Idő 
Értékelés 
Értékelés E néhány dalban ifjuságom, r>Minden szép álmom eltemetve. r>Csak a könny van még a szemembe', r>Elszállt sok édes, balga álmom. r>r>De mégis, míg az örök este r>Reám borultát félve várom, r>Dalokba olvadt ifjuságom r>Hadd jusson még egyszer eszembe. r>r>Még egyszer... s aztán durva lábon r>Taposni a hervadt virágon r>Jöjjön el hát, jöjjön az élet. r>r>E néhány dal megőriz téged, r>Ezerszer szent édes emléked, r>Hervadt virágom: ifjuságom!...
Óh idő, futós idő! r>Esztendeink sasszárnyadon repűlnek; r>Vissza hozzánk egy se jő, r>Mind a setét kaósz ölébe dűlnek. r>r>Óh idő, te egy egész! r>Nincsen neked sem kezdeted, se véged; r>És csupán a véges ész r>Szabdalt fel apró részeidre téged. r>r>Téged szűlt-é a világ? r>Vagy a világot is te szűlted éppen? r>Mert ha csak nincs napvilág, r>Nem mérhetünk időt mi semmiképpen. r>r>Hátha tőled, óh idő! r>Te aki mindenünket öszverontod, r>A nap is holtszénre fő? r>És láncodat magad zavarba bontod? r>r>Mert, ihol lám, mindenek, r>Bár bírtanak szépséggel és erővel, r>Változást szenvedtenek, r>Vagy semmiségbe mentek ők idővel. r>r>Lám az ég forgása is r>Idővel újabb változásba lészen, r>Lám a csillagokba is r>Ki most derűl, ki béborúl egészen. r>r>Hát de mennyit szenvedett r>Már ekkorig főldünknek állapatja, r>Hogyha a feldűlyedett r>Tenger, vagy Etna lángja szántogatja? r>r>Sok faluk határain r>Ma delfinek cicáznak a vizekben, r>S a csigáknak házain r>Most zergenyáj ugrándoz az hegyekben. r>r>Sok merőfőld már sziget, r>Sok vőlgyek a nagy bércekig dagadtak, r>És ahol hegy volt s liget, r>Fenéktelen sós tengerek fakadtak. r>r>Így teszel te, óh idő! r>A nemzetek forgó enyészetével: r>Most az egyik nagyra nő, r>S a másik elmúlik saját nevével. r>r>A vitézlő Pártusok r>Régólta szolgaság alá kerűltek: r>S a bozontos Gallusok r>Ma már a hérósok sorába űltek. r>r>Már ma ökrök szántanak, r>Hol Trója, a világ csudája állott: r>És ahol szántottanak, r>Most London, a világ csudája áll ott. r>r>Óh, ha a nagy nemzetek r>Sorsán hatalmad így előmutattad: r>Hát mi, gyarló szerzetek, r>Mit várhatunk - mit várhatunk miattad? r>r>Gyermek-, ifjú-, vén-korunk, r>A bú, öröm s a jó, gonosz szerencse, r>Ép, beteg voltunk, s torunk r>Kezedbe van, hogy jöttödet jelentse. r>r>Futsz te, nem vársz senkit is, r>Gyakorta sok hosszú reményt ledúlál. r>Ím, te, míg ezt mondtam is, r>Öt-hat parányi perceken kimúlál. r>r>Nem lehet jelenvaló, r>Csak múlt a jövendő pont lehet tebenned; r>És miként a puszta szó r>Repten-repűl, úgy kell veszőbe menned. r>r>Így repűlt el tőlem is r>Sok kedves esztendőm sebes-haladva; r>S meglehet, hogy nékem is r>A véghatár ma is ki lészen adva. r>r>Úgyse volnék már gyerek; r>Négyszer hat esztendőt eléldegéltem, r>S eszerént az emberek r>Szűk életének harmadáig éltem. r>r>Vajha már - ha több nem is - r>Mindegyik esztendőre jutna benne r>Egy - csak egy órácska is, r>Amely az érdem oszlopára menne. r>r>Kész vagyok meghalni - kész, r>Csak ezt tegyék síromnak a kövére: r>ÚTAS! ITT FEKSZIK VITÉZ. r>EGY NAP XXIV ÓRA: ENNYIT ÉRE. - r>r>Ámde hogyha oly nemes r>Szép tettek életembe nem tetéznek, r>Hogy halála érdemes r>Légyen dicsőitésre még Vitéznek: r>r>Semmi, csak te, óh Lilim! r>Te, akiért