Idő 
Értékelés 
Értékelés Az emberek, az élők és halandók r>Elmúlnak tőlem lassan, csöndesen r>És becsukódnak minden földi ajtók r>És beborul egem és életem. r>Az ifjúsággal a szerelem elmegy r>A mennyei és földi szerelem, r>Az örömök utolsót énekelnek r>S a bánatok maradnak csak velem. r>r>A bánatok s a régi, boldog ősök, r>Magyar költők, tündöklő, végtelen r>Dicső sorokban az áldott elődök, r>Ők súgnak szellemhangokon nekem. r>Balassi, Csokonai és Petőfi, r>Arany, Tömörkény. És én figyelem r>E hangokat, mint darvakat a téli r>Magányos, hűvös, ködös éjjelen. r>Lelkem szeme szent röptüket idézi r>S hozzájuk hangolom az énekem...
Egy szegény nő, isten látja, r>Nincs a földön egy barátja, r>Agg, szegény és gyámolatlan, r>Ül magán a csendes lakban. r>Gyásza nincsen, gyásza rég volt, r>Még midőn jó férje megholt; r>De ruhája mégis gyászol: r>Szíve fél a tarkaságtól. r>Dolga nincs, hogy volna dolga? r>Kis ebédhez nem kell szolga. r>S az ebédnél nincs vendége, r>Csak a múlt idők emléke. r>Aki maga néz a tálba, r>Azt az étel nem táplálja: r>Több annak a gondolatja, r>Mint amennyi jó falatja. r>Gondol vissza és előre r>A sok jó és bal időre. r>S félig étel, félig bánat: r>Mindkettőbe belefárad. r>r>Hejh nem így volt hajdanában, r>Mig nem járt özvegyruhában: r>Tele kamra, tele pince r>S mindig kézben a kilincse, r>És szegénynek és boldognak r>Udvar és ház nyitva voltak. r>Vendéget nem kelle kérni: r>Önként szoktak ők betérni, r>Víz' dicsérni, bor' fecsélni, r>És a gazdát nem kímélni. r>A szegény, kit isten küldött, r>Ide gyakran beköszöntött, r>És azon mit innen elvitt, r>Lelkében nem tört meg a hit: r>Nem hideg pénz, hideg arcok, r>Eleség volt az ajándok. r>És ha néha úgy történék, r>Bár nagy ritkán, nem jött vendég, r>Akkor sem lön üres a ház, r>Bőven volt az istenáldás: r>Jobbra, balra a sok gyermek r>Játszottak és verekedtek, r>S gondjaiért az anyának r>Sok bajt, örömet adának. r>r>Hajh azóta csak bút látott, r>Hogy a gazda sírba szállott: r>Gyermekei szétfutottak r>Napkeletnek, napnyugotnak, r>S a szegény nő elhagyatva r>Úgy maradt, mint a szedett fa. r>r>Az idő jár, s ő csak megvan, r>Hol reményben, hol bánatban. r>Szűken teng kis vagyonábúl, - r>És ha néha sorsa fordúl, r>Gazdálkodni még most sem tud, r>Ha neki van, másnak is jut: r>Jobb időkből rosz szokása, r>Hogy a könyeket ne lássa, r>Megfelezni kis kamráját, r>S maga gyakran szükséget lát. r>r>Most ott ül az asztal mellett, r>Imakönyvében keresget. r>Könyvét híják Rózsáskertnek, r>Melyben szent rózsák teremnek. r>Régi, jó, de kopott jószág, r>Melyet még csak a barátság r>S egypár ernyedt szál tart öszve, r>Oly igen meg van viselve. r>S ím kopognak, és köhentve r>Az öreg jó Sára lép be: r>"Isten áldja meg, nagyasszony! r>Most ugyan csak legjobb itthon. r>Jó, hogy ilyenkor ki nem jár, r>Majd elvesztem, oly nagy a sár." r>,Hát mi jót hoz, Sára néni?' r>"Istenem! bár tudnék hozni. r>Egy kéréssel jöttem volna, r>Ha miatta meg nem szólna. r>Oly nehéz most a szegénynek, r>Tán jobb volna, ha nem élnek. r>Imádságos könyvet kérnék, r>Higye meg, most oly jólesnék. r>Mert hiszen ha már az ember r>Szépszerint jóllakni sem mer, r>Már ha szűken él kenyérrel, r>Éljen isten igéjével, r>Így legalább árva lelkünk r>Az imádság tartja bennünk. r>Itt, tudom, van heverőben: r>Adjon az isten nevében." r>r>,Jó asszony, felelt az özvegy, r>Könyvem nincs több, csak ez az egy, r>De ha már úgy megkivánta, r>És ettől függ boldogsága, r>Vegye egy felét jó névvel, r>Én beérem más felével.' r>S fele ide, fele oda, r>Könyvét kétfelé osztotta. r>r>Most a két jó öregasszony, r>Hogy semmi jót ne mulasszon, r>Fél könyvből, de nem fél szívvel, r>Imádkoznak este, regvel, r>S ha van isten mennyországban, r>Nem imádkoznak hiában.
Kétes szép remények r>Töltik keblemet, r>Búmat édesítik, r>Dúlják kedvemet, r>S így kötött szemekkel r>Fellegútakon r>Visznek álmadozva r>A zárt kör felé. r>r>Oh ha veszteség van r>Szánva sorsomúl, r>Csak te, szép reménység, r>Csak te légy velem. r>Köss az ifjuságnak r>Égi szárnyakat, r>Hogy kerűlje a föld r>Szentetlen porát; r>r>Adj az ért korúnak r>Állhatást, erőt; r>Nyújts az elhalónak r>Gyámoló kezet, r>Míg rogyó inakkal r>Sírba váncorog!
Fölkerestem nagy zajában r>A világi életet; r>Láttam mint ragyog sugára, r>S mily csalárd uton vezet. r>r>A barátság szűk hazáját r>Megtapodták lábaim: r>Itt sem, ott sem teljesűltek r>Nagyra vágyó álmaim. r>r>Légy segítőm, légy nyugasztóm, r>O magánynak istene! r>Itt reménylek: bár örökké r>Bús vidéked rejtene. r>r>Ím kor-ette szirteiddel r>Hál'adón ölelkezem, r>Búra hajló lombjaiddal r>Bút pihegve mérkezem. r>r>Nem kerűlöm völgyeidnek r>Szent homályát, rémeit, r>Sírva járom fellegekre r>Nyúlt hegyidnek bérceit. r>r>Légy segítőm, légy nyugasztóm r>O magánynak istene! r>Még ohajtom, bár örökké r>Bús vidéked rejtene!
A lelkem ódon, babonás vár, r>Mohos, gőgös és elhagyott. r>(A két szemem, ugye, milyen nagy? r>És nem ragyog és nem ragyog.) r>r>Konganak az elhagyott termek, r>A bús falakról rámered r>Két nagy, sötét ablak a völgyre. r>(Ugye, milyen fáradt szemek?) r>r>Örökös itt a lélekjárás, r>A kripta-illat és a köd. r>Árnyak suhognak a sötétben r>S elátkozott had nyöszörög. r>r>(Csak néha, titkos éji órán r>Gyúlnak ki e bús, nagy szemek.) r>A fehér asszony jár a várban r>S az ablakokon kinevet.
