Idő 
Értékelés 
Értékelés Lillám! midőn szemem nézi r>Hajnal tekintetedet, r>Ezer grácia ígézi r>Elmerűlt képzésemet; r>r>Látván Citére virágit, r>Olvadni kezd kebelem, r>S az egész menny boldogságit r>Szűk mellyemben viselem. r>r>De midőn szácskád daljára r>A húrokat pengeted: r>Mit érzek! minden trillára r>Szívem ölöd s élteted. r>r>Truccol fülem a szememmel, r>És minden érző inak r>Hódolnak levert lelkemmel r>Dalod bájolásinak. r>r>A hangok virággá válnak r>Mosolygó ajakidon, r>S a virágok hangicsálnak r>Teremtő újjaidon: r>r>Mint midőn a nyílt rózsákkal r>Ékes bokor közepén r>Filoméla új nótákkal r>Zeng az Ámor innepén. r>r>Vajha rózsává válhatnál, r>Szép Lillám! egyszeribe, r>S ágaid közt danoltatnál r>Fülemüle képibe! r>r>Óh, nem lenne a vidéken r>Tenálad szebb virágszál; r>Nem zengene a cseréken r>Vígabb madár nálamnál! r>r>Nyíló kelyhedet megszállnák r>A szerelem isteni, r>S a nimfák versenyt próbálnák r>Érzésim énekleni.
Ma egy éve... ma egy éve... r>Akkor lettél jegyesem, r>Ma egy éve, hogy először r>Csókoltál meg, kedvesem. r>r>Édes volt a csók, amely ott r>Ajkaidról rám esett, r>De ki hinné, de ki hinné? r>Csókod most még édesebb. r>r>Száll az idő, mint a pille, r>Melyet a szél ragad el, r>Szemlátomást fogy az élet, r>Szemlátomást hervad el. r>r>Ám hervadjon, isten néki, r>Érte nem is búsulok; r>Nem vesz kárba, mit az élet r>Fájáról lehullatok. r>r>Ami elhal életembül, r>Föltámad mint szerelem... r>Oly mértékben nő szerelmem, r>Amilyben fogy életem! r>
Jer, Lili! nézd, langyos szellők r>Lengetik a ligetet, r>S illatozó híves ernyők r>Mérséklik a meleget. r>r>Jer, e szép juharlugosnak r>Dőljünk le árnyékára, r>S míg a gerlicék búgdosnak, r>Vigyázz lantom szavára. r>r>Kedves gyermek! fakadoznak r>Kellemeid bimbai, r>Pihegnek már s dagadoznak r>Melled hattyúhalmai. r>r>Az ifjuság kellemei r>Mosolyognak orcádon, r>S az életnek örömei r>Virítnak zöld pályádon. r>r>Olyan vagy, mint egy szűz rózsa, r>Mely még csak tavaszt látott, r>Melyet csak harmatgyöngy mosa, r>S csak lágy szellőkkel játszott. r>r>Mint egy Zephyr, mely virágos r>Ligetek közt lengedez, r>Illatokkal él, s balzsamos r>Violákon tévedez. r>r>Gyönyörűség és vidámság r>Folyja körül ösvényed, r>Mert még a szűz ártatlanság r>Oltárán ég tömjéned. r>r>De ki ne térj ez ösvényből, r>Melyen most rózsát szaggatsz; r>Oh, vigyázz, mert az örvényből r>Soha ki nem gázolhatsz. r>r>Ha elveszted az erkölcsnek r>Intéző fonalait, r>Számtalan veszedelmeknek r>Leled labyrinthjait. r>r>El ne hagyd őrangyalodat, r>Hív, szelíd erkölcsödet; r>Nyújtsd néki gyenge karodat, r>Hadd vezérljen tégedet. r>r>Csak ő menti meg szemedet r>Ezer könnyhullatástól, r>Ő menti meg szépségedet r>A kora hervadástól. r>r>Ő intézget karjaival r>Paphus