Idő 
Értékelés 
Értékelés Szeretlek szeretlek szeretlek,r>egész nap kutatlak kereslek. r>Vágyom a csókod ízére, r>szeretetteljes édes ölelésedre. r>r>Szeretem ha simogatod az arcom, r>te vagy minden álmom. r>Szívem szerelme csakis a tiéd, r>érted dobog a te szerelmedért. r>r>Vad szenvedéllyel vágyom tested melegére, r>lelkem húrjai érted zenélnek. r>Vad éjszakák, forró vágyak, r>elemészti testem a szerelmed irántad. r>r>Akarlak téged mint az óceán hűs vizét, r>szomjazom, hűsítsd testem szenvedélyét. r>Akarlak mint forróságban a hűs szellőt, r>akarlak mint a szomjazó föld az esőt. r>r>Lelkem, szívem csakis érted dobban, r>kezed kezemben fogd szorosan. r>El ne engedd soha a kezemet, r>szeress tiszta szívedből engemet. r>r>A szerelmem a vágyaim az álmom te vagy, r>csókod mint a lépes méz édes és vad. r>Akarlak téged mint a friss levegőt, r>akarlak téged mint a hűs szellőt. r>r>Elemészti a forróság a testem, a lelkem,r>hűsítsd a szenvedélyt izzó tested melegével.r>Forró csókokkal borítsd az egész testem,r>hadd lobogjon a tűz éleszd fel bennem.
Szeretlek mint a nap a holdat,r>szeretlek mint az éjszaka a csillagokat.r>Szeretlek mint az eső a földet,r>szeretlek mint méhecske a mézet.r>r>Szeretlek mint az óceán hullámait,r>szeretlek mint a virágok illatait.r>Szeretlek mint az ég kékjét,r>szeretlek mint a nap fényét r>r>Így szeretlek én téged szerelmem,r>végestelen végig csakis veled. r>Szerelem tüzében, ajkaid csókjában,r>elveszni veled minden vágyam.
Drága kincs vagy te, s szívemnek minden dobbanása, r>a perctől amikor megtudtam, engem választottál Édesanyádnak.r>r>Amíg szívem alatt hordtalak, ott is óvtalak, védtelek, s becézgettelek téged.r>S mindennél jobban vártam jöttödet, szerethesselek amíg csak élek.r>r>Amikor megszülettél elállt a szavam, r>olyan voltál mint egy Angyalka.r>Fent mosolyogtak az Angyalok, r>s súgták mily csodaszép kisbaba.r>r>A perc minden álomnál is szebb volt, r>amikor először karomba vettelek.r>Sok puszival, s öröm könnyekkel mondhattam, hogy mennyire szeretlek.r>r>Azok a drága kis kezek, azok az ölelő karok, bearanyozták életem.r>S a legboldogabb emberré tettél, szívem, lelkem örül hogy te létezel.r>r>Oly sokat becéztelek, pusziltalak, öleltelek, de sokszor virrasztottunk át éjjeket.r>Amíg ekkora lettél, s ilyen gyönyörű, talpraesett, fiatal nővé értél életem.r>r>Köszönöm a drága Jó Istennek, hogy vagy,r>hogy én lehetek az édesanyád.r>S ígérem amíg csak élek, s a síron túl is szeretlek, s vigyázok mindig rád.r>r>Kívánok neked Nagyon Boldog Születésnapot kislányom, s minden szépet te drága.r>Ez a te napod én ilyenkor elérzékenyülök, mert r>ma született életem csodája.
(Senrjon duó)
r>Este korán feküdtem,
r>Hajnalban, meg már elcsászkáltunk.
r>Micsoda álom…
r>*
r>Erőltetett menetben
r>Gyűrtük le ketten… ligeteket.
r>Micsoda álom!
r>**
r>(Leoninus)
r>Bagoly át volt fázva, szárnya kinyílta…, elrepült, éhséggel áldva.
r>Nem volt ugyan olyan kemény tél..., de az éhség is a holnaptól fél.
r>Bagoly amúgy meg jól repül, suhan…, sebesség szeretet kibuggyan.
r>**
r>(HIAQ duó – félhaiku lánc formátumban)
r>Valami furcsa volt,
r>Beledalolt mi…, fülembe.
r>Gyanú belém ücsült…
r>*
r>Valami furcsa volt,
r>Hallottam! (Erdőben vekker?)
r>Gyanúm erősödött!
r>**
r>(HAIfo duó – félhaiku lánc formátumban)
r>Kezdhetjük keresni?
r>Gyanú nagyon uralt.
r>Megálltam, ez vekker lehet!
r>*
r>Kezdhetjük keresni?
r>Veszetten csengetől…
r>Tisztás mely’ sarkában lehet?
r>**
r>(Leoninus)
r>Mérgesen ébredtem, mert este redőnyt le nem engedtem.
r>Mostan, hajnalban szemembe süt nap, tán’ még alszik a pap!
r>Elgondolkoztam, ha már igy esett, hogy a nap felkeltett!
r>Rájöttem közben, itt zörög a vekker..., tele van cekker.
r>Bagjunk’ hazaért-e? Elindult-e? Reggelije lesz-e?
r>
r>(Bapeva)
r>Álom,
r>Hajnalban
r>Császkálgatunk.
r>Bagoly huhogott,
r>Vekker csenget amott.
r>Redőnyöm fenn felejtve,
r>Pap még alszik, én mérgesen,
r>Cekker zörög, titkokat rejtve,
r>Éhség űzi haza baglyunk szárnyát,
r>Nap süt szemembe, s ébredek mérgesen.
r>
r>Vecsés, 2022. január 3. – Siófok, 2025. szeptember 2. Kustra Ferenc József – írtam alloiostrofikus versformában. A bapeva, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája.
r>
Ismerszem… az életem, nem más, mint pántlikába kötött sok-sok csorba…
r>Hetvenhét évemben végig csak szenvedtem ártatlanul… rossz rokona?
r>Mi van még hátra? Ki tudhatja, ki láthatja? Én, mint sorsa rokona?
r>*
r>Rövid élet is lehet, taroltlan…
r>Hosszú élet is lehet, társtalan…
r>Az életem végét én sem ismerhetem.
r>Az élet továbbiját, megismerhetem?
r>*
r>Sorsom ismeretlen, de biz' élnünk kell,
r>Örülhetünk, ha a lét feltölt hittel…
r>
r>Vecsés, 2025. október 18. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásnak, alloiostrofikus versformában.
r>
