behívót,
r>Otthon hagyták gyereket, feleséget, földet, állatokat, családot.
r>
r>Emlegették a tavaszt, azzal, hogy akkorra otthon kéne lenni,
r>De a Hadisten úgy döntött, hogy ezt sokaknak már, nem teljesíti.
r>Akinek meg haza utat teljesítette, az volt, több hónap vagy év,
r>A többség meg betegen ért haza, ezért engedtél el, ez volt az érv.
r>
r>Hóban a köd amorf árnyai, a hidegben még csak torzultak,
r>Sokaknak nem volt már több tavasz, ők csillagösvényen ballagtak.
r>
r>Ki túlélte, annak a testét sebek, sebesülések borították,
r>Sántán és lelki betegen látták újra, a családot és a hazát…
r>
r>A szép Don-kanyarban az óta már volt oly' sok tavasz,
r>De ott többet ne lőjenek, ilyet jó, ha nem hallasz!
r>
r>Vecsés, 2016. július 14. – Kustra Ferenc József
r>
Fújj a szél, pengeti a kopasz-ág húrokat,
r>Mi meg... csendesen gyászoljuk a holtainkat.
r>Tömegsírban már a barát, a sógor… ő is elesett,
r>Egyik sem túlélő harcos, haza ő már sosem mehet.
r>
r>Fekszünk ketten a géppuskaállásban, közben betakar a hó,
r>Komámmal vagyok, de már nem beszélgetünk, nincs mit, nincs, halihó!
r>Tegnap még énekeltünk, bele a hidegbe, pár magyar nótát,
r>Mára már, társak hiányában, csak elkerekítjük a cifrát…
r>
r>Tömegsíroknál, már a kopjafákat is többszörös lövés érte,
r>Ez is jelzi, az elesett hősöknek, katonáinknak, nincs vétke.
r>Szemben a túlerő, amivel vesztesen vívták a harcot,
r>Vérükkel öntözték, pirossá tették a fagyos hó-síkot.
r>
r>Fegyvercsörgés, tank-lánctalpnyikorgás, csúszkáló ló pata zaja,
r>Élettől éppen elbúcsúzó katonák utolsó sóhaja…
r>Közönyösen nézzük ezt a megrázó élményt, biz’ csapong a képzelet,
r>Valós a csatazaj, a hideg, ellövik a fagyérzékeny füleket…
r>
r>Úgy látszik, nekünk a háború bizony a mindennapi élet része,
r>Nincs az a kis-tigris, amihez hozzábújva a melege ne kéne.
r>Behívót kaptunk és idehoztak a hazát ellentől megvédeni,
r>Meg is ígérték, nem tart soká, nyárig, nekünk attól nem kell féleni!
r>
r>A szél, talán hiszi is, hogy minden jó, ha nekünk játszik vad dallamot,
r>És ha eláll, akkor tisztán halljuk az induló harckocsi rohamot…
r>A véresre festett, megfagyott síkon, rögtön megfagy a lehelet…
r>Sok bajtársunk van, a családjuknak mi visszük haza a lelkeket…
r>
r>Még nem tudott, hogy fogunk-e még mi itt valaha is énekelni,
r>Vagy csak a kegyetlen hideggel fogunk a végsőkig megküzdeni…
r>Otthon vár család, a gyerek, tehén, ló, lassan már szántani kellene,
r>De előbb haza kéne menni, énekelni… ne csak holtak szelleme…
r>
r>Vecsés, 2016. augusztus 19. – Kustra Ferenc József
r>
