Idő 
Értékelés 
Értékelés Látunk egy régi háborút és fölütötte a fejét a majdnem háborús világhelyzet…
r>
r>Kínai: „Vágyódás délre”: 27 szótag „Yijiangnan” 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa (x = végtelen)
r>Volt idő,
r>Házunkban csend ült.
r>A régről mesélt apám,
r>Anyám almát hámozott.
r>Ég is velünk volt.
r>*
r>Gőz lebeg,
r>Leves illat szállt.
r>Gyerekzsivaj mindenhol.
r>Az élet még szelíd volt,
r>És béke honolt.
r>*
r>
r>(Leoninus duó)
r>Gazdagok már a háború közepén osztozkodnak. Hogy halálokért felelősek… nem foglalkoznak!
r>Gazdagok ugyan mit osztanak el? Az újjáépítést, hogy sokkal jobban gazdagodjanak el?
r>Értem én őket, de mi lesz a rengeteg árvával? Ugyan mi lesz a magára maradt sok anyával?
r>Mi lesz az egyedüli, férfi nélkül élni kénytelen nőkkel? Hogy győzik le magukat lelki betegséggel?
r>
r>Mindennap, minden TV mutatja a háborút és vannak szakértők, akik kínosan elmagyarázzák borút!
r>Mindennap szakértők is sajnálkoznak, de mint hozzáértők megoldást ők sem javallanak…
r>Ja! És mi van, mi lesz azokkal, kik földönfutók lettek, aki Európa páriái lettek…
r>A háború folyik, felelősök bele sem gondolnak, még hányan halnak meg, míg vége a harcoknak…
r>*
r>
r>Kínai „(erős)vágyakozás” „Ku- xiangsi” – 7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa (x = végtelen)
r>Szétlőtt ház... bőg egy baba.
r>Némaság,
r>Csend arra.
r>Csak szél felel,
r>Anyja is néma...
r>Katona térdig vérben.
r>Otthon... hol?
r>Mi sorsa?
r>*
r>Ablak mögött asszony sír.
r>Nincs kinek,
r>Szólna már.
r>Fia múltját,
r>Zúzza szét a kor.
r>Csatát túlélte egy test.
r>Sírna ő,
r>De nem mer.
r>
r>Vecsés, 2023. július 5. – Siófok, 2025. június 11. -Kustra Ferenc József– íródott: kétszerzősként a világ, az emberiség jelen történelmi -háborús- helyzetéről. A leoninust én írtam, a kínait: szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.
r>
Az azúrkék tán' a boldogság színe?
r>Az ott fenn a pilóták játékszere?
r>Szabadon csak repkednek, mint madár,
r>Az ő életvágyuk teljesült már.
r>
r>A madárnál, felhőnél gyorsabbak,
r>Mint a villám, le és fel… cikáznak.
r>De marad a kérdés; szabadok-e?
r>Fejük felett… a kabin plexije.
r>
r>Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József
r>
A héja repül a galamb után,
r>Mert enni szeretne ma délután.
r>A galamb, ő a béke… menekül,
r>Utolérik, halállal szembesül.
r>
r>Vecsés, 1999. május 24. – Kustra Ferenc József
r>
Az est, halványuló vérkoszorúja,
r>Gyorsan belevész az éj sötétjébe.
r>Hatalmat kap sötétség birodalma,
r>Rigók sem repülnek éjsötét kékbe.
r>
r>Ember ki nem lát az ily’ mély sötétben,
r>Otthon marad, családi életet él.
r>Kint kóvályogjon macska a sötétben,
r>Neki a sötét természetes, így él.
r>
r>Elcsitul minden, készülünk másnapra,
r>A pirkadat, majd valami újat hoz.
r>Reggelre lehull éj sötét kalapja,
r>Mi pozitívan állunk pirkadathoz.
r>
r>Vecsés, 2000. február 26. – Kustra Ferenc József
r>
De, hogyan tovább…?
r>
r>(9 soros)
r>Megszülettünk, ez lét!
r>Hallgatjuk, szív zörejét,
r>Meg a test napi neszét.
r>Megszülettünk, már lét…
r>Van, kinek ősz lengi… létét,
r>Berozsdásítja… elméjét.
r>Megszülettünk, volt lét!
r>Mindnek kaszás suhintja létét,
r>Nyitja, túlvilági életét.
r>***
r>
r>Életre keltem már.
r>De a boldogság nem vár
r>Tárt karokkal sodor ár!
r>Tudom, szép lehet - bár!
r>Most valahogy még jót nem áll!
r>Bú és könny kéz a kézben jár.
r>Feledni olyan kár!
r>Cipőm talpához tapad a sár,
r>Télben ragad, sír a hideg nyár.
r>***
r>
r>Túl korán érkeztem,
r>Hét hónapra születtem,
r>Ám nem adtam életem!
r>Életre születtem,
r>Mindenért kellett küzdenem,
r>Az élet nem kímélt engem.
r>Megszülettem, éltem…
r>Egyszer el kell mennem, nem kétlem.
r>A halál mondja ki majd: Végem…
r>
r>Vecsés, 2018. szeptember 13. – Mórahalom, 2019. június 9. – Szabadka, 2019. február 15 – Kustra Ferenc – az első csokrot én írtam, a 2. –t Farkas Tekla, - a 3. –t Jurisin Szőke Margit, a címe: Egyszer el kell mennem…
r>
