Idő 
Értékelés 
Értékelés Futva jöttem, menekültem,r>Hogy ne lássak emberarczot.r>Fedjetek el, rejtsetek el,r>Árnyas erdő, hűs harasztok.r>r>És, ha van erőtök adni,r>Világfelejtő álmot,r>Hintsetek rám! Tőletek énr>Egyebet már ugy se várok.r>r>Elfeledni a világot,r>Elfeledni azt, hogy éltem,r>Hogy születtem, hogy szerettem,r>S emberektől jót reméltem.r>r>Fejem felett ólomszínű,r>Nehéz felhők kavarognak,r>Vágtat a szél, tépi, bontja,r>Koronáját a vadonnak.r>r>Mintha kegyelemre várna,r>Felsóhajt és nyög az erdő,r>- A halál az úr itt mostan;r>Halált hord a szél, a szellő.r>r>A halál az úr itt mostan,r>S e lombfosztó némaságbanr>Leborulok és érzem,r>Van gyönyör az elmúlásban.
Köröskörül fenséges némaság,r>Az ég a földet átölelve tartja:r>Szerelmesen piheg a rónaság,r>Mig ég a napnak ifju csókja rajta . . .r>r>Halk, enyhe szellő borzolgatja felr>A dús vetések sárguló kalászát,r>A sürü rendből mély sóhaj felel,r>Ha szél fuvalma megzavarja álmát.r>r>Szívig ható csend. Hallgató madárr>Árnyat keres a bodza bokra mellett,r>A szomjazó, a tikkadó határr>Napfényes tengert, délibábot renget.r>r>Daru röppen fel. Ide hallani.r>Hogy tör magasba szárnyát csattogatva.r>. . . De daru az, vagy lelkem bontja kir>Daru szárnyát a napfényes magasba?
Volt egy ember messze, messze,r>Tengeren tul, idegenben.r>Egy hibája volt szegénynek:r>Sohse volt a szive rendben.r>r>Ha öröm vagy bánat érte,r>Nem kaczagott, nem kesergett.r>Félre állt az emberektől,r>Csengő, bongó dalba kezdett.r>r>Édes dalba, zengő dalba.r>Olthatatlan vágy sirt benne,r>Olthatatlan lobogó vágyr>Boldogságra, szerelemre.r>r>Dalok szárnyán, tengeren túlr>Messze földre szállt a híre,r>Rá is fogta minden ember,r>Hogy üvegből van a szive.r>r>Mert ha szellő ére hozzá,r>Csodálatos hangja támadt;r>Mint az üvegharang, csendültr>Zengő öröm, siró bánat.r>r>A szerelmes leánynépség,r>A kiváncsi asszonyfajtar>Egytől egyig oda rebbent,r>Vagy kaczagott, vagy sirt rajta.r>r>Szépen szóló árva szivétr>Szívtelenül kinevették,r>De hogy annál szebben szóljonr>Mulatozva tépegették.r>r>Versenyeztek, hogy ki tud szebbr>Hangot csalni ki belőle.r>Versenyeztek; jaj, de nekir>Megrepedt a szive tőler>r>S daltalanul, néma szívvelr>Várta most már azt az egyet,r>Kinek minden nóta közülr>Eldalolja a legyszebbet.r>r>Várta, várta, - s mikor eljöttr>Tele hittel, szerelemmel,r>Rátekintett, könynye csordult;r>Sirt az üvegszivü ember.r>r>Meg se csendült a szive többé.r>Köny szivárgott csak belőle:r>Mire eljött, kire ő várt,r>Össze volt a szive törve.
Adj egy csókot. No még egyetr>Rózsafája életemnek.r>Olyan rózsák, mint két orczádr>Csak rózsafán teremhetnek.r>r>Hajnali szél ide-odar>Bólogat egy rózsagalyat:r>Lepereg a bimbójárólr>S ajakamra hull a harmat.r>r>Harmatából rózsafánakr>Ne maradjon egy se vissza;r>Az én lelkem sugaras ég,r>Egytől egyig mind felissza.
Káprázatos fény, büvös álomr>Dereng a felhős láthatáron.r>Aggódva néz körül a nemzet;r>Olyan szokatlan még a szemnek.r>De száll a köd. Hajnal van ujra;r>Virrad már, virrad, halleluja!r>r>Virrad már! Látni a nagy utat,r>Mit tett e nép s mit még befuthatr>S ereje biztos tudatábar>Most ismer immár önmagára.r>A rónaságon, rengetegbenr>Örömfény lángol a szemekben.r>r>De fényből árnyba, a homálybar>Egy gondolat száll - és nyomábar>Százezrek sohaja támad.r>Hol tizenhárom bitófánakr>Árnyéka int, hív napkeletrűl,r>A föld egy perczre összerendülr>S a milliók egy pillanatrar>Ott élnek mind egy gondolatba.r>r>Egy gondolat! Csak az jut nektek!r>Aztán tovább, - a meredeknek!r>Előre! Hív a munka láza,r>A nemzetnek szent hivatása.r>De éltek soha nem feledve,r>Csak eltakarva, nem temetve,r>Mint mély redő a hősnek arczán,r>Mint néma jaj egy nemzet ajkán.