virulmányain, r>S béfedez hív szárnyaival r>Az öröm hullámain. r>r>Óh, ezer örvény és hinár r>Fogja pályád majd körül! r>De ha ésszel s erkölccsel jár, r>Hidd el, egybe sem merül. r>r>Ezek légyenek őrei, r>Kedves gyermek, szívednek! r>Így a hiúság tőrei r>Meg soha nem ejthetnek. r>r>Ezek ismértetik veled r>A sziréni hangokat; r>Ezek mutatják meg neked r>A gaz csapodárokat. r>r>Szíved kedves rokonfelét r>Néked ezek választják, r>S földi éltednek édenét r>Karjai közt megadják: r>r>Hol szelíd öröm s vidámság r>Lelke fog ápolgatni, r>S az aranykori boldogság r>Angyala csókolgatni: r>r>Addig is, míg homlokodon r>Aranyüstök omladoz, r>Akkor is, ha majd arcodon r>A rózsaláng hervadoz. r>r>[1797-1799 között]
Tündér-Ilonám, most választott álmom, r>Be sokféle vagy aranyalma-fámon r>S be másképpen fáj minden ébredésem r>És mégsem és mégsem, r>Alvó királyfi nem leszek én mégsem; r>Nem hagyom abban utánad-menésem. r>r>Megyek elébed és megyek utánad, r>Vágy köt lábamhoz óriás falábat r>S mérföldekkel érlek el újra-újra r>És tán összebujva r>Egyszer leszünk csak éhesen fakulva r>Álmok és aranyalma-fa mulva. r>r>Tündér-Ilonám, már mennek a mentek r>S az álmaink egyre szentetlenebbek, r>Talán beérlek hajnali időre, r>Hiszen olyan pőre r>A Szerelem s a jelszava: előre. r>S az aranyalma pókhálóval szőve. r>r>És most csináljuk a csodált csodákat: r>Utánad viszem aranyalma-fámat r>S utánad viszem minden ébredésem r>És mégsem és mégsem, r>Alvó királyfi nem leszek én mégsem: r>Nem hagyom abban utánad-menésem.r>
Mosolyogj rám, édes feleségem! r>Nincs virág a földön és az égen r>Csillag, amely képviselhetné a r>Kedvességben mosolygásodat. r>r>Már ha rajta arcodon a felhő, r>S fúvalom, mely elröpítse, nem jő: r>Tedd szelíddé, aranyozd meg, kérlek, r>Mosolyodnak hajnalával azt. - r>r>Puszta télben a kert puszta fája r>Milyen vággyal, mily ohajtva várja r>A tavaszt, mely néki majd virító r>Lombot ád és zengő madarat! r>r>A vándor, ki messze-földön jára, r>S éjjel ér be falva határára, r>Várja, várja: mikor csillog rá már r>Házából a nyájas mécsvilág? r>r>S a beteg, ki bús ágyán az éji r>Sötétséget hosszan, hosszan nézi r>S egyedűl: mint várja epedőn a r>Támadó nap első sugarát! r>r>S a halottak, koporsóba zárva, r>Miként várnak a föltámadásra!... r>Oh, de hát én, én még mindezeknél r>Jobban várom mosolygásodat. r>r>Mosolyogj hát, én kérlek, hű férjed, r>Akinek ha szíve könyvét érted, r>Tudhatod, hogy benne mindenik sor r>Egy élet, mely érted halni kész. r>r>Tudhatod, hogy arcod tükre lelkem, r>Éspedig nagyító tükre, melyben r>Hosszu és mély tőrdöfés az, ami r>Kis redő csak homlokod fölött. r>r>Mosolyogj hát, üdvem alkotója!... r>Ajkad, kezed, térded csókolója, r>Álmaid hiven-virasztó őre, r>Életednek árnya, férjed, kér.
