Idő 
Értékelés 
Értékelés Elkorcsosult éjszakák lépten-nyomon követik lelkemet.r>De a sorstalanság messzire elkerült engemet.r>Míg céltudattal élem az én apró életem,r>A halál árnyéka sem fog utolérni soha, amíg a reményt éltetem.r>r>Nem szolgáltam rá az elkeseredett bosszúra,r>Eltűnt az az árnyék, ami szívemet szétzúzta.r>Oly önző és tékozló dolgokat teremtettem,r>Míg itt vagyok ezen a földön, bánni fogom, mert a harag itt van bennem.r>r>Bárhogy is alakuljon az én kilátástalan jövőm,r>Hagyok hátra jót és rosszat, amíg marad elég erőm.r>És ha farkasszemet nézek ezzel az aljas világgal,r>Akkor majd remélem, hogy a végítélet órájánál az örökkévaló elfogad minden egyes hibámmal.r>r>Nem tudják megtörni meggyötört elmémet,r>Nem fizetem meg könnyel, csakis vérrel az emléket.r>Bárhol is keresnek, nem tudják, ki vagyok,r>Hisz jószándékkal élek és rossz erkölccsel halok.r>r>Felperzselt földeken, ragyogó hajnalonr>Elkorcsosult éjszakák a múltamon és vállamon.r>Nem múlik el a halhatatlan háború nyomtalanul felettünk,r>De kitartunk a szeretteinkért, hogy ne harcoljanak és szenvedjenek helyettünk.
- A szívem remél, amíg csak dobban,r>a jövőről a jót - csak valót szomjaz.r>Álmodik rózsákat, tündérszép kertet,r>tűzvörös szirmokat, féltve őrzött percet.r>r>Napfényben lángoló, parázsló szemed,r>ezeregy éjszakán - kitáruló szíved.r>Szemednek tükrében a fénylő nap sugarát,r>kezed érintését, ajkadnak mosolyát.r>r>- A szívem remél, amíg csak dobban,r>néha álmodik, hogy rajzolok a porban.r>Rajzolom lépteim, miben nincsen lábnyom,r>úgy járom utamat, hogy senki meg ne lásson.r>r>Suttogom titkaim, s féltve őrizem,r>megtört szívemen reményem tépkedem,r>nélküled nincs semmim, én sem létezem,r>nem dobban a szívem, elaludt édesen.r>r>Mesélek egy szívről:r>- Aluszik csendesen, álmodik, hogy élr>- Tündérszép kerteket!
Ajtóm előtt hever a tél,r>s fehér-fátylat hint a tájra,r>selymes dunnáját hordja a szél,r>belesimul halkan az éjszakába.r>r>Zúzmarás udvarán suttog a hold,r>bús könnyeit lábam elé szórja,r>meghitt fénye csak halkan dalol,r>csillagok árnyát titkon átkarolja.r>r>Éji csöndben álmos szemember>fagyosan szúr, süvít a szél,r>hópelyhet hint üres kezembe,r>ajtóm előtt hever a tél.
A múló időben
r>Vigaszt is kéne nyújtani,
r>Nem csak posványban tartani.
r>
r>A múló időnek
r>Törölni kéne már rosszat,
r>Nem pedig nyújtani hosszat.
r>
r>A múló időnek
r>Gyógyírként kéne működni
r>És sikert kéne ömlengni.
r>
r>A múló idővel
r>Már meg kellene újulni,
r>A sikert előre tolni.
r>
r>Budapest, 2000. július 9. –Kustra Ferenc József– íródott: anaforásban.
r>
Az ég így estefelé veszít áttetsző
r>Kékségéből, a Nap meg már a lemenő
r>Szinét veszi föl, narancs változatait,
r>Melyek szépek és a sötét ellen rikít.
r>
r>Lehűl a levegő és nőnek az árnyak,
r>Hosszú árnyékuk lesz bokroknak és fáknak.
r>Sötétség birodalma támad, tért elnyel,
r>Leszámol ősi ellenséggel, a fénnyel.
r>
r>Budapest, 2000. július 6. – Kustra Ferenc József
r>
