Idő 
Értékelés 
Értékelés Fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon.
r>Katonák lövik és másképp is irtják egymást, Nem létező -végső- szeretet társításon…
r>Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon.
r>*
r>(Septolet)
r>Terjedő baj, dörrenő zaj,
r>Átható jaj…
r>Önpusztító emberi faj.
r>
r>Helyzetünk:
r>Szenvedünk…
r>Reszketünk,
r>Hogy elveszünk.
r>*
r>
r>(HIQ trió)
r>Testvéri
r>Szeretet nincs is?
r>Háború!
r>
r>Időben
r>Élettelen és
r>Térben is!
r>
r>Asszonyok
r>Élte csak sírás!
r>Halk sírás…
r>*
r>Anya orcáján ború…
r>Fia ifjú férfiú,
r>Harcba hívja a háború.
r>
r>Szomorú,
r>Szigorú,
r>Iszonyú
r>Háború.
r>*
r>
r>(Senrjon trió)
r>Katonák imája, mint
r>Hajótörötteké. Péntek nincs…
r>Élet gyászfoltos…
r>
r>Harc, véres koszorúban!
r>Koszorút természet megfonta!
r>Élet gyászfoltos…
r>
r>Harc halál-koszorúban!
r>Hontalan mise… elhallatszik!
r>Élet gyászfoltos…
r>*
r>Halál tombol –
r>Létet rombol…
r>Hazafi harcol, hitvese imákat mormol.
r>
r>Kedvesünk,
r>Gyermekünk,
r>Nemzetünk
r>Óvd Istenünk.
r>*
r>
r>(Leoninus csokor)
r>Torz arcok vigyorognak, de a jó és szép szavak nem használnak!
r>Össze gereblyézett jajok bőszen ölelkeznek, szent szolidaritással, fékezhetetlenek…
r>Síksági facsoportból előzúgó szél, sisakleverő, csak hazafiasáról beszél!
r>*
r>(septolet csokor)
r>Mostoha délibáb karmazsint vetít, tájra terít.
r>Fájdalom elborít,
r>Látvány tébolyít.
r>
r>Szétnézek –
r>Rémképek,
r>Élmények:
r>Rémségek.
r>*
r>
r>Katonák vére már eláztatta mezőt, itt úgysem használ, nem használnak kereplőt.
r>Testvér! És újból felváltotta posztján a zubogó csöndet, elássák halott elődöket!
r>Ki még él szenved és szenvedést lát! Parancsnok meg tüzelj… az akkurátusát!
r>*
r>Távolban színfolt – vöröslő vérfolt…
r>Erőszak gyilkolt,
r>Zsúfolt a sírbolt.
r>
r>Parancsszó
r>Hallható,
r>A jajszó
r>Átható.
r>*
r>
r>Mínusz húszban a vércsőpp piros és már hideg, a halál is fázik? Mert már feszeng!
r>Mint a szemafor tilosa, oly piros a véres föld, ahol a férj és fiú van, az a véres föld.
r>Búzamezők is elázottak, piros a búzaszár, katonákat összefogdossák és viszik már…
r>*
r>
r>Ott fekszik egy katona,
r>Harcnak hősi bajnoka…
r>Várja haza asszonya.
r>
r>Gyászjelentés –
r>Késdöfés,
r>Tisztelgés –
r>Édeskevés.
r>*
r>
r>Katona csak attól lesz, hogy egyenruhát kap és fegyvert. Be is járják lövés elől a bunkert.
r>Európa, látszik nem szégyelli magát, segítőn csak bővíti háború poklát!
r>A nagymenőket nem érdekli a százezernyi halott, a döntnökök hada tudatlanságtól bigott…
r>*
r>
r>Bánat áztat
r>Özvegyi fátylat…
r>Fizettünk nagy árat -
r>Nagy ember von vállat.
r>
r>Hatalmasok,
r>Tudatlanok – Miattatok
r>Jajgatok.
r>
r>
r>Vecsés, 2023. május 4. – Pápa, 2023. június 1. -Kustra Ferenc József - írtam: a világ, az emberi-ség jelen történelmi helyzetéről. A septolet csokor: szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta írása! [Íródott: Bencz Boldizsár: (1901 – 1949) azonos c. verse átirataként.]
r>
Az éjszaka halkan a szívemhez zenél, a város,r>ahol élek, száz titkot mesél.r>A ligetben a lombok álmodva súgnak, mi lehetr>a titka szép otthonomnak.r>r>Az utcák kövein épp itt jár a nyár,r>piros selyemszalaggal átkötve vár.r>Kék kút hűsítő vize csorog az ajkadon,r>s én szép szemed, pillantásod epedve várom.r>r>Ó, nyári éj, Holdnak udvara,r>csillagok s örök álmaim hona.
