Idő 
Értékelés 
Értékelés Midőn a hajnal elveri álmomat, r>S a fény csak lopva csúsz még rejtekembe, r>Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe, r>S ah, gyúladni érzem régi lángomat. r>r>Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat r>A képnek hányom részegűlt hevembe. r>Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe r>Így sűlyede, elfogadván jobbomat. r>r>S most ezzel folynak, mint egykor vele, r>A titkos, édes, boldog suttogások, r>Vád, harc, megbánás, új meg új alkvások. r>r>S midőn ezt űzöm, mint egykor vele, r>Kél a nap, s bélő a jaloux-nyiláson, r>S sugárival körűle glóriát von. r>r>1811
Lilim! csoport öröm között r>Tőltöm most éltemet. r>Szívembe bú nem kőltözött, r>Nem rág az engemet. r>Sem könnyeket nem hullatok, r>Sem nem sohajtok, jajgatok. r>r>A szent barátság csillaga r>Egemre felderűlt, r>A tiszta boldogság maga r>Felkent fejemre űlt: r>De kedvem egybe sem lelem, r>Mert nincs az én Lillám velem. r>r>Ha nincs az én Lilim velem: r>Mi nékem a világ! r>Sokszor magamban képzelem, r>Hogy a halál kivág. r>Az élet édessége mi? r>Mit érsz, öröm? ha nincs Lili. r>r>A szem, fül és egyéb tagok r>Múlathatnak talám: r>Igen, de szív nélkűl magok r>Gyarlón örűlnek ám. r>Tudod pedig, szép rózsaszál! r>Szívem csupán tenálad áll. r>r>Te bírod, óh tudod magad, r>Szép Lilla! szívemet: r>Azért te is helyette add r>Cserébe szívedet. r>Enyím maradjon semmi sem, r>Csak a tiédet add nekem. r>r>De mit könyörgök íly nagyon r>Galambi szívedért? r>Úgy-é, hogy az nálam vagyon r>Cserébe szívemért? r>Nohát, ha megvan, ami kén': r>Többé nem is terhellek én. - r>r>Ha már enyím az, akié r>Vagyok, szólj, Cipria! r>Olyan szerencsés több van-é? r>Van-é? s ha van, ki a'? r>Nincs, Cipri, nincs... De kémlel itt r>Nehány irígy - csitt, Cipri, csitt! r>r>Ne szólj te erről senkinek, r>Mi nem szólunk, mi se; r>Hogy a világ irígyinek r>Vakúljon a szeme. r>Mi majd, ha boldog célt lelünk, r>Tenéked oltárt szentelünk. r>r>Én téji versbe foglalom r>Érzékeny éneked, r>S mellettem e szép angyalom r>Hárfázni fog neked: r>Így kötnek öszve új csomók, r>S mi lesz Lilim jutalma? - Csók!
Szivedet Isten belátáshoz r>Százszor segítse: r>Egy kurta évig élek tán még, r>Tán még eddig se. r>r>Mit kezdenék sok-sok más nővel? r>Hajrázva, újra r>Csinálnám a régi játékot r>Vágyva, borulva. r>r>De ha szám-íze régi volna r>S egy alkonyatkor r>Érezném ízét a te szádnak, r>Mi lenne akkor? r>r>Jaj, hogyha téged más pótolna r>Egyetlen egyszer, r>Te, de meg én is, be megjárnók r>Ily szerelemmel. r>r>Nekem, tudom, bármely nagy csók is r>Semmit se adna. r>De neked, szegény, szegény asszony, r>Jaj, mi maradna?r>
Kedvesem betegen r>szunnyad e hajnalon. r>Nyugodj most, szerelem, r>szeress most, nyugalom. r>r>Az okos gyermeket r>facsarja buta láz r>s vele nem szenvedek, r>engem csak megaláz. r>r>Mint aki orvosért r>vágtat vad utakon, r>ugy dobog a szivem. r>Hallgatom, hallgatom. r>r>Mért fekszel betegen? r>Mi kéne? Két pofon? r>Nyugalom, szerelem. r>Szerelem, nyugalom.
Míg mulatásba merülsz Baiaeban - Cynthia! - melyhez r>Hercules által vert vízközi út kanyarog, r>s egyszer a Thesprotus országának partjai mentén, r>majd Misenus csúcsán nézed a tengereket: r>drága szerelmünk éjjei jutnak-e néha eszedbe? r>Szíved legmélyén megvan-e régi helyem? r>Vagy valamely ellenség elcsent már dalaimtól, r>Cynthia, képmutatón esdve szerelmed után? r>Már ha időt pazarolsz, inkább vékonyka lapáttal r>hajtsd kicsi csónakodat átal a Lucrinuson, r>vagy Theutras csobogó medrébe merülve lubickolj, r>paskolván evező kézzel a lágy habokat, r>mint hogy férfi beszédét, kéjsóvár susogását r>hallgasd, fekve a part elhagyatott fövenyén! r>Mert így csábul bűnre a lány, ha szeretve nem őrzik, r>így feled el fogadást, múltakat, isteneket. r>Ezt nem azért írom, mert hogy nem tiszta a híred, r>ám mivel aggódó minden igaz szerelem. r>Hát ne neheztelj rám, ha talán szomorítnak e versek: r>féltékenységem itt a hibás egyedül. r>Több gondom, mint rád, a tulajdon anyámra se lenne, r>nélküled árva, üres volna az életem is. r>Otthonom, édesanyám te-magad vagy, Cynthia, csak te, r>minden örömsugarat csak teneked köszönök. r>Néha borús vagyok, olykor víg, s ha kiváncsi barátok r>kérdezik, azt felelem: Cynthia tudja, miért. r>Jer haza hát mielőbb, csúf, züllött hely az a Baiae, r>mely megrontja a szűz, tiszta leányt gonoszul. r>Sok keserű, szomorú válást okozott az a part már. r>Ó, Baiae, szerelem gyilkosa, légy nyomorult! r>r>r>r>-------------------------------------------------------------------------------- r>r>Cynthia festi magát? r>r>r>Mondd, igaz-é, hogy utánzod a festett képü britannust r>és aranyos szerrel mázolod át hajadat? r>A természet minden igaz formát kiszabott: a r>belga szinekbe takart római arc iszonyú. r>Mert valahol valamely nő kékkel fente ki arcát, r>vajjon máris a kék szín a helyes csakugyan? r>Hantja alatt is gyötrődjék az a lány, ki először r>kent idegen szineket balgán fürtjeire! r>Énnekem oly kicsi kell, hogy szépnek lássalak, édes: r>annyi csupán, hogy légy gyakran a látogatóm. r>Nincs ugyebár testvéred e földön, nincs gyereked sem: r>hadd legyek egymagam a fívéred, fiad is. r>Este saját ágyadba feküdj le csak, az legyen őrződ r>s felkoszorúzva ne ülj léha, ledér lakomán! r>Jaj, ne akard, hogy hinnem kelljen a sok fecsegőnek! r>Szárazon és vizen át szárnyal a hír sebesen!
