Nagy szívemből a keserűség torka r>Haló tüdőbetegként fölhörög: r>No, valaki itt szép rakásra hordta r>A szenvedést - s ez élet? és örök? r>r>Igen, csak menni s üreges sebünket r>Kitátva hagyni, lepje csak a por r>S Istent keresni: Nagy Bírót, ki büntet r>S bús keresőt ki anyaként apol r>r>S az égre fölhörögni, nem találván, r>És szitkozódni - hátha észre vesz r>S tovább loholni elrugottan, árván, r>Mert Ismeretlenünknek tetszik ez! r>r>Bajnok-futók roppant, őrült arénán, r>Hol mindenképp csak vesztes lehetünk r>S Cézárunkhoz még esdekelni bénán, r>Mert intésétől függ az életünk! r>r>Éhessen bőgni és amit ha bántott, r>Nem bántott így a Mammon ökle sem: r>Rossz mellünk verve sírni miatyánkot, r>Amíg mosolyg az Úr csak csendesen. r>r>Ó szörnyü Úr, kit ember sohse látott, r>Nem görnyedek már több litániát, r>Robbanjon össze százezer világod, r>Nem lesz itt úgyse boldogabb világ!
Ó sírni, sírni, sírni, r>Mint nem sírt senki még r>Az elsűlyedt boldogság után, r>Mint nem sírt senki még r>Legfelső pontján fájdalmának, r>Ki tud? ki tud? r>r>Ah, fájdalom - r>Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély, r>Nincsen több, nincs sehol! r>r>S mért nem forr könyű szememben? r>S mért hogy szívem nem reped meg r>Vérözönnel keblemen?
Nem sírok én és nem panaszkodom; r>Nem mondom én el másnak: mi bajom? r>De nézzetek szinetlen arcaimra, r>Ott föl van írva; r>És nézzetek szemembe, mely kiégett, r>S belőle kiolvashatjátok, r>Hogy rajtam átok fekszik, átok, r>Hogy fáj nekem, hogy nagyon fáj az élet!
Rejts ölednek éjjelébe r>Szent nyugalmu sírhalom! r>E kinéletnek vesződve r>Láncait mért hordozom? r>Kebled csendes éjjelébe r>Nem tekint a fájdalom, r>S a keservek halvány képe; r>Ott öröklő bék' vagyon. r>Rejts hát kebled éjjelébe, r>Szent nyugalmu sírhalom!
Sivár, őszt jósló, nyári nap. r>Tarlóból fújdogál a szél, r>Egy-egy lehulló falevél r>Szállongva széltől szárnyra kap. r>r>Sivár, őszt jósló, nyári nap. r>A mult bús romjai közül, r>Emlékek szálldosnak körül r>S lelkem borzadva felriad. r>r>Sivár, őszt jósló, nyári nap. r>Emlékezés, hulló levél, r>Temetőből a kósza szél, r>Felébredés kripták alatt. r>r>Sivár, őszt jósló, nyári nap. r>Enyészet közelg, jön a tél, r>Szállong az emlék, falevél r>S reszketve széltől szárnyra kap. r>r>Sivár, őszt jósló, nyári nap. r>Romok közűl a szellemek r>Alvó szivet ébresztenek. r>Ébredés a kripták alatt...