Idő 
Értékelés 
Értékelés Zokoghat még egy betűcskét r>Belőlem a fájdalom? r>Ejthetek még egy könyűcskét r>Utánad, szép angyalom? r>Bús elmém rajtad tűnődik; r>Csak kíván, sóhajt, gyötrődik r>Édes, fojtó képzetek! r>Mind ez, amit tehetek, r>r>A természet a törvénnyel r>Szívemben ellenkezik, r>Most is szoptat a reménnyel r>S nem hiszi, hogy vétkezik. r>Lámpási a bőlcsességnek r>Előttem hiába égnek; r>Nékik szunnyadozni kell, r>Mihelyt az egyet lehell. r>r>Óh, mennyit vívok kínommal! r>Küszködésim mely nagyok! r>De, jaj, nem bírok magammal: r>Érzem, hogy beteg vagyok. r>Képződésim tüzeskednek, r>Roskadt inaim csüggednek. r>Hát oly bűn a gyengeség. r>Hogy megverné azt az ég? r>r>Velőt szívó lángjaimtól r>Fejem nehéz, zúg, szorúl; r>Bennrekedt indúlatimtól r>Szívem dobog, mellem fúl. r>Már nem tudok mást mit tenni, r>Csak érezni és szenvedni. r>Lelkem, testem hólt-beteg, r>Menny, főld, kincsem, bocsáss meg! r>r>Kínálkoztak orcájáról r>A fejlő rózsabimbók, r>Cúkorral folyt ajakáról r>Minden szó és minden csók r>Annak a főldi Kellemnek, r>Ki asszonya volt szívemnek, r>Míg én, boldog martalék, r>Lánca s karja közt valék. r>r>Szeme bíztatott, öldöklött; r>Ölt, s gyógyított másfelől; r>Tiszta hószínnel tűndöklött r>Mellye mind kívűl, belől; r>Lelke vídám, mint a hajnal, r>Szíve jó volt, mint az angyal: r>S ah, ez a paradicsom, r>Mely engem a sírba nyom. r>r>Boldog órák! amelyekben r>Szíve kúlcsát bírhatám r>S a meghitt enyelgésekben r>Lelke lángját szíhatám. r>Midőn ezer tördelt szókkal, r>Ezer pecsételő csókkal r>A hit egymáshoz csatolt; r>S gyanúnk mégis édes volt. r>r>Gondolván, hogy boldogságunk r>Még csak kezdő-félbe ment, r>S már is kinyílt mennyországunk r>Egymás karján idelent: r>Mint a szőllő támaszával, r>Mint a repkény a bikkfával, r>Egymásba csimpalykozánk, r>S ég, főld, mind mosolyga ránk. r>r>Már azt hittem, hogy ha készen r>Állnak is száz szélveszek, r>Az én Lillám enyím lészen, r>S én a Lilláé leszek. r>Megvakúlva, siketűlve, r>Szándékom kormányján űlve r>Kergettem a drága jót, r>S a révnél törtem hajót! r>r>Hah! e szépség ritka mívét r>Prédára kell tartanom r>És szívemhez forradt szívét r>Vérrel kiszakasztanom. r>Óh, ne hagyjátok, szerelmek! r>Vagy öljetek meg, gyötrelmek! r>Kinek szíve másnak jut, r>Csak szeretni s halni tud. r>r>Most a tenger sík pusztáját r>Érzem, de nem láthatom, r>A haboknak lágy szikláját r>Őröngve tapogatom. r>Óhajtalak, messzi partok! r>De tőletek mégis tartok. r>Amit bús lelkem talál, r>Zaj, homály, kétség, halál. r>r>Hah! mint dördűlnek, ropognak r>A világ két sarkai, r>Mint lobbannak, mint villognak r>A mennydörgés szárnyai: r>Ah, gyászos fény, látom, látom r>A puszták közt szép sajátom, r>Jajgat az elhervadt hív, r>Kúcsolt kézzel engem hív. r>r>Látom únszoló sírását: r>Rajta nem segíthetek. r>Hallom kétes sikóltását: r>De az egek siketek. r>Állj meg! állj, te irgalmatlan! r>Íly nemes rabra méltatlan r>A te ólomkebeled: r>Ámort miért terheled? r>r>Hasztalan! csúfol futtában r>És gázolja szívemet; r>S a törvény bújnyik-várában r>Lebékózza kincsemet. r>Engem