Nekem hiányzol Kornélia,
r>Lehetnél bennem… lelkem párja.
r>Tíz évet lehúztunk,
r>Ez bizony a múltunk…
r>Gyere no, vissza Kornélia.
r>
r>Érted vágyakozik mindenem,
r>Csak nálad pihenhet a szívem.
r>Ha hívsz engem, megyek,
r>A karomba veszlek.
r>Örökké maradok kedvesem.
r>*
r>Merészelek, jobb jövőt kérni,
r>Még jó pár tízet, veled élni…
r>Sorstól, nem kell félni,
r>Szeretve kell élni.
r>Gyere… vágyaimnak zenélni!
r>
r>Veled lobban a láng szívemben,
r>Tűz gyúl, ha reám tekintsz csendben.
r>Nem félek a sorstól,
r>Vágyam nő a csóktól.
r>Karodban olvadnék... szüntelen.
r>*
r>Tanuljak, még jobban szeretni?
r>Közben a lelkedbe kerülni?
r>Nagy volt a hiányod,
r>De nem volt másságod.
r>Magamhoz beszélek! Ezt tenni?
r>
r>Ne tanulj már, hisz szíved szeret,
r>A lelkem rég befogadta ezt.
r>A hiány égetett,
r>De szívem tégedet,
r>Mindvégig őrzött, perc amíg jött..
r>*
r>Igyekszek benned, jobban bízni,
r>Igyekszek benned, jobban hinni.
r>Harcom, magam vivom,
r>Éjjel Te vagy álmom…
r>Veled beszélek… s lepihenni.
r>
r>Ha bízni akarsz, engedj közel,
r>Ha hinni akarsz, ész mérlegel.
r>Csitítsd el harcaid,
r>Bízd énrám álmaid,
r>A karomban békén pihenj el.
r>*
r>Ha összeállunk, Kornélia,
r>Az már nekem a szívem útja.
r>Ölelnélek, csókkal,
r>Simogatás, csókkal…
r>Ünnepeken is él… szív útja.
r>Ha összeérünk, szívem zenél,
r>A vágyad bennem örömre kél.
r>Ölelés és csókok,
r>Szelíd simogatók.
r>Szív útja, ünnepeken is él.
r>*
r>Gondolod, hogy nem bíztam benned,
r>Véljem, hogy ebből volt eleged?
r>Hallgattam mesédet,
r>Meg ütő szívedet…
r>Ha visszatérsz… szeretet jeled.
r>
r>Tudom, bíztál, csak néha féltem,
r>Szívem súlyát rejtve viseltem.
r>Ha szavam hallgattad,
r>Éreztem, ott marad.
r>Ha visszatérek, szeress engem!
r>*
r>Gyere vágyok, óh, Kornélia!
r>Gyere csak, kinek nincs bajusza…
r>Hallgassuk a csendet,
r>Nem lehet eleget…
r>Végül… vágyok, óh Kornélia.
r>
r>Jövök már hozzád, ó, kedvesem,
r>Vágyaknak lángjában ég lelkem.
r>Hallgatni a csendet,
r>Míg szívünk remeghet,
r>Csókban talál rám az érzelem.
r>*
r>Szíveinknek… együtt működni,
r>Lélekben kéne egyesülni…
r>Van tíz év gyakorlat.
r>Újra kell akarat…
r>Jőj vissza… egymást kell szeretni.
r>
r>Szívünk lángja hadd forrjon össze,
r>Lelkünk vágya ne szálljon messze.
r>A tíz év nem szakít,
r>Az akarat szólít.
r>Jöjj, szerelmünk lobbanjon össze!
r>*
r>Én már gondolom, mi egy sorsban,
r>Jövőkben szépen élnénk… sorban.
r>Hívj fel, hogy mikor jössz,
r>Óvatosan előzz!
r>Mondok imát hozzád, kínomban…
r>
r>Hiszem, hogy együtt lesz szép a lét,
r>Veled újra meglelem a fényt.
r>Hívj hát, hogy induljak,
r>Ölelve csókoljak…
r>Én is imádkozok mindezért.
r>
r>Vecsés, 2025. július 12. – Siófok, 2025. szeptember 26. -Kustra Ferenc József - Gránicz Éva; Írtuk: két szerzősként rom. LIMERIKBEN. A páratlanokat én írtam a párosokat, szerző-, és poétatársam.
r>
(3 soros-zárttükrös duó)
r>Langyos már az új hajnal, szép kék a kora májusi ég,
r>Egyenesen isteni illatot -orgonát- kerget lég.
r>Langyos már az új hajnal, szép kék a kora májusi ég,
r>
r>Már föl is keltem, de még meg se zörrent a kiskapu zárja,
r>Kutyák is elaludtak, ha mindkettőnek szép volt az álma.
r>Már föl is keltem, de még meg se zörrent a kiskapu zárja.
r>*
r>Kék ég alatt csendben álmodom,
r>Orgonaillat száll és kísér utamon.
