Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológiában a magányról…
r>
r>(Bokorrímes)
r>Tus kihúzóból lecsebbent öreg paca?
r>Arany töltőtollból egy kicseppent paca?
r>Hamisan kóválygó fisz, a zenekarba?
r>
r>Vagyok-e én a magány képlete?
r>Vagyok-e én lét képtelensége?
r>Vagyok-e én vad sikoly a csendbe?
r>
r>Vagyok-e én csak egy nyomorult, esdve?
r>Vagyon-e én alkalmatlan eleve?
r>Vagyok-e én egy sánta púpos teve?
r>
r>Vajh, mint író, rosszul szerkesztett mondat?
r>Vajh, mint író, rosszul kigondolt mondat?
r>Vajh, mint író, rosszul írt, bántó mondat?
r>
r>Tükörbe sokszor nézegetem magamat,
r>Mit sem látok, de, felismerem magamat,
r>Senkiségemért folytatom vad harcomat…
r>
r>Azt bizton tudom, hogy a bezárult magány embere vagyok,
r>S mint egy kiöregedett remete a semmibe kullogok!
r>*
r>(Septolet)
r>Nincs múlandó boldogság,
r>Van másik-naposság,
r>Létezik, örökléti szomorúság!
r>
r>Boldogtalanság,
r>Ismeretlen boldogság,
r>Magányosság,
r>Magányban megszállottság…
r>
r>Vecsés, 2024. október 7. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként a magányról…
r>
Itt hagy engem hosszú éltem tavasza, de már látom, elmegy is a dereka…
r>Sorsom, nem engeded, hogy kezem rózsáid szakassza? Látom, már nincs alkalma…
r>Ezután tán' törvény lesz a korom értelem? Akkor minek leszek, ezt nem vélhetem…
r>Mindenfelől száz dühös ellen jön szemben velem, és mind játszik az ön kéjén velem…
r>
r>Nem virítottál csak szépeket kerültem, de néha tévedtem és örültem.
r>Néha reggel már én is örültem, Láttam gondos estvéket, majd’ megőrültem…
r>Néha visszanéztem terád, mint honjokra a vitézek, ha dob-mars fölvonulni jelt ád.
r>Örömhöz nem vezettél báj halmain, de legalább pihegtem a barátok karjain.
r>
r>Elmémnek nem adtál érteni titkokat, néha kaptam érteni sors-rajzolmányokat.
r>Már meg, hogy sóhajtásim nőjenek, azt míveled, hogy álmodásim elrepülnek veled…
r>Menj! Jobban terjeszd áldásidnak árjait, másnak szívében gerjeszd örömid lángjait.
r>Nekem elég egy szál virág, ha Te adni kész, meg egy csendes vígság… megesküdjék az ész!
r>
r>Vecsés, 2023. január 23. – Kustra Ferenc József – íródott: Kiss János (1770 – 1846) azonos c. verse átirataként leoninusban.
r>
Hétköznapi pszichológia egy mese-diktátorról…
r>
r>(Mottó: kire mit rótt a sors, azt kell élnie!)
r>Messzi födőn vona egy meseország, „Umbuldalak” no, meg van egy
r>Köcsögfákat faragó diktátora, kinek legnagyobb erény gúnyolódása,
r>Meg a saját és már réges-rég elterjesztett gyűlölete, eme ama...
r>Hite áthatja országát s meseországát nem tanítja ki, mint egy...
r>
r>Sajtóban olvastam, amit hozzánk becsempésztek
r>a 'lelkem' lelkét, eszét... má átfűszereztek,
r>De lesz ez még rosszabb is.
r>
r>Megírta a sajtó, hogy e nemes úr szépreményűen önző, nihilizmusa
r>„Umbuldalak” dicsőségére terjed, a lelkét meg belől rozsda marja.
r>Az újságot egy váróteremben találtam és lőn valaki ott megfelejtette,
r>Én meg igy megtudtam, egy más irányból származtatott el... onnét ide.
r>Megírták, hogy a dikti' szépen beszél, de oly' fals! Nesze: „Umbuldalak”!
r>
r>A diktátor legfontosabb teendője volt, van és lesz
r>A népével meg csimnáltatni… spájzát fölmosni, ha kellsz'.
r>
r>Még a saját alabárdosait, saját sündisznő vadászait
r>Is gyűlölve üldözni, kezdené még... zsebüket kiűrit!
r>
r>Jujuj, de jó, hogy nem a mi főnökünk, remélem ily rongy sose lesz nekünk
r>Hogy ha mán igy alakul, akkor ebből varrj gatyára gombot, van még nekünk...
r>
r>Felemlítették az újságok, hogy őkelme ottan nem szereti a télapót,
r>Meg nem szereti az éjszakai háztetőt, a kandúros... kan macska harcot.
r>Me' állítólag ön imádó, de sorokból kiderült, „Umbuldalak” haza
r>Má' csak az övé, me' amit birtokba vett, az mié' mindenki... haza!
r>
r>Nos, a nagy hegy tövében az élőkre, ezt osztotta a sors
r>A kocsmákba mán' dívik a mások leköpése, az államrende bors,
r>Azoknak, akik még telejesen részegek, vagy már józanodnak,
r>Majd össze ugranak és az ingyen piáér', majd jól összeakaszkodnak...
r>
r>„Umbuldalak” -i sajtóban ilyenek nincsenek ám, mert lepofzná' "férfianyám",
r>
r>Vecsés, 2026. május 15.- Kustra Ferenc József
r>
Szép reggelt kedvesem,r>drága egyetlen szerelmem. r>Féltelek, aggódom érted,r>mert te vagy az egyetlen kedvesem.r>r>Te vagy az ki nekem a mindenem,r>te vagy az életre szóló szerelem.r>Te vagy aki olyan mint a lépes méz,r>csókod íze finom és maga a szenvedély.r>r>Csak téged akarlak örökkön örökké,r>ajkaidon csüngve csókodat érezvén.r>Olyan vagy mint a desszernek a cukor,r>édes és oly magával ragadó.r>r>Szeretlek, szeretlek, szeretlek,r>veled vagyok boldog drága kedvesem.r>Hozzád bújni oly megnyugtató érzés,r>mellkasodra feküdve szíved dobogását hallgatva,fellegekben járok én.
Nincs velem más,r>csak az árnyékom,r>meg a végtelen nyugalom.r>Engem üldöz az unalom...r>s még az emlékképed.r>r>Idegenek egy vonatról integetnek,r>búcsúzóul csókot hintenek,r>várnak az utcák a terek, -r>néma kövek között lépkedek.r>Valamelyiken még ott van a neved.r>r>2026. április 19.