pedig, ah, egyszerre r>A zaj bécsap a tengerre. r>Jaj, nekem víz, néki tűz! r>Szegény ifjú! szegény szűz! r>r>Óh, mért nem hagyod véremmel r>Láncát felolvasztani r>S minden könnyét száz gyöngyszemmel, r>Óh rabló, megváltani? r>Mért állsz őrt, mint ama sárkán, r>A szép aranyalmák árkán? r>Nem ízled te azokat; r>Mért marsz el hát másokat? r>r>Vagy mért nem ölsz meg méreggel, r>Hogy ne látnám kínjait r>Annak, ki örök meleggel r>Tartja szívem lángjait? r>Úgyis rá kell végezetre r>Únnom ez átkos életre. r>Bírd őtet, míg meghalunk, r>Akkor rajtad truccolunk. r>r>Óh, túl fog ez, sírhalmunkon r>Túl is fog lángolni ez, r>Ami most indúlatunkon r>Oly édesen gerjedez. r>Nem! ezt meg nem fagylalhatja r>A sír nyálkás bóltozatja. r>Ámor égi istenség, r>Néki mindegy: főld, vagy ég. r>r>Ez ösztönről nem tehetni; r>Megveti ez gátjait. r>A természet szokta vetni r>Szívünkbe szent magvait. r>Ilyen a gyöngy, mely magába r>Vervén gyökeret a fába, r>Véle él és véle hal r>S emészti sarjaival. r>r>Érzem, hogy a vas törvénynek r>Szükség meghódolni már, r>Sőt, hogy még a jobb reménynek r>Szikrája is bűnnel jár: r>De óh, ha nem az én mívem, r>Hogy Lilláért vér a szívem, r>S hogy lelkem benne lehell, r>Éreznem és tűrnöm kell. r>r>Sírok én; de csak keblembe r>Hullnak néma könnyeim, r>S a magános gyötrelembe r>Legelnek képzéseim, r>Senkihez sincs bizodalmam, r>Hogy tűrje s mentse siralmam: r>Ah, minden boldogtalan r>A főldön megvetve van! r>r>Mit tesz sűrű sóhajtásom, r>Melyet felszítt már az ég, r>Ha kebledben nyúgovásom r>Az óltár is tiltja még? r>Mit tesz, ha egy érzéketlen r>Téged és engem szünetlen, r>Mint egy mély tenger, megoszt, r>És a rózsáktól megfoszt? r>r>Oh, halál! ki a szerelmet r>Nyájas színnel követed r>És szívéről a gyötrelmet r>Egyszerre leűlteted, r>Ládd, mindhárman búval élünk, r>Végy el egyet, tégy jól vélünk, r>Akár én, akár más lész; r>Jobb, hogy egy, mint három vész. r>r>Jobb, hogy engemet választol, r>Ki legroncsoltabb vagyok; r>Egy szellőddel elárasztol, r>Egy újjadtól megfagyok. r>Nem tartom azt fájdalomnak, r>Ami véget vét kínomnak: r>Ha élve nem alhatok, r>Aluva meghalhatok. r>r>S akkor e gyönyörűséggel r>Húnyom bé bús szememet, r>Hogy tisztán s örök hűséggel r>Zárom sírba szívemet. r>Majd ha dombom megtekinti r>S hervadt rózsáit ráhinti r>Két sóhajtó szerető, r>Ezt mondja: Itt fekszik ő! r>r>És te, szívemnek pompája! r>Légy jobb hozzám, mint az ég. r>Édes kincsem! Más rózsája! r>Isten hozzád! Itt a vég! r>Teljesítsd kötelességed r>Ahoz, ki fogva tart téged: r>Szíved javát nemde nem r>Megtarthat'd mégis nekem? r>r>Isten hozzád! Áldlak, hidd el, r>Köszönöm jó szívedet, r>Csókjaiddal, beszédiddel, r>Orcád, karod, szemedet. r>S bár halálos kínnal vérzem: r>Mégis, ah, boldognak érzem r>Ezt az árnyék-életet r>Óh, Lilla! óh, szeretet! r>r>Élj soká! s legyen világod r>Jobb, mint az én életem, r>S ha zavarná boldogságod r>Az én emlékezetem: r>Ah, felejts, felejts el engem! r>Én már a sírban fetrengem, r>Léthe vizét iszom már; r>Mégis elmém Lilin jár. r>r>De mit láttatsz a jövendő r>Tűkörében, kék remény? r>Óh, fel