Idő 
Értékelés 
Értékelés Mindég csak sírsz? csak bús siralomra r>Nyílnak most is bágyadt szemeid? r>Mindég csak e gyászos sírhalomra r>Öntözgeted néma könnyeid? r>r>Tudom, legszebb örömid reggelét r>E szomorú hant alá zárád; r>Tudom, árva szíved kedves felét r>Kéri vissza epedő orcád. r>r>Oh, hárítsd el ázott fátyolodat r>Bús szemedről, kegyes szenvedő! r>Nem fedi már szeretett tárgyadat r>E porhalom s mohos temető. r>r>Ott lebeg már az öröm szárnyain, r>Hol a békés Léthe csörgedez, r>S virágzó zöld pálmák árnyékain r>Örök élet lelke lengedez; r>r>Hol a myrtus- s amarantszigetek r>Felett arany aether mosolyog, r>S illatozó balzsamos ligetek r>Közt az élet forrása ragyog; r>r>Ott békesség s isteni nyugalom r>Harmatozva száll mindenekre, r>Nincs ott bánat, sem gyász, sem sírhalom, r>Sem bús fátyol halvány képekre. r>r>Nem szakad el a hív szerelemnek r>Ottan többé rózsakötele; r>Ott virrad fel a sokat sírt szemnek r>Bíborszínben kívánt reggele. r>r>Vár tégedet is e dicső tájék! r>Ezentúl szent hantjait járod; r>Vár szeretőd, vár e kedves árnyék, r>S nemsokára szívedhez zárod. r>r>Akkor égi csókok törülgetik r>Gyöngy orcádról kegyes könnyeid, r>S rég ohajtott karok ölelgetik r>Rég ohajtott szűz tetemeid. r>r>Ölelkezve fogtok leborulni r>Dicső Atyánk szent zsámolyánál, r>S édes örömlángokra buzdulni r>Cherubimi harmóniánál. r>r>[1803 körül]
Szív, örömtől elszokott szív, r>Multak gyászos özvegye! r>Meghervadtál, meghajoltál - r>Az vagy-é még, aki voltál, r>Árva szívem, az vagy-e? r>r>Óh, neked már fáj a bú is, r>Az öröm is fáj neked! r>Bánt az árnyék, a derű is, r>Bánt az édes, keserű is, r>Mint a szegény beteget. r>r>Nem a régi fájdalom már, r>Évek folytán ami rág: r>Csupán mérgét hagyta benned, r>S minden illetésre szenved r>A tulérző fájvirág. r>r>Jer! a multak hűs derével r>A jelent tovább ne öld. r>Mi okod van új panaszra? r>Nézz a kikelő tavaszra: r>Ege fényes, lombja zöld. r>r>Jer! az áldott szép természet r>Enyhe öle hívogat; r>S temetőn, bárha bolyongok r>Eltakarják üde lombok r>A sötét sírhalmokat.
A bánat? egy nagy óceán. r>S az öröm? r>Az óceán kis gyöngye. Talán, r>Mire fölhozom, össze is töröm. r>
Ma langy a lég opálja, r>Nyilát a nap dobálja, r>A friss fények lobognak, r>Szép nap a boldogoknak. r>r>De lám, ti földi népek, r>Oly búslakodva nézlek, r>A szívetekbe látok, r>Akárhogy titkoljátok. r>r>A sárga nap ragyoghat, r>Az ízes szél gagyoghat, r>Az orcánk színes lárva, r>De sötét agyunk árva. r>r>Kívül szemek zafírja, r>Az ajkak gyenge pírja, r>De benn a mellkas váza r>A nyomorúság háza. r>r>Ha most csudát tehetnék, r>S kezembe felvehetnék r>Minden szivet, szegények, r>Kihunynának a fények. r>r>Úgy raknám búnkat eggyé, r>Egy nagy fekete heggyé, r>Emelnék, rakva jajszót, r>Bánatból Csimborasszót. r>r>Hadd nőne fel az égre, r>Az Isten lássa végre, r>Pokol-fenékre döntse, r>Az óceán elöntse! r>r>Új szívünk nőjön, égi, r>Szelíd szív, ne a régi, r>Ne tudjon kínt meg lázat, r>Ne érje több gyalázat. r>r>Dühöt, bosszút ne értsen, r>Ne gyűlöljön, ne sértsen, r>Szeressen, csak szeressen, r>Forrón, ezerszeressen. r>r>Legyen minden sziv áldott, r>Melyet dobogni váltott r>Anyáink szentelt kínja, r>A szülő vér rubinja. r>r>Hisz oly egyetlen drága r>Az élet halk virága, r>Annak kéne örülni, r>Szennyektől megtörülni. r>r>Tudósok ezt szeressék, r>Rejtett titkát keressék, r>Hisz minden bölcs szó talmi, r>Amíg meg is kell halni. r>r>Örökre ifju élet! r>Jó vón vidulni véled, r>Ne lenne más igazság, r>Csak az örök vigasság. r>r>Hogy minden nép örüljön, r>Könnyet is az törüljön, r>Ki sír a Végzet balján r>A bús Kárpátok alján. r>r>Ó, Isten, Isten, Isten, r>Ne ülj az égbe resten, r>Nézd, orcánk színes lárva, r>És sötét agyunk árva. r>r>Nézd, langy a lég opálja, r>Nyilát a nap dobálja, r>Friss fényeid lobognak, r>Ó, tégy meg boldogoknak!
Kél és száll a szív viharja r>Mint a tenger vésze; r>Fájdalom a boldogságnak r>Egyik alkatrésze; r>Az örömnek levegőjét r>Megtisztítja bánat, r>A kizajlott búfelhőkön r>Szép szivárvány támad. r>r>Tegnap a remény is eltört, r>Az utolsó árboc, r>Csupán a kétség kötött egy r>Gyarló deszka-szálhoz: r>Ma fölöttem és alattam r>Ég és tenger síma; r>Zöld ligetnek lombja bókol r>Felém, mintegy híva. - r>r>Nem törik a szenvedő szív r>Oly könnyen darabbá, r>Csak ellágyul, s az örömre r>Lesz fogékonyabbá; r>Mint egy lankadt földmüvesnek r>Pihenő tanyája: r>Kész boldogság lesz neki a r>Szenvedés hiánya. r>r>Nincsen olyan puszta inség r>Hogy magának benne r>A halandó egy tenyérnyi r>Zöld virányt ne lelne; r>És ha ezt a szél behordta r>Sivatag fövénnyel: r>Megsiratja... de tovább megy r>Örökös reménnyel. - r>r>Sivatagja életemnek! r>Van pihenő rajtad; r>Vészes hullám! szív-hajómat r>Nem szünetlen hajtod; r>Ha nehéz bú és nehéz gond r>Rossz napokat szerze: r>Kárpótolja a nyugalom r>Enyhületes perce.