r>
r>Hajnalfény játszik az égen,
r>Kutya sem ugat.
r>Csend ül réten,
r>Orgona száll a szélben,
r>Szívemben béke ébren.
r>**
r>(leoninus)
r>Kitárt ablak mellett aludtunk, de nem álmatlansággal vajúdtunk.
r>A szobánk egy nagyon szerény hajlék, de idefűz sok boldog emlék.
r>Szép tüllfüggönyünk van, azon át most is jócskán beragyog a kelő nap... az van.
r>Éjjel egyszer fönt voltam, hold csipkét kötött, árnyéka a padlóra költözött…
r>
r>Szerény hajlékunkban pont elférünk ketten, meg a két kutyával a kertben.
r>Nálunk tisztaság és rend van, ajtót magunkra zárjuk, látszik itt lakó van.
r>Kertünkben nap lángol és tűzhabot hint, ha függöny engedi, oda is hint…
r>Míg holdfény ezüstösen mindent beterít, itt vagyunk, más lakót nem kerít.
r>*
r>Nálad, csend is otthon van,
r>Fény sző rá álmot boldogan.
r>
r>Átszűrve jön a fényár,
r>Hallgat a ház,
r>Kutya szuszog már.
r>Fény vetül… a csipkés sugár,
r>Két szív mást ide nem vár.
r>*
r>(senrjon duó)
r>Rügyfakadás idején
r>Szép tavaszi dalok, de szólnak…
r>Nem kell más nekünk!
r>
r>Legyen így, mutasd meg, kín,
r>Öröm él még, te hajnali kék…
r>Nem kell más nekünk!
r>*
r>(tükör apeva duó)
r>Rügy
r>Éled,
r>Tavasz int.
r>Szólnak dalok,
r>Nem kell más nekünk.
r>
r>Nem kell más nekünk,
r>Szólnak dalok,
r>Tavasz int.
r>Éled
r>Rügy.
r>*
r>Kék
r>Éled,
r>Öröm él.
r>Hajnali kék,
r>Fájdalom tűnhet.
r>
r>Fájdalom tűnhet.
r>Hajnali kék,
r>Öröm él.
r>Éled
r>Kék.
r>
r>Vecsés, 2023. március 15. – Siófok, 2025. június 11. -Kustra Ferenc József- íródott: mint Szergej Jeszenyin (1925): azonos c. versének kétszerzős átírta! Az alapverset én írtam, a kiegészítő-ket, Gránicz Éva: szerző-, és poéta társam.
r>
(Senrjon duó)
r>Este korán feküdtem,
r>Hajnalban, meg már elcsászkáltunk.
r>Micsoda álom…
r>*
r>Erőltetett menetben
r>Gyűrtük le ketten… ligeteket.
r>Micsoda álom!
r>**
r>(Leoninus)
r>Bagoly át volt fázva, szárnya kinyílta…, elrepült, éhséggel áldva.
r>Nem volt ugyan olyan kemény tél..., de az éhség is a holnaptól fél.
r>Bagoly amúgy meg jól repül, suhan…, sebesség szeretet kibuggyan.
r>**
r>(HIAQ duó – félhaiku lánc formátumban)
r>Valami furcsa volt,
r>Beledalolt mi…, fülembe.
r>Gyanú belém ücsült…
r>*
r>Valami furcsa volt,
r>Hallottam! (Erdőben vekker?)
r>Gyanúm erősödött!
r>**
r>(HAIfo duó – félhaiku lánc formátumban)
r>Kezdhetjük keresni?
r>Gyanú nagyon uralt.
r>Megálltam, ez vekker lehet!
r>*
r>Kezdhetjük keresni?
r>Veszetten csengetől…
r>Tisztás mely’ sarkában lehet?
r>**
r>(Leoninus)
r>Mérgesen ébredtem, mert este redőnyt le nem engedtem.
r>Mostan, hajnalban szemembe süt nap, tán’ még alszik a pap!
r>Elgondolkoztam, ha már igy esett, hogy a nap felkeltett!
r>Rájöttem közben, itt zörög a vekker..., tele van cekker.
r>Bagjunk’ hazaért-e? Elindult-e? Reggelije lesz-e?
r>
r>(Bapeva)
r>Álom,
r>Hajnalban
r>Császkálgatunk.
r>Bagoly huhogott,
r>Vekker csenget amott.
r>Redőnyöm fenn felejtve,
r>Pap még alszik, én mérgesen,
r>Cekker zörög, titkokat rejtve,
r>Éhség űzi haza baglyunk szárnyát,
r>Nap süt szemembe, s ébredek mérgesen.
r>
r>Vecsés, 2022. január 3. – Siófok, 2025. szeptember 2. Kustra Ferenc József – írtam alloiostrofikus versformában. A bapeva, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája.
r>