az életet szerettem, r>Csak te légy, Lillám, enyím: r>Mindég fogom becsűlni, hogy születtem. r>r>És mivelhogy a napok r>Elseprik a legédesebb időket: r>Míg az ifjú hónapok r>Virítnak, el ne is veszessük őket. r>r>Elfut a nyájas tavasz, r>A bársonyos hajnalra gyászköd árad, r>A kinyílt jácint elasz, r>A rózsaszál egy délbe is kiszárad: r>r>Így az ifjúság maga r>Majd elrepűl vidor tekintetedről, r>És az Ámor csillaga r>Eltűnik ám kacsingató szemedről. r>r>Akkor, ah! rózsáid is r>Nem fognak úgy kis ajkadon nevetni, r>Akkor érző szíved is, r>Ah, nem tud úgy örűlni és szeretni. r>r>Én is akkor csak hideg r>Vérrel barátkozom, hideg Lilimmal, r>Úgy napolván, mint rideg r>Vén pelikán, ifjú daljaimmal. r>r>Míg tehát az lenne még, r>A szép időt, óh Lilla! meg ne vessük. r>Míg az élet lángja ég, r>Egymást viszontöröm között szeressük. r>r>És ha semmi érdemem r>Nem fog fejemre zőld babért tetetni, r>Semmi sem! mind semmi sem! r>Csak hogy te, Lilla! meg ne szűnj szeretni. r>r>Híremet s nagy voltomat r>Ne trombitálják messzi tartományok, r>Más ne tudja síromat: r>Te hints virágot arra s a leányok.
Elfolyt a méz a köpűből, r>A köpű is romba: r>Beléesett egy vén medve r>Világfájdalomba; r>Dirmeg idébb, dörmög odább, r>Hangja szép goromba: r>Hej! nem így volt, más világ volt r>Fiatal koromba! r>r>Nem őrizte akkor a méh r>Szuronnyal a mézet, r>A szamóca és a málna r>Bővebben tenyészett; r>Nem volt ilyen hosszu a tél - r>Alighogy a talpam r>Fölfelé is, lefelé is r>Egyszer végignyaltam. r>r>Csöve nem volt a vadásznak, r>Az oláhnak botja - r>Sem pedig így megviselve r>Bundám állapotja. r>Zöld erdőben, zöld mezőben r>Barangolva bátran, r>Kiskirályi méltósággal r>Tetszésemre jártam. r>r>Akkor minden tüskebokron r>Nem volt ennyi fészek: r>Mély odúból huhogtak az r>Udvari zenészek; r>Tele szájjal énekeltek; r>Szélesen és hosszant; r>Ez az apró sok csicsergés r>Engemet csak bosszant. r>r>No de 'iszen, bár nehezen, r>Tűröm, amig tűröm, r>Bölcseségem a világnak r>Fogaim közt szűröm; r>S ha nem akarja bevenni r>A jó tanulságot: r>Felfalom egy ásítással r>Az egész világot.
Nem a terhes szekér r>Alföld fertőiben, r>Nem a vitorlátlan r>Hajó a tengeren, r>Nem e jő lassan, nem e jő; r>Te jössz lassan, te vén idő. r>r>Ah, hogy megvénülél! r>Alig birod magad. r>El is töréd azon- r>Fölül még lábadat. r>Mint béna koldús, csúsz elé, r>Ki mankóját elveszité. r>r>Öledben ásitó r>Fiaid, a napok; r>Ásítni általuk r>Én is kedvet kapok, r>Ásítok olyan nagyokat, r>Hogy majd elnyelem magamat. r>r>Förtelmes vén idő, r>Roszlelkü hatalom, r>Mint fogsz te futni majd, r>Ha én nem akarom. r>Mint fogsz te futni majd, midőn r>Velem lesz édes szeretőm. r>r>Akkor megifjodol, r>Vén bőröd leveted, r>S öltesz sas-szárnyakat r>Köszvényes láb helyett, r>És messze, gyorsan szállasz el r>Az élet örömeivel. r>r>Mostan röpűlj, idő, r>Míg távol kedvesem; r>Midőn együtt leszünk, r>Midőn őt ölelem: r>Nem bánom én, ha mindenik r>Órád eltart egy századig!
A szálló évekkel r>Sok minden megy el, r>De a szív, a koldus, r>Tovább énekel. r>r>Mi remény volt régen, r>Emlék ma csupán, r>De legalább sírhatsz r>Tűnt szépek után! r>r>Ami emlék, szebb is, r>Mint az, ami él, r>Romok is ragyognak r>Hűs hold fényinél!
